Rádióműsor - 2015. augusztus 26. - 124. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. augusztus 26-ai műsor (124. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/52768 

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 124. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Isten nem azt akarja, hogy minden ember a tökéletességnek elméletileg a legmagasabb és legkiválóbb fokára jusson el. Jobb, ha valaki jó utcaseprő, mint ha rossz író, jobb, ha jó bába, mint ha rossz orvos, és a bűnbánó gonosztevő, aki meghalt Jézussal a Kálvárián, sokkal tökéletesebb volt, mint az a szentek, akik keresztre feszítették őt.” – Thomas Merton gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

A mai adásunkban visszatekintünk a Szent István napi tisztavatásra és elkalauzoljuk önöket egy olaszországi kiállításra is. Természetesen folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

A hagyományokhoz hűen és méltóan Szent István napján rendezték meg a tisztavatást, amelynek összefoglalóját hallják a Zrínyi Katonai Filmstúdió felvételén.

- Köztársasági Elnök Úr! Molnár Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj parancsnoka, jelentem, augusztus 20. állami ünnepünk alkalmából Magyarország lobogójának ünnepélyes felvonására, valamint a 2015. évi ünnepélyes tisztavatásra a Díszzászlóalj és a Nemzeti Lovas Díszegység felsorakozott.

Áder János köztársasági elnök, Kövér László az országgyűlés elnöke valamint Hende Csaba honvédelmi miniszter jelenlétében tette le esküjét az a 94 tisztjelölt, akik tanulmányaikat most fejezték be a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

Hende Csaba honvédelmi miniszter: Honvédtisztek! Magyarország évezredes története bebizonyította, hogy csak akkor maradhatunk meg, ha van hadseregünk, ha van honvédségünk. Olyan katonaságunk, amire mindig számíthat a nemzet, amit jól és hozzáértően vezetnek tisztjei, amiben elkötelezett harcosok szolgálnak, s ami ezért a harctéren is meg tudja állni a helyét. Ifjú hadnagyok! Ez az ország a mi hazánk, amiben otthon vagyunk, s a magyarság a nemzet, ahová tartozunk. Mindkettőért érdemes dolgozni, és ha kell, érdemes harcolni. Váltsátok hát életre a szót! A hazáért mindhalálig!

Én, esküszöm, hogy Magyarországot híven szolgálom, hűséges honvédtisztje leszek. A rám bízott honvédek és fegyverek erejével életem árán is megvédem. Isten engem úgy segéljen!

- Köztársasági Elnök Úr! Izmai Olivér hadnagy kérek engedélyt a tiszttársaim által aláírt eskü átadására valamint a kardrántás végrehajtására!
- Az engedélyt megadom! Gratulálok tanulmányaik sikeres befejezéséhez!
- Hazámat szolgálom!

A felavatott tisztek esküjüket, amelyet Izmai Olivér hadnagy mondott elő, a Ludovikás hagyományos szerint kirántott karddal erősítették meg. 

- Rántsunk kardot! Kardjaink érces pengése mellett kiáltsuk egy szívvel, egy lélekkel: A hazáért mindhalálig!

Áder János köztársasági elnök ünnepi beszédében külön köszöntötte a felavatott tiszteket: Tisztelt katonák! A biztonság megteremtésében komoly feladatok hárulnak önökre is. Katonai pályafutásuk során, hazánk szolgálata és NATO szövetségesi feladataink ellátása esküjükhöz méltó kihívásokat tartogat önök számára. Államiságunk ünnepén, politikai nemzetünk nevében bátorságot, emberséget, erőt, egészséget kívánok katonai hivatásukhoz!

 

A Nagy Háború emlékeit tekinthetik meg azok, akik ellátogatnak San Martino del Carsoba.

100 évvel ezelőtt, egy hónappal Olaszország május 23-i hadüzenete után elszabadult a pokol az Isonzó völgyében is. A kezdeti időszakban a legsúlyosabb harcok a doberdói fennsík birtoklásáért folytak. A történészek adatokkal rendelkeznek. A stratégiailag fontos terület védelmében, több mint 100 ezer magyar katona esett el. A térség magángyűjtői, kis helyi múzeumai pedig a tényeket tárgyi emlékekkel tudják alátámasztani. A Nagy Háború emlékei San Martino del Carsoban címet viselő állandó kiállítást például a helyi karszt barlangászati egyesület tagjai hozták létre 8 évvel ezelőtt. Gianfranco Simonit, a múzeum történeti kutatócsoportjának vezetője avat be a részletekbe. 

