Rádióműsor - 2013. március 27. - 20. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. március 27.-ei műsor (20. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/37216

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 20. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik. A másik elhelyezhetetlen." - Plinszky János, Az ember itt című versének gondolataival köszönti a hallgatókat a szerkesztő, Fodor Endre.

Adásunk első kiadása a nagyböjti időszak szerdáján hallható.

A nagyhét jelentőségéről, állomásairól beszélgettem Bíró László püspökkel, katonai ordináriussal.

- Én azt gondolom, hogy a húsvét az virágvasárnappal kezdődik, nagycsütörtök, nagypéntekkel folytatódik, aztán nem szabad kihagynunk a nagyszombatot és a húsvét vasárnapot. Mindegyikről egy szót.

Virágvasárnap, már mögöttünk van. Jézus bevonul Jeruzsálembe, pálmaágak, köntösök leterítve az úton. Hozsanna, áldott, aki az Úr nevében jön! Hova vonul be Jézus? A nagypéntekre vagy a húsvétra? Valójában mind a kettőre. A Jeruzsálemi bevonulás szól nagycsütörtökről és nagypéntekről, de a húsvétba kulminál. Ott csúcsosodik ki az esemény. Menjünk sorjában!

Nagycsütörtök: az eucharisztia titka elhalványul. Jézus kezébe veszi a kenyeret. Ez az én testem, mely értetek adatik, a vér, mely értetek ontatik. Elővételezi, mintegy a keresztáldozatot.  Önmagát adja nekünk eledelül. És ami még történik nagycsütörtökben: a lábmosás. Jézus odatérdel minden egyes apostol lába elé, megmossa azok lábát. Hozzáteszi: - Amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek! Egy házasság, egy család, nem tud létezni, ha nincs meg benne a nagycsütörtök titka. Az egymás lába elé térdelés, a legszolgaibb munkának az elvégzése. Nagycsütörtökön Jézus nem egyszerűen szolgaként, hanem rabszolgaként jár előttünk. A legszolgaibb munkát végzi el értünk, emberekért. Ha nem tudunk szolgálni egymásnak, akkor nincsen húsvét.

Nagypéntek: - Számomra nagypénteknek a legmélyebb titka, Jézus keresztre megy. Átadja önmagát az Atyának, és átadja egész valóját értünk. Egyazon gesztusban Jézus értünk adja önmagát, de ugyanebben a gesztusban adja magát az Atyának. Mindegyikünk sorsa ez. Élnünk egymásért, egy házastársnak a házastársáért, egy édesapának, édesanyának a családjáért, egy nagymamának és nagypapának a családjáért, és ha ezt szépen tesszük, ugyanezen gesztusra adjuk át magunkat az Atyának. Tehát az Istennek átadott lét az egyenlő az egymásért odaadott léttel. Nagyszombat titka: - Alászállt mondjuk Jézus a pokol tornácára. Semmit mondó szavak. Jézus testileg a sírban van, de ott van az igazak világában. Az ortodoxia a feltámadást ebben a képben ábrázolja. Jézus az összetett kapukon keresztül lemegy az ószövetségi szentek világába, megragadja Ádámnak a kezét, és felhozza őket a megváltottság világába. Jézus halála és feltámadása nem önmagáért történt, hanem mindannyiunkért. Pál apostol az mondja: - Ti meghaltatok Krisztussal, és vele együtt feltámadtatok. A nagyszombat titka valahol ezt sugározza. Alászállt a poklokra és elragadta magával az ószövetségi igazakat.

És jön a húsvétnak a titka. Húsvét miről szól? Arról, hogy aki szeretetből értünk adta életét, él. Vagyis a szeretetben szétajándékozott élet értelmes. A szeretetben szétajándékozott élet jövővel bír. Jézus, aki szeretetben önmagát adta értünk, és így átadta a létet az atyának – Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet! -, ez a Jézus él! A szeretetben szétajándékozott élet az egyedüli értelmes élet. Tehát amikor élünk a családunkért, szeretteinkért, ne sajnáljuk önmagunkat, hisz ez az életnek az értelme, hogy szétajándékozzunk, másoknak ajándékozzuk magunkat. Nincs más értelme a létnek. Húsvét a lét értelmének ünneplése, húsvét az emberi jövő ünneplésének az ünnepe. Mindig valami nagyon szép érzés tölt el engem, amikor húsvétra gondolok. Sokszor idézzük Jézusnak a szavát: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” A húsvét erről szól. A katona az az ember, aki kész életét adni a családjáért, a hazájáért. Ebben a készségben él, ezért a léte értelmes. Tehát minden édesapa és édesanya léte valahol katonasors. Életét adja övéiért apránként, és ez a lét értelmes, és csak ez a lét értelmes. Ez nagyhétnek a csúcsa, gyümölcse. Érdemes olajfák hegyén vérrel verejtékezni, keresztre feszíttetni, mert az egész valahol az életbe torkollik.

