Rádióműsor - 2014. június 25. - 73. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. június 25.-ei műsor (73. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/45202

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 73. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban. Értsük meg és szépítsük meg a Te kezed munkáját, hogy a mi földünk biztos otthona lehessen gazdagságnak, szépségnek, boldogságnak és békességnek.” - Anna Frank naplójának részlevétel köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Az Inter Arma Caritas mai adásában egy eseményre hívjuk majd fel az önök figyelmét, de folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló kötetének felolvasását is.

 

Az I. világháború száz éves évfordulója alkalmából a Katolikus Tábori Püspökség június 27-én pénteken, 18.00-kor katonai tiszteletadással egybekötött engesztelő szentmisét mutat be, az első világháborúban elesett katonákért és a háború áldozataiért a Budavári-Nagyboldogasszony Plébániatemplomban. Az esemény kapcsán Berta Tibor ezredessel, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökével, Szűcs László beszélgetett.

- Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy az I. világháborúnak a centenáriumáról, hogyan és miként kellene megemlékezni, illetve beszélni róla. Ezen a tavaszon jött hozzánk egy felkérés, hogy egyházi énekkarok és zenekarok összeállnának, és több énekkarból álló együttes előadná Mozartnak a Requiem-jét. Erre a nagyon szép kezdeményezésre született meg az az elhatározás bennünk, hogy legyen egy megemlékezés. Egy olyan megemlékezés, amikor dédapáink nemzedékéért imádkozunk. Ugye ez egy egyházi felület, ez lesz valójában a szentmise. Ugyanakkor pedig nem csak azt szeretnénk, hogy meglegyen ez a főhajtás, hanem szeretnénk azt is, hogy az I. világháborúra való megemlékezés, ahogy írtuk is a felhívásban, a béke utáni vágy illetve a harmóniának a keresésében segít talán bennünket Mozartnak a Requiem-je. Én azt gondolom, hogy az emberi történelemnek, a múltnak a földolgozása, az nem pusztán abból áll, hogy megemlékező ünnepségeket tartunk. Sokkal fontosabb talán az, hogy az ember saját magában elgondolkodjon ennek a múltnak a különböző konkrétumain. Teszem azt például, az I. világháborún. Természetes módon ezt is közösségben fogjuk megélni ott ezen a szentmisén illetve hangversenyen, de mégis egyfajta emberi saját magunkba nézés lesz ez. Itt a dédszülők, sőt a fiatalok számára az ükszülőkről való megemlékezés fontosságát szeretnénk kiemelni. Egy ember életének, egy ember identitásának nagyon fontos alap sarkköve az, hogy megismerjük a múltunkat. Nem csak közösségileg ismerjük meg, hanem egyénileg is. Valójában ez a szentmise, ez a főhajtás egyrészt tényleg imádság, egy engesztelés, egy megemlékezés, ugyanakkor pedig a tiszteletnek is a kifejezése, s ezt szeretnénk kifejezni, ezeknek az énekkaroknak, zenekaroknak az együttes hangversenyével, Mozart Requiem-jével, amely bár közösségben fog lezajlani, egy közösségi térben, mégiscsak az embernek, a saját maga múltjába való visszatekintés. 

A szentmisét a Katolikus Tábori Püspökség szervezi. Ki fogja celebrálni a misét?

- A szentmisét Bíró László tábori püspök úr fogja celebrálni, és ahogy írtuk a felhívásban is, katonai tiszteletadással lesz. Tehát szeretnénk, hogy katonás homlokzata is legyen. Szeretnénk, hogyha ott lennének a történelmi zászlók, a katonák valamiképpen részt vennének ebben. Illetve egyértelműen, hogy a szentmisén és a hangversenyen is ott legyenek a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség képviselői, és mindenki, aki úgy gondolja, hogy egyfajta visszatekintéssel főhajtást tud tenni mindazok felé, akik részt vettek ebben a háborúban.

Miért pont a Mátyás-templom ad helyszínt ennek a misének?

