Rádióműsor - 2013. május 15. - 27. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. május 15.-ei műsor (27. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/38099

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 27. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"Ne féljünk, mert a félelem a gonosz lélektől van. A bizalom, a remény, a hit, az van Istentől. Isten lelke a szeretet, a bizalom, a hit, a kibontakozás, a győzelem lelke." – Böjte Csaba gondolataival köszönti önöket a szerkesztő Fodor Endre, és kívánok tartalmas időtöltést az Inter Arma Caritas legújabb adását hallgatva.

 

Korábban beszámoltunk már arról, hogy a Magyar Honvédség tábori püspökei folyamatosan látogatást tesznek a honvédség valamennyi alakulatánál. Beszélnek a katonákkal, megtekintik az imatermet, a hitélet fontosságát említik. A MH 86. Szolnok Helikopterbázisra is ellátogattak, amelyről Kálinger Roland százados, tábori lelkész készített összefoglaló riportot.

- Tisztelettel köszöntöm a mai állománygyűlés résztvevőit. Külön köszöntöm Bíró László katolikus tábori püspököt, Jákob János dandártábornokot protestáns tábori püspököt, Lamos Imre dandártábornokot az MH 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnokát, és a helyőrségben települt katonai szervezetek parancsnokait, képviselőit. Felkérem Jákob János dandártábornokot, protestáns tábori püspököt, szóljon az állományhoz.

- Nem volt még arra precedens, hogy a három szolgálati ág vezető együtt látogassa végig a katonai szervezeteket. Az volt a mottónk, hogy „Egymással, egymásért”. Ebben szerettük volna kifejezni minden katona számára, hogy egymás mellett dolgozunk, de nem csak egymással dolgozunk ugyanazért az ügyért, hanem önökkel is együtt. Hiszen valamennyien fogadalmat és esküt tett emberek vagyunk a haza szolgálatára. Az alaprendeltetésünk egy lelki gondozó szolgálat lenne. Valahol mi azt gondoljuk, hogy a lélek az első, hiszen nem csak testből áll az ember, hanem lélekből is. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani minden ember, minden katona számára. Fontosnak tartjuk azt, hogy az ember nem csak test, hanem bizony bennünk van az Isten lelke, teremtéstörténetben nagyon szépen leirattatva, hogy amikor Isten megformálta az embert sárból, akkor az ő lelkét lehelte bele. Hisszük, valljuk, tagadjuk vagy nem, bennünk van az ő lelke, és a lélek, tetszik vagy nem tetszik, szembe nézünk vele vagy nem, bevalljuk vagy nem, ott lakozik legbelül. Bibliai áldással szeretnék elköszönni és áldást kívánni önökre, legyen ez útmutatás valamennyiük számára. Így olvassuk ezt a Prófétánál: Boldog ember az, aki az Úrban bízik, mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely ha jő a szárazság, a folyó felé ereszti az ő gyökereit, és a legnagyobb szárazságban is megtermi a maga gyümölcseit. Ezt a gyümölcstermő életet kívánom valamennyiük életére. Isten áldja mindnyájukat!

Bíró László katolikus tábori püspök.

- Ha mind a hárman itt vagyunk, a vezető rabbi is, akkor ő szokta folytatni. Három dologról szeretnék beszélni, a gazdasági válság és a mi magatartásunk vele szemben, az egész tábori lelkészi szolgálatról, és az újonnan választott Ferenc pápáról.

Gazdasági válság. Nemrégiben Budapesten közgazdászok tartottak egy konferenciát. Az egyik jeles olasz közgazdász fölteszi a kérdést: Meddig tart még ez a gazdasági válság, van-e alternatívája? Arról beszélt, lehet hogy nagyon hamar bedől az egész, összeomlik. Az is lehet, hogy egy száz éves haldoklásnak leszünk a tanúi. Mi ennek az oka? – teszi föl a kérdést. És mi lehet a mi válaszunk? Az ok évszázadokra megy vissza, egy téves ideológiának vagyunk az áldozatai. A téves ideológia Adam Smithtől származik, amit ma is persze vallunk és teszünk. Azt mondja, hogy a legfontosabb dolog a termelékenység. Fokozni a hatékonyságot a legvégsőkig elmenve, és hajszolja az embert, hogy minél hatékonyabban termeljen. Mi a megoldás? Az Adam Smith féle gazdasági teória előtt is éltek már emberek a földön, tessék elképzelni. Akkor is dolgoztak, akkor is törekedtek a termelékenységre. A középkori szerzetes világ, valójában a görög-római kultúra értékeit fölhasználva, a kolostor mindig termelékenységi egység is volt. Csak egészen más volt a sorrend ott, mint az Adam Smith féle vonulatban. Az első mindig a kapcsolat volt, Isten felé is és egymás felé is. Isten tisztelete elé semmit ne tegyél. – mondogatták. S a közösségi programról nem volt szabad elmaradni. Első volt a kapcsolat, aztán a kapcsolaton túl fontos volt a közjó, amit az a szerzetesi közösség éppen célul tűzött ki - mondjuk ispotályok építése -, és utána jött az egyénnek a java. Most előbb az egyéni érdek, aztán második helyen is az egyéni érdek, a gazdagnak az érdeke. A közjót teljesen elveszik, a kapcsolatra pedig nem hagyunk időt. Valahogy oldjad meg. Ebből jön ki, amibe benne vagyunk.

