Rádióműsor - 2013. október 02. - 40. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2013. október 2.-ai műsor (40. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/40295

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 40. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” - Pál apostol rómaiakhoz írt levelének egyik idézetével köszönti a szerkesztő, Fodor Endre a hallgatóit és kíván tartalmas szórakozást a következő percekre.

Először adásunk tartalmából.

Legyünk a lét teljességében lévő emberek, ne termelők, fogyasztók és értékesítők. Hangzott el a XIX. Nemzeti Katonai Zarándoklaton a Máriaremetei Kisboldogasszony Bazilikában. Bíró László katolikus tábori püspök szavait idéztem.

Folytatva sorozatunkat Bőzsöny Ferenc Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetéből olvas föl egy részletet.

Múltidéző kalendárium ezúttal is a fontosabb történelmi, katonai események visszaidézésével.

 

A zarándoklat pillanatait idézzük.

Az első időkben, amikor indult a katolikus szolgálati ág, akkor még Búcsúszentlászlón Fogolykiváltó Boldogasszonynak a kegyhelyén kezdődtek a katonai zarándoklatok.

Bíró László püspök, a Katolikus Tábori Püspökség vezetője.

- Akkor még sorköteles katonaság volt, a környékbeli laktanyák látták el a logisztikai feladatokat és nagyon szép katonai parádéval történt Fogolykiváltó Boldogasszony ünneplése. Amikor megszűnt a sorkatonai állomány, akkor a Búcsúszentlászlói zarándoklat szervezése sok-sok nehézségbe ütközött és átkerült Budapestre a katonai zarándoklat. Makkosmária volt az a kegyhely, amely Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére volt szentelve és ott folytatódott tovább a zarándoklat. A makkosmáriai kegyhely nehezen megközelíthető, katonai vonulásokra kevésbé alkalmas szentély, ezért volt az a döntésünk, hogy átjövünk Máriaremetére, ahol nagy tér, templomkert áll rendelkezésünkre és a templom is alkalmas arra, hogy szépen újra fölfejlődjék a külsőségeikben is katonai zarándoklattá Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletének a zarándoklata.

Az összes zarándoklat Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén volt. Miért pont ezt az ünnepet választotta a tábori püspökség?

- Mert ez a Szűzanya kép áll legközelebb hozzánk. A középkorra nyúlik vissza Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete, amikor a különböző szerzetes rendek hogy a török fogságból kimentsék a magyar katonát, a Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárására indultak el rendtestvéreink, az ő közbenjárását kérve indították útnak azokat a szerzetestársakat, akik sokszor nem térhettek haza már, mert az életüket áldozták oda honfitársaikért, honfitársaik szabadságáért, hogy azokat a szaracén fogságból kimentsék. A II. világháború után sok-sok katona került orosz fogságba, sokszor nem is tudták a hozzátartozók, hogy élnek-e, halnak-e ők, pláne nem, hogy valamikor hazakerülhetnek-e vagy sem. Ekkor például a Makkosmáriai templom is újjá épült és lett a katona hozzátartozók zarándokhelye elsődlegesen. Hála Istennek ez az idő is elmúlt már, a katonák hazakerültek, és akik hazakerültek már meghaltak, egy új arculata kezd kialakulni a Fogolykiváltó Boldogasszonynak. A katonaság továbbra is megőrzi Fogolykiváltó Boldogasszonynak az emlékét és azt gondolom, hogy egyre aktuálisabb kérnünk Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárását, hisz nagyon sok megkötözöttségtől szenved a mai ember. Sok-sok függőségtől szenved a mai ember, és én azt gondolom, hogy ez a valóság, a társadalmi valóságunk újra visszasodor bennünket Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletéhez. Bízom benne, hogy lassan-lassan a katonai részvétel is egyre szervezettebbé fog válni és a civil lakosság is meghallja ezt a meghívást a zarándoklatra.

A Máriaremetei terület kiváló, hogy a családi napot is itt tartsák meg. Gondolok itt a parkos részre, ami itt van. Önnek mi a véleménye, hogy egy katonának a házasság intézménye elengedhetetlen az élete és hivatása során?

- Azt hiszem, hogy a házasság az hivatás. Valakinek az a hivatása, hogy megházasodjon, akkor az meg fog házasodni. Az biztos, hogy a katonánál, aki parancs alatt élő ember a házasság egy picikét sajátos színt kap. Nem a házastárs irányítja egyedül az életét, hanem a parancsnoka és a parancsot teljesíteni kell. A misszióba távozó katona, a családjától fél évet távol élő katona nagyon szenvedi a családnak a hiányát. Ugyanakkor mégis nagy odaadással végzi a szolgálatát, mert úgy indul el, hogy ezt is a családomért teszem. Nagy erőpróba a katonacsaládoknak ez a sajátos életmód. Akik kiállják ezt a próbát, azok még nagyobb örömmel, egymást még inkább értékelve élik a házas és családi életüket.

