Rádióműsor - 2013. március 13. - 18. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. március 13.-ai műsor (18. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/36939

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 18. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

Az ember a szíve mélyén örökké odavaló ahol született, vallja Tamási Áron. Köszönti hallgatóit, a mai, immáron 18. adás szerkesztője Fodor Endre. A hazaszeretet ékes példája mutatkozik meg az előbbi idézetben. Az 1848-49-es szabadságharcra emlékezünk e héten, nem véletlen tehát, hogy mai műsorunkban is utalunk e történelmi időszakra.

Adásunk tartalmából:

Hordozz-e üzenetet az 1848-49-es szabadságharc a mai közélet számára?

- 1848. március - áprilisa azért lehetett olyan sikeres, mert itt eltérő célú, politizáló társaságok voltak itt, a márciusi ifjaktól a nemzeti liberálisoknak a különböző árnyalatáig, de azt mindannyian tudták, hogy az a cél, hogy meglegyen az önálló polgári Magyarország, és ennek a célnak az érdekében összefogtak és félretették a vitáikat.

Katonák, hősök, ezúttal Görgey Artúrra emlékezünk.

- Különösen megható, amikor Görgey megadta magát, és több ezres seregét az orosz erőknek. A katonái kifejezték tiszteletüket. Elsőre érthetetlen döntését egyből elfogadták.

Adásunk végén pedig kalendárium, történeti visszatekintőnkkel. És a részletek.

 

A 48-as hősökre emlékezünk Dr. Hermann Róbert főtanácsossal a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos helyettesével:

Egy-egy történelmi esemény kapcsán, mennyire maga az esemény, és az akkori történések, és mennyire az abban résztvevő személyek, történelmi személyiségek a meghatározóak?

- Hát ezt eseménye válogatja, tehát ugye ez nyilván olyan, hogy mondjuk az Első Világháborúnál, ott maga az eseménysor, az, ami nagyon fontos. És hogyha megkérdeznének az utcán bárkit, hogy mondjon öt 1914. és 18. közötti osztrák-magyar tábornokot, akkor nem valószínű, hogy tudna, talán a miniszterelnököt megtudná nevezni. 48-nál szerintem ez a dolog kiegyenlítettebb, tehát ennek sokkal emberibb arca van, egyrészt valóban súlyos történeti személyiségek szerepeltek ebben a korban. Kossuth, Görgey, Bem, Petőfi, Vasvári, Aradi Tizenhármak, Perczel Móric és a többiek, másrészt pedig magának az eseménysornak is meghatározó szerepe volt a magyar nemzeti történelem szempontjából, még pedig ezt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a katonai vereség ellenére ez alapvetően egy sikeres eseménysor volt. Hiszen azok a törekvések, azok a követelések, azok az igények, amiket a magyar reformellenzék 1847.-48. fordulóján megfogalmazott, és amelyeket 48. áprilisában sikerült törvényekbe önteni, ezek alapvetően mégis csak győzedelmeskedtek. Ami nem győzedelmeskedett az az önvédelmi, illetve a függetlenségi háború, de végül is 1867.-ben, hát ott is nagyjából sikerült paritásosra kihozni a dolgot.

1848, 1849 a mai magyar történelemben elfoglalta már azt a szerepét, amely megilleti?

- Én azt gondolom, hogy igen. Sőt kis túlzással azt lehetne mondani, hogy mondjuk az Államalapítás mellett, vagy negatív értelemben mondjuk a Trianoni Békeszerződés mellet, talán ez az egyik saroköve a magyar történeti tudatnak. Még pedig abból a szempontból is, hogy nem kötődnek hozzá olyan történeti, politikai viták, mint mondjuk a XX. századi, vagy sorsforduló eseményekhez.

Bocsásson meg, hogy közbe vágok. Ez azért van, mert ilyen nagy távlatban, időtávlatban nézzük ezt a történelmi eseményt, vagy pedig azért van, mert letisztultak azok a kérdések, amelyek még fönnálltak?