- A Mátyás-templom azért ad helyszínt, mert az egyik kezdeményezője a Mátyás-templom ének és zenekara. Onnét indult ki Tardi László karnagy úrnak az útmutatásával, illetve az összes zenekar és énekkar, aki még részt vesz ebben. Azért is alkalmas helyszín a Mátyás-templom, mert itt több hangverseny is szokott lenni. Ugyanakkor pedig a Tábori Püspökség kötődik a Mátyás-templomhoz, hiszen helyőrségi templomnak számít Budapesten. 

A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata idén is megünnepelte a Tábori Lelkészek Napját június 23-án. Az ünnepség után Bíró László katolikus tábori püspök beszélt az ünnep fontosságáról.

- A honvédségnél szokás, hogy minden alakulatnak van egy ünnepe, védőszentje és a védőszent ünnepén meghívja a többi alakulatok parancsnokait vendégül. Nekünk, tábori lelkészeknek, Kapisztrán Szent János a védőszentünk. Azt gondolom, hogy Kapisztrán Szent János alakjára érdemes odafigyelnünk, mert az ő személye jól kifejezi a Tábori Lelkészi Szolgálat lényegét. Történészek egészen nyilvánvalóan tartják számon, hogyha Kapisztrán Szent János nem áll ott Hunyadi mellett, ha Hunyadi nem áll ott Kapisztrán Szent János mellett, akkor Nándorfehérvár diadala nem születhetett volna meg. Kapisztrán Szent János egy egységesítő személyiség volt. Bár szigorú ember volt, de mégis az egységet szolgálta és az egység szolgálata által aratott győzelmet. A Tábori Lelkészi Szolgálat itt a katonaságon belül az egységnek a szolgája, ahogyan Kapisztrán Szent János is tette és ezzel az egységgel szeretnénk erősíteni a haza szolgálatát. Az ő ünnepe valójában október 23-ára, a forradalom napjára esik, így ezen a napon nem tudjuk méltó módon megünnepelni Kapisztrán Szent Jánosnak az ünnepét, ezért az ő születése napján –ami szenteknél furcsán hangzik talán – ünnepeljük a Tábori Lelkészek Napját. Mi célt szolgál ez az ünnep? Hogy találkozzunk egymással. Az élet az a találkozásokból, kapcsolatokból áll. S ez a szép ünnepünk, ami előadásokból állt, aztán most egy kis agapéból, az a család találkozását szolgálja. A megnyitóban éppen arról beszéltem, hogy pici ez a családi találkozó, de mégis az egész honvédség egységét is erősíti, hisz a vezérkari főnökön túl, itt vannak a tábornok urak is, sok-sok helyőrségnek a parancsnoka és sok mindenki, aki olyan kedvesen áll mellettünk az év egyéb napjain is. Nagyon öröm számomra az, hogy egyre nagyobb számban vesznek részt vendégek ezen az ünnepen. Valahogy a Tábori Lelkészi Szolgálat helyére kerül a katonaságon belül. 89-ben leomlottak a falak az ideológiák a nemzetek között hivatalosan is, de azért sok idő kellett ahhoz, mire ilyen igazán családias egységbe épül a honvédségen belül a Katonai Lelkészi Szolgálat is. Tényleg szerves része lesz a haza szolgálatát végző csapatnak. Öröm számomra az, hogy délelőtt együtt voltunk szentmisén, tényleg lelkiekről beszélgetve. Azt próbáltuk hangsúlyozni magunk között a lelkészekkel, hogy a tábori lelkész az a pap, aki nem csak egy funkciót végez el - lelkészi szolgálatot -, hanem a létében pap és a létével jele a lét egy másik dimenziójának. Ezzel próbáltuk délelőtt egymást erősíteni, és most ebben a délutánban pedig megéljük azt, hogy vendéglátók vagyunk közösen lelkészek, és tényleg egy nagy nyitottság ez a szép ünnepünk.

Annak fényében, hogy 20 éves a Tábori Lelkészi Hivatal, mit jelent önnek ez az ünnep?