A másik, amit szeretnék mondani, mi is ez a tábori lelkészi szolgálat. Ugye aki nem szimpatizál az egyházakkal, az mondhatja most, hogy nyomulnak a papok. Ugye itt van két püspök, mondja a magáét. Mi a csudának? Benedek pápa leköszönő decemberben, briliáns beszédet mondott zárt körben. Arról beszélt többek között, hogy miért keresi az egyház a párbeszédet a másik emberrel a társadalomban? Az egyház azért keresi a kapcsolatot a társadalommal, mert az emberiség tapasztalatát bírja az emberről. Ugyanakkor megvan a saját tapasztalata is az ember korlátairól és lehetőségeiről. Nem azt mondja, hogy bírjuk a 2000 éves tapasztalatot az emberről, azt mondja, az emberiség tapasztalatát bírjuk az emberről. Miért mondhatja ezt? Ha az egyház annak idején nem menti át a hellén kultúrának a gazdagságát a kolostoraiba, akkor ma semmit nem tudunk Ciceroról, semmit nem tudunk Arisztotelészről és a többiekről. Az egyház nem csak 2000 éves tapasztalatot bír az emberről, hanem az emberiség tapasztalatát bírja. Továbbá azt mondja Benedek pápa, tesszük ezt egy olyan korban, amelynek jellemzője a feledésnek a társadalma. Benne élünk a feledés társadalmába. – mondja. S az egyház az emlékezést képviseli a feledés társadalma közepette.

Konkrétan néhány szót a Katolikus Tábori Püspökségnek a munkájáról. Egy jó fél éve a Mária Rádióban vagy egy műsorunk hetente, ezzel a címmel: Inter Arma Caritas, Fegyverek között a szeretet. Ott voltam Pécsett és többekkel találkoztam, most megszűnt a Mária Rádiónak a vételi lehetősége. Annyian panaszkodtak, hogy olyan szívesen hallgatták ezt a műsort és most nincsen. Rólunk szól, értünk szól, és egy picikét kifelé a nagyvilág felé. Olyan hallgatóság felé, akik biztos nem találkoznak a katonasággal, megismertetik ennek az életnek a nehézségeit, szépségeit.

Istenünk, hazánk és népünk iránti szeretettől vezérelve hozzád fohászkodunk. Kérünk, áldd meg nemzetünket, és azon fiaidat, akik életüket a haza szolgálatára tették fel! Mindenható örök Isten, aki első királyunkat arra a gondolatra indítottad, hogy országunkat a magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja, kérünk, segíts minket! Adj katonáidnak jó parancsnokokat, buzgó apostoli lelkű lelkészeket, jó indulatot a társadalomban, hogy buzgón szolgálhassunk téged! Krisztus a mi Urunk által!

 

Csepp a tengerben az én naplóm. A történészek számára nem hiteles, mert csupa egyéni vélemény a látottakról és a hallottakról. Tiszti tábor, munkatábor, büntető tábor, hizlaló tábor, végül haza. Isten megóvott, hogy dolgozhassam rendünk és hazánk javára. Nádasi Alfonz Hadinaplójához írt gondolataiból idéztem. A naplót immár az ötödik részben, Bőzsöny Ferenc olvassa föl.

- Egy alezredes is velünk jön. Kár, hogy nem kérdeztem meg a nevét. Ha valaha filmet készítek az aktív tisztekről, különösen a törzstisztekről /tisztelet a néhány kivételnek/, hát ezt az operettfigurát felhasználom valami Upmann-kapitány, álhős neve, Don Kihote keverékű szereplőnek. Elfeledkeztem minden háborús látványról és hangulatról, mikor láttam, mennyire berezelt annak a hírnek a hallatára, hogy elirányítanak bennünket, és nem Északra megyünk.

Olyan ribilliót csapott, mintha az egész orosz hadsereg csak a mi vonatunkat támadta volna meg. Próbariadót akart elrendelni. Értetlenül álltam a katonai fegyelemről eddig hallott és tapasztalt jelenségek és a két nap hangulata között.

