Rádióműsor - 2015. június 3. - 114. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. június 3-ai műsor (114. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/51392

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 114. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!” – Babits Mihály gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• A mai adásunkban többek között majd kápolnaszentelésről hallanak.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Több alkalommal beszámoltunk már az Inter arma caritas eddigi adásaiban arról, hogy a laktanyákban imatermeket, kápolnákat hoztak létre, azokat felszentelték. A Magyar Hősök emlékünnepe alkalmából ezúttal a Ludovika Campuson történt a kápolnaszentelés. Marosi Antal interjúját hallják.

A Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából közös istentiszteleten szentelték fel a Ludovika Campus felújított kápolnáját a Tábori Lelkészi Szolgálatok vezetői május 30-án, szombaton, Budapesten. Mi került a helyére ezzel a rangos, méltóságteljes eseménnyel?

Berta Tibor, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke

- A Ludovika kápolnát ökumenikus liturgiával megáldották a Tábori Lelkészi Szolgálat vezetői.

Ők mennyire illetékesek? Ez a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek otthont adó épület, a katonasághoz csak nagyon áttételesen van köze.

- Nem áttételesen, a Ludovika kápolna mindig is a katonaság kápolnája volt.

Jó, csak a környéken már nincs katonaság.

- Azért van, hiszen az egyetem egyik kara az a hadtudományi kar, tehát valójában van katonaság. Folytattuk azt a hagyományt, ahogyan a Ludovika kápolna kialakult. Ahogy kialakult a Ludovika Akadémia, kialakítottak benne egy kápolnát, merthogy az 1800-as évek végén is úgy gondolták már, hogy kell egy hely, ahol az Istenhez lehet beszélni, ahol lehetnek olyan szertartások, olyan istentiszteletek, ahol az Isten megszólítható. Ezért lett kialakítva a katolikus kápolna, ami a mostani megáldással, ökumenikus kápolna lett és így nem messze tőle található a protestáns oratórium, hogy minden felekezetnek legyen egy helye. Most, hogy az egyetem föl lett újítva és föl lett újítva ez a kápolna is, az a megoldás született, hogy ebben a kápolnában egy ökumenikus megáldás keretében induljon el valójában a hitélet. Ugyanakkor pedig ez a kápolna természetes módon más funkciókra is lesz használva. Amikor a kezdeti lépések megtörténtek, már akkor is voltak olyan hangok, hogy vajon miért kell egy ilyen katonai felsőoktatási intézménybe egy kápolna? 

Az 1800-as években?

- Pontosan. Tehát amikor elhatározták, hogy a katonaságnak egyfajta felsőoktatási intézmény kell, már akkor is volt olyan ellenhang, aki azt mondta, hogy nem kell semmilyen vallásosság, nem kell oda se pap, se lelkész, nem kell kápolna sem. 1883-ban volt a legelső megáldása, de aztán több ilyen alkalom is volt, merthogy amikor 1883-ban megáldották, egy nagyon egyszerű kápolna volt, nagyon egyszerű berendezéssel. Aztán az 1910-es években indult meg igazán a hitélet a kápolnában, amikor szinte hetenként, havonta voltak benne olyan események, amelyek egyrészt a mindennapi hitéletet szolgálták, ugyanakkor pedig az egyházi-katonai ünnepeknek funkcióját is sikerült megoldani ebben a kápolnában. 

Aztán nyilván voltak mélypontok, például az 50-es években.

- Szerintem a teljes mélypont az volt, amikor az egész Ludovikát fölszámolták és fölszámolták a kápolnát is. Nagyon gazdag berendezéséből semmi nem maradt meg. Nem maradt meg az orgona, a hatalmas nagy főoltár, a gyóntatószék, szenteltvíz tartó, nem maradt meg semmilyen berendezés, pedig egyik sem volt kisméretű tárgy. Tehát semmi nincs meg valójában a Ludovika kápolnából. Ami megmaradt és fölújításra került az a két ablak, amely Szent Istvánt illetve Szent László királyt ábrázolja.

Volt ugye bútorraktár, filmforgatási helyszín...

- Amikor én legelőször jártam a kápolnában, akkor egy érdekes bordó színre volt festve, mert előtte éppen valami animációs filmet forgattak ott. Mindenféle más funkcióra használták, például raktár is volt, mint ahogy az egész egyetem épülete is. Amin még mindig csodálkozom, amikor bemegyek az egyetemre, hogy a 64 vármegyének a címere még most is ott van az udvaron és azt nem sikerült eltávolítani az 50-es években.

Az ünnepi alkalomnak mi az aktualitása, miért pont azon a napon áldották meg a kápolnát?

- Az aktualitása talán pont az volt, hogy ezen a hétvégén volt a Magyar Hősök Emléknapja. A Katolikus Tábori Püspökség most már évek óta egy hagyományt szeretne föléleszteni azzal, hogy a Magyar Hősök Emléknapjának előestéjén, amely minden évben május utolsó vasárnapja előtti szombati napra esik, egy szentmisét mutatunk be a magyar hősök tiszteletére. Ez az emléknap, ez az ünnep, fogalmazzunk mégiscsak talán így, teljesen eltörölt ünnep volt 1990-ig. Egy ünnepet, mint ahogyan egy kápolnát is föl lehet újítani és meg lehet újítani. Azon túl, hogy hozunk rá egy törvényt, egy jogszabályt, kimeszeljük a falakat, fölújítjuk az épületet, ettől függetlenül, hogy élet legyen benne, ez már az emberek feladata.

