Rádióműsor - 2014. január 22. - 54. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. január 22.-ei műsor (54. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/42117

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

Az 54. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A kalendáriumod azt mutatja, hogyan múlik az idő. Arcod viszont azt mutatja, hogyan használtad fel.” - E német mondással köszönti a hallgatókat a szerkesztő Fodor Endre, és ajánlom a mai műsorunkat, amelyben Bíró Lászlóval a Katolikus Tábori Püspökség püspökével, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspökével, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökével hallhatnak beszélgetést. Apropója az új esztendő és a Honvédelmi Minisztérium Tábori Püspökségeinek, azok megújításának jubileuma, amelyet ebben az esztendőben ünnepelnek.

Püspök Úr! A Szentatya karácsonyi újévi üzenetében a testvériség és a béke alapja és útja címmel megjelentette azokat a fontosabb gondolatokat, amelyek vezérelvként kell, hogy szerepeljenek ebben az esztendőben a hívők és bízzunk benne, hogy a nem hívők számára is. Az ön számára ez az üzenet milyen jelentéstartalmat hordozott?

- Nagyon nagy élmény volt nekem ez az újévi körlevél. A Szentatya abból indul el, hogy a globalizáció, az elektromos média nagyon közel hozta az embereket egymáshoz, de ez a fizikai közelség semmit nem adott hozzá a testvériséghez. A testvériség valahol máshol rejlik. Már Benedek pápa is említi a Ferenc pápával megjelentetett közös Enciklikájában azt, hogy lehet-e egyetemes testvériségről beszélni, ha tagadjuk a testvériségnek a legmélyebb forrását, az atyaságot? Egy meddő próbálkozás testvériségről beszélni atyaság nélkül. Ferenc pápa ezt az alap tézist boncolgatja a körlevelében és nagyon-nagyon mélyre vezet bennünket. Az első megállapítása a körlevélben Káin és Ábel történetére utalva az, hogy a testvériség ontológiai valóság, az ember létéhez hozzátartozik, viszont megvan a szabadsága az embernek, hogy megtagadhatja ezt a legalapvetőbb relációját a másik emberhez, a testvériséget. Ugyanakkor kifejti az egyház hagyományos tanítását a testvériségről. Ennek forrása az atyaság - mint már előbb említettem-, aztán Krisztus megváltása, a kereszt által. Leomlott minden válaszfal ember és ember között – nincs többé görög vagy zsidó, ha idézzük Pál apostolt. Ferenc pápának ez eleve egy érdekes gondolata: - a falak húzása. Azt mondja, hogy a világ húz felénk pl. keresztények felé egy falat, aztán mi húzunk még egy falat a világ felé és már két fal választ el bennünket a másiktól. Ez a falkérdés egy probléma, pedig megvan a megváltás és a válaszfalak leomlottak. Ferenc pápa nem hagyja egy ilyen eszmeiségben lengeni a testvériségnek a fogalmát. Azt mondja: - Igen, a testvériség ontológiailag adott, hisz van atyaság, leomlottak a falak ember és ember között a kereszt által. De azt mondja: - Ha nem közelítünk az atya fele, ha nem adjuk át magunkat az atyának, akkor a testvériségből édeskevés fog megvalósulni. Tehát hiába tetszelgünk a szép gondolatokban, ha nincs egy közös irány, ami fele megyünk, pontosabban aki fele megyünk. A Szentatyának az alapüzenete amennyire leginkább megmaradt bennem, az az, hogy a kapcsolatok szegénységéből fakad tulajdonképpen minden egyéb szegénység. Tehát a vertikális és a horizontális kapcsolatok hiánya nélkül a testvériség pusztán formalitás. Nagyon hangsúlyos, mindjárt a körlevélnek a legelején beszél arról, hogy a testvériséget az ember a családban tanulja meg és mélyíti el. Az biztos, hogy a családot csak a falak tartják össze, ha nincsen meg a belső kommunikáció. Ma a családnak a legnagyobb hiánycikke az, hogy nem talál időt arra, hogy beszélgessen egymással, házas a házastársával, szülő a gyerekével, hogy a felnőtt gyermeknek legyen ideje a nagyszülőre, az öregszülőre. Tehát visszatalálni a kapcsolatokhoz, mert a kapcsolatok szegénységéből fakad, - tulajdonképpen a Szentatya fölfűzi az egész történelmi, társadalmi jelenséget amiben élünk -, erre az egyetlen gondolatra, hogy a kapcsolatok szegénységéből fakad az objektív szegénység, a relatív szegénység, a háború, a környezetszennyezés, a korrupció, a kábítószer fogyasztás. Mind-mind a kapcsolatok szegénységéből fakad. Tehát amit vigyáznunk kell családi szinten is, de magasabb szinten is az a párbeszéd. Ez a végső kicsengése a körlevélnek. Nagyon-nagyon szép az, hogy egy eszmei gondolatot ragad meg a Szentatya, amit mindnyájan tudunk, szeretünk is emlegetni, hogy a béke és testvériség. Annyira konkrétan fogja meg ezt a kérdést, hogy mindenkinek elevenjébe vág. A családos embernek éppúgy, mint a katona embernek, hogy párbeszéd nélkül a kapcsolatok szegénysége csak félre viszi az embert.