- A kettő összefügg egymással, tehát mondjuk 1867. után azért lelkesen össze tudtak kapni egymással a 48-asok, a 67-esek meg a 49-esek, és ugye egészen 1918.-ig a közjogi kérdés az mondjuk egy meghatározó eleme volt a magyar politikai közéletnek, viszont a fontos kérdések azok, tehát mondjuk a jobbágyfelszabadítás, törvény előtti egyenlőség, sajtószabadság, közteherviselés és egyebek, ezek voltaképpen átmentek. Na most ugye 48-49-nek egyetlen olyan történeti öröksége van, amivel hát máig nem tudunk mit kezdeni, egész Európa nem tud vele mit kezdeni, ez ugye a nemzeti ébredés, a nemzeti egyenjogúsítás, a nemzetiségi egyenjogúsítás. 67. után hát mi álltunk a kormányrúdnál, 1918. után meg hát jóval kevesebb befolyásunk volt erre a dologra. Tehát van élő öröksége máig is 48-nak, megoldatlan politikai kérdés, de alapvetően azért a kérdések többsége az tisztázódott. A másik, hogy a magyar politizáló közvéleményben 1867. után mondjuk a fő események megítélésében alapvető eltérések nem voltak. tehát arról folyt vita, hogy mennyire volt célszerű a Kossuth politikája 1848. szeptemberétől mondjuk 49. augusztusáig, vagy hogy milyen Görgey szerepének a megítélése, de az hogy ez egy fontos eseménysor, hogy alapvetően ez egy nemzeti, egy nagy nemzeti pozitív értelemben vett vállalkozás, erről nem nagyon volt vita. Hogyha viszont a XX. századot nézzük, hát gyökeresen eltérő, az eltérő politikai oldalak, mondjuk 1918-19 megítélése, gyökeresen eltérő a két világháború közötti, Horthy korszaknak a megítélése, 44.-45., 45.-47. Az ötvenes évek talán nem annyira, de az 56-os forradalom, szabadságharccal kapcsolatban máig is, homlokegyenest eltérő értelmezések vannak. Még a forradalmi vagy a szabadságharcos táboron belül is, hát még azon kívül, ugye gondoljunk bele, hogy hosszú időn keresztül a magyar parlament tagja lehetett egy olyan képviselő, aki ellenforradalomnak nevezte folyamatosan 1956-ot. Hát azért mondjuk 1867. után, ha nem is volt elképzelhetetlen, hogy mondjuk egy muszka vezető beüljön a magyar parlamentbe, akár képviselőként, akár mondjuk a felsőház tagjaként, soha nem nevezték ellenforradalomnak 1848-at. Tudták, hogy az ellenforradalom a másik oldalon volt, tehát mondjuk az a fajta politikai szerepjáték, kamuflázs ami a XX. századi történelmünket át meg át járja, hogy mindenki minden akar lenni, forradalmár és meg győztes is , meg egyáltalán. Ez gyakorlatilag a XIX. században nem volt jellemző. Sokkal egyértelműbbek voltak ebből a szempontból az értékítéletek, és a politikai frontvonalak is.

Összetett a kérdésem, de mégis. 48 - 49 miben adhat példamutatást, követendő példát a mai politikai életben?

- Azt lehetne mondani, hogy mindig van azért egy legkisebb közös többszörös, aminek a kapcsán össze lehet fogni. Tehát ugye 1848. március - áprilisa azért lehetett olyan sikeres, mert itt eltérő célú, politizáló társaságok voltak itt, a márciusi ifjaktól a nemzeti liberálisoknak a különböző árnyalatáig, de azt mindannyian tudták, hogy az a cél, hogy meglegyen az önálló polgári Magyarország, és ennek a célnak az érdekében összefogtak és félretették a vitáikat. Illetve még a konzervatív oldalban, amelyik alapvetően nem annyira helyeselte ezt dolgot, vagy legalábbis nem mindenki helyeselte ezt a dolgot, abban is volt annyi önmérséklet, hogy amikor látták, hogy veszve van az ő pozíciójuk, és veszve van az ő politikai nézetrendszerük, akkor visszavonultak. Tehát senki nem csinált azonnal egy 180 fokos fordulatot és kezdett el mondjuk veres republikánusként piros, fehér, zöld zászlót lobogtatni és azt állítani, hogy ő már belülről bomlasztotta a rendszert, akkor is amikor az fenn állt és hasonlók. Tudták, hogy annak vége van és akkor vissza kell vonulni, és majd meglátjuk, hogy a továbbiakban mi lesz.

