Rádióműsor - 2015. december 9. - 139. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. december 9-ei műsor (139. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/54544

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 139. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Te adj erőt, hogy bízni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erősítsd meg erőtlenségem,
Hogy hősként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, Te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy éltem nagy teher ne legyen.
Ó adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Légy szívükben jóság, irgalom
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket, édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz.”

Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. Mai adásunkban folytatjuk Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait, majd ezt követően Berta Tibor ezredessel, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökével történt beszélgetést hallhatják. Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását is.

 

Bíró László katolikus tábori püspököt hallják, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referensét. A felvételt azon a családi hétvégén, lelkigyakorlaton rögzítettem, amelyet a Katolikus Tábori Püspökség Balatonkenesén tartott katonacsaládoknak, honvédségben dolgozó civil családoknak.

A Szentírási olvasmányok, amiket hallottunk: az Ádám-Éva história, tehát Éva teremtése az oldalbordából, mivel Ádám nem talál magának segítőtársat az állatok közül; az evangélium pedig az volt, amikor a farizeusok odamennek Jézushoz, hogy Mózes miért engedi meg a válást. Ezek a Szentírási részek voltak az evangéliumban azok a szakaszok, amire utal a Szentatya. Homíliájában a következő három témát említi: az emberi magány drámáját, a férfi és a nő szeretetét, tehát a házassági kapcsolatot, és harmadikként a család témáját. 
Az olvasmányban még azt is hallottuk, hogy fájdalom járja át Isten szívét, amikor látja Ádám magányát és azt mondja: „nem jó az embernek egyedül lennie: alkotok neki segítőtársat, aki hozzá hasonló”. Ezek a szavak rámutatnak arra, hogy az ember szívét semmi más nem teszi boldoggá, csak egy olyan szív, amely hozzá hasonló, amely megfelel neki, szereti, és kiemeli magányából s egyedüllétéből. Hadd álljak itt meg. A Szentatya csak egyik oldalára utal a valóságnak. Isten látja az ember szomorúságát, ő mondja ki: nem jó az embernek egyedül lennie. Vegyük észre az istenképet. Nem tudom kiben milyen istenkép él. Azt tanultuk a hitoktatásban, akik régebben jártunk hittanra, hogy Isten mindenható, mindentudó, tökéletes, mindig volt, mindig van, mindig lesz, jól megvan nélküled, nem szorul rád. Ez igaz, de még sincs meg jól nélküled, mert szeret. Minden szeretett kiszolgáltatottja annak, akit szeret. Ezért az Isten szíve fáj az ember magányán. Szóval itt egy istenkép is van, és látja az embernek a magányát. A magány az nem jó. Rengeteg fiatallal találkozom. Az ember próbálja nekik átadni, és meggyőzni őket arról, hogy a párkapcsolatban azt próbálják kiépíteni, hogy ne legyenek magányosak, mert magányosnak lenni egy kapcsolatban borzasztó. Sokszor nem veszik észre, hogy most alakul, most születik az a magány, ami végigkíséri az életüket, ha egyáltalán vállalják. 
Arra is rámutatnak, hogy Isten nem szomorúságra vagy egyedüllétre, hanem boldogságra teremtette az embert, arra, hogy megossza életét egy másik személlyel, aki kiegészíti őt, hogy megélje a szeretet csodálatos tapasztalatát: vagyis azt, hogy szeret és őt is szeretik, hogy meglássa termékeny szeretetét gyermekiben, ahogyan a ma hallott zsoltár is mondja. Mindegyik szó mögött egy hatalmas világ rejtőzik. Itt van ez a szókapcsolat, hogy szüksége van az embernek arra a személyre, aki kiegészíti őt, hogy megélje a szeretet csodálatos tapasztalatát. Ez a férfi és nő valósága, az egymást kiegészítő valóság, Philadelphiában hosszan beszéltek erről. A mai szerencsétlen ideológiával, az emancipáció, a feminista buta gondolkodással szemben, a két nem egymást kiegészítő valóság, nem rivális. A kettő együtt képes tulajdonképpen a földön a legteljesebb egységre. Azonos nemű kapcsolat nem képes olyan egységre, mint amire a férfi és nő kapcsolata képes. A férfi és nő kapcsolata egy termékeny egység. Ezért küzdünk a házasságért. Egymást kiegészítő egységben gondolkodunk. Nem alá és fölérendeltségbe, hanem ez a mi férfi-nő képünk. Ezért fontos az, hogy az Úr Isten álmot bocsát Ádámra és úgy veszi ki oldalbordáját. Mind a kettő Isten kezéből kerül ki, mindkettőnek egyenlő a méltósága, de más a szerepe. Philadelphiában egy hosszú vetített képes előadás volt arról, hogy a férfi és a női agy hogyan működik. Teljesen más területek vannak kiépülve a nő agyában, mint a férfinak. A férfinál egész pici pont némely terület az agyban, a nőnél hatalmas. Ezért idegeskedtek, ezért mentek egymás idegeire, ez normális.
Megélje a szeretet csodálatos tapasztalatát: vagyis azt, hogy szeret és őt is szeretik, hogy meglássa termékeny szeretetét gyermekiben, ahogyan a ma hallott zsoltár is mondja. Ez Isten álma szeretett teremtményéről: hogy lássa kibontakozását a féri és nő közötti szeretet egyesülésében, hogy boldognak lássa őket közös életükben, termékenynek a kölcsönös odaadásban. Megint minden szónak súlya van. Mindig ez az izgalmas kérdés egy-egy házasságban, hogy mennyire van meg még a kölcsönös önátadás, hogy mennyire csak az egyik húzza az igát? Melyik ad bele többet, és melyik nincs ott? Persze női és férfi módon.