- A kezdeteknél nem voltam itt a közelben, egészen más területen szolgáltam. Mióta ide kerültem, tényleg látom azt, hogy erre a szolgálatra nagy szükség van. Nagyon sokszor onnan közelítik meg a Tábori Lelkészi Szolgálatot, hogy hogyan lehet egy fegyveres alakulatnál pap, mit keres a pap a fegyveres alakulatnál? A tábori lelkész nem a fegyvereket szolgálja, hanem az embereket. Az egész Tábori Lelkészi Szolgálat eszménye, amit Szent II. János Pál pápa megerősített, az egy mobil szolgálat, tulajdonképpen együtt mozgás azokkal az emberekkel, akik ránk vannak bízva. Azért nem egyházmegyéről, hanem ordinariátusról beszélünk. Az egyház ezzel a fogalommal akarja kifejezni, hogy a tábori lelkész az ott él, ahol a katona van. Akár Afganisztánban, akár Szarajevóban, akár Koszovóban, akár Ciprus szigetén. Nagyon különböző helyeken szolgál a katona és a tábori lelkész joghatósága oda szól, tehát egy rendelkezésre állás ez a szolgálat. Rendelkezésre állás a katonáknak ott, ahol éppen van.

Mi a terve a Tábori Lelkészi Hivatalnak, vagy akár önnek is a következő egy évre? Ha egy év múlva megkérdezem, akkor mikor lesz elégedett?

- Nagyon sok minden terv, ötlet van, egy csomó ebből már megvalósult. Rengeteg módon próbálunk jelen lenni a honvédség kötelékén belül a gyerekek táboroztatásától indulóan, zarándoklatokon keresztül, családhétvégéken keresztül. Idei évben, amit elértünk az az, hogy a tábori lelkészek rengeteg előadást tartanak különböző képzési programokon és így nem csak liturgikus szolgálatot végeznek, hanem a képzési programokba is becsatlakoznak. A 20. év kapcsán egy vándorkiállítás szerveződik, most is itt van a kiállítás éppen a mi udvarunkban a mai ünnepség kapcsán. Aztán szeretnénk ezt tovább vinni más civil és katonai objektumokba, hogy megismerjék a Tábori Lelkészi Szolgálatot. Milyen is a katona pap, milyen munkát végez, akár idehaza a hátországban, akár kint a különböző missziókban. Tehát tovább szeretnénk erősíteni a jelenlétünket olyan fajta szolgálatokkal, amelyek különösen is beleférnek a pap arculatába. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének újabb részét olvassa fel Bőzsöny Ferenc.

- Április 12.

Megkértek, hogy menjek el a németek rádióműhelyébe és javíttassam meg a mi készülékeinket. Mivel rengeteg munkájuk van, a magyar kérést nem szívesen teljesítik. Mimi nővér, a 106-osoktól éppen itt volt, és hallotta, mire készülök. Megígérte, hogy egy óra múlva átjön velem, mert ott van a műhelyben az egyik volt ápoltjuk. Kocsival odamentem a megbeszélt időre. Akkor valami felsőbbséges kegyes hangon lemondta a segítséget. Erre fogtam magam, és egyedül intéztem el. Újra tanultam belőle, hogy a női protekció azok számára elengedhetetlen, akik nem a protekciót, hanem a nőt nézik.
Hetek óta könyörgünk az ezredesnek, hogy szereltessen be fürdőszobát. Lehetetlen így a sebesülteket és a betegeket ellátni. De mert nem az ő fejéből pattant ki, hanem csak a falusi körtanár Buttyán Józseftől, és tőled "te nagyon civil vagy Alfonzkám" bencésnek a fejéből, hát minden eszközzel akadályozta ezt. Ma aztán gyorsan szabaddá tettem magamat, és elindultam kincskereső utamra. 
Nem azért vagyok ezermester vasasnak a fia, hogy most ettől megriadjak. Áldja meg az Isten haló poraiban is jó Édesapámat, aki már elemista fiacskájának megengedte, hogy minden géphez, minden szerszámhoz hozzányúljon. De mindezt csak akkor, ha egyesre tanultam meg a leckét. Azt pedig mindig megtettem. Bejártam az egész várost. Ahány műhelyt ajánlottak, mindbe elmentem. A végén már összeírtam minden szükséges alkatrészt. Most jött a nehezebbje. Abból, hogy a németek megígértek mindent, nem következik, hogy egy szöget is adnak.