A robbanás felszakította Lembergtől Északra a vasúti hidat. Kidobott egy német páncélmozdonyt. A csomagkocsi itt van velünk. Tele van lyukkal az oldala és a teteje. Sokat állunk Psemyszlben. A régi külső erődök földnyomai, az új lengyel-német háború emlékei, a romba dőlt, ágyúval összelőtt házak, különösen a pályaudvar környékén jól láthatók. Próbáltam kimenni a hősi temetőbe. De lebeszéltek róla, mert senki sem tudja, meddig állunk. Szerettem volna megnézni a régi magyar hősök sírját. Sajnos, mikor utoljára voltam, szégyelltem magamat, mennyire nem törődünk a hőseinkkel. Még ma is emlékszem nevekre. Nem tudom miért, de a Gyalókai név ötlik most eszembe.

Este 6-kor Jaroszlávban vagyunk. Psemyszltől északra 40 km-re van. Ugyanaz a kép: mindenütt üszök, rom, kihalt táj. Rongyos emberek, részeg katonák, szellemeskedő spicces tisztek. Velem van egy bumfordi tábori lelkész: Zsellér Gábor, váci egyházmegyés. Most van próbaszolgálaton, mert aktív akar lenni. Eddig csak evett, aludt, vegetált és butákat kérdezett. Szép kilátások kifelé. Ez tényleges lesz! Hát igaz: ott jól beválik. De mit rombol a tisztességes magyar parasztlegények lelkében a többi, eddig ismertekkel együtt. Ő legalább tiszta lelkületű. Egész nap bumliztunk. Psemyszl után már biztosra veszik az öregebb katonák, hogy Lublinban kiszállunk. Talán éjjel érünk oda. - Az éjjelből reggel fél 6 lett. Olyan különös, hogy vasárnap se nem misézhettem, se nem hallgathattam. Felajánlom szeretteimért, katonáinkért, és egy kicsit Henrikért, aki később elhagyta a papságot. /aposztatánk lett/.

Febr.14.

Hajnalban megérkeztünk Lublinba. Mihelyt kivilágosodott, elmentem megnézni a várost. Van fellegvára, egyébként olyan Szeged-féle város. A katedrális tőszomszédságában jól láthatók a bombák nyomai. Még 3-4 helyen láttam nagyobb bombázásnyomokat. A püspöki templom nagyon elhanyagolt. Szegény lengyelek! A hithű lakosságnak sem ideje, sem anyaga, sem pénze nincs, hogy rendben tartsa.

A közeli jezsuita templomban próbáltam misézni. De a gyóntatószékben ülő jezsuita latin-német keveréknyelven tudtomra adta, hogy a helyi katonai parancsnokság engedélye nélkül nem lehet. Nem akartam bővebb magyarázatot adni a betoji páternek sem az ő gyáva viselkedésükről /hiszen valami zárt helyiségükben misézhettem volna/ sem a piszok németekről, akik nem kötötték engedélyhez, hogy eljöjjek háborúba. Egyszerűen el kellett jönnöm. Pukkadjatok meg!

Találtam egy másik templomot. A sekrestyéjében szakállas fráter volt: kapucinus. Mondta, hogy várjam meg a miséző gvardiánt. A szakállas manó láthatóan örült, a mellette levő gyerekek is körülvettek. Döngő csizmámat figyelték, és mondogatták: Wengerszki brave Leute. – ilyen keveréknyelven. Ma miséztem életemben először úgy, hogy előtte ettem.

Már annak idején a cserkészkörutjaim alatt is feltűnt, hogy milyen vacakul beszélnek latinul az itteni papok. 12.40-kor elindultunk Kelet felé, Chelmbe. Fél négykor már ott is voltunk. Nincs tovább irányítás. Segítsetek magatokon! Egy rossz konflissal bementem a hadosztályparancsnokságra. Ott adták meg a további parancsot: Tovább Lubomlon át Kovelbe. Benn a parancsnokságon megkérdezte egy zászlós, vajon protestáns lelkész vagyok e. Nem tudom, miből gondolta. A velem levő soproni bányász, Kraker Alfréd őrmester megmondta, hogy katolikus és bencés. Erre felderült az arca, és rögtön újságolta, hogy itt az Egon rendtársam.

