Rádióműsor - 2013. március 20. - 19. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. március 20.-ai műsor (19. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/37049

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 19. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek. Ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosokhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszat a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben." - Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből idéztem. Köszönti önöket a műsor szerkesztője, Fodor Endre.

Először adásunk tartalmáról röviden:

Szabó György alezredes, protestáns tábori lelkész, már nem először vett részt katonai misszióban.

- Az, hogy kint lehetek, az, hogy Isten igéjét hirdethetem kint is a katonáknak, az, hogy a lelküket ápolhatom, ez mindig nagy-nagy öröm.

Csekonics József életét idézzük a Katonák-hősök sorozatunkban.

- Udvari haditanács jóváhagyásával megalapította 1784-ben a mezőhegyesi királyi ménest.

A küzdősportok önfegyelemre, kitartásra, pontosságra tanítanak többek között, mintahogyan azt majd Konkoly Dávid interjújában hallják.

- Bármilyen sportot nézek, az, hogyha eredményt akarok elérni, alázat illetve nagyon sok önfeláldozás.

Adásunk végén ezúttal is Kalendárium. És a részletek:

Szabó György alezredes protestáns tábori lelkész, már nem először vett részt katonai misszióban, s nem először szólalt meg itt a Mária Rádió Inter Arma Caritas című műsorában sem. Korábban még távolt a hazától, most pedig már itthon kérte őt mikrofon elé Szűcs László.

- Szabó György alezredes vagyok, református tábori lelkész. A Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat állományához tartozom, és most tértem haza Koszovóból, egy újabb hat hónapos távollétből, amikor is a KFOR 6. Kontingensének voltam a tábori lelkésze.

Alezredes Úr! Legutóbb közel három hónappal ezelőtt Pristinában a Slim Lines tábor kápolnájában beszélgettünk, akkor a misszió felénél voltak éppen. Hogyan telt a KFOR 7. váltásának, missziójának második félideje?

- Mint köztudott, egy misszióban, ahogy közeledik a misszió vége, egyre feszültebb az állomány. Hiszen közeledett a karácsony, és azzal a tudattal, hogy a karácsonyt azt kint kell együtt töltenünk, együtt a kontingens és nem a család körében, ezért én - mivel már a negyedik misszióm - számoltam azzal, hogy itt több feladat hárul rám, és nem csak rám, hanem mindazokra a kollégákra, akik már több missziót megjártak, és tudják mit jelent távol lenni a szeretteiktől és a karácsonyt így ünnepelni. Ilyen közösségben, hogy csak a kontingens állománya van ott velünk. Külön nehézség volt az, hogy ez alatt a hat hónap alatt sajnos hat olyan katonánk veszítette el hozzátartozóját, mely meg is viselte őket – egyik közülük, aki közvetlen az édesanyját, öten a nagyszüleit -, és tudtam azt, hogy mindamellett, hogy kint vagyunk misszióban, nagyon nehéz ezt feldolgozni. Az a sok-sok imádság, amikor megkerestek ezek a katonák, gyász istentiszteletet tartottam, közösen imádkoztunk, gyertyát gyújtottunk, melléjük álltunk. Azért, hogy könnyebb legyen nekik a feldolgozás, ez a lelki válság, ez a gyász, ami érte őket. De tudtam azt is, hogyha hazajövünk, igazából, - hiszen ők a temetésekre hazautaztak, majd aztán visszajöttek -, de tudtam azt is, hogyha egyszer vége a missziónak, hazajönnek, ezek a hozzátartozók majd hiányozni fognak számukra.

Hagyományos lelkészi feladatokat hozott ez a mostani misszió?

- Rendszeresen tartottam az istentiszteleteket, vasárnap délelőtt fél 11-kor, melyen szép számmal jelen voltak. Együtt énekeltünk, együtt imádkoztunk, igét hirdettem és voltak öten akik jelentkeztek, hogy szeretnének megkeresztelkedni, konfirmálni. Így karácsony előtti vasárnap tartottam a keresztelést illetve a konfirmációt, és karácsonykor pedig együtt úrvacsoraosztásban részesültek azon katonák, akik akkor keresztelkedtek és konfirmáltak.

Említette ugye korábban, hogy a mostani volt a negyedik missziója.