Mennyiben volt megosztott az akkori politikai erő 48 - 49-et tekintve?

- Én úgy látom voltak … az első frontvonalak, a jobbágyfelszabadítás tovább vitelének a megítélésében ,vagy hogy mi mindent szabad vagy nem szabad a sajtószabadság nevében elkövetni. De azért alapvetően egy irányba húztak ezek az emberek. Tehát mondjuk amikor 1848. szeptemberétől az ország egy nyílt háborús állapotba került, akkor bizony még azok a bocskoros nemesek, vagy középnemesek, akik nem annyira helyeselték mindazt, ami 48. március – áprilisában történt, azoknak a többsége is, legrosszabb esetben is passzívan viszonyult az eseményekhez, jobb esetben viszont maga is beállt mondjuk a Nemzetőrséghez, vagy valamilyen népfelkelő alakulathoz, és hát ugye igyekezett ezt a támadást kivédeni. Sőt 1849., a végleges vereség után azt látjuk, hogy egyre többen asszimilálódnak a nézetrendszerükben is mindahhoz, ami 48.-ban történt, tehát még a konzervatívok közül is egyre többen kerülnek át a 48-as táborba, mert hogy nem ezt a lovat akarták. Az ország közvéleményének, szerintem vagy azoknak akiket az ország közvéleményének tekinthetünk, ennek a 90-95 %-a az egyértelműen a forradalmi táborban, vagy a forradalmi tábor mellett foglalta el a helyét, és minimális volt azoknak a száma, gyakorlatilag néhány kezünkön, vagy néhány kézen meg lehetne számolni, akik tettlegesen segítették a másik oldalt a forradalom, illetve a szabadságharc leverésében.

Az Ön számára, mint történész számára milyen tanulságokat rejt 48 - 49?

- Az első, ami nagyon fontos, hogy a politikai elkötelezettség mellet mondjuk a szakértelemnek milyen fontos szerepe van. Tehát a 48 - 49 sikerének az egyik titka az éppen az, hogy majdnem mindenre sikerült embert találni. Akár az államapparátus működtetésére, akár a hadsereg működtetésére, és azt lehet mondani, hogy még az igen sok hátránnyal, és igen sok nehézséggel küzdő félhivatalos magyar diplomácia képviselői is azért többé, kevésbé megtették azt, amit meg lehetett tenniük, tehát akár Párizsban, akár Londonban, akár mondjuk Isztambulban. Úgy hogy nem ismerték el őket hivatalosan Magyarország diplomáciai képviselőinek. Magyarország nem volt rajta a térképen az európai nagyhatalmak számára. Tehát ez az egyik, ami nagyon fontos. A másik, hogy nincsenek igazán vert helyzetek. Hiszen 1848. decemberében az európai katonai szakértők többsége szerintem egy lyukas garast nem adott volna azért, hogy a magyar szabadságharc az megéli a következő két hónapot. Ehhez képest 49. március, április, májusában hát a határokig sikerült söpörni a büszke, osztrák ármádiát, és kénytelenek voltak orosz segítséget koldulni. A katonai vereség ellenére azt lehet mondani, hogy az erkölcsi győzelem az még is csak a mi oldalunkon volt, hiszen – e nélkül a beavatkozás nélkül nyilván egyfajta döntetlen, és egy korábbi kiegyezés jön létre. És amint Ausztria mögül kiesett ez a fajta nagyhatalmi támasz, a Krími háborúnak, és sok más tényezőnek köszönhetően, 1867-ben végül is kénytelen volt kiegyezni Magyarországgal. A 18 éven keresztül tartó ostromállapot ellenére az ország visszanyerte a korlátozott belső önállóságát, újra saját kormányhoz, és újra félig-meddig saját haderőhöz is jutott, és ebben bizony benne volt a 1848-49-eseknek a teljesítménye is.