Kerestem, de megmondták, hogy kinn van támponton. Mit tudtam én, hogy mi az a támpont. Zöldfülű lévén megkérdeztem, erre jót nevettek. Mondtam, én csak azt tudom: támpont a jobbszárny, igazodj. Na aztán később keservesen megismertem ezt a műfajt is. Egon estére visszajött. Mivel vissza kellett mennem az állomásra, csak írást hagytam neki. Igen, de kinn megtudtuk, hogy csak reggel 6-kor mehetünk tovább. Visszamenni hozzá teljes sötétben, gyalog, egészen más úton. Keserves botorkálás volt. Egy szegény lengyel annyira mutatta a helyet /hiába tiltakoztam/, hogy végül a légvédelmiekhez kerültem. Onnan egy legény jött velem a parancsnokságra. Egonnal nagyon megörültünk egymásnak. Bemutatott Kálmán vezérőrnagynak, aki pápai diákunk volt. Meghívott vacsorára, Egon pedig bevitetett a szobájukba egy vaságyat. Nagyon kedvesen, szívesen fogadott. Jól lemosakodtam, már két napja hiányoltam ezt. Még lapot is írtunk közösen a pannonhalmi perjelnek Valeriánnak, és még másoknak.

Nádasi Alfonz Hadinaplóját olvasta fel Bőzsöny Ferenc.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

402 éve 1611. május 16.-án született XI. Boldog Ince pápa, a különleges erők védőszentje.  Pápaságának egyik legfontosabb világi célja a törökök kiűzése volt Európából. Fáradozásait és hatalmas pénzadományait végül siker koronázta, amikor Bécs 1683-as sikertelen ostroma után megindított ellentámadás Buda visszafoglalásához vezetett 1686. szeptember 2.-án, és így a XVII. század végére sikerült a magyar területeket felszabadítani. XI. Ince pápa egész alakos Damkó József által 1936-ban készített 5,1 m magas szobra Budapesten a Várnegyedbeli Hess András téren látható, melyet Budavár visszafoglalásának 250. évfordulójára állítottak.

196 éve 1817. május 17.-én született Irinyi János magyar vegyész, a gyufa feltalálója. Az 1848-49-es szabadságharcban Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, valamint az állami gyárak felügyeletével. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, és jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.

164 éve 1849. május 21.-én az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a Görgey Artúr által vezetett honvéd csapatok háromhetes ostrom után visszafoglalják Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünnepeljük a MAGYAR HONVÉDELEM NAPJÁ-t.

142 éve 1871. május 17.-én bocsátották vízre a Lajta monitort. A kiegyezés után születő magyar ipar terméke, az akkor nagyon korszerűnek számító monitor átvészelte a háborúkat és az 1990-es évekre már a világ legöregebb páncélos hadihajójának számított. A Lajtha lelkes hadtörténészek és más megszállott szerelmeseinek köszönhetően 1992. november 1-jén védetté vált és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonába került. A széleskörű összefogásnak köszönhetően, 2009-től a komáromi hajógyárban az 1887-es állapota szerint felújították, majd 2010. augusztus 20.-án LAJTA Monitor Múzeumhajó néven újrakeresztelték. Hende Csaba honvédelmi miniszter utasításban intézkedett fenntartásáról: az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred kapta feladatul azt, hogy a hajó továbbra is látogatható állapotban maradjon.

126 éve 1887. május 17.-én született vitéz Szombathelyi Ferenc honvéd vezérezredes, vezérkari főnök. A vezérkari főnöksége alatti Délvidék magyar megszállása és az újvidéki vérengzés miatt a népbíróság 1946-ban életfogytiglani börtön büntetésre ítélte. Ennek ellenére kiadták Jugoszláviának, ahol háborús bűnösként megkínozták, majd a péterváradi erőd falánál agyonlőtték. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1994. március 16-án bűncselekmény hiányában hatályon kívül helyezte az ellene hozott népbírósági ítéletet.

121 éve 1892. május 17-én hunyt el Klapka György honvéd tábornok, a komáromi vár parancsnoka.

97 éve 1916. május 21.-én hunyt el Görgey Artúr honvéd tábornok, az 1848-49-as honvéd haderő főparancsnoka.

2 évvel ezelőtt 2011. május 17.-én életét veszti két magyar katona – Róth Orsolya őrmester és Dálnoki András szakaszvezető – az afganisztáni Baglán tartományban, Mazár-e Sariftól 15 kilométernyire, egy közúti balesetben; négy másik társuk megsérül.

A kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökének összeállításában hallották.

 

„A kitűzött távoli cél eléréséig vezető rögös úthoz, feltétlenül szükség van akaraterőre. Ezért a tevékeny embert mindig is a céltudatos törekvés fogja jellemezni.”

Köszönöm a figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózás valamennyiüknek. A mai adás elkészítésében segítőtársam volt Berta Tibor ezredes, Kálinger Roland százados, valamint Ferenczi János. Nevükben is további szép napot kíván a szerkesztő, Fodor Endre.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, május 15