Rádióműsor - 2013. május 01. - 25. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. május 1.-ei műsor (25. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/37816

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 25. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondhatatlanul." – Victor Hugo gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre.

S nem véletlenül választottam zene idézetet, hiszen a katonazene ünnepét tartottuk az előző héten, s természetesen erről is szólunk majd mai összeállításunkban.

 

Április 18-án és 19-én tartották a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelyen a Magyar Honvédséget a Zrínyi Könyvkiadó képviselte. Kiadványaikban a honvédeket, a katonaságot, a katonai hagyományokat, a hadtörténetet mutatják be. Többek között azok számára, akik érdeklődnek a hadtörténet, a Magyar Honvédség iránt. Az eseményen Konkoly Dávid készített interjút.

25 országból körülbelül 100 író érkezett. A Magyar Honvédséget a Zrínyi Kiadó képviseli, Győr Edinát a terjesztési munkatársat kérdeztem.

- Ha egy kiadó ilyen sok évtizeden keresztül van jelen a könyvpiacon, akkor nem ez az eltelt pár év az, ami kialakítja az emberek fejében a képet magáról, hanem a hosszú eltelt évtizedek. A Zrínyi Kiadó mindig is magáénak érezte a honvédelem és az ezzel kapcsolatos tudományoknak a megismertetését mind a civil, mind a szakmai közönséggel. A Zrínyi Kiadónak a haditechnika, a hadtörténelem elsősorban a fő profilja, illetve a biztonság politika. Idén amit nagy figyelemmel követnek az emberek a Don-kanyar című könyvünk, illetve a Kis magyar hadtörténet, ami megjelent angol nyelven is Illustrated military history of Hungary címmel. Ilyenkor ugye a civil közönség látogatja ezt a rendezvényt. Tehát ami általában foglalkozik a hadtörténelemmel - van egy Nagy csaták című sorozatunk, ami Nikápolytól Mohácsig az Árpád-Anjou kor nagy csatái, Mindent a hazáért, ami I. világháborús alakulat jelvényekkel foglalkozik -, ezeket nagyon szeretik. Nem egy száraz, hanem egy nagyon jól illusztrált, térképekkel megjelentetett színes kötetek. Idén megrendezik újra a kecskeméti repülőnapot, úgyhogy erre például kifejezetten készülünk több címmel is. Például a Magyar Légierő 75 éves történetével, ami remélhetőleg ismét nagy-nagy siker lesz a közönség körében.

A katonai célokra felhasznált zene egyidős az ember azon képességével, hogy a hangot, mint egyszerű természeti jelenséget tudatos tevékenységgel művészetté és tudománnyá fejlesztette. Az ősi társadalmak nem csak vallási rituáléikban, hanem az ellenség elriasztásainak és megfélemlítéseinek céljából is használt hangkeltő eszközöket. Zene hadászati célokra való felhasználása akkor vált szükségessé, amikor megalakult az emberiség első nagyobb létszámú hadserege. A Katonai Hagyományőrző Egyesület katonazenéről szóló gondolatai vezetik be a most hallható interjút, hiszen az elmúlt héten a katonazenét ünnepeltük. Ferenc János riportját hallják.

Lehár Ferenc születésnapja immár egy évtizede a magyar katonazene napja. Április 24-én a Hadtörténeti Intézet tanácstermében mintegy 150 hivatásos és szerződéses katonazenész gyűlt össze, a katonazenészek napja alkalmából rendezett állománygyűlésen. A magas rangú katonai vezetők mellett az ünnepséget megtisztelte Dohos László ezredes, a Magyar Honvédség nyugállományú főkarmestere is, aki több mint 20 évig vezette a Központi Fúvószenekart és immár fél évszázada a katonazenei élet résztvevője.

- Muzsikusainknak visszatért még jobban az önbecsülése. Akik pályán maradnak, azok szívesen csinálják ezt, állíthatom teljes bizonyossággal. Mi is szeretjük, tiszteljük jobban magunkat, és értjük értékeinket.

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke levélben méltatta a katonazenészeket.

