Rádióműsor - 2013. október 23. - 43. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. október 23.-ai műsor (43. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/40679

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 43. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint a tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.”  - A hazaszeretetről szól Gárdonyi Géza iménti idézete, amellyel köszöntöm adásunk hallgatóit, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Nemzeti ünnepünk alkalmából október 23. Angyalbőrben címmel rendezett megemlékezést a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Püspöksége és a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár, Budapesten a Stefánia Palotában.

- Urak, akik a világ dolgait igazítjátok, adjátok vissza a hegyeimet! Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm! Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban vagy a Sierra Nevadában: mert más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet! És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet!

Wass Albert, Adjátok vissza a hegyeimet című művét hallották Lengyel Andrea zászlós előadásában.

Az egyik szervezőt a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárt a parancsnok, Kun Szabó István dandártábornok képviselte.

Dandártábornok Úr! A megemlékezés esten az ön állományába tartozó két katonahölgy tartott előadást. Hogyan ápolja a dandár a honvédség és a művészet kapcsolatát?

- Én nagyon büszke vagyok azokra a kollegákra, akik ma itt előadást tartottak. A dandárnak kiemelt feladata a kultúra és a közművelődés. A feladatrendszerébe beletartozik a Magyar Honvédség közművelődésének és kultúrájának irányítása, vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség dandár feladata. Nekünk ez kötelességünk és a hagyományápolás felkent, felesküdött hívei vagyunk és én ennek első embere vagyok.

Hogyan ápolja a Magyar Honvédség 56 hagyományát?

- Az állami ünnepségek sorozatában a dandárnak is kiemelt szerepe van, ugyanis az ünnepélyes zászlófelvonás az a dandár feladata. Az összes állami, protokolláris katonai díszelgési feladat az a dandár feladatkörébe tartozik. Tehát gyakorlatilag szerves része vagyunk az állami ünnepeknek, az állami megemlékezéseknek, koszorúzásoknak, és minden olyan helyszínnek ahol az állam, a hadsereg és nyilván a méltóságteljes ünneplés megjelenik, ott a katonáink, Magyar Honvédség katonái ott vannak.

Körtvélyessy Zsolt, Jászai díjas színművész.

Hontalan vagyok,

Mert vallom, hogy a gondolat szabad,

Mert hazám ott van a Kárpátok alatt

És népem a magyar.

Hontalan vagyok,

Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,

S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer

Mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok,

Mert hiszek jóban, igazban, szépben.

Minden vallásban és minden népben

És Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok,

De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,

És maradok ez úton, míg csak élek

Töretlen hittel ember és magyar.

Jákob János dandártábornok, protestáns tábori tábori püspök.

- Halálukban is üzennek. Mindaz, amit ők jelentettek és hordoztak magukban, amiket szavakba és gondolatokba formálva leírtak, azok a ma élő magyarság számára is útmutatóak, előremutatóak, iránymutatóak. Hiszen éppen azért váltak üldözöttekké, mert hűek maradtak ahhoz, akik voltak. Nem tudták másképp felvállalni és feldolgozni azt a környezetet, ami körülvette őket, de a szívüknek sem tudtak ellentmondani. Így mindazt, amit magukba zárva vittek magukkal határainkon kívül is, azokat megfogalmazva most ajándékként megkaptunk. És ez egy csoda számomra, mert valahol elvetett az a mag és úgy tűnt, hogy rothad pedig csak csírázott, és most kihajtott. Ez a reményünk és a jövőnk, hogy van holnapunk, mert van üzenete a magyarságnak önmaga számára is. Hiszen Isten ezt a népet nem azért formálta meg, hogy önmaga számára éljen, hanem teremtsen, alkosson és abban a szabadságban éljen, amit ő ajándékozott nekik. Ezért van reménységem és boldog örömöm, hogy így tekinthetünk előre az ünnep küszöbén is.

Kiváló művészeinknek köszönhetően az előadásban érződött a magyarságtudat és a hazafiasságon túl a remény és egy nagyon erős hit.

