Rádióműsor - 2015. május 20. - 112. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. május 20-ai műsor (112. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/51144

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 112. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Az imádság az Istenbe vetett bizalom helyreállításának eszköze. Bármit kérünk tehát, nem kérésünkben, nem is annak teljesülésében kell bizakodnunk, hanem egyedül Istenben. Ehhez tudnunk kell azonban, hogy Istentől egyedül kenyeret kérhetünk, de sose azt, hogy a köveket változtassa kenyerekké. Aki követ kér Istentől, az is csak kenyeret kaphat. Sok – látszatra teljesítetlenül maradt – kérésünknek ez az egyszerű magyarázata. Követ kérünk Istentől, s ő nem adhat nekünk, csak kenyeret. Az az igazság, hogy szívünk túlontúl hozzászokott a rosszhoz. S akkor is, amikor a legfőbb jót – a kenyeret – kérjük, ezt a kérésünket is csak kerülő úton merészeljük megkockáztatni. Kenyeret kérünk, igaz, de a kövek átváltoztatása árán.” – Pilinszky János gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Az Inter arma caritas mai adásában az 57. Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatról készített összeállításunkat hallják majd.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Május 13-19. között tartották az 57. Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatot. Korábbi adásainkban is beszámoltunk már erről az eseményről, így lesz ez a maiban is. A Magyar Honvédség részéről 2015-ben, mintegy 100 katona vett részt ezen. Lourdes a Pireneusok között a francia-spanyol határ közelében fekszik. 1858-ban a település melletti Massabielle sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Bernadettnek 18 alkalommal jelent meg Szűz Mária. A katonai zarándoklatok itt 1958-ban kezdődtek, a magyar katonák 1991-től vesznek részt a jeles eseményen, azóta minden esztendőben ellátogatnak ide. Megható, leírhatatlan esemény, amikor a X. Szent Piusz földalatti bazilikában több száz katona, függetlenül nemzeti hovatartozásától egy emberként imádkozik Szűz Máriához. 

Mittermayer Anna

- Szeretnék egy kicsit elmélkedni és lelkileg megtisztulni. 

Voltál már itt korábban?

- Igen, két éve voltam már.

Mi az, amit a legmaradandóbb emlékként őrzöl magadban?

- Igazából a barlang.

Ott mi tetszett a legjobban?

- Az egész légkör.

Tervezel még visszajönni ide?

- Igen, szeretnék, jó itt lenni. Lelkileg feltöltődik az ember, kikapcsolódik és egy kicsit a hétköznapokat ki tudja zárni maga körül.

Kun Szabó István vezérőrnagy, a HM társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára

- Számomra nagyon fontos ez a zarándoklat, azt gondolom, hogy ez egy olyan út, amelyet az ember saját maga tud végigjárni és nem föltétlen biztos, hogy itt teljesül be ez a keresztút, hanem az ember mindennapi életében, mindennapi munkájában, és a családjában. Talán ezt jelenti nekem ez a zarándoklat. Ez egy példátlan eset, hogy nációtól, bőrszíntől, nemtől függetlenül itt katonák közösen tudnak ünnepelni. A katolikus világ azon emberei, akik hazájukat, nemzetüket szolgálják, itt találkoznak és az, hogy az egész egy nemzeti megbékélésből indult ki, egy fegyverbarátságból, ez itt igazán megvalósul. Nagyon megható a keresztút, mert az ember saját sorsát is átgondolja illetve azon sortársaira is gondol, akikkel nem mindig lehet együtt, mert külföldön szolgálnak vagy máshová szólította őket a szolgálat. Megmondom őszintén, hogy az esti fáklyás felvonulás az, ami nagyon megindító, sok kicsi kis méhecske folyamatosan itt zarándokol és ez az embernek a szívét nagyon megmelengeti.

Dankó István, a HM közigazgatási államtitkára

- A csodát, azt nehéz megfogalmazni, fel kell dolgozni, hogy az ember észrevegye a csodákat, amik itt megtörténhetnek vele. Van olyan csoda, amire számítottam, van olyan, amire nem. Érdekes mélységeket és magasságokat lehetett most itt megtapasztalni. Például amikor a betegek megáldását nézhettük meg, akik a gyógyulás reményében jönnek ide minden évben, vagy a magaslat, amikor 12 ezer ember ugyanazt a dalt énekli, vagy éppen amikor a körmenet után a nagytéren mindenki egyszerre emeli fel a kezében lévő gyertyát, az felemelő érzés tud lenni. Ilyenkor lehet megtapasztalni azt a csodát, amit a hétköznapokban nem biztos, hogy érzékelünk. Például azt, hogy sok jó szándékú ember között azt lehet érezni, hogy három dolga van az embernek: szeresse a másikat, megbocsátó legyen és megköszönje mindazt, amit kap. Volt szerencsém már kétszer részt venni ezen a zarándoklaton különböző szerepekben. Ez a harmadik zarándoklat a legnyugalmasabb, legmegnyugtatóbb volt a számomra. Semmi olyasmivel nem kellett foglalkozni – és ez talán a hangulat miatt volt így -, ami nyomta volna az ember lelkét vagy a gondolatait elvitte volna egy olyan irányba, ami nem engedte volna a lényegre koncentrálni. A legfontosabb a nyugalom, amit itt lehet érezni. Tehát hiába van 10-15 ezer ember egyszerre jelen, a nyugalom az, ami a teljes hangulatot uralja. Ez volt benne a legjobb számomra. Népszerűsíteni ezt az egész dolgot nyilván csak úgy lehet, hogyha az ember úgy meg vissza és úgy meséli el otthon az élményeit, hogy az hihető legyen és hihető csak akkor lehet, hogyha komolyan is gondolja. Én személy szerint igyekszem hihetővé tenni otthon is ezt az egészet és az összes vezető kollégámnak javasolni, hogy életében legalább egyszer jöjjön el, kísérje el ide a magyarokat és lássa azt, hogy mi ennek az egésznek a lényege. Ha hisz Istenben, ha nem hisz Istenben annak semmi jelentősége nincs, mert a hatás ugyanaz mindenkinél én úgy gondolom. Ennek az eredménye az, hogy most Kun Szabó István helyettes államtitkár úr is újra részt vett ezen a zarándoklaton, Bozó Tibor dandártábornok úr is sok év után újra eljött. Természetesen ez az, ami ennek az egész dolognak a hírét az egész Magyar Honvédségben tovább tudja vinni és így a kamerán keresztül is bíztatok mindenkit arra, hogy zarándokként egyszer jöjjön el, nézze meg. Utána én azt gondolom, hogy vissza is fognak térni. 