 

Marosi Antal a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökével, Berta Tibor ezredessel beszélgetett. 

"Néhány perc múlva mécseseket gyújtunk magyar katona halottainkért és mindazokért a külföldi katonákért, akik hazánk földjében várják a boldog föltámadást." 

Mérhetetlenül nyugodtnak tűnik, amikor így megnyilvánul. A mai rohanó élet tempójához képest kínosan lelassítva, minden egyes szavát kihangsúlyozva. 

- Amikor teológiára jártam, akkor az egyik tanárunk azt mondta, hogy az az anyag, amit ő lead nekünk előadásképpen, mint tantárgyat, azt meg kell tanulni természetesen, de hogyha valaki azt igazán érteni és hinni akarja, akkor menjen be a szeminárium kápolnájába és ott azt imádkozza is meg. Tehát nem elég megtanulni a dogmatikát, azt meg is kell imádkozni és nem elég megtanulni az egyháztörténelmet, azt is meg kell imádkozni. Vagy, hogy még szárazabbat mondjak, nem elég az egyházjogot megtanulni, azt is meg kell imádkozni. Nagyon sokáig érlelem ezeket a beszédeket, meg szoktam imádkozni előtte. Ennyit tudok erről mondani, nincs ebben semmi titok.

"Gyertek majd ki a síromhoz világítani, nem azért hogy engem lássatok vagy én lássalak titeket, vagy valamit, mivel a föld betömi a szemem, hanem hogy a saját arcotokra hulljon a gyertya világa. Egyház hagyományának és történelmének fényei, mint Jézus Krisztusnak, a világ világosságának a jelképei, az emlékezés fájdalmas szomorúságában is a remény örömével világítják meg és akarják megvilágítani most is a mi arcunkat is. A tőled való elfordulásaink és meneküléseink Urunk, még erősebbé változtatják a te szeretetednek a tüzét, ennek a tűznek a fényét és melegségét, mert még erősebb vággyal szeretnéd, hogy újra a tieid legyünk, mint üdvözítő tervednek a részesei." 

Most a hallgatók hallottak egy rövid részletet abból a gyertyagyújtásos beszédből, amit a Hadtörténeti Múzeum udvarán mondott. Például egy ilyen beszédre hogy lehet fölkészülni?

