Rádióműsor - 2014. május 28. - 70. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. május 28.-ai műsor (70. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/44372

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 70. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Az 56. Nemzetközi Katonai Zarándoklatról készített összeállításunk második részét hallják majd mai adásunkban. Köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre.

Az első részben a zarándoklat fontosabb pillanatait elevenítettük föl, a mai adásunkban pedig interjúkat hallanak majd a résztvevőkkel.

Lourdes egy kis város Franciaország déli részén, a Pireneusok északi lábánál. Lakossága mintegy 16 ezer fő. A város a Lourdes-i jelenések színhelye, a világ egyik leglátogatottabb Szűz Mária búcsújáró helye. S bár a Lourdes-i polgármester 1858 nyarától októberig elbarikádoztatta a barlangot és a forrást, a püspök, aki már a jelenések idején is járt a helyszínen 1858. július 28-án, vizsgálóbizottságot állított fel, melynek megállapításai: Bernadett teljes józansága, szerénysége, kétségtelen őszintesége, valamint a csodás gyógyulások alapján 1862. január 18-án hivatalosan is elismerte a jelenések valódiságát s megadta az egyház hozzájárulását a Lourdes-i Boldogasszony kultuszához. 
1944: Lourdes-ban a jelenések barlangjánál francia és szovjet katonák imádkoznak. December 10-én püspöki szentmise a Rózsafüzér Bazilikában, s a hírek között már az szerepel, hogy a legutolsó összecsapásokban megsérült 120 katona is részt vett a zarándoklaton, amelyre elkísérte őket a kórház tábori lelkésze, illetve a francia katonai méltóságok és a szövetséges haderők képviselői is.
Az első Nemzetközi Katonai Zarándoklat 1958-ban volt, a jelenések 100. évfordulóján. 1995-ben indult el az első hivatalos magyar katonai zarándokcsoport a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében egy autóbusszal. Interjúink az 56. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton készültek, amely 2014. május 14-25. között volt Lourdes-ban. Jelmondata: „A béke szolgái, Krisztus szolgái”. 

 

Bíró László, katolikus tábori püspök.

- Nagy élmény számomra, hogy amikor az ember először jön Lourdes-ba, akkor megnézi a hegyeket, megnézi a templomokat, és ahogy az idő múlik, egyszerűen eljön, mert valami olyan tapasztalatot gyűjt be, ahol azt érzékeli, hogy Lourdes-ban, abban a kis fekete pontban, ami a grotta, ahova a nap sose süt be, összetalálkozik az ég és a föld. Abból a sötét lyukból világosság árad. Amikor az ember itt Lourdes-ban járkál az emberek között a hatalmas tömegben, mosolygó emberekkel találkozik, mert hirtelen kiderül, hogy van magasság. Nemcsak lefelé nézünk, még csak nem is egymás felé - bár a zarándoklathoz mindig hozzá tartozik az is -, hanem valamiképpen kitárul a horizont. Ez a hitnek az ajándéka, hogy az ember megtapasztalja egy-egy pillanatra, hogy a valóság az túl van a horizonton. Nem csak az e világ van, hanem van egy másik dimenziója is a létnek, a láthatatlan. Az ember megélheti itt, amit Pál apostol mond: „Az odafönt valókra irányuljon a figyelmetek és ne a földiekre”. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a földet itt Lourdes-ban, hanem egyszerűen tudjuk, élményszerűen, hogy van odafönt való is.

Kell-e az egyensúlyt keresnünk ezen a zarándokúton? És egy példát említek, akkor, amikor a Boldogasszony anyánkat itt énekeltük, akkor szinte könnybe lábadt az embernek a szeme, hisz egyrészt a közösség részeként éli meg az ember ezt a zarándokutat, másrészt pedig a belső lelki egyensúlyát keresve.

- Biztos, hogy munkálkodni kell azon, hogy miközben égre emelt tekintettel vagyunk itt Lourdes-ban, aközben ne gázoljunk át a másik emberen. Tehát kell az egyensúly az Isten és emberszeretet között. Nagy élményem mostanában, amikor Lisieux-i Szent Teréznek az írását olvastam, akit néha megrágalmaztak azzal, hogy annyira fölfele tekint, hogy már nem látja az embert, nem látja az e világot. Mond is ilyet: „Annyira tele van a lelkem a láthatatlannal, hogy már nem is veszem észre a láthatót”. De más helyen helyre teszi. Azt mondja: „Az ember léte olyan, mint egy patak.” Elindul a forrástól, megy az óceán felé, és ami az útjába kerül, mindent magával ragad. Ilyen a hívő ember élete is. Tudja, léte az Istentől indul, érkezik az Istenhez, az óceánhoz, és mindenkit magával ragad, akivel az élet összehozza.

Püspök atya, itt egy katonaságról beszélünk, egy fegyveres testületről beszélünk, ugyanakkor a Szűzanya tiszteletéről.