- Két egyforma misszió nincs. Az első misszióm az 1998-ban Okučaniban volt. Az horvát terület, közvetlenül Bosznia-Hercegovina határánál, onnan a hazautazás is könnyebb volt. Magyar táborban voltunk, tehát a magunk urai voltunk. Aztán 2005-ben ugyancsak Koszovóban, de a Szent László táborban – szintén egy magyar tábor – mi voltunk csak egyedül ebben a táborban. Majd az EUFOR-ban voltam 2009-ben, az is egy más misszió, más feladat, nyugodtabb a helyzet Szarajevóban. A mostani misszió talán az, hogy a Slim Line táborban voltunk, együtt a portugálokkal, és én azt tudom mondani, hogy valóban nagyon jól együtt tudtunk működni a portugálokkal. Ha most azt mondom, hogy a portugál atyával, tehát szolgatársammal, így a karácsonyi szentmisét, istentiszteletet közösen tartottuk. Éjféli misén ő és én is szolgáltunk, ki-ki a maga nyelvén. S azt kell mondjam, hogy megtelt a kis kápolna zsúfolásig, amelyben először találkoztunk kint Koszovóban.

Ugye egy tábori lelkésznek első sorban nem a saját elhatározása az, hogy mikor és hova megy külszolgálatba. Önnel kapcsolatban már van-e valami hír arról, hogy következőleg melyik misszióba, melyik táborban fogja segíteni a magyar katonákat tábori lelkészként?

- Erről még tudomásom nincs. Ha felkér a püspök úr, akkor természetesen nekem ez a hivatásom, ez a küldetésem, és örömmel megyek egy-egy misszióba. Nekem a missziók azok olyanok valójában, mint egy gyülekezet. Hiszen az a kontingens távol van, együtt vagyunk hat hónapon keresztül, és olyan, mint egy itthoni lelkésznek egy közösség, egy gyülekezet, egy településen bárhol az országban. Tényleg hogyha sor kerül és felkérnek újra egy-egy misszióra, akkor természetesen vállalom, mert számomra ez egy hivatás. Számomra egy öröm az, hogy kint lehetek, az hogy Isten igéjét hirdethetem kint is a katonáknak, az hogy a lelküket ápolhatom. Ez mindig nagy-nagy öröm.

 

Csekonics József életét idézzük a Katonák-hősök sorozatunkban, amelyet ezúttal is Markovics Milán Mór katolikus tábori lelkész szerkesztett.

Ki vagy te, tán a Csekonics báró? Kérdezik ma is az emberek, ha valaki úgy viselkedik, mint egy dúsgazdag. Az 1700-as évek közepén egy horvát származású magyar család, Mária Terézia királynőtől nemesi és egyben bárói címet kapott Zsombolyai előnévvel. Zsombolya ma a magyar határhoz közel, de már romániai területen fekszik. A család neve Csekonics volt. Csekonics József a nemességet kapott pár két fia közül volt az első. Kőszegen született és kezdett tanulni, majd Bécsben folytatta az iskolát. A katonáskodás fortélyait elsajátítva 1774-es hadapródsága után, 1783-ban másodkapitány már a modenai vértesezredben. Eme város lovas serege méltó volt egy lovas katonához. Akkoriban a ló harci eszköz is volt, de emellett közlekedési eszköz is. Érdekesség, hogy ma az olasz Modena az újkori lovairól, vagyis autóiról híres. Elég, ha csak a Lamborgini vagy a Ferrari nevét említem. Józsefet a lótenyésztés ejtette ámulatba. A híres Hunyadi család leszármazottja, gróf Hunyadi József 1814-ben egy messze földön híres merinói juh és lótenyészetet alapított Ürményben. Ma ez a település már Szlovákia része. Az országosan népszerű lóversenyekről is híres hely ihlette később gróf Széchenyi István, a Lovakról című könyvét is, mely nyugodtan nevezhető a magyar lótenyésztés alapművének. A Széchenyi eme művének megírása és Hunyadi József alapítása előtt járt erre Csekonics József, eme számára vélhetően szakmai paradicsomnak tűnő helyen, ahol tanulmányozta a lótenyésztést, s melynek folyományaként az udvari haditanács jóváhagyásával megalapította 1784-ben a mezőhegyesi királyi ménest. A lovak kétségtelen, nem csak gyönyörű élőlények, hanem hadieszközök is voltak. József nagy gonddal állt neki, hogy hazai lovakat nemesítsen, amelyek erősek és szívósak, és amelyek eredete ismert. József egy másik híres alapítása a bábolnai ménes birtok. Az ő feladata volt ugyanis megszervezve eljuttatni a lovakat és ökröket Bécsbe. Pihenőhelyként egy napon, jó legelővel megáldott helyet talált Bábolnán, mely kiváló gyűjtőhelynek bizonyult. Bábolna később világhírűvé vált a lótenyésztéséről. Mezőhegyes és Bábolna máig az a hely, ahol a lovakat szerető és tisztelő emberek el kell zarándokoljanak. A meglévő épületek, a szobrok, mind-mind regélnek valamiről és elgondolkodtatnak, hogy a háborúban nem csak emberek estek el, haltak hősi halált, hanem számos esetben a lovaik is. József, akit ma a logisztika egy nagy alakjának mondanánk, tábornok lett és megkapta a Szent István rendet. Példája hősies még akkor is, ha nem egy harctéren adta életét a hazájának. A hős ugyanis nem a halált keresi, hanem azzal a feladattal néz szembe, amit az élet ad neki.