- A tárlók tartalmának 90 százaléka San Martino del Carso földjében talált tárgy. Látványra nem szép tárgyak, de mindegyiknek megvan a maga története, olasz és osztrák katonák története. Mi egybe tettük ezeket a dolgokat, mert nem azt nézzük, hogy egy tárgy olasz, magyar vagy osztrák. Számunkra minden ember egyforma.

Szóval itt minden tárgy a falu területéről származik. Nem csoda, hiszen a település házainak többsége az egykori állások között fekszik, sokak kertjéből kavernák is nyílnak. Ha az ember kicsit ásni kezd a kertjében, sisakokat, fegyvereket, lőszereket talál. Nem csoda, ha az elmúlt száz évben összegyűlt belőlük több múzeumra való mennyiség.

- Már kiskoromban, a többi helyi gyerekhez hasonlóan keresgéltem azokat a különleges darabkákat, amelyet a katonák itt hagytak a harcok során. Elkezdtük gyűjteni a darabokat és idővel úgy döntöttünk, hogy összeadjuk őket és múzeumot létesítünk belőlük. Már kisfiúként gyűjtöttem ezeket, mint minden gyerek errefelé, akik sokszor azért gyűjtötték, hogy eladják, hogy a sokszor vasból készült tárgyak eladásából egy kis pénzük legyen. Mi azonban úgy döntöttünk, hogy összegyűjtjük ezeket és belekezdünk valamibe, hogy megmutassuk az embereknek. Innen jött meg a kedvünk ahhoz, hogy egy múzeumban állítsuk ki őket. 

A múzeumot egyre többen keresik fel Magyarországról is, magánemberek és kutatók egyaránt. Ott jártunkkor a kutatócsoport vezetője éppen a Hadtörténeti Intézet és Múzeum küldöttségének szolgált érdekes adalékokkal. A magyar kutatókkal és szervezetekkel baráti kapcsolat alakult ki. A múzeum várja az egyéni és csoportos látogatókat, akiknek szívesen megmutatják a Monte San Michele és környékén az évszázados magyar állásokat, emlékhelyeket is.

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Annyira felgyülemlett már a baj, hogy a szó szoros értelmében kérdőre vontam az ezredest. De ő örök refrénét sütötte: - Alfonzkám, te nem vagy elég katona, nem ismered a fegyelmet!  Ha a Szent Benedek Rendjében csak ilyen fegyelmet tanultam volna meg, joggal kirúgtak volna az első félévben.
Olyan témákról tárgyal és várja a néma fejbólintással a helyeslést, amit szégyellnék leírni, ha nem akarnék hűen  visszaadni mindent. Az robbantotta ki belőlem a visszafeleselést, mikor a legkomolyabban magyarázta, hogy egy 16 éves leányt megerőszakolni katonai erény. Megmondtam neki, hogy újra feljelentem. De magam is tudtam, hogy ez falra hányt borsó. Hiszen eddig sem tettek ellene semmit, noha tudták, hogy milyen erkölcstelen és jellemtelen ember. Ilyen aljasok az aktív tisztek. Szerencsére nem mind, de a legtöbbje csak fokozatban különbözik ettől. Megértünk a háború elvesztésére. Van képük az ilyeneknek szidni az oroszokat, különösen a partizánokat. Mennyivel vagyunk jobbak azoknál? Azok védik a hazájukat, és olyan hősöket láttam közöttük, hogy az ilyen senkiháziak az árnyékai sem lehetnének azoknak.
Ócska dolgokkal torolja meg a nyílt figyelmeztetést. A Jóskámat ki akarta köttetni. Hiába kértem, hogy ne tegye meg naposnak, amíg ministrál. Azért is!
Délután hét halottat temettem. Kocsit kértem Kálmántól, mint helyettestől. De a vezércsicskás visszaküldte. Hát itt így ez nem megy! Szeretőket végigvinni a városon van fogat és autó, de egy katolikus lelkésznek hivatalos ténykedéshez nincs. Magam is félig dühös voltam a vezércsicskás intézkedése miatt, aki mikor számon kértem, gazdájára hivatkozott. Én meg kikértem magamnak. Ebben a felforrósodott állapotban jöttek hozzám a bakák és fogatosok, hogy tegyek valamit ezzel a megveszekedett parancsnokkal, mert lelövik. Egyik legnehezebb feladatom lett. Ugyanazokhoz könyörögtem, hogy ne lőjék agyon, akikkel eddig teljesen egy véleményen voltam. Órákba került, míg egyenként becsületszavukat vettem az „összeesküvőknek”. De hol a biztosíték, hogy meg is tartják, mikor az idegek ilyen szörnyű állapotban vannak ellene. Joggal! Napokig reszkettem, ha valahol a környéken lövést hallottam, hogy vajon nem őt lőtték-e le.