- Én azt gondolom, hogyha az ember utána gondol a Mária tisztelet lényegének - ugye nem hiába imádkozzuk a litániában így: Mária, béke királynéja, könyörögj érettünk -, nem idegen Máriától a katonai szolgálatnak a lelkülete, hiszen a katona sem a fegyvert szolgálja, hanem az embert. Nem a fegyvert szolgálja, hanem a békét. Minél inkább egységben vagyunk Istennel, annál inkább belső harmóniánk van, békében vagyunk az emberekkel is, a béke sugárzói leszünk.

Szarka Gábor katonai attasé.

- Ennyi nemzet, ennyi katona együtt egy helyen, egy óriási, fantasztikus lelki élményt jelent. Ugyanakkor egy üzenet, egy nagyon fontos üzenet járul hozzá, ami a konferencia témája is volt, a béke üzenete. Sokan úgy gondolják és azt feltételezik, hogy a katonák egyfajta háborús emberek, akik ölésre vannak kiképezve. Ezzel szemben ma úgy néz ki a világ és úgy néz ki a nemzetközi biztonságpolitikai helyzet, hogy a katona, legtöbb helyen ahol beavatkozik a béke érdekében, általában emberéleteket ment. Polgároknak az életeit menti meg azzal, hogy egy bizonyos helyszínen a békéért, a béke érdekében lép föl és a békét szolgálja. Szerintem a legfontosabb itt az, hogy azok az országok, azok a nemzetek, akik egyféleképpen gondolkodnak, egyféleképpen éreznek, összejönnek, és egyben kifejezik azt ezen a szent helyen, hogy a katona a békét képviseli. 

Mit tapasztal attaséként Franciaországban a katonák körében, itt mennyire fontos az, hogy valaki vallásos?

- Francia haderőben nagyon erősen benne él a tábori lelkészi szolgálat és az az által képviselt eszmeiség, tehát nagyon sok a hívő katona. Érdekes módon, és ez egy meglepő adat, hogy a katonák körében például a nagycsaládok szerepe nagyon fontos. Sok a nagycsaládos katona, akár 5-6-7 gyerekkel. Ez egy nagyon fontos üzenet, a társadalmon belül ilyen szempontból is fontos hely a hadsereg. A hitélet és a vallás szerepe nagyon fontos a hadseregen belül Franciaországban.

Nagycsaládosként érkezett ön is ide Lourdes-ba. Mennyire jut idő itt ilyenkor arra, hogy a család közösségként megélje az itteni élményeket? Hiszen önnek a katonai hivatását tekintve is feladata van itt.

- Természetesen, de azért megpróbálom a két dolgot megfelelően kiegyenlíteni. Tehát jusson idő arra is, hogy családi körben megélhessem az itteni lelki élményt, de természetesen a csoporttal, a magyar delegációval is van dolgom. A kettőt valamilyen módon ki kell egyenlíteni.

Kapecska László törzsőrmester, MH BHD.

- Én most hatodik alkalommal vagyok itt. Először egyedül voltam, utána a lányommal, majd mind a két gyermekemmel, és egyszer voltam a nejemmel is. Most ismét egyedül érkeztem. Tavaly megköszönték, hogy megmutattam hol lehet merítkezni. Nagyon sokan nem is tudnak erről sem, hogy a kút forrásában meg lehet merítkezni. Most tervezem, hogy én is megyek harmadszorra.

Azt hogyan írná le, hogy amikor hazamegy és visszagondol ezekre a zarándoklatokra - hiszen már hatodik alkalommal itt van -, szóval akkor milyen gondolatok foglalkoztatják? Milyen emlékekkel tér haza?

- Mindig van jó emlék, nagyon jó érzés. 

Vargha Tamás a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

- Lourdes-ról, a Lourdes-i zarándoklatról, erről a helyről mindenki hallott Magyarországon is. Csodálatos helyen, csodálatos emlékek, a múlt kövein járva járjuk a zarándokaltot katonákkal és nem katonákkal együtt.

Úgy látom, gyakorolja a vallását, hogy vezető jó példával járjon elől.

- Ez elsődlegesen magányügy és nem illik vele tolakodni. Mindenkinek személyes meggyőződése, ügye. Azt gondolom, hogy akik nem gyakorló katolikusok, itt ezen a zarándokhelyen, egyrészt őket is megérinti a hely szelleme, másrészt ők is megtalálhatják az ő Istenük békéjét.

Egy katonának mit adhat az, hogy istenhívő?

- Az idei zarándoklat mottója: „Krisztus szolgája, a béke szolgája”. Katonákról beszélünk, rögtön paradoxonnak érezzük a béke szolgája és a katona szavakat, hogyha egymás mellé tesszük. A katonák, bár harcra, háborúra készülnek, mégis ezzel Krisztus szolgájaként is, a béke szolgáivá lesznek. 

Ennek a mostani zarándoklatnak is szerves részét képezi ez a fáklyás körmenet. 