Egy zarándokút a belső megvilágosodásról, valami újnak a kezdetéről szól. Mi a fő üzenete ennek a zarándoklatnak?

- Ebben a mai zarándoklatban, amit próbáltam megfogalmazni az csupán annyi, hogy ne legyünk fej nélküli emberek. Sajnos az ember bele tud veszni a mindennapokba, el tudja felejteni létének azt a látatlan dimenzióját, ami nélkül nem tud egész ember lenni. A Szűzanyára ma úgy tekintettünk, mint egy embertársunkra, aki engedte, hogy Isten fölemelje. Nagyot tett velem, ő a hatalmas és a szent mondja maga a hálaadó imádságában a Magnificatban, az ember nem tudja önmaga fölé emelni önmagát. Az az emberfölötti ember eszmény, amelyben az ember Isten nélkül akarja fölülmúlni önmagát, hazug. Senki nem tudja önmaga fölé emelni önmagát. Mindig egy nálánál magasabb emelheti föl az embert emberfölöttivé. Tehát ne engedjünk annak a kísértésnek, hogy feledjük a létnek ezt a természetfölötti távlatát.

Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész.

- Akik résztvevői, talán egyre kevésbé protokoll résztvevők, hanem egyre inkább az együtt töltött jó percek miatt vannak itt. Én azt hiszem, ha az emberek meg tudják azt csinálni, hogy nem csak munkahelyen vannak együtt, dolgoznak együtt, szolgálják egymást, akkor egyre közelebb kerülhetnek egymáshoz és talán egyre többen tudják támogatni is egymást ebben. Akár egyedül a személyek, akár a családok is a háttérből.

Milyen pluszt ad ez a rendezvény egy hívő katonának?

- Talán pont ez a szó, hogy hívő katona, ez lehet az a segítség, hogy látja nincs egyedül, hogy látja többen vannak olyanok is, akikről esetleg nem is tudta, éveken keresztül egymás mellett dolgoztak, de nem tudta, hogy egy picit jobban kötődik ahhoz a közeghez, ahová ő is próbál tartozni. Én úgy gondolom, hogy amikor az emberek szabadidejükben is rádöbbennek arra, hogy a másikkal szót lehet váltani akkor ez kihat a szolgálati idejükre is. Nem valószínű, hogy megváltoznak a kapcsolatok külsőségükben, de valószínű, hogy tartalmukban, minőségükben jobbakká válnak a kapcsolatok is és remélhetőleg az emberek is egy kicsit.

Milyen szerepe van a honvédségen belül a hitéletnek?

- Alapvetően a hitélet abban a meghatározásban, ahogy a civil kategória használja, nem igazán értelmezhető. Nem értelmezhető azért, mert azokat a fajta tevékenységeket olyan módon, ahogy megszokták egy egyházmegyés paptól, egy plébánia szerkezetétől, azt nem nagyon lehet elvárni, hiszen katonák vannak együtt többségükben mások a szolgálati, függelmi viszonyok, mások a feladatok. Én úgy gondolom, hogy a mi szervezetünknek, a mi tagjainknak az elsődleges feladata az, hogy legyenek együtt a katonákkal és aztán majd a szabad idejükben esetleg támogassák őket abban is, ami az átlagos egyházi közösségnek az életét jelentené. Viszont talán pont az ilyen összejövetelek, mint a zarándoklatok, ezek adnak lehetőséget arra, hogy egy picit a civilnek tűnő feladatokban is együtt legyenek még akkor is, ha most is egyenruhában vagyunk. Talán pont ezek azok a lehetőségek, amik egy picit visszatükrözik mindazt, amit a szolgálati időben is tesznek a katonák. Ha ott meg tudnak bízni egymásban, mert az emberségük olyan, mert a habitusuk olyan, akkor valószínű, hogy jól is érzik magukat és egymást a szabadidejükben is. Ha ez nincs így, akkor csak egy kényszeredett semmit tevés, nevetgélés és valószínű, hogy akkor meg is semmisítené önmagát. Néha az jön el többségében, aki jól érzi magát, az hozza el a családját aki úgy gondolja, hogy ez neki is jó. Ez valahol visszahat rájuk. Ha én jól érzem magam, akkor valószínű, hogy rá tudok mosolyogni a másikra, a mellettem lévő ember is egy picit jobban fogja érezni magát és ezáltal ez az egész rendszer jobban fog működni.

Először vagy ezen a rendezvényen?