Püspök atya, megindított az a gondolat, ami itt az áldozatvállalásról szólt. Jézus példáján keresztül, aki áldozatot hozott, az életét adta értünk. Ez az áldozat vállalás hogyan, és miképpen érhető tetten a mai társadalomban?

-  Számomra a húsvét mindig eszembe juttat egy gyerekkori játékot. Amikor a játék elején megállapodtunk egymással, hogy hány életünk van. És amikor mondjuk tíz életben állapodtunk meg, akkor öt életig könnyedén elmentünk. Kockáztattuk az életünket, de mikor öt alá ment a szám, akkor már nehezen kockázattunk. Azt gondolom, hogy a húsvét hite lényegileg hozzá tartozik a családi élethez. Tudniillik senki nem akar meghalni, mindenki élni szeretne. Viszont minden szeretet aktusban meghalok önmagamnak. Minden szeretet aktusban a másikért élek, és ez számomra a halált jelenti. Akkor merek meghalni a másikért, ha tudom, hogy emiatt élek. S a húsvét titka ez. Jézus szétajándékozta életét és ez beletorkollt a húsvétba. A mi hitünk azt mondja, ha mered odaadni az életedet a házastársadért, a gyerekedért, az öregedért, ez az élet bár meghal, életre támad. Minden szeretetben szétajándékozott pillanata a létednek a feltámadásba torkollik. Ez a húsvétnak a valósága, és én ebben a húsvétban hiszek, és ez számomra a föltámadott Krisztus titka. Ő életét adta érettünk, ezért él. Ő az Úr, aki él, aki ugyanaz tegnap és ma, mindörökre!

Bíró László püspök, katonai ordinárius gondolatait hallották.

 

Markovics Milán Mór katolikus tábori lelkész, a katonák-hősök sorozatot szerkeszti. Ezúttal viszont a tábori lelkészi szolgálatról, a hivatásáról kérdeztem.

Mikor szentelték pappá?

- 2010. augusztus 15-én szenteltek pappá.

Mire számított?

- Amikor tábori lelkész lettem? Első sorban persze voltak bennem ideális dolgok, amiket elképzeltem így a katonák, a hadsereg, és a háború, ilyesmiről. Azt gondolom, hogy a katonalélek mint olyan, az nagyjából olyan volt mint amire számítottam. A katonaság egy jóval szerteágazóbb feladat, mint amilyennek mi szerintem, akik – akkor még én sem -, tehát nem katonák, elképzelik.

Akár érhetik meglepetések is, váratlan helyzetek is?

- Ez egészen biztos, emberi szempontból mindenképpen.

Mennyire nyílnak meg a katonák a tábori lelkésznek?

- Azért fontos kérdés, mert úgymond civil papokkal – tehát nem katona lelkészekkel – beszélgetve, sokszor előkerül ez a téma. Én azt gondolom, hogy egy tábori lelkész, aki a katonák között él és szintén egyenruhás, tehát fölhúzza az egyenruhát, azért is fontos, mert az ő jelenlétük azért generál egy olyan nyitottságot a katonákból, ami kifele ez nem menne. Persze azért itt is megvan az, hogy meg kell ismerjenek engem, engem mint embert, nem mint papot, mint intézményt vagy valamiféle szerepet. De ha ez megvan, akkor még papként is a viszonyom is sokkal nyitottabb feléjük, és ők is felém. Én úgy szoktam fogalmazni kicsit filozofikusabban, hogy az élet határhelyzetei hozzák meg azt a fajta igényt – mondjuk így -, ami mélyebb lelki életet, a lelki világ felé való nyitottságot fogja eredményezni. Én például mondhatni nem igazán vallásos katonákkal is szoktam találkozni, akinek megszületik a gyereke és, hát hogy is mondjam, igen csak nagy nyitottsággal és boldogsággal jönnek, hogy én kereszteljem meg. Tehát van bennük valami olyasmi, amit szerintem ők maguk sem tudnak megfogalmazni, nekik ez mért fontos most. De a büszkeséget hozzák el hozzám, és ezzel együtt azt is, hogy most én adjak ehhez valamit hozzá.

Nyitott szemmel kell járnia, észre kell vennie talán azokat az embereket, akik akár segítségre szorulnak.

