Rádióműsor - 2015. április 1. - 105. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. április 1-ei műsor (105. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/50593

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 105. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Boldog, aki megérti, mit jelent Jézust szeretni, s önmagunkat megvetni Jézusért. Mindent, ami kedves, el kell hagynunk a kedvesünkért, mert Jézus azt kívánja, hogy csak őt szeressük minden fölött. A teremtmény szeretete ingatag és megbízhatatlan, Jézus szeretete hűséges és állandó. Aki teremtményhez tapad, elesik az esendővel: aki Jézust öleli át, örök támaszt talál.” – Kempis Tamás gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre.

 

Mai adásunkban Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják a Nagyhétről, Húsvétról.

- Jézus önként vonult be a szenvedésbe. Szeretetből, értünk vállalta szenvedését. Nem maga a szenvedés vált meg bennünket, hanem az elfogadott szenvedés. A Filippi levélrészlet gyönyörűen beszél együtt a húsvéti misztériumról. Jézus az Istennel való egyenlőségből érkezik közénk. Szolgai alakot öltött, kiélesítette önmagát, ezért Úrrá, Messiássá lett. Jézus nevére hajoljon meg minden térd a földön, a mennyben az alvilágban, és minden nyelv hirdesse: Jézus Krisztus az Úr!
A Virágvasárnap liturgiája meghív bennünket, hogy helyesen szemléljük Nagyhét titkát. Nagyhéten egyszerre szemléljük Jézus szabad önátadását az Atyának értünk, és az ő megdicsőülését. Hajlunk arra, hogy ilyenkor csak a szenvedést lássuk, máskor pedig elvonatkoztatunk a szenvedéstől és csak a feltámadási alleluját énekelgetjük. A kettő összetartozik egész életünkben. A legmélyebb szenvedésben is hihetjük Istennek a szeretetét, fölemelő, a halál sötét völgyén is átvezető szeretetét. Az egyes napok, egy-egy mozzanatát jelzik a szenvedésnek és a dicsőülésnek.
Nagycsütörtök délelőttjén a papság az egyes egyházmegyékben összegyűlik, örül az eucharisztia és a papság alapításának, a szentségek létrejöttének. Délután, mint mindig az eucharisztia fölötti örvendezéssel gyűlik össze az egyház, de a szentmisét követően már a szenvedő Krisztus áll előttünk. Megfosztjuk az oltárokat díszeitől, elvisszük egy oldalkápolnába az oltári szentséget, mintegy kikísérjük Jézust az olajfák hegyére.
Pénteken nincs szentmise, szemléljük Jézust, aki fölemeltetett a keresztfán. Ítélet zajlik ott a kereszten. Az élet ítélete, a halál, a lehúzó erők fölött.
Nagyszombat, csend. Jézus virrasztása a sírban. A hívő nép virraszt húsvét vigíliáján, várja a feltámadás örömét. S megszületik az alleluja, az egyház örül. Ahogy szokták mondani a nép nyelvén, a harangok visszajönnek Rómából. Ujjongás, fény, életteli együttlét. A Húsvét kivezet bennünket a lét sötétségéből. Megnyit bennünket az életre, a végtelenre, határtalan mélységű az üzenete. A Húsvét az élet értelmességének az ünneplése, a reménynek az ünneplése. Bátorítás arra, hogy merjünk másokért élni, egymásért élni. Merjük, mint ő, megmosni egymás lábát, odatérdelni egymás elé, szolgálni egymást, ahogyan ő szolgai alakot öltött. A hívő ember szemléli a nagyhétben Krisztust, a vérrel verejtékezőt, a szolgáló Krisztust, az életét értünk ajándékozó Krisztust, hogy erőt merítsen ahhoz, hogy ezt a Krisztust megjelenítse a hétköznapjaiban. A Húsvét nem elvont ünnep, a Húsvét nem élettől távoli ünnep, a Húsvét nem életidegen mítosz, a Húsvét a mi életünk, és ha a mi életünk, akkor valami nagyon nagy szépség származik belőle. Bárcsak valami megragadna bennünket a Húsvét titkából, bárcsak valami megváltozna az életünkben, mert Húsvétot ünnepeltünk.
A jeruzsálemi bevonulás szól Nagycsütörtökről és Nagypéntekről, de a Húsvétba kulminál, ott csúcsosodik ki az esemény. Menjünk sorjába.
Nagycsütörtök. Az eucharisztia titka elhalványul. Jézus kezébe veszi a kenyeret: Ez az én testem, mely értetek adatik, a vér, mely értetek ontatik. Elővételezi mintegy a keresztáldozatot. Önmagát adja nekünk eledelül. Ami még Nagycsütörtökön történik az a lábmosás. Jézus odatérdel minden egyes apostol lába elé, megmossa azok lábát, és hozzáteszi: Amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek. Egy házasság, egy család nem tud létezni, ha nincs meg benne a Nagycsütörtök titka. Az egymás lába elé térdelés a legszolgaibb munkának az elvégzése. Nagycsütörtökön Jézus nem egyszerűen szolgaként, hanem rabszolgaként jár előttünk. A legszolgaibb munkát végzi el értünk, emberekért. Ha nem tudunk szolgálni egymásnak, akkor nincsen Húsvét.
