Rádióműsor - 2014. november 26. - 91. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. november 26-ai műsor (91. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/48055

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 91. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat.” - Teréz anya gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Az Inter arma caritas mai adásában többek között Szent Lászlóra emlékezünk majd, de szó lesz majd a katonai orvoslásról, s folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását is.

 

Markovics Milán Mór a Katonák, hősök sorozat részeként ma Szent Lászlóra emlékezik.

- I. Béla magyar király fia, aki egyes nézetek szerint Vazul leszármazottja is egyben. Lengyelországban született, mivel Vazul megvakíttatása után, jövendőbeli apjának menekülniük kellett. Édesanyja is lengyel volt. Szent Lászlóban egyesült a kiváló hadvezér és a nagy király képe. Az idők távlatának ködében sok minden csak részben látszik, számos ügyét csak legendákon keresztül ismerjük. Szent László 917 éve halott. Nem meglepő hát, ha sokan életét ismervén csodálkoznának szentségén. Ám éppen ezért, a korabeli időket ismervén László valóban kitűnt emberi nagyságában. A mesterséget, mint hadvezér, korán kezdte. I. András fiát, Salamont királlyá koronázták, melybe ugyan apja, Béla, és ő is beleegyezett ám mindez nem tartott sokáig. A számukra jól ismert Lengyelországba mentek apjával, ahonnan közösen tértek vissza a lengyel sereggel legyőzvén az I. András vezette katonai csapatokat. Ne feledjük, László csak 14 éves volt ekkor, Salamon pedig még fiatalabb, csupán 7 éves. A középkorban azonban egy 17 éves fiú már férfinak számított. Bizonyosan László ekkor már jól bánt a fegyverekkel. Három évvel később meghal apja, ráadásul Salamon a német király katonai segítségével foglalja vissza trónját Magyarországon. Szent László második otthonába tér vissza, aki Magyarországot és a kereszténységet a szíve mélyén hordozza, így újra lengyel seregek élén tér vissza hazánkba. Kétségtelen, nem tudjuk mennyi érdeme lehetett mindebben Lászlónak, ám a legendák egyértelműen beszélnek szentünk korabeli viselkedéséről. Fennmaradt a jól ismert László legenda, amely a pogány, hun vitézzel elleni harcot taglalja. A valóságban bár nem kun lehetett és a történetről is némely kutatók azt gondolják korábbi eredetű, azt jól mutatja hogyan tekintettek Lászlóra a korabeli emberek. Eme legenda szerint László ugyanis meglátott egy lányt, akiről úgy gondolta, hogy a váradi püspök lánya lehet. Ez a lány egy pogány férfi mögött ült, annak lován. Miután László meglátta, rögtön utánuk eredt. László megsebesült már korábban, s lova sem tudta lehagyni a pogány vitéz lovát, így a lányt kérte meg, hogy vesse le magával együtt a férfit a lóról. A lány megtette, László pedig megvágta, majd megölte a pogány lovast. Ki gondolná ma, hogy egy szent életű ember fel sem kínálja a megmenekülést az ellengésének? Hol van itt az ellenség szeretete? Mi ebben a hősies? Ha elfogadjuk hitelességét, hogy Lászlóról szól ez a történet, talán segít nekünk egy alkotás. Aki járt már Szekszárdon, az a Béla téren láthat egy szobrot, ami egy nagy iniciálét, egy P betűt, benne egy lovagot és egy lányt formáz. Ennek alapja egy 1358 körüli mű, a Bécsi Képes Krónika lapja, mely Szent Lászlót ábrázolja, aki megmenti a már említett lányt. A különös benne, hogy a lovagkirály leszáll a lováról. Sok száz évvel később 1849-ben a világosi, pontosabban a szőlősi mezőn történt fegyverletétel során is a katonák Görgei vezetésével, lovuk hátán tették le a fegyvert. Ez a magyar lovas ember méltóságának is a szimbóluma. Az tehát, hogy László leszállt a lováról különös, hiszen lándzsájával elérte volna őt a biztonságos magasságból is, amelyet lova nyújtott számára. Talán László megvívott a vitézzel, mert a lányt csak csellel tudta megmenteni, de mikor a vitéz már a földön volt, egyenlő módon akart vele harcolni. László legendái meglehetősen merészek. Mózeshez hasonlóan vizet fakasztott a sziklából, az éhezőknek ételt imádkozott ki. Nem utolsó sorban imája is misztikusnak mutatkozik, hiszen egy beszámoló szerint a föld felett lebegett miközben imádkozott. Egyes lélektani kutatások szerint viszont az emberi mitológia valójában a legmélyebb valónk szimbolikus kifejezése. Valóságot ír le, de nem szó szerint értendő, mert nem eszünknek, hanem a lelkünknek íródott. Ha ilyenformán hallgatjuk László legendáit és életét, felsejlik előttünk egy igazságot kutató, Istent kereső hadvezér és a király történeti képe, s az a vágy, amelyet ez a király szimbolizál: egy keresztény, bátor és hű Magyarországot. Szent László hősiessége tehát valójában a mi eszményi hősiességünk. Nem véletlen tehát, hogy ő lett a magyar katonák védőszentje. Bátorsága, kitartása, kemény, de igazságot szolgáltató döntései ma is a katonák szíve mélyén levő akaratot kell, hogy felszítsa.