 

A küzdősportok önfegyelemre, kitartásra, pontosságra tanítanak többek között, mint ahogyan azt majd Konkoly Dávid interjújában hallják. Riporterünk egy versenyen szólaltatott meg olyan katonákat, akiknek lelki-testi épülését szolgálja a sport, s nem utolsó sorban a katonai hivatás betöltéséhez ad többek között erőt, fegyelmet és kitartást.

A Kinizsi Közelharc Kupa a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján, Szentendrén.

- Molnár Károly őrnagy vagyok a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia Mecséri János Kiképző Osztály Katonai Testnevelési és Közelharc Módszertani részlegnek a részlegvezetője.

Őrnagy Úr! Mik azok a tulajdonságok, amit küzdősport által lehet szerezni és ezeket lehet-e használni a hétköznapi életben illetve a katonai munkavállalás során?

- Én azt mondom, hogy a fegyelem, a tisztelet. Ezt a kettőt mindenképpen. Tehát a kollégákkal, a munka iránt, maximális pozitív hozzáállás a dolgokhoz. Ha nem úgy állok a dolgokhoz, akkor inkább el se kezdjem. Tehát ez vonatkozik mind az edzésmunkára, mind az életben a munkavégzésre, de én ezt a kettőt emelném ki mindenképpen. Illetve akik itt vannak adott esetben a sportnak köszönhetően a stressztűrő képességük is tud nőni egy kicsit, de a fegyelem illetve a tisztelet az mindenképpen.

Célorientálttá teszi a küzdősport az azt gyakorlókat?

- Igen. Ők azt szeretnék, hogyha adott stílusban, adott feladatot, maximálisan, legjobb tudásuk szerint ellátnák. Ez nem csak a küzdősportban jelenik meg. Ez adott esetben, hogyha elég régóta csinálják, akkor kihatással lehet a munkára is. Mind a fegyelem, mind a kitartás, mind az odaadás. Egyrészt a kollégákkal illetve a munka iránt is.

A harcművészetek azt tanítják, hogy vereségből is lehet tanulni. Ön ezt hogyan látja?

- Természetesen, ahogy mi is szoktuk mondani: - A jótól sose szégyen tanulni. Nem baj, hogyha adott esetben kikapok, tanulnom kell. Meg kell nézni, hogy mi az, amit rosszul csináltam. Lehet, hogy én hibáztam. Ha a másik volt jobb, akkor meg kell nézni, hogy ő mit csinált, hogyan csinálta jobban, mint én. Ha én követtem el valami hibát, akkor természetesen a hibákból lehet, illetve kell is tanulni, hogy ha a következő meccsen ugyanavval az illetővel küzdök, akkor legalább ne ugyanúgy kapjak ki. Ha ugyanúgy kapok ki, az azt jelenti, hogy nem tanultam a hibámból.

Ezután Honvéd Vezérkar Kiképzési Csoportfőnökség kiemelt testnevelő főtisztjét Dr. Eleki Zoltánt kérdeztem a katonáknál tapasztalható fizikai és mentális fejlődésről.

- A közelharc először is nagyon jól fejleszti a kitartást, a fegyelmet, a fájdalomtűrést, a hosszú, monoton, megerőltető testmozgásokat. De ugyanakkor érdekes, hogy maga a közelharc az egy nagyon összetett fizikai képességet feltételez. Először is az erő, a robbanékonyság, a gyorsaság nagyon fontos. Ugyanakkor a fáradással szembeni ellenálló képesség is igen fontos, tehát valahol az állóképességket is fejleszteni kell. És hát pszichésen ezek a dolgok folyamatosan fejlődnek, amikor gyakorol az ember és közelharc kiképzés folyik, akkor sokszor ismételjük a mozgásokat.

Megfigyelhető a küzdősportot űző katonáknál bármilyen személyiség fejlődés változás? Gondolok itt arra, hogy jobban összpontosítanak, kitartóbbá válnak, tisztelettel állnak a munkájukhoz, mások iránt?

