Rádióműsor - 2014. február 19. - 58. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. február 19.-ei műsor (58. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/42555

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

Az 58. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A valódi ünnep: az idő és az öröklét érintkezése. Igaz, csak pillanatra tarthat, órákra vagy pillanatokra, de enélkül a pillanat nélkül puszta körforgásba merül vissza naptárunk.” – Pilinszky János gondolataival köszönti önöket a szerkesztő Fodor Endre, és kívánok tartalmas rádiózást valamennyi hallgatónknak.

 

Ünnepet említettem, s nem véletlenül, hiszen ezen a héten a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata újraindításának 20. évfordulóját ünnepli. Ennek kapcsán hallják majd a Katolikus Tábori Püspökség püspökét, valamint általános helynökét. Pici történeti visszatekintőre is invitálom önöket, amelyben a katonai térképészetről esik szó, a XVI., XVII., XVIII., XIX. század térképészetéről, katonai feladatairól. Adásunk befejező részében pedig folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

Ebben az esztendőben ünnepli újraindításának 20. évfordulóját a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata. A Katolikus Tábori Püspökség katona lelkészeivel, püspökével, helynökével nemes feladatot vállalt a honvédségen belül. Bíró Lászlót, a Katolikust Tábori Püspökség püspökét hallják.

- Az egyház feladata mindig ugyanaz, Krisztust hirdetni. Ezt teszi egy sajátos formában a tábori lelkész, jelen van a helyőrségekben. Egyszerűen a fölszentelt voltában való jelenlétével, a figyelmet a létnek egy olyan dimenziójára irányítja, amiről az ember gyakran könnyen elfelejtkezik, tehát a lelki, szellemi dimenziójára. A fölszentelt pap, akár mundérba öltözött emberek között van, akár kint egy faluban az egyházközösséget vezetve, mindig ugyanaz: Isten jele az emberek között. A katonaság körében is a tábori lelkész, Isten jele. Érdekes ez a jelszerep a katonaságnál. Valamelyik éppen külföldi pap kollégámnak a szava cseng mindig a fülemben. Afganisztánból mesélte el a pap kolléga: - Hogyha végigmegyek a táboron, mindenki szeretettel int, és rám mosolyog. Egy pap mellett nem tudnak úgy elmenni az emberek - mondja -, hogy ne mosolyognának rá. Ez egy érdekes pozíciója a papnak, akár a külföldi misszióban, akár idehaza. Szóval van egy sajátos jellege a papi létnek a katonák között.

Legfőképpen ma igazán elmondható az, hogy egyfajta kapaszkodó is, egyfajta lelki támasz, különösen akkor, amikor minden a tágabb környezetünkben mintha a feje tetejére állt volna az értékrendet tekintve. Nem?

- Igen, ez is egyre világosabb feladat. A római konferencián is ezt fogalmazták meg, hogy azért a pap a hagyományos szerepek mellett liturgikus szolgálat, vagy más hagyományos szerep mellett alapvetően képviselnie kell a szilárd értékrendet, az erkölcsi, etikai elveket a honvédségben. Egyre inkább tudatosul a honvédelem vezetésében is, hogy mennyire fontos a szerepe a papnak. Világos etikai elvek mentén szólaljon meg, ha akár a képző intézetekben beszél órák keretében, akár liturgikus keretek között. Ebben az értékrendjében elbizonytalanodott világban egy szilárd értékrend az valóban kapaszkodó, ahogy tetszett is kérdezni.

Van-e hasonlóság, különbség mondjuk egy egyházközség papjai, közössége között és itt?