Szentesi Csaba, görög katolikus tábori lelkész, MH 5. Bocskai István Lövészdandár.

- Ennek a szent három napnak, amit eltöltünk, lépcsői vannak. Az egyik lépcsőfoka az, hogy este mindannyian idejövünk és körmenetben imádkozunk a saját lelkünk és a ránk bízottak lelkéért. Egy lépcsőfoknak tudom felfogni ezt a szép estét. Minden zarándoklatnak a célja a megtérés. Ha valaki zarándoklatra indul, akkor meg akar térni. A Jézusi teljes kiüresedésre van szükségünk. Teljesen üresnek kell lennünk ahhoz, hogy akár ennek az estének a végén, akár a zarándoklat végén a Szentlélek teljesen betöltsön bennünket. Ez a célunk. Ha pedig teljesen betölt a Szentlélek, akkor az ördög nem tud velünk mit kezdeni, mert már nem fér belénk.

Egy jó zarándok hogyan jár el? Egyáltalán meg lehet-e azt fogalmazni, hogy kell-e valamivel előkészülnie, kell-e rendeznie a gondolatait? Egyáltalán kell-e, szükségeltetik-e, hogy valamiképpen, valahogyan elérkezzék ide, mikor megkezdi ezt a három szent napot?

- Azzal kezdeném, hogy van-e jó zarándok? Sokszor, mikor elindulunk egy szent helyre, hogy megtérjünk, talán még nem is vagyunk felkészülve rá. Aztán az isteni kegyelem körbevesz bennünket és egyszer csak érezzük, hogy nem is olyan nagy tragédia, hogy nem készültünk fel rendesen. Ahogy telnek az évek és egyre több zarándoklatra elmegyünk, egyre jobb zarándokok leszünk, és egyre inkább felkészülünk.

Számodra atya, mit jelent évről-évre egy ilyen zarándoklat?

- Ezt nagyon nehéz megfogalmazni.

Akkor másképpen fogalmazom meg. Zarándoklat és zarándoklat között látsz-e különbséget? A hely szelleme adja, vagy éppen az a pillanat, lelkiállapot, lelkület adja, ahogyan érkezik a zarándoklatra a hívő ember?

- Nincs két egyforma zarándoklat. Ha a saját személyemet nézem, akkor nincs két egyforma zarándokló. Akár ide is többször eljutok, akár máshová megyek, ugyanaz az ember vagyok és mégis mindig más. Itt van most két busznyi ember Magyarországról és nekem az a célom, hogy a buszon utazó minden egyes zarándok katona megtérve térjen haza. Istenhez térve térjen haza innen. 

Kun Szabó István dandártábornok, a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka, Budapest helyőrség parancsnoka.

Tábornok úr, második napon vagyunk itt a zarándoklaton. Eddig már érték olyan élmények, amelyet hazavisz magával?

- Abszolút, mindenféleképpen értek olyan élmények. Azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy olyan élmények is jöttek velem, amiket szeretnék itt hagyni. Az elmúlt közel 50 évem alatt gyülemlett fel bennem olyan dolog, amit nagyon szívesen elcipeltem ide és nagyon szívesen hagyok itt. Ez az út nekem erre is nagyon jó volt. Szerencsés vagyok, mert másodszorra sikerült ide kijönnöm és a zarándokutat megcsinálni. Én azt gondolom, hogy a tegnapi nap és a mai nap egy olyan keretet ad a mi pályánknak, a mi foglalkozásunknak, ami itt nagyon-nagyon kitükröződik, és nagyon előjön az együvé tartozás, az összetartozás, a bajtársiasság. A nemzetközi közösség itt megjelenik teljes mértékben. 

Volt-e idő vagy van-e idő arra, hogy egy picikét magába mélyedjen, és a saját gondolataival legyen?

- A Kálvária lehetőséget adott arra, hogy az ember egy kicsit magával is számot vessen. Rendkívül nagy szerencsém van, hogy a feleségem el tudott kísérni erre az útra és együtt, közösen tudtunk számot vetni az elmúlt, jubiláló 25 évünkről. Tényleg számot vetettem magammal. Körülbelül 13-14 éve lehettem itt először, egészen másképp élem meg most és másképp éltem meg akkor is. Az addig viselt és hordott teher most velem jött és számot ad mindenféleképpen. Az a hit, az az erkölcsi tartás, ami jellemzi mind a vallást, mind a katonai pályafutást, reményeim szerint és tapasztalatom szerint is erősödik. Az utóbbi időben ez a Magyar Honvédség, ez a haderő sokkal határozottabb, sokkal egységesebb.

 

„Amint minden rossznak gyökere az önzés, úgy minden jónak gyökere a szeretet. Nélküle a gazdag is szegény, ővele a szegény is gazdag.” - Szent Ágoston gondolataival köszönöm meg a figyelmüket és várom önöket a következő adásunkban is a Lourdes-i zarándoklatról készített összeállításunk harmadik részében. 

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, május 28