- Igen, mindenképpen. Úgyhogy nagyon hasonló a személyiség fejlesztésre gyakorolt pozitív hatása a közelharcnak, mind a küzdősportnak. Ugye itt a kitartás, egymás tisztelete, a magasabb rendfokozatúnak illetve a magasabb oktatói fokozattal rendelkező egyénnek a tisztelete. Annak az utasításainak a végrehajtása. Nagyon kiegyensúlyozott emberekkel találkozhatunk a közelharcban, nagyon jól tudják az agresszivitásukat kontrollálni. Általában meglepő, de békés emberekről van szó, akik nem keresik a harcot, nem agresszívek. Ugyanakkor, hogyha kell, akkor meg tudják védeni magukat, és mindezt úgy tudják megtenni, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák az ellenfél illetve a támadónak.

A hivatás és az élsport nem mindig összeegyeztethető. Többszörös judo bajnok Krizsán Szabolcs hadnagynak sikerült.

- Szeretném, hogyha elismerést tudnék szerezni a Magyar Honvédségnek, ugyanúgy a hazámnak illetve saját magamnak.

Van-e olyan személyiség jegyed, amit úgy gondolsz, hogy a küzdősport által szereztél?

- Igen, valamilyen szinten magabiztosabb vagyok úgy gondolom egy átlagembernél, és céltudatosabb. Ugye folyamatos célokat kell kitűznöm magam elé, és azokat megvalósítanom. Illetve a kudarcokat is jól kezelem, úgy gondolom, hogy föl tudok állni bármi után. Az áprilisi Budapesti Európa Bajnokságra szeretném kvalifikálni magam. Egy hosszabb sérülés után tértem most vissza. Ez az elsődleges célom most, illetve a Rioi Olimpia.

Köszönöm szépen, és sok sikert a felkészülésedhez.

- Köszönöm szépen.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

666 éve 1347. március 25.-én született Sienai Szent Katalin egyházdoktor Európa egyik védőszentje.

346 éve 1667. március 23.-án hunyt el Wesselényi Ferenc nádor, a Wesselényi-féle összeesküvés fő vádlottja.

164 éve 1849. március 21.-én Bem József csapatai befejezik Erdély megtisztítását a császáriaktól és a román felkelőktől.

130 éve 1883. március 24.-én született Kiss János honvéd tábornok. Székely katonacsalád sarja. Az I. világháború után a kőszegi katonai iskola tanára, majd dandár parancsnok, végül a honvédség gyalogsági szemlélője. 1939-ben a hadvezetés német orientációja elleni tiltakozásként nyugdíjba vonult. 1944. nov. 22-én a nyilas nyomozószervek elfogták, majd kétheti kegyetlen vallatás után a nyilas haditörvényszék halálra ítélte, s a Margit körúti katonai fegyházban kivégezték.

119 éve 1894. március 20.-án 92 éves korában hunyt el Kossuth Lajos, államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke. A nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, az 1848-49-es szabadságharc szellemi vezére.

104 éve 1909. március 21.-én született Nádasi Alfonz bencés szerzetes, tartalékos tábori lelkész, paptanár, Kodály Zoltán lelki vezetője.

91 éve 1922 március 24.-én hunyt el Széchenyi Ödön török altábornagy, a török tűzoltóság megteremtője, Széchenyi István fia.

54 éve 1959. március 21.-én hunyt el Mansfeld Péter, az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata. A „pesti srácok” egyike, a forradalom mártírja.. Életsorsának feldolgozása máig tartó folyamat.

13 éve 1990. március 25.-én volt az első szabad választás Magyarországon.

2 éve 2011. március 23.-án a Fővárosi Közgyűlés törölte Budapest díszpolgárai közül Sztálint valamint Julius Jacob von Haynau osztrák hadvezért, Jellasics horvát bánt, Windisch-Grätz osztrák császári és királyi tábornagyot, Alexander Bach osztrák belügyminisztert, Felix Schwarzenberg osztrák miniszterelnököt, Karl Geringer császári biztost, Karl Ludwig Grünne osztrák tábornokot,  Ivan Paszkievics orosz tábornagyot.

Kedves hallgatóink! A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

 

Változatlanul megoszthatják velünk gondolataikat, javaslataikat az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímen, vagy a Katolikus Tábori Püspökség címén, Budapest, Szabadság tér 3. Adásunk meghallgatható ezúttal is a honvedelem.hu elektronikus oldalon. Bibliai idézettel kezdtem műsorunkat, így hát azzal is zárom. „ A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Nagyon köszönöm, hogy ismét velünk tartottak. A műsorvezető szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, március 20