Mai adásunkban gyönyörű szép Mária énekeket hallhatnak a Veszprémi Légierő Zenekar előadásában, amelyet a Tihanyi apátságban rögzítettünk.

 

Egy korábbi beszélgetésünket idézzük föl akkor, amikor Hideg János orvos professzorral a katonai orvoslásról beszélgettünk.

Vezérőrnagy úr, ha visszagondol a pályafutására, akkor milyen emlékezetes pillanat maradt meg önben?

- Nagyon nehéz erre válaszolni, hiszen már húsz éve nyugdíjban vagyok, és a hosszú katonaorvosi pályafutásom csúcsán az EÜ szolgálat főnöke voltam. Tíz évig töltöttem be ezt a funkciót. Más a mai helyzet és más az akkori helyzet. Tehát én arra büszke voltam, hogy a katona-egészségügy az kiemelt szerepet játszott a magyar egészségügyben és ránk számítottak, bizonyos funkciókat mi töltöttünk be. Ilyen például az égési betegeknek az ellátása. Az csak a pesti Központi Katonai Kórházban, és a vidéki kórházainkban volt, mint például, Győrben, Pécsett, Kecskeméten. Büszke vagyok arra, hogy ezek a szolgáltatások és tevékenységek elismertek voltak a polgári egészségügy részéről is.

Ön a repülő-orvostan szószólója, hiszen az ön révén ezt oktatják is.

- A repülő-orvostan tulajdonképpen egy diszciplína, az orvostudomány egy ága, ahol képzést kapnak azok az orvosok, akik a pilóták és a hozzá tartozó személyzet egészségügyi ellátását, speciális követelményrendszerét kidolgozták és a mindennapi vizsgálatok során ezeket megvalósítják. Arra vagyok büszke, hogy sikerült ennek egy tanszéket kialakítani. A tanszék a Szegedi Orvostudományi Egyetemhez tartozik. Mai napig betölti a szakorvos képzés, szakorvos továbbképzés szerepét és az orvostudomány kutatásainak, repülő-orvosi vonatkozásait koordinálja.

Ennek azért volt egy közismert pillanata, hiszen Ön tagja volt annak a teamnek, amely felkészítését végezte az első orosz-magyar űrhajó expedíciónak. Jól tudom? Ott mi volt az Ön feladata?

- Az én feladatom volt annak az orvosi bizottságnak a vezetése, amelyik ezeket az előzetes alkalmassági vizsgálatokat elvégezte és fölkészítette a kinti orvosi vizsgálatokra, ami Szovjetunióban zajlott le Csillagvárosban és magát az egész űrrepülést végigkísérte.