- Nem tudom megmondani. Mikor megkapjuk azt, hogy el kell mennünk egy-egy ünnepségre, megemlékezésre, áhítatra, akkor az ember belegondol abba, hogy ott minek kell elhangzani. Halottak napján a halottakról való megemlékezés, a kegyeleti gyertyagyújtáskor, az a legfontosabb és talán a legnehezebb is, hogy ez az imádság rövid legyen. Hogy abban az imádságban legyen konkrétum, legyen benne minden, ugyanakkor az Istenhez vezessen el minket. Olyan szavakat kell mondani egy imádságban, amit megértünk. Persze az Úristen minden imádságunkat meghallgatja és megérti, de azt gondolom, hogy egy imádságnak Istenhez kell vezetni bennünket, mégpedig úgy, ahogy azt a mindennapokban meg kell, hogy éljük. Olyat kérjünk az Istentől, ami a mi javunkra válik, de azért válik a mi javunkra, mert azzal egymásnak tudunk, szeretnénk vagy akarunk segíteni. 

"Szent Fiadban, Jézus Krisztusban, a világ világosságában végtelenül jónak tártad föl magadat előttünk. Olyan jóságnak, aki nem csupán önmagában jó, hanem aki értünk, emberekért jó, aki szeret és keres minket, aki gondol ránk, aki ismer és vár bennünket. Ezzel a reménnyel gyújtsuk majd meg gyertyáinkat katona halottainkért, akiket a te végtelen jóságod irgalmába ajánlunk Urunk, az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében."

Hagyjuk magunk mögött a Hadtörténeti Múzeum udvarát, hiszen jóval később térben és időben, máshol beszélgetünk. Ez a Katolikus Tábori Püspökség kis kápolnája, itt a Szabadság téren. Tessék nekem bemutatni! Egy részéről majd konkrétabban beszélünk, a pásztorbotról, Szűz Máriáról, az oltalmába menekülő katonákról.

- Ez a kápolna 1995 októbere óta létezik, akkor lett megáldva. Ezt a kápolnát Bernardin Gantin bíboros, a Püspöki Kongregáció akkori vezetője áldotta meg, ezért utazott ide Rómából. A mindenkori Püspöki Kongregáció vezetője egyfajta szakmai elöljárója az összes katolikus tábori püspökségnek a világon. Mivel a Katolikus Tábori Püspökség Magyarországon előző évben lett megalapítva, ezért a bíboros úr úgy gondolta, hogy amikor ezt az épületet átadják, fölszenteli és megáldja az épületet, ide el kell jönni. A mindennapos imádságnak, a mindennapos istentiszteletnek, a mindennapos szentmisének a helye ez. Itt Bíró püspök úr misézik reggelenként, amikor idehaza van, vagy én napközben, amikor éppen olyan időm van, akkor följövök és misézek, mert nem mindig reggel szoktam, hanem amikor elcsípek a munkaidőmből valamennyit. Általánosságban ennyit tudok mondani róla. Mindaz, aki itt a püspökségen dolgozik, aki hívő, az ide be-be tér.

Itt nincsenek kötöttségek, hogy hányak kell, hogy együtt legyenek?

- Itt nincs kötöttség, tehát egy szentmisét egy pap egyedül is bemutathat, tehát nem kell hozzá hívő. Ha valaki felüti a hivatalos római misekönyvet, akkor ott van egy olyan formula, hogy a nép részvétele nélkül bemutatott szentmise. Minden egyes szentmise Jézus Krisztus keresztáldozatának a megújítása, ugyanolyan érvénnyel bír, hogyha egy ember van jelen, mintha három millió. Ez a kápolna azért barátságos, mert egy olyan épületben van, ahova jól be lehetett illeszteni egy kápolnát, tehát az épületnek a stílusa adja azt, hogy ebben jól megfér egy kápolna, hiszen mégiscsak egy XIX. század végi, XX. század eleji épületről beszélünk. Itt az adottságok minden bizonnyal sokkal jobbak, mint egy panelépületben. 