Április 19.

Lógunk a levegőben. Talán ma eldől a sorsunk, ahogy az óránként idejövő telefonparancsok, rendelkezések tömkelegéből sejteni lehet. Még mindig nem tudjuk, hova megyünk a 9. Hadosztály feloszlatásával. Kobrynt emlegetik, de óránként más és más hír jön. Mindenki jobban akarja tudni. Mindenki stratéga. Fejetlenség, fegyelmezetlenség. A parancsnok pedig, aki eddig is teljesen fegyelmezetlen módon viselkedett, mindenben - hitében, erkölcsében, fegyelemtartásban, másokkal szemben köteles figyelemben - most elveszti az eddig is gyenge fékjét, és átmenet nélkül mindenkit a legszigorúbb büntetésben akar részesíteni. Jön egy: kikötni! Jön még egy: kétnapi zárka! Jön egy harmadik: nem engedlek szabadságra! - Teljesen őrült! Mindenki megint hozzám jön, hogy szóljak ennek a veszett kutyának. Meg is tettem. Megint azt felelte: Tudod, Alfonzkám, ez az alapja a jó katonai szellemnek.
Olyan elkeseredettség van az egész társaságban, hogy újra elhatározták a lelövését. Most megint megyek mindenkihez, hogy ne tegyék. Kellett nekem rohamsisak!  
Ma este titokban megtartottuk Kálmán és Boróka eljegyzését.

Április 20.

Végre ma megjött, hogy hova megyünk: Gornikibe. Malorytától délkeletre a Breszt-Koveli műút mellett van ez a kis falucska. Állítólag agyonbombázott, németekkel tele levő vacak kis falu. Majd meglátjuk. Előre nem hiszem el, hogy a németek is ott lennének benne, mert azok nem maradnak ilyen helyen.
Megjött a parancs, hogy veszély miatt az ápolónővérek nem jönnek velünk. Egy gonddal kevesebb. Magam nem panaszkodhatom, mert velem mindig úri módon viselkedtek. Még ez a vendég nővér is, akivel együtt operáltunk. A vezetőt változatlanul nem tartom alkalmasnak arra, ahova tették. Úgy látszik, a klimax-állapotát ilyen lehetetlen viselkedéssel mutatja. Kornél örül a hírnek, mert mindenkivel összeveszett az utolsó napokban. Kálmán szeretne hazakerülni Borival. De ha nem?!? 
Siettem a hadtestre, hogy áttelepülés hírére siettessék sebesültjeink elszállítását. Távmondatban kértek Budapestről vonatot. A hadsereg parancsnokság is minden támogatást megígért. - Ilyenkor megint kiderül, hogy a katolikus papban van bizalmuk azoknak, akik a saját körükön kívül keresnek valakit a közös cél érdekében. Most már éppen elég tapasztalatom van az egész hadosztály, sőt hadtest életéről. Mindenkit és mindent ismerek. Minden rugónak látom a helyét és feladatát. Kivétel nélkül mindenütt a katolikus papot veszik elő a legközösebb ügyek elintézésére. Még akkor is, ha személyében egyszerűbb, mint más lelkész. Az aktívakról nem is beszélek. Kivéve az olyant, mint Szkladányi Ákos. Németh József sajnos már lejáratta magát. Jelleg nélküli lény.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak ismét, elköszön önöktől a szerkesztő Fodor Endre, Zelk Zoltán Kegyelem című versének soraival.

„Sohase lép gyíkra csigára 
soha egy föltámadt fűszálra 
a földön járó isten lába 
de vétkeinket eltapossa 
mert vétkeinket megbocsátja.”

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK  AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu  

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, augusztus 26