- Mindenki azt mondja a remény hal meg utoljára. Én azt gondolom, hogy nem a remény hal meg utoljára, nem szabad ezt a gondolatot még táplálni sem. Mindig van remény az egészséges ember szívében, egy keresztyén ember szívében, hiszen egy élő reménység táplálja az ő életét. Örök életben gondolkodik és abban a mennyországban, aminek része ez a földi élet is, és ha azok szerint a törvények szerint él és azok szerint az értékrendek szerint él, amit Isten elénk adott az ember védelmébe, amelyben meg akarja őrizni az ő életét és áldottá szeretné tenni, akkor az soha nem húzza le a rolót, soha nincs vége, hanem mindig a távlatokba a jövőbe mutat. Így tud egy reménységgel élő ember a mában is a holnap felé nézni boldog szívvel, minden nehézség ellenére.

1956-ban a diákok, egyetemisták hittek abban, hogy reménykedhetnek. Mi az üzenete október 23.-ának a mai társadalom felé?

- Én azt gondolom, hogy az üzenete az mindig az minden forradalomnak és szabadságharcnak, hogy vannak időpontok, vannak helyzetek, amikor megtelik a pohár. Amikor a szabadságjogok olyan szinten korlátozódnak vagy olyan hatalom telepszik rá az emberek mindennapi életére, amelyet nem képesek elhordozni, akkor kimondja a tömeg, hogy nem. Mert azért fölül a gálya, alul a víznek árja és a víz az úr. 56 is egy ilyen esemény volt, ami üzent a mának a ma élő embernek és az az üzenet azt gondolom mindnyájunké és ebben a szellemiségben kell, hogy éljünk. Nem nagy forradalmakban, ma már nem fegyveresen, de azért mindnyájan vívjuk a 2013-as esztendő októberében is a magunk harcait, a magunk szabadságharcait. Mert azt gondoljuk, hogy az a holnap, ami elénk rajzoltatott és elénk vetítődött az csak úgy érthető és élhető meg, hogyha ez a belső szabadság utáni vágy bennünk van, ha Isten szabadsága engem ebben előre visz, akkor ebben a szabadságban tudok boldog önfeledt életet élni.

Harangok dala, Lengyel Andrea zászlós, Rostás Attila Zoltánné főtörzsőrmester és Király Tünde előadásában.

Katonát, katonát, katonát! Hozzatok Gábor Áronnak ólmot és rezet. Ne késsetek harangok, percet se késsetek.

Ne késsetek harangok

siessetek csatába,

Isten tornyából szálljatok

a szegény föld sarába.

Segíts harang dörögni,

nyelved így megmarad,

most majd ágyú dörgi el

imádságodat.

Templom lett az égbolt,

csaták tere benne

a szabadság oltárához

ágyúk térdepelnek.

A felvételt Konkoly Dávid készítette.

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. Bőzsöny Ferencet hallják.

- Február 29.

Sashegyi őrnagy, a 106-os parancsnok autóján elmentem valami ostoba jogászügyben iurisdikció ügyben. Még itt sem hagy nyugton a szőrszálhasogató jogászkodás. Lelkiismeretem szerint tudom, hogy igazam van, és nem fordulnék senkihez. De a szabál az szabál.

