Rádióműsor - 2014. június 4. - 71. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2014. június 4.-ei műsor (71. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/44510

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 71. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Istennel szemben olyan legyen a szíved, mint egy gyermeké; embertársaddal szemben, mint egy apáé; önmagaddal szemben, mint egy bíróé.” – Baylon Szt. Paszkál gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre, és kíván tartalmas időtöltést az Inter arma caritas mai adását hallgatva, amelyben a Lourdes-i Katonai Zarándoklatról készített összefoglaló harmadik, befejező részét hallják.

 

Jelen Gábor ezredes, aki a magyar katonákat, a magyar zarándokokat irányítja.

- Nem tartozunk az alacsony létszámmal résztvevő nemzetek közé.

Milyen alakulatoktól érkeztek a katonák?

- Gyakorlatilag az ország minden alakulatától, Budapestről, Szentendréről, Székesfehérvárról, Pápáról. Igazándiból a társaság reprezentálja az egész Magyar Honvédséget.

Tábori körülmények között, sátrakban laknak és busszal érkeztek.

- Igen, egy két napos busz út után érkeztünk meg, 2000 km-t tettünk meg. Az első nap Novara-ban aludtunk egy olasz laktanyában, majd második nap este értünk Lourdes-ba. A bevállalósabbak sátortáborban laknak. Annak idején, fiatalabb tiszt koromban még én is ott laktam. Az is egy nagyon izgalmas világ, egyszer érdemes kipróbálni. Idén az idővel is szerencséjük van, mert ragyogó napsütéses az időjárás, kellemes idő van és éjszaka sem hűl le a levegő túlságosan.

Jövök a hölgyekhez máris.

Lippai Erika, MH Anyagellátó Raktárbázis.

- Kriszti második, én ötödik alkalommal vagyok itt.

Már ötödik alkalommal?

- Igen, hat éve voltam először, de egy évet kihagytam, mert későn jelentkeztem.

Évről-évre mi az, ami visszavárja? Milyen indíttatásból van itt?

- A hangulata az egész rendezvénynek, a programok, tehát minden. Igazából jó lenne, ha kicsit közelebb lenne Magyarországhoz Lourdes, mert igazán hosszú az út.

Hosszú az a busz út azért.

- Igen, nagyon hosszú. 

Dr. Chovan Krisztina, Honvédelmi Minisztérium.

Fontos az, hogy valaki vallásos legyen, hogy ezen a zarándoklaton részt vegyen?

- Szerintem nem, hiszen mindenki jól érezheti magát és az is lehet, hogy itt érzi meg azt a hívást, ami után esetleg elkezd érdeklődni komolyabban, és a vallás felé fordulni.

Nehéz dolog ez, mert ugye itt egy közösséget alkotnak, nagyon sokan vannak, de ahhoz, hogy az ember egy picit elmélyüljön, jobb, hogyha magában van egy kicsit a gondolataival.

- Természetesen, erre lehetőség van a merítkező medencéknél is. Ott is hagynak időt arra, hogy felkészüljön az ember, hogy imádkozzon egyet és elmélyüljön a gondolataiban. A szentmisék alkalmával mindenképpen lehetőség van rá, illetve a magyar mise és a keresztút is alkalmat biztosít az elmélyülésre.

Önnek mit ad ez a zarándoklat?

- Teljes spirituális feltöltődést és mindemellett egy nagyon jó hangulatú közösséget.

Palásti Krisztián főtörzsőrmester, MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred.

- Örülök, hogy magyar vagyok és örülök, hogy ha már ilyen megtiszteltetés ért, akkor tovább lengetem ezt a magyar zászlót, hogy még fényesebben ragyogjon, mint tavaly. Minden évben újabb és újabb barátságokat kötünk, régiekkel találkozunk. Az újabbakat pedig felfedezzük, és együtt ünneplünk, amíg itt vagyunk.

Miről van szó ilyenkor egymás között a táboron belül vagy akkor, amikor egy szentmisén, megnyitóünnepségen, egy-egy eseményen részt vesznek? Szóval miről váltanak szót egymással?

- A nemzetközi barátokkal?

És önök, itt a magyar közösségben a magyar katonák között.

- Megpróbálunk együvé lenni itt Lourdes-ban, együtt jöttünk és együtt zarándokolunk, együtt üljük végig azt a nehéz busz utat. Eggyé válunk itt mi magyarok. Sok alakulattól jöttünk, sok élményben van részünk. A nemzetköziekkel pedig átbeszéljük azokat a dolgokat, amik történtek régebben és az elkövetkezendőkben fognak történni.

Úgy gondolom, hogy itt nincs politika, nincs hétköznapi katonapolitika. Itt barát egymásnak valamennyi nemzet katonája.

- Igen, ez így van és szerintem, ez így van jól. 
 

Berta Tibor, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.