- Tisztelettel és elismeréssel köszöntöm önöket a Magyar Katonazene Napja alkalmából. Önök egy olyan katonai hivatás képviselői, akik a szolgálatuk során elsősorban művészetükkel járulnak hozzá a haza védelméhez. Akik a társadalom számára a legérzékletesebb módon, a zene nyelvén fogalmazzák meg a hazaszeretet, a hazáért tenni akarás és elhivatottság érzését, művészi eszközökkel jelenítik meg a magyar katonák hazájuk védelméért érzett mély elkötelezettségét. E jeles évfordulón a katonazene világából világhírűvé emelkedő zeneszerző, Lehár Ferenc születésének napján emlékezünk meg a katonazene és a katonazenészek ünnepéről.

Immár hagyomány, hogy ezen a napon kitüntetésekkel ismerik el a katonazenészek munkáját.

- Ismertetem Magyarország Honvédelmi Miniszterének határozatát, a Honvéd Vezérkar főnökének parancsát elismerések adományozásáról. A határozatot és parancsot aláírta Hende Csaba Magyarország Honvédelmi Minisztere, Dr. Benkő Tibor vezérezredes Honvéd Vezérkar főnök.A Magyar Katonazene Napja alkalmából kiemelkedő művészeti munkájáért a szolgálati érdemjel bronz fokozatát kapták: Szabó Bálint törzszászlós és Tóth Zoltán zászlós, a Központi Zenekar szólamvezetői. Az ország több helyőrségi zenekarának zenészét emléktárggyal jutalmazták.

A Szózat dallamai után Csizmadia Zsolt a Magyar Honvédség főkarmestere többek közt arról beszélt, hogy a katonazenész fegyvernem tagjai sajátos, ugyanakkor nélkülözhetetlen tagjai a haderőnek.

- Kerek tíz esztendővel született meg az elhatározás, hogy Lehár Ferenc a kitűnő tehetségű katonakarmester és zeneszerző születésének napját, a katonazenekarok hivatalos fegyvernemi napjaként ünnepeljük. Az elhatározást követte a megvalósítás, melynek köszönhetően egy évtizede már hagyományosan minden évben megemlékezünk a katonazene emblematikus képviselőiről, karmesterekről és zenészekről egyaránt. Jeles elődeinkről, akik sokat fáradoztak szakmánk megalapozásáért és fejlődéséért, katonazenei hagyományaink megteremtéséért. A kezdeti szándék részünkről a hagyományteremtés volt, amely mára már realitás, hiszen 10. éve már, hogy közösen ünnepelhetünk, és a katonazene napja szerves részévé vált mind a Magyar Honvédség, mind pedig a Honvédelmi Minisztérium ünnepeinek. A katonazenész fegyvernem tagjai sajátos, ugyanakkor véleményem szerint nélkülözhetetlen tagjai a haderőnek. Muzsikusok egyenruhában, akik e viselet és létforma mellett tettek hitet, amely meghatározza számukra az ünnep és hétköznapokat egyaránt. A katonazene és katonazenekarok nem csak napjainkban, hanem korunkat megelőző történelmi időszakokban is jelentős értékeket képviseltek.

Dr. Baczoni Tamás őrnagy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusa, a katonazenekarok díszruházatáról tartott illusztrációkkal bővített előadást, majd a Magyar Honvédség Budapest Helyőrségi Zenekar adott ünnepi koncertet.
Az állománygyűlés meghívott vendége volt Dohos László ezredes, a Magyar Honvédség nyugállományú főkarmestere.
Fiatalok, generációk nőttek fel a kezei alatt.

- Valóban van egy fél évszázad már mögöttem, mint katonazenész. Igen, valóban jó néhány karmester, vezető karmester van, aki beosztottam volt, tanítványom volt. Valóban így van, és úgy nőttünk fel, hogy állandó szakmai diskurzusba: Mi a jobb? Mitől lesz még valami jobb, mitől lehet más? Ezért is nagyon boldog vagyok.

Miben más ma a katonazene, mint 50 éve volt?

- Sokban. Hangzásában mai színvonalú, kulturáltabb, fényesebb, fiatalosabb. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy nekünk sokat kell foglalkoznunk a hagyományőrzéssel. Tehát keresni kell azokat a darabokat, azt a hangzásvilágot, amiben elődeink nagyon szépen, sikeresen dolgoztak, hisz a magyar zene mindig híres volt Európában, és a magyar katonazene is.

Miért fontos ez a nap?