A súlyosak szobájában mind a négy meggyónt, megáldozott. Szegény fejlövéses úgy elaludt Úrfelmutatás után, hogy nem tudtam felkelteni áldozáskor. A haslövéses pedig csak vízzel tudta lenyelni az ostyát. Megható volt a buzgóságuk. Utána kötözték őket. Mintha az angyalok valóban ott lettek volna mellettük az enyhítő balzsamukkal. Némán tűrtek mindent. Az orvosoknak is feltűnt. Erről jut eszembe, hogy milyen kár ezekért a doktorokért. Szabó Kálmán kiváló sebész, Buttyán Kornél igen kiváló belgyógyász. Mindegyiket megszerettem. De nem bírják egymást. Kálmán a szombathelyi kórházban dolgozik. Jól képzett, ügyes kezű, jól felismer műtét közben is minden váratlan dolgot. A hirtelen vérzésnél nem kapkod. Kezelésében türelmes. De mégis valami ideges viselkedés van az egész lényében. Hamar felfortyan, akkor pulyka lesz belőle. Szereti, ha ugratják, de aztán hirtelen elég lesz neki. Dühbe gurul. Kornélban ismertem meg a körtanárnak csúfolt falusi körorvost. Máris a legnagyobbra értékelem őket. Itt ebben a nyomorúságban minden helyzet ismerős neki. Csak azt teszi, amit tett éveken át otthon, vagyis maga segít saját magán. Nagyszerű diagnoszta. Nem lehet kizökkenteni a türelméből. A cigánylegénnyel éppen olyan türelmes, gondos, alapos, mint a törzstisztekkel. Már az első bresztlitovszki éjjel felhívta a figyelmemet erre a törzstiszti idegösszeomlásra. Távoli ágyúzást hallottunk. Olyan mélyen aludtam, hogy nem erre, hanem a mellettem lévő doktor beszélgetésére ébredtem fel. Éppen azt mondja Kornél: Most kezdődik a pergőtűz. Három órán belül itt lesz valamelyik törzstiszt idegösszeomlásban. Figyeltem erre a szokatlan mondatra. Naivul megkérdeztem a sötétben: Hogyan lehet tudni, hogy bejön valaki, és éppen törzstiszt. Valamennyien kuncogtak álmos ébrenlétükben. Kornél mellettem feküdt /ő volt a mondat tulajdonosa/ és azt válaszolta: Páter, te még ehhez nem értesz, mert új ember vagy. Majd néhány hét múlva lesz tapasztalatod. Rögtön megkértem a reggelinél, hogy ilyen esetben hívjon be engem is. Szeretném látni az ilyeneket. Más pusztuljon csak el a harcban, de ő, akinek ez a hivatása, idegösszeomlást kap. Tanúja voltam, hogy volt olyan alezredes, aki ilyen mondattal próbálta irányítani: A hadnagy úr megvizsgál, és miután megállapította a bajomat, hazaküld. Erre Kornél sztetoszkópjával veregetve a tenyerét, azt mondta: Igenis, alezredes úr, biztosan megállapítom, hogy mi baja van. Ha a baj súlyos, hazaküldöm, ha nem, visszamegy az ezredéhez. Az alezredes felém fordul, és azt mondja, szinte vezénylő hangon: A tábori lelkész úr kimegy a szobából. Erre Kornél: A tábori lelkész úr nem megy ki a szobából, mert ő az én segítőm a vizsgálatoknál. - Utána mondta Kornél, hogy így szoktak tenni a szimuláló tisztek. Mikor egyedül maradnak az orvossal, ráparancsolnak, hogy küldje őket haza, mert kimerültségük és idegösszeomlásuk van. Doktora válogatja, mit hogyan tesz. - Egyévi harctéri szolgálatom alatt egyetlen törzstisztet láttam igazán összedűlni: a kiváló Lakatos ezredest. Az azonban megrendítő volt. Ma is előttem van összedűlése a tábornok szobájában. Nem lehet leírni azt a döbbenetet, amit ez az igazi hős kiváltott belőlem, de a tábornokból is. Mintha az egész magyar hadsereg súlya nyomta volna a vállát. Utolsó egybefüggő, majd szakadozó mondataiból ki lehetett venni, hogy a legfelsőbb hadi vezetés mészárszékre küldő taktikáját a maga lelkiismeretén is viseli.

Ma moziba mentünk. Jaj, de ostobaság volt!