- Igen, azt gondolom, hogy mi tábori lelkészek eléggé különbözőek vagyunk. Valaki szerintem lelkileg érzékenyebb, valaki racionálisabb, valaki észreveszi az embernek a fájdalmát anélkül, hogy kimondaná. Valaki észreveszi azt, hogy valaki igényli a beszélgetést. Szóval az biztos, hogy kell ehhez egyfajta nyitottság.

Hivatását tekintve lehetnek egy tábori lelkésznek céljai, tervei? Közelebbi céljai, tervei?

- Valójában szerintem egy tábori lelkész is beszélhet egyfajta karrierizmusról, csak nem abban az értelemben, ahogy ma a világ használja. Nekem Kis Szent Teréz, ha jól emlékszem ő mondta ezt, hogyha egy embert megtérítek, akkor már érdemes volt élnem. Szóval valahogy a mi karrierünk, ha úgy tetszik az, az, hogy képesek vagyunk Isten üzenetét életre váltani, valóra váltani. Tehát valójában a karrierünk a saját magunk legyőzése. Az, hogy mit tudok adni, minél többet Krisztusból és minél kevesebbet önmagamból, de úgy, hogy mégiscsak én vagyok ennek az eszköze. Ez egy paradox dolog megfogalmazva, de ezt élem meg. Tehát ez amit most itt elmondtam ilyen ellentmondásos hangzással, valójában én ezt élem meg a katonák között, és ez a fajta ellentét ami előjön abba is, hogy valaki katona és lelkész, katona és keresztény. Furcsa, mert megélni más, meg beszélni róla, de mégis valahogy így működik. Szóval ezt igazából belülről lehet tapasztalni meg átélni.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

196 éve 1817. április 4.-én született Schneider Antal orvos, honvéd ezredes. 1848 tavaszán jelentkezett a nemzetőrségbe, ahonnan Damjanich seregéhez rendelték. Részt vett a szabadságharc erdélyi hadjárataiban. A piski csata után ő kezelte Bem kézsérülését és ettől kezdve baráti kapcsolatban volt a lengyel származású tábornokkal. A szabadságharc bukása után Bemmel együtt Törökországba emigrált. Hosszú ideig saját pénzéből fedezte a tábornok kíséretének kiadásait. Felvette a mohamedán vallást, Husszein bég néven belépett a török hadseregbe és ezredorvosi beosztásban szolgált. Ő kezelte Bemet és ott volt a tábornok halálos ágyánál is. Az 1867-ben kihirdetett általános amnesztia után hazatért és családjával együtt újra felvette a keresztény vallást.

164 éve 1849. április 6.-án volt az isaszegi csata: A „dicsőséges tavaszi hadjárat” során Görgey Artúr hadserege Klapka, Aulich és Damjanich hadtestei Isaszegnél legyőzik Windisch-Grätz seregét, valamint Schlik és Jellacsics hadtesteit

200 éve 1813. április 7.-én született Forró Elek honvéd ezredes. 1848 december végétől Bem tábornok vezérkari irodájának vezetője, majd 1849. január 13-án, Marosvásárhely felszabadítása után alezredesi rangban a marosvásárhelyi katonai kerület parancsnoka lett. Április 18-ától ezredes lett és dévai hadosztály parancsnoka. Másfél hónapi ostrom után, május 27-én bevette Déva várát. A szabadságharc bukás után az aradi hadbíróság hatévi várfogságra ítélte. Az olmützi várbörtönből betegsége miatt kapott kegyelemmel szabadult.

77 éve 1936. április 8.-án hunyt el Bárány Róbert Nobel-díjas orvos. Nobel-díját a füllel és az egyensúlyérzékkel kapcsolatos munkásságáért kapta 1914-ben. Az I. világháborúban hadikórházi osztályvezető orvos volt. Orosz fogságba került, ahol súlyosan megbetegedett. Gyakorlatilag Nobel-díjának köszönheti életét, ugyanis 1916-ban a svéd kormány közbenjárására szabadult ki. Visszatért szülővárosába, Bécsbe ahol azonban nem maradhatott: kollégái még tudós voltát is kétségbe vonták, nem engedték professzori székhez jutni. Svédországba távozott, ahol 1926-tól haláláig az uppsalai egyetem fül-orr-gégészeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. Világháborús tapasztalatai alapján kidolgozta a friss lövési sérülések sebészeti ellátási módszereit.

A kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

„A kereszt útján, gyermekeim, csak az első lépés a nehéz. Legnagyobb keresztünk nem maga a kereszt, hanem az, hogy félünk tőle. Nincs meg a bátorságunk, hogy hordozzuk, jóllehet tudjuk, s tapasztaljuk, hogy kikerülni nem lehetséges; utolér bennünket.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket, Fodor Endrét hallották.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, március 27