Ez lett volna a következő kérdés, hogy minden akkor ér valamit, ha használják, és nem tudom, hogy az a fiatalság, aki most oda jár a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, mennyire nyitott a saját hite felé?

- A Magyar Hősök Emléknapját élettel kell megtölteni, ugyanúgy ezt a kápolnát is élettel kell megtölteni. Természetes módon sokkal könnyebb volt felújítani ezt a kápolnát, minthogy ott egy liturgikus élet legyen. Én azt gondolom, hogy ugyanúgy lehet megszólítani az embereket, ahogyan az ősegyház tette annak idején. Pontosan ugyanolyan emberek élnek ezen a földön, mint 2000 évvel ezelőtt, tehát az emberi természet az nem különösebben változott meg. A Tábori Lelkészi Szolgálat vagy a Katolikus Tábori Püspökség is egy ilyen ősegyházi állapotban van. Amikor a Krisztust hallgató nemzedék elkezdett Jézus Krisztusnak a tanításáról beszélni, akkor ők azt a nyelvet használták, ami volt. Az egyház kétezer éves hagyományában végtelen nagy kincs van. Hogyha mi bátrak vagyunk és hozzá merünk nyúlni ehhez a hatalmas nagy hagyományhoz, hogyha merjük használni nemcsak azt a nyelvezetet, amelyet a papság használ, vagy akik világiként elvégezték a teológiát, hanem úgy tudunk beszélni a krisztusi üzenetről, az Evangéliumról, úgy tudunk beszélni Jézus Krisztusnak a tanításáról, ahogyan az apostolok vagy az apostoli kor utáni nemzedék tudott, akkor talán az emberek megértik, amit mondunk.

Jó rendben van, a bátorsághoz emberek is kellenek. Az már nekem régen kiderült, hogy a katolikus tábori lelkészek létszámukat tekintve sokszor nem tudnak a helyzet magaslatán állni. Hogyan fognak megvalósulni ezek a nagyformátumú tervek azokkal a keretekkel, amik vannak? Nem lesz több lelkész.

- Azokkal a keretekkel fognak megvalósulni, amik vannak. A Ludovika kápolnában is akár a protestáns istentiszteletek, akár a katolikus szentmisék vagy különböző liturgiák, ugyanazokkal az emberekkel, katonai szóval élve ugyanazzal a személyi állománnyal fog megtörténni, mint eddig. Tehát ehhez nem lesz új lelkészünk, hanem azok a lelkészek fogják ellátni, akik itt Budapesten vannak. Gondolom mások is be fognak ebbe kapcsolódni. Akár olyan formában is, hogyha valaki úgy gondolja, hogy nagyon szeretne egy házasságkötést ebben a kápolnában megtartani, azt minden bizonnyal a mi lelkészeink fogják végezni vagy adnak ehhez segítséget, de ugyanígy a kereszteléseket is. Meg fogjuk találni azt a módot, ahogyan ezt a kápolnát majd használni tudjuk. Minden bizonnyal el lehet ezt dönteni adminisztratív módon és papíron, hogy ebben a kápolnában ekkor lesz istentisztelet vagy szentmise, ahogyan éppen tervezzük október 6-án az aradi vértanúk emlékére, hogy egy szentmisét mutatunk be. Ehhez az kell, hogy legyen egy kitűzött időpont, ugyanakkor pedig az, hogy legyenek ott emberek minden alakulattól, legyenek ott hallgatók, tanárok, oktatók az egyetemről. Nagy közös munka ez.

Mennyire érzi az egyetem ezt a felelősséget, hogy ebben a kápolnában nem csak istentiszteletek és különböző egyházi ünnepségek lehetnek, hanem lehet egy nagyon szép konferencia helyszíne is, és ez a kápolna indirekt módon hozza be az embereket, akikre a későbbiekben lehet támaszkodni?

- Még azt is lehetne mondani, hogy mivel ez a kápolna többféle funkciót fog ellátni, az a felírás is szép lenne rajta, hogy „Ismerd meg önmagad”, hiszen ebben a kápolnában istentiszteletek is lesznek, ugyanakkor lesznek tudományos konferenciák is. Az egyetem elkötelezett aziránt, hogy ezt a kápolnát a vallás és a tudomány, a hit és az oktatás együtt használja. Azt a módot kell megtalálnunk, hogy ez a kettő hogyan tud közös nevezőre jutni. Minden bizonnyal különböző tárgyalások, megbeszélések után ki fog alakulni az, hogy a kápolnát mikor és hogyan tudjuk használni. Az egyetemnek abszolút van egy készsége afelé, hogy ez a kápolna olyan közösségi hely és tér legyen, amely úgy használja föl ezt a helyiséget, hogy abban az egyetemnek az oktatása, tudományos élete, ugyanakkor az egyetem hallgatóinak, tanárainak a vallási élete is biztosítva legyen.