Ezt az ellentmondást hogyan lehet feloldani? Ugye a Szentatya azt mondja, hogy ez a globalizáció közelebb hozza az embereket egymáshoz. Ugyanakkor mégis eltávolítja, mert hiszen a környezet, az, ami bennünket, embereket körbevesz, amilyen hatásoknak ki vagyunk téve, mégis valahogy ezt az individualizált ember képét erősíti. Magyarán akkor, amikor a munkahelyen, azért hogy megtartsák az állásukat az emberek, a családban, amikor olyan hatásoknak vannak kitéve a gyerekek vagy éppen a szülők, hogy a televízióból jönnek azok a negédes műsorok, amelyek elterelik a figyelmet arról, hogy inkább egymással törődjenek a családtagok, vagy éppen a személyes baráti kapcsolatokat felváltja az sms-ben, e-mailben megélt baráti kapcsolat. Szóval ezeket az ellentmondásokat, a környezetnek a hatását hogyan lehet kivédeni? Gondolom, osztja ezt a véleményt, hogy teljesen kizárni ezeket nem lehet, ezekkel meg kell tudni tanulni együtt élni.

- Igen. Én azt gondolom, hogy elveszett a csend. Elveszett a megállás képessége belőlünk. Már Exupéry mondotta, hogy az idő, amit a rózsádra vesztegetsz teszi értékessé a rózsát. Tehát ha mindig csak technikai eszközön keresztül érintkezünk egymással az nem szerencsés. Ugye régiek mondták azt, hogy lehet útközben is imádkozni, de ha mindig útközben imádkozunk, akkor előbb-utóbb hitetlenné válunk. Mint ahogy lehet útközben is étkezni, de ha mindig útközben étkezem előbb-utóbb kilyukad a gyomrom. Szóval nem lehet kommunikálni személytelenül, kell a személyes találkozás a másikkal. Hallottam olyan házaspárról, akik egymással szemben ültek az irodában és e-mailen keresztül közlekedtek egymáshoz. Biztos, hogy szerencsés az, hogyha levelet ír egymásnak egy házaspár és néha többet ki tud mondani írásban, mint szóban, mikor nem látja a másiknak az arcát, de azért mindig e-mailen keresztül közlekedni egymáshoz mikor ott ülünk egymással szemben, ez a mai technikai torzulás. Én azt gondolom, hogy nem lehet megspórolni az időt. Ugyancsak Exupéryt hadd idézzem. Azt mondja Exupéry: - Mert barátságokat nem lehet a boltban vásárolni, ezért az embereknek nincsenek barátaik. Nem lehet technikai eszközökkel pótolni a személyes kézfogást, a személyes ölelést. Nem lehet. Kell a személyes találkozásra időt szánni.

Kapcsolódva az ön gondolatmenetéhez, az időt említette, hát ebben a felgyorsult időben említenék egy nagyon fontos szempontot a felületesség eluralkodását manapság az embereken. Mert valahogy mintha nem lenne idő, vagy nem hagynának időt arra, hogy elcsendesedjen az ember vagy éppen elmélyedjen, akár a gondolataiban, akár a kapcsolataiban, akár a munkájában, akár a feladataiban.