- Minden bizonnyal. Az egyházközségben élő papot látják temetni, esketni, a kertjét művelni, bevásárolni, szóval hétköznapibb helyzetekben is látják a papot. A katona pap ott van a helyőrségekben, mindenki lót-fut a maga munkája után, ki kiképzésre, ki adminisztratív munkakörben dolgozik. A pap ott van közöttük, közöttük mozog. Más a kapcsolatteremtésnek a külső lehetőségek kerete, de ugyanakkor ez a fajta összezártság, ami egy helyőrséget jelent azért mégis egyfajta nyitottságot ad mind a papnak az ott élők felé, mind az ott lévőknek a köztük lévő pap iránt. Szóval a pap nem olyannyira mágikus figura, mint az egyházközségben, lehet, hogy sokszor csak liturgikus ruhában látott pap. Még a hétköznapi munkája ellenére is, mint az egyház liturgikus szolgája jelenik meg. Itt pedig sokkal inkább, ugye ő is egyenruhában járkál a laktanyában, tehát közénk valónak ismerik meg, ennek minden pozitív és negatív együttjáróival. Picit más a helyzete a helyőrségekben működő vagy éppen a külföldi misszióban jelenlévő papnak, mint egy plébániai keretek között dolgozó lelkipásztornak.

A kezdetekre is emlékezik Berta Tibor ezredes a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.

- Valójában ez egyházmegyei struktúra az ugyanaz, vagyis a Katonai Ordinariátus struktúrája ugyanaz, mint az egyházmegyéké, csak másképp épül föl, hisz nem területhez kötődünk, hanem személyekhez kötődünk. A magyarországi Katonai Ordinariátusnak a területe, az Magyarország területe. Hiszen a honvédség, a magyar honvédelem az egész ország területén jelen van, olyan helyőrségekben, amelyek szét vannak szórva ennek az országnak a területén. Természetes módon nem gondoljuk azt, hogy a Katonai Ordinariátus lefedi egész Magyarország területét, de ugyanakkor mégis csak ott vagyunk olyan helyeken, ami egy másik egyházmegyében nem adatik meg. Vannak lelkészeink Kaposváron, Székesfehérváron, Veszprémben, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Debrecenben. Nagyon sok helyen, olyan területeken, ahol katonák dolgoznak, katonák élnek.

És ők, mint tábori lelkészek, csak lelkészek, vagy egyben katonák is? Kérdezem önt is, mint ezredest?

- Sok vita volt erről a kezdet kezdetén 1994-ig. Amit én tudok erről, hogy nagyon sok érv-ellenérv szólt ellene, mellette, hogy megőrizzük-e azt a struktúrát, azt a szerveződést, amely 1950 előtt volt - tehát amikor működött a magyar honvédelemben a Tábori Lelkészi Szolgálat - vagy pedig legyen úgy 1994-től, hogy a tábori lelkészek, tábori lelkészek, de katonai rendfokozat nélkül. Nagyon sokféle példa állt előttünk. Egyrészt amint mondtam, a történelmi tapasztalat, hogy a tábori lelkészek bizony katonai rendfokozatot viseltek. Ugyanakkor pedig mindazok, akik részt vettek ebben a munkában, hogy a Tábori Lelkészi Szolgálat létrejöjjön 1994-ben, azok kitekintettek a világ számos tájára, ahol azt tapasztalták, hogy valahol a tábori lelkészeknek van katonai rendfokozatuk, valahol nincsen. Van ahol például - csak hogy ilyen részletekbe belemenjünk - a tábori lelkészeknek nincsen rendfokozata, de abban a pillanatban, hogyha misszióba mennek, akkor bizony egyenruhát húznak és rendfokozatuk lesz, holott odahaza, úgymond békekörnyezetben civilként dolgoznak a laktanyában. Igaz, hogy tábori lelkészek, de nem hordanak sem egyenruhát sem rendfokozatot. Sok éves tapasztalat mára azt bizonyította, hogy az egyenruhás lelkészeknek igenis van létjogosultsága. Miután megszűnt a sorkatonaság ez még jobban kiviláglott. Sokkal jobban elfogadják a katonák azt a tábori lelkészt, aki egyenruhát húzva, ugyanazokat a feladatokat, ugyanazokat a követelményeket, ugyanazokat a helyzeteket fölvállalja, mint ők.