- A rózsafüzér imádság után illetve a Mária körmenet után, amikor éppen jöttem le a Bazilika bejáratától, azt mondták, hogy ilyen nem volt még, hogy az egyik tized rózsafüzért azt elimádkoztuk magyarul is. Ha tovább tart a körmenet, akkor lett volna még a világosság rózsafüzére, amiből szintén egy tized lett volna a miénk. Láttam embereket a keresztúton, a szentmisén, a városban komolyan részt venni ezen a zarándoklaton. Láttam őket imádkozni, láttam örülni, láttam táncolni. Nagyon jó benyomást keltett szerintem a Légierő Zenekar Veszprém a délutáni koncerttel. Ez az egész mai napunk, ahogy elkezdődött a keresztúttal, és ahogy folytatódott a szentmisével, amikor megemlékeztünk magyar katonáinkról, élőkről, holtakról, az odahaza levőkről, mindenkiről, akiről kellett, akkor egy olyasfajta gondolat indult el bennem, hogy érdemes volt 20. alkalommal a Tábori Püspökségnek megszerveznie ezt a zarándoklatot. 20 évesek vagyunk és huszadjára van itt kint magyar zarándokcsoport a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében. Ez tényleg egyfajta hála az Istennek, egyfajta öröm nekünk. Én azt gondolom, hogy elérkezünk szépen lassan – nem vagyunk ezzel egyedül -, turizmusból, vallási turizmusból a zarándoklatig. Addig a zarándoklatig, amit katonai zarándoklatnak nevezünk. Amibe belefér egy olyan megnyitó, amely nem szokványos, belefér a zenekarok fesztiválja, amikor énekelünk magyaros énekeket és filmzenéket is, amire lehet táncolni. Jó kedvvel vagyunk itt, amelybe belefér az imádság, belefér a keresztút, belefér a szentmise. Ez azt hiszem tényleg hála ezért a húsz esztendőért, hogy a Katonai Ordinariátus, a Katolikus Tábori Püspökség létezik. Én azt gondolom, hogy sokan, akik most itt kint vagyunk, érezzük a hálát, hogy most itt lehetünk. Idén 120-130-an itt lehetünk ezen a zarándoklaton. 

 

- Három érzés volt, ami megfogalmazódott bennem. Az első a nyugalom érzése, ami meglehetősen érdekes, mert itt több mint 10.000 ember közös nyugalmáról van szó. Eszembe is juttatja az otthoni élettel járó rohanást, és azt, hogy milyen jó abban a rohanásban néha beülni egy templomba. Csak leülni és nem csinálni semmit. Valami hasonlót lehet itt is érezni, csak kicsit nagyobb volumenben. A második érzés a lelkesedés, ami szerintem itt mindenkiben megfogalmazódik, és ha tovább is gondoljuk, akkor ezt a fajta lelkesedést, ezt az együvé tartozást kellene otthon minden nap újra élnünk, amikor reggel felkelünk, és este lefekszünk. Én igyekszem majd így tenni és így végezni a dolgomat. A harmadik érzés, ami megfogalmazódik az a büszkeség. Én azt gondolom, ez is egy közös érzés itt. Az, hogy minden nemzet elhozza a katonáit, a zenészeit, a zászlóvivőit, mind-mind azt bizonyítja, hogy büszkék saját magukra. Természetesen én magyarként a magyarokat láttam legszebbnek és rájuk vagyok a legbüszkébb.

Mennyiben politikusként, mennyiben államtitkárként és mennyiben magánemberként tud részt venni?

- Ennek a rendezvénynek nem szabad elválnia a mindennapoktól és éppen ezért, inkább magánemberként próbálom ezt szemlélni és revízióval illetni a szakmámat, a napi munkámat. Itt sok olyan dologra gondol az ember, és olyan problémákat is átgondol, amelyekkel tényleg nincs idő foglalkozni a rohanó mindennapokban. Innen úgy kell hazamenni, hogy ezeket a gondolatokat az ember magában tartja, e szerint él tovább és e szerint végzi a dolgát. Legyen az politikus, közigazgatási szakember vagy éppen egy egyszerű magánember, aki éli a mindennapjait.

Takács József százados, szállító repülőgép parancsnok, MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis, Szállító Repülő Század, Kecskemét.

A gyertyás körmenet végén a magyar csoport, élén a magyar zászlóval, amely itt lobog fényesen, épp most érkezünk be a bazilika előtti térre. Kérdezem a mellettem álló pilótát, hogy számára ez a zarándoklat mit jelent? Vegyes érzés én jól tudom, hiszen munkát is végez akkor, amikor szállítja a delegációt ide, de azért mégiscsak részese ennek az egész eseménynek.