 

„Katonák, hősök” sorozatunkban ezúttal Görgey Artúrra emlékezik Markovics Milán Mór tábori lelkész.

- Azt mondják voltak, akik sebészként megpróbálták az agyban keresni a zsenialitást. Görgey csatatéri sebesülése után a sebészek keze között betört koponyával, az ő orvosait is elgondoltatta ez. Szilánkok, amelyek ezen agyban voltak tartalmaztak megannyi szabadságharcbeli stratégiát, tapasztalatot és hősiességet. Az agyvelő azonban hallgatott, a lélek mélységeibe nem láttak bele. Ráadásul Görgey ebből a borzalmas sérülésből is felépült.

Görgey Artúr édesanyját 11 éves korában veszíti el egy tumoros betegség miatt. Apját egyszerre gyűlölte, és tisztelte, mert filozófiát szeretett volna tanulni, vagy tudományt, apja egyértelműen katonának szánta. Így bár saját bevallása szerint a haza iránti szeretetből és a fizika, matematika iránti rajongása vitte katonai pályára, valójában egyfajta tisztelet és félelem övezte kötelesség miatt adhatta be derekát a mundér viseletére. Görgeyben vegyesen volt jelen édesanyja szeretett képe és az édesapa félelmetes árnya. Élete kiemelkedő teljesítménye, zsenialitása és hősiessége ezekből is eredhettek. Hősünk életében a nagy változást a szülői függőség vége hozza. De amint később látni fogjuk, ettől szabadulni teljesen nem tudott, talán nem is lehet. Édesapja halála után leszerel, saját bevallása szerint ennek oka azonban a seregben tapasztalható tiszteletlenség és ocsmányság. Azt vallotta, hogy nem akart ő katona lenni. Először azért nem, ahogy mondja, mert nem ismerte a hadsereget, aztán azért mert ismerte. Miután leszerelt a Prágai Egyetem Kémiai Tanszéke várta. Hiszen zsenialitása ebben is megmutatkozott, a korabeli tudósok közül is sokan elismerték. Ő azonban lemondott erről. A kémikusi életéig Görgey sanyarú életet folytatott. Mondhatni keményen böjtölt. Hetek, sőt hónapok teltek el úgy, hogy csak kenyeret evett. Ő maga írta: „több mint hat esztendő óta hozzávagyok szokva, vacsorára semmit, reggelire pedig egy darab kenyeret enni.” Nem ritkán volt beteg hát. Mind ez nem valószínű, hogy vallási alapon történt nála. Egyrészt személyének keménysége miatt, másrészt keresete is kevés volt. Egyenes jelleme, mely több róla szóló írásban is megjelenik, részben ide is vezethető vissza. Persze nekünk, mai keresztényeknek is jó példa ez. A böjt eszköz, nem cél. Ám ha bölcsen élünk vele nagy erő rejlik benne. Görgey győztes csatáit felsorolni is sok lenne. Katonáit szigorúan tartotta, talán kicsit túlzóan is mai felfogásunk szerint. Azonban fontos, hogy ismerjük a korabeli viszonyokat, így értjük ugyanis meg, hogy Görgeyt miért is szerették annyira a katonái. Különösen megható, amikor Görgey megadta magát, és több ezres seregét az orosz erőknek. A katonái kifejezték tiszteletüket. Elsőre érthetetlen döntését egyből elfogadták. Görgey 31 évesen lett a magyar fősereg parancsnoka. 33 évesen túl volt már életének dicsőséges időszakán. És csaknem 99 éves koráig Visegrádon töltötte életét. Hiába dicsőséges és hősies ember ezreket megmentő döntése. Kossuth vádja, mely talán részben olyan politikai húzás volt, valójában e hősből áldozatot teremtett az áruló váddal, mely igazán csak a XX. század legvégére halványul el, és mondhatni tűnik el. Görgeyvel kapcsolatban azonban soha nem merült fel a kétség a legtöbbekben. A tudósok, különösen a kémikusok igazi tudóst tisztelnek benne. A hadtudósok a legjobb hadvezérek közt tartják számon. Életére jellemző volt alábbi gondolata: „Én nem tudok panaszkodni, csupán vagy küzdeni és győzni, vagy némán veszni el.”