Április 13.

Az ezredes nagy meglepetésünkre örömmel vette, mikor beszámoltam neki. Kaptam embereket, hivatalos papírt, még pénzt is. Vittem rumot dugsegélynek. Ez ért legtöbbet, nem pedig a pecsétes papír. Délre úgy néztem ki a kocsimmal, mintha ócskavas kereskedést nyitottam volna. De kitűnő darabok is voltak köztük. Sőt még rádiókat is sikerült szereznem, a sebesülteknek.
Itthon a visszatérő refrén fogadott: Beszélj Júlia nővérrel, mert akármilyen kitűnő műtős, de undok a viselkedése. - Ebéd után nagyon nyugodtan, nagyon türelmesen újra elmondtam neki a kifogásokat. Persze, elkezdett sírni, és folyton azt ismételte: Csak mehetnék már haza, ezt így nem bírom tovább. Nagyon kiborult állapotban van. Látszik, mennyire terhe önmagának. 
Délután itt volt Malorytáról Szkladányi Ákos. Behívta Boróka testvért a szobámba, és ott elmondta Szabó Kálmán üzenetét: Megkéri Boróka kezét. Csak engem szabad beavatni a titokba. Várja a választ. Nagy pironkodás közben igent hallottam. Erre rögtön közbeszóltam: de a végleges válasszal várjon még. Ilyen háborús körülmények között még nagyobb megfontolás kell. Csak pirult, tördelte a kezét, és megkért, segítsek megfogalmazni a levelet. Na, ilyent sem írtam még.

Április 14.
 
Elszállítottuk 70 sebesültünket. Sokan nem tudtak arról a tegnap esti hírről, hogy a hadosztályunk feloszlik, illetve beolvad a 12-be. Oszlopunk egy lesz az ötös oszloppal. Jellemző, hogy a legfőbb tábori lelkészt ilyen dologba be sem avatják. Pedig egy szobával mellette intézik a sorsunkat. Ilyenkor az aktív papokat is kutyaguminak nézik a tisztek. Ha Szkladányi itt lenne, biztos nem így lenne.
Kíváncsi vagyok, mit döntenek rólam. Ha most hazaengednek, mint feleslegeset, biztosan behívnának máshova. Akkor inkább hagyjanak meg itt. Nekem különben mindegy. Ott teljesítem a kötelességemet, ahova állítanak.
 
Ebéd után elmentünk Bjela Podlaszka városba. Ez már a főkormányzóságban van, kb. 40 km-re innen Nyugatra. Tízezer liter benzint vételeztünk a németektől. A vén sváb morcan fogadott. De a rum és a cigaretta felvidította. Mikor még adtam neki, adott még egy hordót ráadásul. - Biala helyes város, boldog nyugalom van. Tele üzlettel. Körül a határban szántottak, vetettek, tavaszi munkákat végeztek. Olyan vágy fogott el, hogy hazamenjek. Ez a tegnap esti feloszlatási hír egészen megkavart, hogy minél előbb hazajussak. - A mocsarasabb területen sok ezer madár kavargott, fészket készített, sőt fészkelt. A gólyák már  költöttek. -
Néhány perc múlva eltűnt az ábrándkép a nyugodt életről, a hazamenetelről, mert vadászkötelékek bukkantak fel villámgyorsan. Gyakorlatoztak a terespoli repülőtérről.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel. Segítőtársam volt az adás elkészítésében Ferenczi János, nevében is további kellemes rádiózást kívánok valamennyiüknek. Loyolai Szent Ignác gondolataival búcsúzom. Viszont hallásra az Inter Arma Caritas következő adásában.

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészem,

vedd értelmemet, akaratomat 
s emlékezésem.

Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok Uram, visszaadok
egyszerre mindent.

Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged. 

Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém, 
más semmi nem kell.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, június 25