- Igen, először.

Kisgyerekkel érkeztetek. Mennyi idős a kicsi?

- Pontosan kilenc hónapos a mai napon.

A keresztény nevelést ti fontosnak tartjátok?

- Természetesen, persze.

Például ez hogyan mutatkozik meg?

- Misére járó emberek vagyunk, természetesen meg van keresztelve a pici, éljük a katolikus mindennapokat.

Te hogyan gondolod, hogy a honvédség és a vallás mennyire fér meg együtt?

- Fontos dolog az, hogy a katonák ne pusztán a fizikai kiképzést illetve a technikai eszközöket kapják meg, hanem olyan lelki háttérrel is bírjanak, ami segíti őket a mindennapi munkájuk során. Tehát szerintem nagyon fontos, hogy legyenek olyan rendezvények, amiken a katonáknak is lehetőségük van a lelki feltöltődésre és ez nyilván felekezettől, vallástól, világnézettől függően kinek így, kinek úgy adatik meg. Mondjuk annak, aki katolikus, ez egy jó alkalom a feltöltődésre.

Az interjúkat Konkoly Dávid készítette.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló, a kötet részletét Bőzsöny Ferenc olvassa föl.

- Február 26.

A legsúlyosabb négynek miséztem. Meg is áldoztak. Szegény Kárpátaljai Ferenc nem tudta lenyelni az ostyát, vizet hozattam, és így segítettem neki. Boldogok voltak valamennyien.  De leginkább én. - Egész délelőtt jártam a sebesülteket. Buzdítottam őket a gyónásra. Egyelőre kevés eredménnyel. Persze, nem tudom, hogy mikor gyóntak, és mi tartja vissza őket. Lehet, hogy semmi különös ok. De lehet, hogy az én személyem. Megint jó alkalom arra, hogy lelkiismeretvizsgálatot tartsak. Azt hiszem túl sokat és túl nyíltan beszélek ezek ellen a szörnyű állapotok ellen, az emberi lelkiismeretlenség és gonoszság ellen, amiben ezalatt a rövid idő alatt is részem volt. Túl sokat kívánok eredménynek. Egész nevelési rendszert kellene megváltoztatni, hogy egyénenként is észre lehessen venni az eredményt. Mindenesetre már torkig vagyok ezzel a tiszti bandával. Ahány aktív tisztet látok, már elfog az undor. Alig ismertem meg közülük egy-két művelt, jellemes, tisztességes embert. - Aztán egészen új világ tárult elém a kórtermekben. Ott már egész őszintén mernek előttem, sőt nekem beszélni a helyzetükről, a tisztjeikről. Lesújtó! Olcsó babér lenne velük együtt fújni a sípot. De mindenesetre arra jó, hogy megerősödjem a véleményemben. Ennek az az eredménye, hogy még türelmetlenebb vagyok. Mészárlás, vágóhíd ez, nem háború. Vagy adjanak fegyvereket a kezünkbe, hogy a magyar virtus megmutathassa, mi szorult belé. Vagy kérjék meg a partizánokat, hogy kegyeskedjenek krumplit sütni ahelyett, hogy közénk lőnének.

Megbeszéltük a doktorokkal, hogy meglátogatjuk az új vöröskereszteseket. Jön egy-egy vonat, és ilyenkor velünk vannak kapcsolatban. Mi és a szomszédok adják a sebesülteket hazaszállításra. A főnök nem tudni, miért, felajánlotta, hogy kivisz bennünket a kórházvonathoz. - Teljesen szkizofréniás módon viselkedik ez az ember. Mintha semmi sem történt volna tegnap. Úgy beszél velünk, mintha a legjobb barátok lennénk. Tegnap még esztelen dühében nyálát fröcsögtette, mikor mi ki akartunk menni a nővérek elé, ma pedig maga hiv. - Adj, Uram, türelmet ilyen embertelen emberekkel szemben!

Meggyóntattam a kórházparancsnokot. Ez példa lesz holnap a folyosói misén. Szegény Feri állapota súlyos. A belgyógyász azt mondta, hogy kifejlődött a tüdőgyulladás. Szívesen felvette a szentkenetet. A szertartás végén együtt imádkoztuk: Goszpodi pomiluj, Uram Irgalmazz! A végén alig mozgatta a száját, csak a szemével jelzett. Hála neked, Atyám!

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM:

442 éve 1571. október 7.-én a török hajóhad a lepantói csatában vereséget szenvedett az egyesült spanyol-velencei hajóhadtól. Ennek mmlékét őrzi a Rózsafüzér Királynőjének ünnepe melyet Szent V. Pius pápa rendelt el.