- Én tudom biztosan, hogy amikor kaptunk rá utasítást tíz éve, hogy jelöljük ki ezt a napot, akkor a muzsikusainknak visszatért még jobban az önbecsülése. Akik pályán maradnak, azok szívesen csinálják ezt, állíthatom teljes bizonyossággal. Mi is szeretjük, tiszteljük jobban magunkat és értjük értékeinket.

Több mint húsz évig volt vezető karmestere a Magyar Honvédség Központi Zenekarának. Most az új generációt látva, hallva, mit gondol, jó irányba tartunk?

- Nagyon. Én azt mondtam az utódomnak - akit nagyon tisztelek -, Csizmadia Zsolt ezredes úrnak is, hogy meg ne próbáljon engem utánozni. Legyen más mindenféleképpen, mert az lesz az ő karaktere és az lesz az ő új iránya. Ugyanakkor meg nagyon szívesen veszem, hogyha a hagyományokat is tisztelik és beépítenek egy jó néhány dolgot a napi életükbe, amit annak idején mi elkezdtünk.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarában az elhunyt katonazenészek emléktáblájának megkoszorúzásával zárult a magyar katonazene napján tartott állománygyűlés.

 

Katonák-hősök, Markovics Milán Mór sorozatában ezúttal Király Bélát mutatja be.

- Király Béla nevét elsősorban 1956-os szerepvállalása miatt ismerjük. Ám ha megismerjük kicsit jobban az életét, meglepődhetünk azon, mennyi mindenben volt része. Élete azért is érdekes, mert sokféle nézetű ember tud felnézni rá, hiszen egyszerre volt emberséges és határozott, a szélsőségeket kerülő természetű.

Király Béla Kaposváron született 1912. április 14-én. A somogyi városban lett érettségi után karpaszományos gyalogos 1930-ban. A karpaszományos röviden azt jelentette, hogy tiszt szeretett volna lenni. 5 évvel később el is végezte a Ludovika Akadémiát. Néhány évvel később a világra telepedő háborúnak derekán frontszolgálatra küldték. Király a beszámolók szerint nem csak jó vezető volt, hanem egyszerre emberséges is katonáival, mely két dolgot egyeztetni nagy tehetségre, sőt adottságra utal. Még a zsidó munkaszolgálatosokra is kiemelt figyelmet fordított, melyre sok vezetőnek akkoriban már alig maradt lehetősége a katonák mellett. A Jad Vasem bizottság a világ igaza címmel ki is tüntette ebbéli szolgálataiért. A háborúban végig, de a végén különösen nehéz döntéseket kellett meghozzon minden katonai vezető, melyeket manapság csak nagy körültekintéssel szabad elemezni, megítélni még inkább. Amikor már úgy látta, hogy nincs más lehetősége, a fegyvert Kőszegen a szovjetek előtt letette. 1945-1950 között még nem telepedett az országra a szovjet kommunista befolyás és bár Király belépett a kommunista pártba, politikai elvektől függetlenül katonáskodott. 1950-re már vezérőrnagy lett és a Honvéd Akadémia parancsnoka is egyben. 1951-ben múltja már nem kívánatos lett. Az AVH letartóztatta, majd kötél általi halálra ítélték, melyet azonban életfogytiglani börtönbüntetésre módosítottak. 1956-ban szabadul, az akkor szerveződő Nemzetőrség parancsnoka lett. Budapesti városparancsnokként nagy felelősség került rá, miközben 100.000 szovjet katona és 2000 harckocsival kellett szembenézzen nemzetőreivel. A forradalom leverése után, rövid európai emigrálása után, az USA-ban telepedett le. A legmagasabb katonai iskolákban lett az óceánon túl tanár, hadtörténész a Columbiai Egyetemen, New Yorkban Kentucky állam ezredese lett. Mindez csupán példa a sok amerikai elismerésből és feladatából. Számos, nem csak amerikai előadása járult ahhoz, hogy a cserbenhagyott Magyarország 56-ját megértse, és átértékelje, s egyáltalán megismerje a nyugati világ.
Király Béla az utolsó leheletéig tanított és írt. Ápolta 56 szellemiségét, melynek következménye, hogy a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetségét fogadta el a Nemzetőrség méltó utódjának, s amely társadalmi szervezet Tolna megyei szervezete a 16/100-as jelzéssel tagjává fogadta, és máig tagként is tekintenek rá. Életrajzi kötetének utolsó két sora így hangzik: Úgy hiszem megtettem, amit a hazámért megteendőnek és megtehetőnek éreztem. A gondviselés és embertársaim mindenért bőkezűen megjutalmaztak.