A főnök úgy jött be a szobánkba, mintha misem történt volna köztünk. Folyton az ágyam alá pislogott. Akkor kaptam észbe, hogy a miseboromat gusztálja. Nekem nem mert szólni, de a többieket ugratni kezdte ilyesféle mondatokkal: Könnyű nektek. A Páter ellát benneteket a legfinomabb borokkal. /Sohasem kínáltam senkit. Mindenki természetesnek tartotta, hogy a misebor az misebor és nem itóka. Nem is gondolt rá senki./ Akkor igazán megsajnáltam ezt a szerencsétlent, aki ittléte alatt kiszáradt az alkoholból. Még inkább sajnáltam, mikor utána háromszor egymásután bejött, és állandóan az ágyam alját vizsgálta. De akkorra már elmentettem onnan az üveget.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1456. október 23.-án hunyt el Kapisztrán Szent János itáliai teológus, hitszónok, inkvizítor, a Nándorfehérvári diadal egyik hőse, a tábori lelkészek védőszentje

1812 október 24.-én született Tóth Ágoston Rafael honvéd ezredes, hadmérnök. Az aradi haditörvényszék előbb halálra ítélte, amit később tizennyolc év várfogságra változtattak. A kiegyezés után a közmunka- és közlekedési minisztérium topográfiai osztályának – a Honvéd Térképészeti Intézet elődjének – megszervezésére és vezetésére kapott megbízást. A magyar tudománytörténet őt tartja a modern magyar katonai térképészet úttörőjének.

1914. október 24.-én hunyt el Zulawszky Béla őrnagy, olimpiai ezüstérmes vívó. Az 1908. évi nyári olimpián kardozásban a második helyen végzett. 1912-től hívatásos katona lett Székesfehérváron. Negyvenötödik életévének betöltése utáni napon elesett a szarajevói harcokban. Hamvait a kőszegi temetőben helyezték nyugalomra.

1906 október 29.-én került sor II. Rákóczi Ferenc újratemetésére Kassán, a Szent Erzsébet-főszékesegyházban. A hazahozatalról látványos parlamenti jelenetben egyezett meg 1904. március 10-én Tisza István miniszterelnök és Thaly Kálmán, az ellenzéki Függetlenségi Párt alelnöke. Az Országgyűlés 1906. október 23-án törölte el a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi 49. tc. 2. és 3. §-ait, az uralkodó, I. Ferenc József Magyarország megkoronázott apostoli királya pedig másnap szentesítette a döntést. A „Nagyságos Fejedelem” hazahozatalának kérdése már évtizedek óta beszéd tárgya volt. 1873-ban, azaz hat évvel a kiegyezés után, Zemplén vármegye közgyűlése elhatározta, hogy II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozatala érdekében föliratot intéz az országgyűléshez. A vármegyék és szabad királyi városok egymás után csatlakoztak Zemplén vármegye hazafias indítványához. Az uralkodó Ferenc József nehéz dilemma elé került, s egy ország leste, hogyan oldja meg a helyzetet. Eleinte a halogatáshoz folyamodott. A függetlenségi párti politikusok számára azonban a Rákóczi-ügy remek kristályosodási pontként szolgált. A bécsi udvar tartózkodásának legnyilvánvalóbb jele a közös hadsereg magatartása volt a temetési szertartással kapcsolatban. Nagy megütközést keltett a hír, hogy „a katonaság egészen távol marad a nemzet ünnepétől”. A kassai hadtestparancsnokság például megtiltotta a tiszteknek a gyászszertartáson való részvételt. A tisztek és hozzátartozóik csak a kaszárnya ablakaiból szemlélhették a gyászmenet elvonulását. A legénység ezen a napon nem kapott kimenőt a városba. 1906 október 28-át a fővárosban munkaszüneti nappá tették. Másnap az iskolákban nem volt tanítás, hanem Rákóczi-ünnep. Rákóczi és bujdosótársai újratemetése országos eseménnyé vált.

A nevezetes dátumokra emlékeztünk a múltidéző kalendáriumban, amelyet Berta Tibor ezredes a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állított össze.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, remélem tartalmasnak ítélték mai adásunknak is. Hunyadi Mátyás gondolataival köszönök el, amely így szól:

„Az Isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, október 23