 

Múltidéző kalendárium

219 éve 1794. március 14.-én született Bem József, lengyel katonatiszt, az 1848-49-es szabadságharc egyik legkiválóbb tábornoka.

165 éve 1848. március 13.-án Bécsben forradalom tört ki egy Metternich kancellár menesztését követelő tüntetés folyományaként. A bécsi népnek sikerült elérnie, hogy új kormány álljon fel, s hogy, a császár alkotmányt adjon ki.

165 éve 1848. március 17.-én V. Ferdinánd király kinevezi Batthyány Lajost miniszterelnökké. Megalakul az első felelős magyar kormány, amelynek névsorát március 23.-án hirdetik ki.

137 éve 1876. március 15.-én született Guido Romanelli olasz alezredes. aki szembeszállt a magyar Tanácsköztársasággal és megvédte a ludovikás tiszteket.

1919. május 6-án Bécsbe, a Szövetséges Olasz Fegyverszüneti Misszióba vezényelték, majd néhány nap múlva Budapestre delegálták az olasz misszió budapesti parancsnokaként. Romanelli gyorsan népszerű lett Budapesten. Szenvedő, üldözött, veszélybe került embereket mentett: katonákat, arisztokratákat, egyházi személyeket, ellenzéki, vagy egyszerűen csak éhező embereket. Humanitárius tevékenysége csúcsának az 1919. június 24-én kitört, a magyar proletárdiktatúra ellen szervezett, gyorsan elfojtott felkelés résztvevőinek, köztük a Ludovika Akadémia növendékeinek és parancsnokainak a megmentését tekintik. 1945 után neve és a Tanácsköztársaság időszakában folytatott humanitárius tevékenysége fokozatosan feledésbe merült. Utolsó útja is magyarbarátsága megható bizonysága: koporsóját a temetési szertartás alatt a Ludovika zászlója fedte. 2000-ben domborművet avattak tiszteletére a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, majd néhány évvel később szobrát is felállítottak.

76 éve 1937. március 14.-én adta ki XI. Pius pápa Mit brennender Sorge - Égető aggodalommal” kezdetű enciklikáját a fasizmus ellen, amelyben elítéli a faji törvényeket. A náci Németországgal való tárgyalások eredménytelenségét belátva a pápa enciklikájában elítélte a német kormány katolikusellenességét, a konkordátum megszegését, a nemzetiszocialista - náci - újpogányságot, a fajelméletet, a faj-, egyház- és vallásüldözést, a korlátlan hatalmú államot. Válaszul a nácik a papok elleni valutacsempészési, szexuális stb. perekkel, erkölcsi botrányhírekkel próbálták eljárásukat igazolni. Válaszjegyzékükben visszautasították a pápa német belügyekbe való beavatkozását.

65 éve 1948. március 15.-én az 1848-as forradalom 100. évfordulóján első alkalommal adják át a Kossuth-díjakat.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

Megoszthatják velünk véleményüket, gondolataikat, javaslataikat az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímen, vagy a Katolikus Tábori Püspökség címén, Budapest, Szabadság tér 3. Műsorunk meghallgatható a honvedelem.hu oldalon. „Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas és mind az, amit a haza érdekében tesz az ember nem egyéb, mint Isten szolgálata.” - Hunyadi Mátyás gondolataival búcsúzom és köszönöm megtisztelő figyelmüket, Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, március 13