 

Folytatjuk Nádasi Alfonz hadinapló című kötetének bemutatását. A naplót Bőzsöny Ferenc ismerteti.

- Berczell Tiborral kimentem a Keletire. Este 8 órakor indul a katonavonatunk. Az "A" kocsi 5. fülkéjében kaptam helyet. Tibi az utolsó percig kinn maradt. Elindulunk. Isten legyen velem. Tisztult lélekkel, minden munkára, áldozatra elszántan, de nagyon nehéz szívvel indulok az ismeretlenbe. Felettem a fekhelyen Kiss Jenő evangélikus lelkész van. Még Sopronból ismerem, mint cserkészt.

Február 12.

- Délelőtt 11-kor értünk Lawoczneba. Vámvizsgálat. Mindent átengedett a csendőr-főhadnagy, de a 2000 cigarettát kifogásolta. Hiába mondtam, hogy a növendékeim szülei küldik azoknak a sebesülteknek, akikhez megyek. Többet csak azért nem hoztam, mert nem tudtam volna hova tenni. Nem használt semmi, lefoglalta, mondván, bizonyára üzérkedni akarok vele. Ez volt az első benyomásom ilyen helyzetben a magyar királyi hadsereg szelleméről.
Mikor orrlekókadva megyek vissza a vonat "A" kocsijának 5. fülkéjébe, a folyosón elkap egy ismeretlen főhadnagy, aki éppen szabadságról ment vissza:
- Páter, min búsulsz ennyire?
- Mert a nyomorultak elvették a cigarettákat.
- Kinek viszed?
- A sebesülteknek.
- Gyere velem!
Leugrottunk a vonatról, be a PUP irodájába. A főhadnagy erélyes hangon követelte a csomagom visszaadását. Be kell vallanom, hogy zöldfülű katona lévén, nem igen avatkoztam bele a párbeszédbe, csak magamban szurkoltam az újdonsült pártfogómnak. De mikor láttam, hogy egy nagyképű szakállas tiszt /a rangját észre sem vettem a torzonborz szőrmóknak/ folyton kötekedik, a pártfogóm pedig ezt a kijelentést tette: Csak Körösztös alezredes úrnak szabad félvagon zabrált holmit hazavinni? Akkor láttam, hogy most kell nekem is kinyitnom a számat. Csak ennyit mondtam: Szégyelljétek magatokat! - Hü, lett erre ribillió. Majdhogy nem a fejemhez vágták a cigarettás csomagomat, miközben hadbíróságot emlegettek, és kirúgtak. Erre megint feltámadt bennem a félsz: mi lesz ebből? De a következő percben megint elfogott az undor a katonákkal és a háborúval szemben. Azt hiszem, ezekben a percekben határoztam el magamban végleg, hogy mindenütt kinyitom a számat, és nem engedem a rámbízottak érdekeit. Eddig csak olyan homályos képzeteim voltak a katonai fegyelemről, ahol nekem a tart. tábori lelkész úrnak, más néven főhadnagy úrnak /mert 2-2 pántlika van a karomon/ csak vigyázzban szabad tűrnöm a disznóságokat, amelynek részese voltam. De erről még nagyon sokat írok. Akkor még nem tudtam, hogy hány tucatszor kapom a képembe: Lelkész úr, hadbíróság elé állítom.
Ahogy visszamegyek, hozzák az ebédet: lencseleves, valami gyanús húsféle, fekete. Szokjál hozzá, Alfonz, kellett neked rohamsisak? Mikor elmentem búcsúzni Kaposy Ferenchez, pesti rendházunk orvosához, azt mondta: Professzor úr, ha nem lövik agyon, jót fog tenni a háború, mert biztosan meggyógyul a gyomorfekélye.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

743 éve 1270. május 3.-án hunyt el IV. Béla király.