Akkor Önnek is köszönhető az, hogy Farkas Bertalan és Magyari Béla vehettek részt az űrrepülésben?

- Igen, ketten vehettek részt, Farkas Bertalan volt az egyes számú, Magyari Béla pedig a dublőr. Ma is megvan a kapcsolatom velük.

Professzor Úr! Miért jó a katonaorvoslás, miért jók a katonaorvosok? Hogyan látja ezt?

- A katonaorvoslás feladata tulajdonképpen azon speciális feladatoknak a végrehajtása, ami a katonai szolgálattal függ össze, tehát az alkalmasság elbírálása, kiválogatás, az egészségügyi karbantartás és különleges vizsgálatok alapján a repülőalkalmasság elbírálása, a legmagasabb orvosi követelményrendszer kidolgozása. Ezeket megvalósítottuk és ez mai napig is működik.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének fölolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Ápr.18.

Annyira felgyülemlett már a baj, hogy a szó szoros értelmében kérdőre vontam az ezredest. De ő örök refrénjét sütötte el: Alfonzkám, te nem vagy elég katona, nem ismered a fegyelmet. Ha a Szent Benedek rendjében csak ilyen fegyelmet tanultam volna meg, joggal kirúgtak volna onnan az első félévben.
Olyan témákról tárgyal és várja a helyeslést, amit szégyellnék leírni, ha nem akarnék hűen  visszaadni mindent. Az robbantotta ki belőlem a visszafeleselést, mikor a legkomolyabban magyarázta, hogy egy 16 éves leányt megerőszakolni katonai erény. Megmondtam neki, hogy újra feljelentem, de magam is tudtam, hogy ez falra hányt borsó. Hiszen eddig sem tettek ellene semmit, noha tudták, hogy milyen erkölcstelen és jellemtelen ember. Ilyen aljasok az aktív tisztek. Szerencsére nem mind, de a legtöbbje csak fokozatban különbözik ettől. Megértünk a háború elvesztésére. Van képük az ilyeneknek szidni az oroszokat, különösen a partizánokat. Mennyivel vagyunk jobbak azoknál? Azok védik a hazájukat, és olyan hősöket láttam közöttük, hogy az ilyen senkiháziak az árnyékai sem lehetnének az oroszoknak.
Ócska dolgokkal torolja meg a nyílt figyelmeztetésemet. A Jóskámat ki akarta köttetni. Hiába kértem, hogy ne tegye meg naposnak, amíg ministrál. Azért is! 
Délután hét halottat temettem. Kocsit kértem Kálmántól, mint helyettestől. De a vezércsicskás visszaküldte. Hát itt így ez nem megy! Szeretőket végigvinni a városon van fogat és autó, de egy katolikus lelkésznek hivatalos ténykedéshez nincs. Magam is vérig voltam dühös a vezércsicskás intézkedése miatt, aki mikor számon kértem, a gazdájára hivatkozott. Kikértem magamnak. Ebben a felforrósodott állapotban jöttek hozzám az ápolók, bakák és fogatosok, hogy tegyek valamit ezzel a megveszekedett parancsnokkal, mert lelövik. Egyik legnehezebb feladatom lett. Ugyanazokhoz könyörögtem, hogy ne lőjék agyon, akikkel eddig teljesen egy véleményen voltam. Órákba került, míg egyenként becsületszavukat vettem az "összeesküvőknek". De hol a biztosíték, hogy meg is tartják, mikor az idegek ilyen szörnyű állapotban vannak ellene. Joggal! Napokig reszkettem, ha valahol a környéken lövést hallottam, nem őt lőtték-e le.

Köszönöm, hogy meghallgatták adásunkat, tegyék ezt majd jövő héten is. Elköszön önöktől a szerkesztő, Fodor Endre. Szent Pál zsidókhoz írt leveléből idézek és azzal zárom mai adásunkat.

„ Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, november 26