Sorozatunk első beszélgetésének zárásaként Berta Tibor ezredes, általános helynök hogyan fogalmazná meg, mi a legfontosabb feladata ma a katolikus tábori lelkésznek?

- Én azt gondolom, visszatérve 1994-re, a kezdetek kezdetére, amikor azt mondta a Katonai Ordinariátus első tábori püspöke, hogy szeretnénk ott lenni a katonák mellett és szeretnénk kérni a bizalomnak az esélyét. Most így az elmúlt pár esztendő távlatából én azt mondom, hogy talán sikerült ott lennünk a katonák mellett és ott vagyunk a katonák mellett különböző élethelyzeteikben, ami egyik küldetésünk is. S talán meg tudjuk valósítani azt is, hogy megkaptuk a bizalmat ehhez a szolgálathoz, talán rá is szolgáltunk erre a bizalomra. Ezzel a bizalommal élve egyre több katonát tudunk olyan élethelyzetbe hozni, hogy azzal ő saját maga meg tudja azt mutatni, hogy miért érdemes valójában katonának lenni.

 

 

Történeti, történelmi visszatekintőre is indulunk, akkor, amikor a katonai térképészetre emlékezünk. Konkoly Dávid összeállítását hallják.

Immár több évtizedes hagyományként, február 4-én emlékezünk arra, hogy 1919-ben ezen a napon jelent meg az a hadügyminiszteri rendelet, amely létrehozta a Magyar Katonai Térképészeti Csoportot, mint önálló szervezetet a honvédségen belül. A magyar térképészet kezdetei a XV-XVI. századig nyúlnak vissza. Az első hitelesen magyar kézből származó Lázár térképként ismert mű 1528-ban jelent meg. Átfogó, az egész országra kiterjedő katonai célú felmérésekre készültek az Osztrák-Magyar Monarchia idején. A nemzetközileg is elismert szakemberek, a technika fejlődésével és a történelem alakulásával párhuzamosan a XX. században is többször pontosították és még részletgazdagabbá tették Magyarország térképeit. A HM Zrínyi Térképészeti ágazatának igazgatójával, Németh László nyugállományú mérnök alezredessel beszélgettem a magyar katonai térképészet múltjáról és feladatairól.

Honnan indulnak a katonai térképészet gyökerei?

- Első magyar ember által készített termék a Lázár deák térkép, 1528-ban készült. Ez bemutatja a török háborúk által szétszakított országot. Ebből is látható már, hogy ezt is katonai tevékenység miatt hozták létre. Ezt követően a következő évszázadok nagy európai háborúi voltak azok, amik igényt támasztottak újabb és újabb katonai felmérésekre.

Azt mondhatjuk, hogy minden háború után újabb térképeket kellett rajzolniuk a hatalmaknak?

- A térkép, ahogy elkészül, abban a pillanatban elkezd elavulni, ezért szükséges a folyamatos felújítása. Ezt látták szükségesnek elődeink is.

Lázár deáknak a térképét nézem, én nem találtam semmilyen tájékozódási pontot rajta. Ellenben itt van mellette egy Kárpát-medence térkép, amin el tudok igazodni. Miben más ez a térkép a XVI. századból, illetve ez hogyan készült?

- A térkép a kor színvonalának megfelelően készült. Tájolásban történt egy kis eltérés a mai viszonyokhoz képest, nem északi tájolású a térkép, elforgatva ábrázolja Magyarország területét.

Tovább haladunk a korban, akkor az 1848-1849-es szabadságharcban Tóth Ágoston kiemelkedőt alkotott, aki ugye lerakta a magyar katonai térképészet alapjait is.