- Különleges élmény, ez egyértelmű számunkra. Úgy, hogy a légierő, a pilóták, minden levegőben dolgozó, itt szolgáló ember számára, a műszaki és szakmai élményen túl, azért mi minden egyes nap valamilyen spirituális élményt élünk meg. Egyéni, személyes és csapatindíttatásból is ez egy különleges alkalom mindannyiunk számára. Főleg úgy, hogy legjobb tudomásom szerint ilyen egyenruha - hajózó és pilóta egyenruha -, talán most zarándokol először itt Lourdes-ban. Mindenképp különleges és megfogalmazhatatlan dolog ez számunkra. 

Katonai zarándoklat, de mennyiben katonai? Mennyire katonaként van jelen ilyenkor az ember és mennyiben, mint egy magánember?

- Igen, itt alapvetően mindannyian katonák vagyunk, és csak utána vagyunk pilóták illetve légierősök. A leges legfontosabb az, hogy hiába az egyenruha, hiába a speciális szaktudás, alapvetően mindannyian emberek vagyunk. Az egyenruhán belül, itt a körülöttem állók alapvetően mind emberek és mind emberként vagyunk jelen ezen a szent ünnepen. 

Valaki megfogalmazta itt nekem, hogy mindenki hoz valamit. Terhet is, örömet is és a terhet, azt itt lerakja. Megerősödve tér vissza majd a szerettei körébe odahaza.

- Mind a kettő jelen van. Általában az ilyen kérdésekre a családi és a személyes magánéleti dolgok jutnak legelőször az eszembe. Három gyermekem, feleségem, édesanyám, édesapám és a nagyszüleim, akik jó lenne, ha itt lennének és át tudnák ezt élni. Ez az egyik, de nyilván a család az egyik oldala az éremnek, a másik oldala pedig a szakmája az embernek, a szolgálat, amit végre kell hajtsunk nap mint nap, hiszen ez a kettő dolog az, ami egyensúlyt tud adni számomra. A szakmai életét is ide hozza az ember, hiszen repülővel érkeztünk és azzal is megyünk remélhetőleg. Ugyanazt a megkapott áldást tudjuk hazavinni a munkába és a családi életbe is ezzel az emelkedett hangulattal, vagy legalább egy morzsáját minden nap fel tudjuk idézni.

Fontos az erős családi kötelék?

- Anélkül nem működik semmi. 

Berta Tibor helynök, amikor önmaga a zarándokcsoporttól egy picikét elvonul, akkor számára mit jelent ez a zarándoklat?

- Hadd kezdjem azzal most ezt, hogy amikor mentem föl a Légierő Zenekar koncertjének a helyére, megkérdezték tőlem páran magyarok, hogy merre kell menni, és végül velem jöttek föl. Bementünk az egyik Lourdes-i temetőbe, ahol a Soubirous családnak a sírja van. Bernadett Nevers-ben lett eltemetve és most is ott nyugszik a teste, de az egész család, édesapja, édesanyja, testvérei és a tágabb rokonság itt nyugszanak ebben a temetőben, amibe bementünk. Mondtam ennek a 3-4 embernek, hogy menjünk be, mert ez nincs benne a programok között. Nagyon örültek neki, hogy bementünk. Én azt gondolom, hogyha arról kell beszélni, hogy én hogy élem meg a Lourdes-i zarándoklatot tizenvalahanyadjára, akkor azt kell mondjam, hogy a programokat persze szervezzük és tevékenykedünk ebben a munkatársaimmal, akik nagyon sokat segítenek, de, szép lassan én magam is zarándokká válok. Egyre mélyebben próbálom megérteni ezt a titkot, ami itt van. Bernadettnek a titkát, Máriának a titkát, az Isten titkát, amiben szertartáskor a liturgiák mindig segítenek, de minden bizonnyal az is, hogy sokadjára vagyok itt. Most már olyan drukk nincs bennem, hogy minden sikerüljön. Ha valami nem úgy sikerül, akkor nem úgy sikerül. Nem az a lényeg, hogy most itt mi mit szervezünk, nem az a lényeg, hogy itt minden klappoljon. A lényeg az, hogy minden egyes zarándok megérezze azt: itt valami történik. Ahogy én hallottam tőlük az évek során, hogy mindig történik valami. Az első zarándokút után eljön egy másodikra, egy harmadikra és az már más. Aki már többedjére van itt, annak teljesen más. Nekem is teljesen más minden egyes zarándoklat, és ezt egyre mélyebben érzem, hogy valami érdekes dolog történik itt Lourdes-ban.

 

„Esténként légy mindig készen arra, hogy kidobj lelkedből minden előítéletet, minden indokolt vagy indokolatlan gondot. Tégy mindent teljes bizalommal a mennyi Atya elé, hogy holnap, midőn új napra ébredsz, újrakezdhesd az életet, és vállald azt, ami a feladatod.” – Michel Quoist gondolataival köszönöm meg a figyelmüket, amit a mai adásunknak szenteltek és kívánok további tartalmas időtöltést. Véleményüket továbbra is várom az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímen. Megköszönöm a figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, június 4