675 éve 1338. május 5.-én Svájcban, a tössi domonkos zárdában meghalt Boldog Erzsébet, III. András és Fenenna királyné lánya, s vele nőágon is kihalt az Árpád-ház

394 éve 1619. május 5.-én intézkedést hoznak Erdélyben a káromkodók ellen. Az erdélyi országgyűlések többször hoztak kemény intézkedéseket a káromkodók és „lélekmondók” ellen. „Isten ellen való káromkodó és hallani is irtózásra való szitkozódások kezdettenek bészármazni csak nem régen [!] hazánkba, melyért is, hogy annak neme és mivolta szerént való kemény büntetésekkel, és ha érdeme úgy mutatja, halállal is megbünttettessenek affélét cselekedők, végeztetik” - határozta el az erdélyi országgyűlés, de mivel e rendelkezéseket sűrűn, még a 18. században is megismételték, nyilvánvalóan nem riasztottak vissza a káromkodástól. Elsősorban azért nem, mert a törvényhatóságok (vármegyék, székely városok, mezővárosok) - amelyek maguk is hoztak idevonatkozó határozatokat - meglehetősen következetlenül alkalmazták a büntetéseket.

393 éve 1620. május 1-én született Zrínyi Miklós, gróf, költő, hadvezér.

222 éve 1791. május 3. született Henryk Dembinski, lengyel származású magyar honvédtábornok (+1864)

164 éve 1849. május 4.-én a Görgey Artúr által vezetett honvéd haderő megkezdi Buda várának ostromát.

249 éve 1764. május 5.-én Mária Terézia megalapítja a Szent István-rendet, mely a Habsburg Birodalom egyik legjelentősebb kitüntetése volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után Horthy Miklós 1938-ban megújította a Szent István-rendet, mely 1945-ben szűnt meg.

69 éve 1944. május 1-jén alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. „Puma” Vadászrepülő osztálya. Jelképüket a vörös üvöltő pumafejet Heppes Aladár tervezete. A "vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse" jelmondat az 1/3. vadászrepülő század parancsnokától, Nagy Mihálytól származik.

1945. május 5.-én Pajtás Ernő ezredes parancsnoksága alatt Salzburgtól 20 kilométerre lévő Mattsee közelében ásták el a koronát, a jogart és az országalmát. A koronaőrség egyik tagjának visszaemlékezése szerint: "Egy üres, elhagyott benzineshordót kettéfűrészeltünk, ebben a kétfenekű hordóban akartuk biztoságba helyezni a koronát. A hordó két darabját egybetoltuk, a koronát, a jogart, az országalmát, és május 5-én este elástuk a tóparton". A tópart menti mocsaras részen eltüntették az ásás nyomait, a koronaőrző ládát pedig tovább vitték, mintha az ékszerek benne volnának. A Szent Jobbot a helyi plébános rejtette el, később a salzburgi érseknél talált menedéket. A koronázási kardot és a palástot tovább vitték nyugatra.

67 éve 1946. május 6.-án A B-listázások kezdete. A B-lista a politikai okokból a rendszer által kiválasztott személyek listája volt, akiknek a mindennapi, civil sorsa a munkából való elbocsátás, akadályoztatás és hátrányos megkülönböztetés lett.

56 éve 1957. május 6.-án kezdődnek meg a perek a 1956-os forradalmárok ellen. Noha a Kádár-kormány 1956. november 4-i nyilatkozatában büntetlenséget ígért a forradalom résztvevőinek, a bevonuló szovjet csapatok már november első napjaiban 4700 embert tartóztattak le. 1956. december 8-án a kormány statáriumot hirdetett meg, és tömeges letartóztatásokba kezdett az újonnan szerveződő karhatalom az un. pufajkások. 1956 vége-1959 között 35 ezer ember ellen indult rendőrségi eljárás, ebből 22 ezret ítéltek el, 1960-ig kb. 13 ezren járták meg az internálótáborokat. 229 főt végeztek ki a forradalomban való részvétel miatt, javarészt fiatal felkelőket. A megtorlás fő célpontjai a fegyveres harc résztvevői, a forradalmi bizottságok és munkástanácsok vezetői, kisebb részben a pártellenzék értelmiségi tagjai voltak.

A kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke összeállításában hallották.

Köszönöm, hogy velünk tartottak. A mai műsor elkészítésében segítőtársam volt Ferenci János. Gondolataikat, véleményeiket ezúttal is várjuk az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímen. Adásunkat ismét egy idézettel zárjuk, ezúttal John Lennontól.

„Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.”

Viszont hallásra a legközelebbi adásunkban, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, május 1