124 éve 1889 október 4.-én született Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, hadtörténész. A Ludovika Akadémián végzett 1910-ben. 1935–38-ban katonai attasé volt Bécsben, majd 2 évig a 15. gyalogdandár parancsnoka, 1940-ben vezérőrnagy és a 2. lovasdandár parancsnoka. 1942-ben altábornagyként az 1. páncéloshadosztály parancsnoka volt a doni arcvonalon, 1942–44-ben a IX. hadtest parancsnoka, 1944. augusztus vége és október közepe között vezérezredesként a 2. hadsereg parancsnoka.

Az október 15-ei kiugrási kísérlet előtt a Horthy Miklós kormányzó akadályoztatása esetére helyettesévé (homo regius) nevezte ki. Árulása folytán a német hadsereg letartóztatta, és átadta a nyilas hatóságoknak; a hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte. Német és nyilas fogságban volt Sopronkőhidán, ahonnan megszökött.

Jobboldali, államellenes összeesküvés koholt vádjával 1947. április 16-án kötél általi halálra ítélték, majd életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1956-ban szabadult, és külföldre távozott, Londonban élt, ahol 1958-tól a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöki tisztségét is betöltötte.

164 éve 1849. október 6.-án Pesten kivégzik gróf Batthyány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét, Aradon pedig a szabadságharc 12 honvéd tábornokát és egy ezredesét, az aradi vértanúkat.

87 éve 1926. október 6.-án avatják fel Budapesten a Pogány Móric tervezte Batthyány-örökmécsest.

62 éve 1951. október 2.-án hunyt el Kozma István altábornagy, posztumusz vezérezredes. Édesapja Székely Dénes vármegyei mérnök, az 1848/49-es szabadságharc idején Bem tábornok egyik segédtisztje volt. Az I. Világháborúban 29 hónapot töltött az arcvonalban. A háborút követően, a sebesüléséből felépülve számos katonai beosztást tölt be, míg 1940 februárjától a honvédelmi miniszter szárnysegédje lett.

1940 nyarától ezredesként a miskolci VII. honvéd hadtest vezérkari főnöke, részt vett Észak-Erdély visszacsatolásában. 1943. elejétől a Magyar királyi székely honvéd határvédelmi parancsnokság vezetője. A fronton kifejtett helytállásáért 1944. őszétől  altábornaggyá nevezték ki. 1947 végén kinevezték a 2. honvédkerület parancsnokává, majd  1949 nyarán a leendő Hadiakadémia parancsnokává, de október 1-én nyugállományba helyezték, majd 1950. február 19-én előzetes letartóztatásba került. A budapesti katonai bíróság folytatólagosan elkövetett háborús bűnösséggel vádolva halálra ítélte, melyet 1951. október 2-án hajtottak végre.

1990-ben újra tárgyalták ügyét, melynek során a korábbi végzést törvénysértőnek és alaptalannak minősítették és a vádak alól felmentették. 1991-ben posztumusz vezérezredessé nevezték ki. Sírja az Újköztemető 298-as parcellájában van.

3 éve 2010. október 4.-én az ajkai vörösiszap-katasztrófa során csaknem 1 millió köbméter vörösiszap öntötte el Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely településeket, 10 halálos áldozatot követelve. A Magyar Honvédség a katasztrófára példás gyorsasággal reagált. A mentési és kárenyhítési munkálatokban mintegy 1300 katona és 260 technikai eszköz vett részt. A katonák mintegy 12 kilométernyi útszakaszt és 450 gépjárművet tisztítottak meg a vörösiszaptól. Emellett több „kézi munkacsoport” is szolgálatot teljesített a katasztrófa sújtotta térségben: a katonák akik Budapestről, Tatáról, Székesfehérvárról, Kaposvárról, Veszprémből, Szentesről érkeztek, körülbelül 250 tonnányi romtól és vörösiszaptól tisztították meg a szóban forgó területet. érkeztek a katonák, hogy segítsenek a bajba jutottakon. A Magyar Honvédség helikopterei is folyamatosan részt vettek a mentési munkálatokban, már a katasztrófa napján 23 sérültet szállítva Budapestre. A fegyveres erők havaria laborja is elsőként vett mintát és végzett méréseket a kiömlött vörösiszapból.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze a múltidéző kalendáriumot.

 

Kedves hallgatóink! Köszönöm, hogy velünk tartottak, tegyék ezt majd a következő adásunkban is. Észrevételeiket, gondolataikat ezúttal is az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre várjuk.

Adásunkat Pál rómaiakhoz írt levelének egyik idézetével zárom.

„ Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszat a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik éljetek minden emberrel békességben. „

További tartalmas rádiózást kíván a szerkesztő, Fodor Endre.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, október 2