Nagypéntek. Számomra Nagypénteknek a legmélyebb titka, Jézus keresztre megy. Átadja önmagát az Atyának és átadja egész valóját értünk egyazon gesztusban. Jézus értünk adja önmagát, de ugyanebben a gesztusban adja magát az Atyának. Mindegyikünk sorsa ez. Élnünk egymásért, egy házastársnak a házastársáért, egy édesapának, édesanyának a családjáért, egy nagymamának és nagypapának a családjáért kell. És ha ezt szépen tesszük, ugyanezen gesztussal adjuk át magunkat az Atyának. Tehát az Istennek átadott lét az egyenlő az egymásért odaadott léttel. 
Nagyszombat. Alászállt Jézus a pokol tornácára. Semmitmondó szavak. Jézus testileg a sírban van, de ott van az igazak világában. Az ortodoxia a feltámadást ebben a képben ábrázolja. Jézus az összetört kapukon keresztül lemegy az ószövetségi szentek világába, megragadja Ádámnak a kezét és felhozza őket a megváltottság világába. Jézus halála és feltámadása nem önmagáért történt, hanem mindannyiunkért. Pál apostol az mondja: Ti meghaltatok Krisztussal és vele együtt feltámadtatok. A Nagyszombat titka valahol ezt sugározza. Alászállt a poklokra és elragadta magával az ószövetségi igazakat. 
És jön Húsvétnak a titka. Húsvét miről szól? Arról, hogy aki szeretetből értünk adta életét, él. Vagyis a szeretetben szétajándékozott élet értelmes. A szeretetben szétajándékozott élet jövővel bír. Jézus, aki szeretetben önmagát adta értünk és így átadta a létet az Atyának „Atyám a kezedbe ajánlom lelkemet”, ez a Jézus él. A szeretetben szétajándékozott élet az egyedüli értelmes élet. Tehát amikor élünk a családunkért, szeretteinkért, ne sajnáljuk önmagunkat, hisz ez az életnek az értelme, hogy másoknak ajándékozzuk magunkat. Nincs más értelme a létnek. Húsvét a lét értelmének ünneplése. Húsvét az emberi jövő ünneplésének az ünnepe. Mindig valami nagyon szép érzés tölt el engem, amikor Húsvétra gondolok. Sokszor idézzük Jézus szavát: Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. A Húsvét erről szól.
Ahhoz, hogy a Húsvét titkához eljuthassunk, ahhoz azt gondolom, le kell vetnünk az értelmet korlátozó előítéleteinket. Úgy ébreszthetjük fel érzékünket a Húsvét titka iránt, ha belegondolunk a saját életünkbe. Mitől szép az életünk? Nem pusztán a ráció adja az élet szépségét, hanem az élet szépségét a szeretet ingyenessége adja. A szüleink előbb szerettek bennünket, mint mi őket. Minden szerelemben valami titokzatos dolog történik. Valaki azt adja meg, ami nem jár meg nekem, önmagát. Megajándékoz. Az ajándék teszi széppé a szerelmet, a szülő-gyermek kapcsolatot. Az ajándékozó szeretet teszi élhetővé a társadalmat. Az ajándékban mindig van valami irracionális, valami rációt meghaladó, s ilyen valami a Húsvét titka is. 
Tulajdonképpen a hívő ember a Húsvétban azt ünnepeli, hogy valaki szétajándékozta az életét és az élete megmaradt. Ez a Jézus, aki nagyhéten értünk adja az életét így tanított: Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért; Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki meri elveszíteni, megtalálja azt; Ha a búzaszem nem kerül a földbe és el nem hal, egyedül marad, de ha elhal bő termést hoz. Egyre inkább pusztít bennünket az individualizmus fizikailag is, nemzetünket és egész Európát egyaránt. Nem tudunk fölülemelkedni az önzéseinken, a csak magunk felől való gondolkodáson. A Húsvét szeretne kiemelni, távlatot adni, szeretne meghívni bennünket az ajándékozás kultúrájára. Valaki így fogalmaz: A szeretet fölülmúlja az igazságosságot, de feltételezi az igazságosságot. Felülmúlja az igazságosságot, mert az ember olyat ad a másiknak, ami nem jár meg neki, önmagamat. Ugyanakkor feltételezi az igazságosságot, mert mielőtt odaajándékoznám magamat neki nekem vissza kell adni őt önmagának. Ez a szeretetnek a titka és a Húsvét ezt a szeretetet ünnepli. A szeretetnek az értelmességét hirdeti, hogyha élek másokért, akkor megnyerem az életemet. 
Azt gondolom minél idősebb valaki, annál mélyebben megéli ezt, hogy az élet a szétajándékozásból gyarapszik. Húsvétkor a hívő ember azt ünnepeli, hogy Krisztus, aki szeretetből szabadon életét adta értünk, él. Nem elfogyott, nem megsemmisült az élete, hanem kitágult, egészen máig hatóan, él.

Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallották. 

 

Kempis Tamás gondolataival kezdtem műsorunkat, s azzal zárom.

„Őt szeresd, Őt nyerd meg barátodnak, ha mindenki elhagy, akkor is veled marad, és holtodban veszni nem enged. Egyszer mindenkitől el kell szakadnod, ha tetszik, ha nem. Éltedben, halálodban Jézushoz ragaszkodj, az Ő hűségére számíts, mert egyedül ő lehet segítségedre akkor, amikor minden elvész.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, április 1