Van valami előírás, ami külön, a katolikus tábori lelkészekre vonatkozik?

- Az, hogy mi kötelező egy tábori lelkésznek és mi elhagyható, azt legjobban a háborúk mutatták meg, amikor a tábori lelkészeknek különböző engedményeket adtak, hogy egy-egy szentmisét vagy istentiszteletet, azt hogyan lehet bemutatni. Vannak képek tábori lelkészekről, I. és II. világháborúból származó fölvételek, amikor a semmiben, a pusztaság vagy a frontvonal mögött a pap teljes papi miséhez való fölszerelésében ott volt, főleg az I. világháborúban. A II. világháborúban azért már vannak olyan képek, amikor ebből például engedtek, amikor olyan volt a helyzet. 

Igen, mert az I. világháborúban inkább a gépek harcoltak egymással, a II. világháborúban inkább az emberek. 

- Igen, más volt a háborús helyzet. Amit aztán most már látunk például a külszolgálatokban, akár nálunk, akár más országok tábori lelkészeinél, hogy ott van a katonai egyenruha és azon ott van a stóla. Nincsen semmi más. Ez egyfajta engedmény, ugyanakkor nem ez az általános. Tehát valójában mindennek meg kell lenni most is egy-egy istentiszteleten. 

De ha nincs, akkor se kéri számon a jó Isten.

- Minden bizonnyal nem kéri számon a jó Isten. Azok a szabályok, vagy azok a liturgikus előírások, amelyek a katolikus egyházban vannak, azok mind azt szolgálják, hogy Isten dicsőségét a legjobban ki tudjuk fejezni. Ezért vannak a különböző liturgikus öltözeteink, azoknak ilyen vagy olyan színük van az egyházi ünnepekhez igazodva. A szertartásoknak megvan egyfajta egyházi, de mondhatnám azt is, hogy katonás rendje, attól nem lehet eltérni. Ez mind az egyetemességet és azt a bizonyos katolicitást szolgálja. Teljesen mindegy, hogy az északi vagy a déli-sarkon, keleten vagy nyugaton, egyik kontinensen vagy a másikon vagyunk, a szentmise mindig ugyanaz, annak a menete mindig ugyanaz, annak a kifejezései mindig ugyanazok, a papnak a gesztusai Dél-Amerikában is ugyanazok, mint Indonéziában, Franciaországban vagy Ausztráliában. Csak a nyelv más, de valójában mindent ugyanúgy tartunk a temetési szertartástól a keresztelés szentségének kiszolgáltatásán át. Valójában minden ugyanaz, minden katolikus és egyetemes.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Éjfélre lefeküdtünk, de fél kettőkor már jött Hajdú Laci. Azzal a hírrel vert lelket belénk, hogy a 101-es utászoktól két autó sebesültet kapunk. Még egy hősi halottat is hoznak. Annyira nem öntudatosítottuk a hírt, hogy valamennyien elszunyókáltunk. Azt hittem, hogy néhány percig aludtam, mikor arra riadtam, hogy a bunker előtt megáll a két sebesültszállító autó. Bizony már négy óra volt.
Azonnal nekiláttunk a műtőben. Az első, a legsúlyosabb, egy kivérzett utász. Alig szippantott néhányat a klóretilből, utána meghalt. Előtte az öntudatnak valami kis meglétét feltételezve, hangosan mondtam a feloldozást, és vele elimádkoztam egy mondatnyi imádságot: Jézusom, szeretlek!

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, hogy meghallgatták műsorunkat, tegyék ezt majd jövő héten is. Megköszönöm a figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Imával zárom mai adásunkat a békéért.

„Urunk Jézus Krisztus, Te azt ígérted nekünk, hogy a Te békédet adod nekünk, de nem úgy, mint ahogy a világ adja. Kérünk, adj szívünkbe igazi békét, hogy önmagunkkal, életünkkel, sorsunkkal megbékéljünk, s így másokkal is békességben élhessünk Krisztus a mi Urunk által! Ámen!”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKATVÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, december 9 to péntek, 2015, december 11