- A felületességünkre jellemző, valaki így fogalmazta meg, hogy pontosan az sms világában ötszáz szóval meg lehet élni egy életen keresztül. De micsoda szegényes kommunikáció az, amelyhez elegendő ötszáz szó. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar nyelv milyen gazdag és mennyi szavunk van egy-egy fogalomnak a kifejezésére, de ha egyszer elfelejtjük a szavainkat és csak azzal a pár száz szóval kommunikálunk, a kapcsolat lesz szegény. És ha a kapcsolat szegény, akkor minden elszegényedik körülöttünk.

Személyes kapcsolat alapja a család, mint legkisebb egység. Lát valamelyest előremozdulást abban, hogy a családtagok egymás felé fordulnak?

- Azt látom, hogy hála Istennek vannak házaspárok, akik fölismerik ezt a mizériát és éberen vigyáznak arra, hogy találkozzanak egymással. Nagyon tisztelem a fiatal házasaimat. Kialakult köztük egy fogalom - amit még felém is használnak, hogy ma „randi esténk” van, ma „randi napunk” van, ma semmi mással nem foglalkozunk, úgyhogy hagyjatok bennünket békén. Ez a fogalom, hogy „randi este” és „randi nap”, olyan tiszteletre méltó kötelezettséggé válik az idegen számára, hogy hagyd őket békén, mert ma „randi estjük” és „randi napjuk” van. Csodálom, hogy kezd terjedni ez a fogalom és a fiatal házasaim rendre élik a randi estét és a randi napot. Én nagyon sokszor elmondom ezt az alapmondatot, hogy hetente egy este, havonta egy nap, évente egy hét, - amikor egy egész futballcsapat gyerek is van a családban -, kettesben kell tölteni. E nélkül nincs boldog család.

A Katolikus Tábori Püspökségen belül ez az esztendő mennyire hozza el azt, hogy önök is itt a Tábori Püspökségen belül, a lelkészek, ön, az itt dolgozók, a katonák egymás felé jobban odafordulnak akkor, amikor jubileumát ünnepli a szervezet?

- Paptestvérekkel egyetértésben próbálunk kialakítani olyan alkalmakat, amikor nem csak egy pár órára vagyunk együtt a megszokott rekollekciós keretek közepette, hanem már előtte este is együtt vagyunk és egyszerűen csak együtt vagyunk. Amit a Szentatya is szorgalmaz, hogy a kapcsolatok szegénységéből kilépjünk. A tábori lelkészeknek az élet állapotából fakadó vonása, hogy egymástól távol élnek tulajdonképpen, ki-ki a maga helyőrségében vagy éppen külföldi misszióban és nagyon nehéz a találkozás. Telefonon, e-mailen vagy sms-en keresztül tudnak érintkezni egymással, de a személyes találkozásra még nagyobb szükség van, mint az egyházmegyés papnak, hiszen nagyon távol élnek egymástól fizikailag. Ezt próbáljuk beiktatni az idei évben talán kétszer vagy háromszor is, amikor este is együtt tudunk lenni, vagy éppen egy picikét csapatépítő módon tudunk együtt lenni. A másik pedig, hogy az ünnepségek is összehoznak bennünket. Kevesen vagyunk tulajdonképpen. Tehát maga a rendezvénynek a megszervezése, lebonyolítása egységet épít közöttünk. Tehát az ünnepségünk a 20 éves jubileuma a Tábori Püspökség újrakezdésének, ami tényleg sok-sok tervezéssel és együttmunkálkodással jár.

Hoz ez az esztendő közeledést, kapcsolat erősítést a tábori lelkészek és a honvédek, a katonák között?

- Hála Istennek azt élem meg, hogy folyamatos közeledésben vagyunk egymáshoz. Egyre inkább leomlanak azok a válaszfalak, amik ideológiai előítéletből nagyon mélyen beivódtak az emberekbe. Egyre inkább érzi az ember azt, hogy nem vagyunk csodabogarak, mumusok a honvéd szemében, hanem tényleg bajtársak, testvérek vagyunk egymás számára. Úgy gondolom, hogy sokan fölismerik azt az értéket, amit a tábori lelkész hordoz magában.

Püspök atya, lesznek-e ennek a jubileumi évnek olyan eseményei, amelyre már most fel tudod hívni a hallgatóink figyelmét?