Az interjút Marosi Antal készítette.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenctől hallanak.

- Május 11.

Micsoda ellentétekből áll ez az egész vidék. Össze-vissza mindenfelé német és magyar alakulatok. Senki sem ismeri a közvetlen szomszédját. Egészségtelen mocsaras minden. Kötegekben húzódik a sok telefonvonal. A titkosságnak a legelemibb formáját sem lehet megtartani. Állandóan jönnek a titkos jelzésű parancsok, utasítások. Naponta változtatják a kulcsokat. Úgy kezelik, mintha valami világot rengető parancsot tartalmaznának. Közben pedig a partizánok ott hallgatnak le bennünket, ahol akarnak. 
Az egész környék csupa mocsaras erdő. A falvakból kitelepítették az embereket. Ezek állandó összeköttetésben vannak a partizánokkal. Senki sem tudja, ki a tudatlan falusi, és ki a legtitkosabb megbízatásokkal tovasiető partizán. De mert mindegyik orosz, természetes, hogy mindenben segíti a másikat. Én is így tennék otthon.
Ahogy járom az erdőket, mindenütt találkozom híradósokkal, amint javítják a vezetékeket. Nincs nap, hogy néhányat, de néha az összeset át ne vágnák. Sohasem találják meg a tettest. Néha még azt is lehetett hallani beszélgetés közben, hogy a partizán belép a vonalba. Mindent-mindent tudnak rólunk.
Már kezdek velük szóba elegyedni. Erősen nekiláttam az orosz nyelvnek. Mikor eljöttünk Bresztből, abba kellett hagynom a lengyel nyelvet. Ahogy utoljára elmentem a tanárnőhöz, a szomszédjai szomorúan újságolták, hogy nincsenek otthon a nővérek, mert a Gestapo elvitte őket. Még odaszóltak az udvaron levőknek, hogy adják át üdvözletüket nekem, és kérik, imádkozzam értük. Nem tudják, hova viszik őket. Sajnos, mi tudjuk, hogy valamelyik munka - vagy büntető táborba. Isten óvja őket!
Mindenképpen meg akarok tanulni oroszul. Lássa meg Kodály, hogy teljesítem azt a kérését, hogy megtanulom a nyelvet. Még 1940-ben kért rá. Prófétikus szavak, melyeknek értelmét csak itt kezdem érteni. Ha egyszer hazakerülök, elégedett lesz velem, mert minden elém tett orosz muzsikuskönyvet eredetiből tudom referálni neki. Nagyot fog nézni, ha megkérdezi. Mert biztos, hogy nem felejtette el a kérését. Ha pedig nem, akkor az elsők között lesz a számonkérése. - Hiszen a búcsúzása is jellemző volt rá: Könyvcímet írt fel. Ha valahol rábukkanok, feltétlenül vigyem haza. Eddig Bresztben minden számba jöhető üzletet megnéztem, de nyomát sem találtam. Egy kereskedő volt, aki a címét ismerte, de sohasem látta. Valamelyik tudatlan akadémiai könyvtáros csak az első kötetet rendelte meg, a többit nem. De ne legyünk elítélők. Talán már nem tudta megszerezni a többi kötetet. Az eredmény ugyanaz, azaz nincs, nem teljes.
Érzem, hogy a lengyel bevezetés után könnyen indul az orosz. Jó, hogy itt a nyelvkönyv és a szótár. Ahány mondatot megtanulok, rögtön igyekszem elmondani valamelyik halásznak, aki előmerészkedik nagynéha az erdőből.
Arról már nem ő tehet, hogy a dialektikus szó, mondatszerkezet, kiejtés gyakran nem található sem a nyelvkönyvemben, de még inkább a szótáramban. De azért igen jól megvagyunk egymással. Majdnem mindennap bejön valamelyik a házainkban, a pajtáinkba. Bátran előkeresi ott elrejtett motyóját. Nem fél, hogy mi tovább kutatunk, ásunk a többi után. Csak akkor volt megakadva éppen az a pán, aki a műtőszobában lakott, mikor valami holmiját ott keresett, ahol egyik sebesültem feküdt. Nagyon hálás volt, mikor az emberünket szalmazsákostul óvatosan felemeltük, és szabaddá tettük a helyet. Rövid kaparászás után rábukkant a keresett holmira. Visszakaparta a földet, alázatosan megköszönte. És mivel tudta, hogy pap vagyok, hiszen már gyakori vendégünk, még külön keresztet vetett, és elköszönt mondván: Goszpogyi pomiluj, azaz Uram irgalmazz!

 

II. Rákóczi Ferenc gondolataival köszönöm meg a figyelmüket, egy imával, amelyet az ország keresztény megújulásáért mond. Remélem tartalmasnak ítélték mai műsorunkat is, egy hét múlva ismét legyenek hallgatóink. Elköszön önöktől a szerkesztő, Fodor Endre.

„A Te kezedben van szívünk Uram,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg a hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd meg a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet.
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat!
Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, június 3