- Valóban nagy elődeink között tartjuk számon Tóth Ágoston honvéd ezredest, aki termékenyen részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban, főleg az Erdélyi hadműveletekben. Itt, mint katona alkotott nagyot, majd a vár fogságát követően, mint mérnök szolgálta hazánkat és ezen a téren nyújtott maradandót. Számos térképet készített, úgy, mint Zala-megye főmérnöke, és úgy is, mint különböző minisztériumokban tevékenykedő mérnök.

Az I. világháború után megalakult az I. Katonai Térképészeti Csoport.

- Szükségszerű volt az összeomlást követően a frontról visszatért katona térképészeknek összegyűjtenie azokat a mérőeszközöket, térképeket, amelyeket még meg lehetett menteni és ezek révén megalapozni az új magyar katonai térképészetet.

Az I. világháború után benne voltak egy frankhamisításban is.

- A katonai térképészet, mint más katonai tevékenység is, tiltott volt az Antant missziók által. A trianoni békeszerződés nem engedélyezte például a légjárási tilalom mellett a katonai térképészeti tevékenységet sem. Ezért rejtve működött állami térképészet néven, pénzügy minisztérium c osztályaként. E falak között egy nagyon komoly műszaki színvonalon álló nyomda végezte a tevékenységet, amely a térképeket előállította.

 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

- Március 29.

A körlet udvarán zuhanyozót állítottak embereink. Mikor először megláttam, nagyon megörültem a mosakodás lehetőségének. Látom, hogy valaki közeledik felém. Eddig sohasem láttam. Egy intelligens arcú zsidó ember. Tehát munkaszolgálatos. Köszöntem neki: Jó reggelt. Bencés tábori lelkész vagyok. Ő is bemutatkozott: Dr. Klein, vegyészdoktor Kolozsvárról. Pillanatok alatt közel voltunk egymáshoz. Attól kezdve minden alkalommal már lepedővel várt, amikor észrevette, hogy kimegyek a házból, hangos Doktor úr, jó reggelttel köszöntöttem, és mindannyiszor kezet fogtam vele. - Ez odavezetett, hogy elmondta a többinek. Derék főhadnagy volt a két zsidószázad parancsnoka. Minden szentmisén részt vett, és áldozott. Elmondta, milyen feltűnést keltett Klein doktor beszámolója rólam. Így értettem meg, hogy mikor reggelenként körlettisztogatás volt, és a kórtermek rendberakása, mindig újabb arcokat látok. Sőt! Mikor mindig én köszöntem előre, hiszen én léptem be munkájuk közben, annyira meglepte őket, hogy magukra maradva kezdték megtárgyalni a viselkedésemet.
A szokásos körutak a kórtermekben és a műtőben. Új zsidók jöttek házimunkára. Mindig beszélgetek velük. Legalább ezzel akarom enyhíteni szegényeknek az elesettségük érzését. Különösen nagyon rendesen viselkedik Klein doktor, aki ezt a megalázó munkáját, a padlómosást a vérben és a gennyben, szinte keresztény hivatástudattal végzi. Mindig elbeszélgetek vele és a többiekkel. Naponta kérek a nővérektől egy-egy darabot, falatot az ételekből, hogy nekik adhassam.
Szegények, nem tételezték fel először, hogy szívből sajnálom őket. De tehetetlen vagyok. Így legfeljebb apró megnyilatkozással tudom kifejezni tehetetlenségemet. Egy alkalommal lovon mentem a tüzérekhez. Visszafelé más utat ajánlottak a fiúk. Utat javító zsidókkal találkoztam. Rögtön megálltam, és üdvözöltem őket. A legtöbbje nem ismert meg. De akik ott laktak a mi körletünkben, rögtön körém jöttek így: Ez a mi papunk is! – mondták. Hát ennél nagyobb megbecsülést keveset kaptam ebben az embertelen világban.

 

„Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, milyeni vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” – Márai Sándor gondolataival köszönöm meg a figyelmüket és kívánok további szép napot és tartalma rádiózást.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:

Katolikus Tábori Püspökség

1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:

berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, február 19