- Legjelentősebb eseményünk a jubileumi év kapcsán a közös ünneplése a három szolgálati ágnak február 19-én, ami egy ilyen családi ünnepe a minisztériummal együtt a Tábori Lelkészi Szolgálatnak. Aztán lesz egy intimebb ünnepe a jubileumunknak a szeptemberi Máriaremetei Katonai Zarándoklat, ami bízom benne, hogy szépen kiforrja most már magát a külsőségeiben is. Sőt van egy ilyen álmunk, hogy esetleg gyalog indulnak el különböző pontokról a katonai alakulatok és érkeznek meg Máriaremetére. Reméljük, hogy sikerül megszervezni ezt, a kollégáim nagyon-nagyon lelkesen állnak mellette. Ez a kettő nagy eseményünk lesz az ünnepség jegyében. Aztán a február 19-ei délelőtti ünnepséget a Mátyás-templomban követné egy hálaadó szentmise és a hálaadó szentmisét egy kedves lemezbemutató is kísérné, ahol fúvós zenekarra átírt népénekeket adna elő a katonai zenekar. Azt gondolom, hogy ez is egy sajátos élmény lehet a résztvevők számára. Aztán Kapisztrán Szent János ünnepe is, amit az ő születésnapjához kötünk, hiszen a halála napja az október 23-hoz kötődik - ugye akkor más jellegű a megemlékezés -, ezért mi júniusban tartjuk a Katolikus Tábori Lelkészek Napját. Ez is ilyen házi ünnepség jellegű, amire különböző alakulatoknak a vezetői szoktak eljönni. Ez is egy nagyon szép alkalom arra, hogy ünnepeljünk. Az egész ünneplésnek a lényege nem az, hogy magunkat ünnepeljük, hanem a párbeszédnek egy formája az ünnep. A találkozásnak egy formája az ünnep, amely megint azt szolgálná, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz a lelkipásztori szolgálatot végző, és azok akik felé a lelkipásztori szolgálatunk irányul. Nagyon remélem, hogy a különböző kiadványainkon keresztül a közös ünneplésen át még közelebb fogunk kerülni egymáshoz, a lelkipásztor és akihez küldetése szól, a minisztériumi munkatárs vagy éppen a katona lelkéhez.

Püspök atya végezetül számodra az új esztendő hoz-e újabb célokat, terveket?

- Bennem azért nagyon elevenen él, mint családpüspökben az, hogy az ENSZ család évet hirdetett. Aztán az egyházunkban idén is és jövőre is a rendkívüli, illetve a rendes püspöki szinódusnak a témája a család. Nagyon sok kérdést vet föl ez a szinódus és nagyon szeretne odafigyelni a családokra. Bízom benne, hogy egy pozitív hang születik meg a családok mellett egy olyan világban, amely kikezdte az emberiségnek a jövőjét tulajdonképpen. Mert amikor a családot építjük, akkor az egész társadalomnak és az egész egyháznak a jövője épül. Amikor a család ellen dolgozik bármilyen kis erő is, az emberiség jövőjét tépázza meg. Én hiszem azt, hogy ez a sokrétű család körüli mozgás a család melletti pozitív hangokat fogja előhozni, és ebben szeretnék én is munkatárs lenni.

Áldott, eredményes, sikerekben gazdag békés új esztendőt hozzon számodra, a tábori lelkészek számára.

- Én is köszönöm a rádióhallgatóknak azt, hogy figyelemmel kísérik az Inter Arma Caritas, Fegyverek között a szeretet című műsorunkat. Köszönöm mindazoknak, akik közreműködnek ennek a műsornak az összeállításában, sugárzásában, mert úgy érzem, hogy tényleg a Tábori Lelkészi Szolgálat és maga a honvédség is közelebb kerül ahhoz a nemzethez, ahhoz a társadalomhoz, amelynek szolgálatára rendeltetett.

Bíró László a Katolikus Tábori Püspökség püspökével a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspökével, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökével hallhattak beszélgetést.

 

„Gyermekké lenni. Nem szabad semmiből nagy problémát, nagy tragédiát csinálni, - hanem minden bajjal, nehézséggel egyszerűen gyermeki módon az Úr Istenhez menni, neki megmutatni. Biztosan lecsókolja a fájást, mint szülő a gyermek kezéről.” - Salkaházi Sára gondolataival köszöni meg a mai figyelmet a szerkesztő, Fodor Endre.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, január 22