Bozó Tibor dandártábornok, az MH Altiszti Akadémia parancsnoka

- Mint hívő katolikust, nagyon jó érzéssel tölt el, hogy itt lehetek és most már harmadszorra teszem meg ezt. Egyszer a civil élet dolgait használva ki elzarándokoltam ide a családommal. Aztán a katonaéletem úgy hozta, hogy most másodszorra vagyok már itt hivatalosan. Én úgy gondolom, hogy lelki feltöltődést jelent számomra és a kedves feleségem számára is. Tehát ez egy nagyon jó dolog, hiszen az életben naponta nagyon sokat harcolunk, jó egy kicsit megállni, elgondolkodni és egy kis lelki táplálékot is adni a testünknek. A katonaember is ember és én úgy gondolom, hogy így harmonikus az egész. 

Bíró László katolikus tábori püspök, katonai ordinárius

- A Tábori Püspökség fölállítását megelőzően néhányan már voltak itt 1991-ben. Ezért is maradt olyan idegen, mert amikor a rendszer kialakult az 1994 volt, és utána indult el a katonai zarándoklat. Nem is tudom, honnan kellene számolnunk, hogy hány éve veszünk részt a zarándoklaton, tény az, hogy a keresztünkre fölkerült 1991. Nagyon épültem a zarándoklaton. Mikor idekerültem hat évvel ezelőtt, akkor még elég sokan voltak turistajelleggel érkezők, akik úgy elszenvedték a vallási programokat. Most pedig úgy érzem, hogy egyre inkább letisztul a közönség, tudják már, hogy mit várhatnak ettől a zarándoklattól. Azok jönnek el, akik találkozni akarnak önmagukkal, a másik emberrel és Istennel is. Beszélgettük tegnap délelőtt egy csapattal, hogy az elcsendesedés, a kivonulás mindenképpen megvalósul, amihez nem utolsó sorban járul hozzá az, hogy a Pireneusoknak egy szép környezetében zajlik ez a zarándoklat. Tehát a természeti szépség is hozzájárul ahhoz, hogy egy belső tisztulás is megvalósuljon. Egyik zarándoktársunk mondta, hogy olyan ez, mintha egy szép nyári szabadságról jönne vissza. Azt gondolom, hogy egyre inkább megnövekszik a bizalom a vallás és a papok iránt, akik dolgoznak a katonák között és én nagyon bízom benne, hogy az emberek a csendet újra megtalálják, és egyre inkább fogják keresni az ilyenfajta alkalmakat. Nem hiába van az, hogy egész Európában a zarándoklat fölfutóban van. Az emberek keresik a csendet, keresik az elvonulás, az egzódusz lehetőségét.

 

Bőzsöny Ferenc, Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatja.

Május 9.

Ma folytatódott a tegnapi terméketlen vita. Reggel a dicső parancsnok elaludt. Persze, megint teleszívta magát a tehetetlenségében, hogy alul maradt, ezért nem tudott felkelni. Éppen miséztem. Nem tudtam elképzelni, mi ez a nagy futkosás az egész körletben. Különösen Lantos Elemér volt elemében. A végén, misém után még azok is odajöttek hozzám, akik nem voltak misén, és vigyorogva mesélték, hogy az első szava volt: Meg ne mondjátok Alfonznak! - A tisztikar szemébe vigyorgott, mert mindenki a tegnapi jelenetre gondolt. Úgy állt ott a szobánk, illetve a műtő ajtajához támaszkodva, mint valami ázott veréb. Ma tovább tartott az alázatoskodása. Nem volt a régi nagylegény. De biztosan hamar el fog párologni ez a hangulata is.
Megkezdődött a nagy telefonálás a hadtesttel. Magyarázatul ide kell írnom, hogy a hosszú vita azon folyt, legyen e itt kórház vagy nem. A tegnapi veszekedés, vitatkozás egyik legsebezhetőbb pontja éppen az volt, hogy folyton hangoztattam neki: Hogyan lehet valaki ilyen lelkiismeretlen, hogy tüzérségi területen javasol kórházat? Kiderült, hogy a vezérőrnagy, a vezérkari főnök, az alezredes, mind-mind ellene van. De orvosi szempontból ő javasolta. A hosszas telefonálás végén dühösen levágta a kagylót, és a telefonosok újabb vigyorgása közben azt mondta: Mégis megint igaza lett ennek a civil Alfonznak.

Május 10.

Beszédvázlatokat írtam, és Szent.Jusztint fordítottam. Sebesültjeink folyton változnak, mert nagyon gyorsan túl akarunk adni rajtuk. Hiszen olyan a veszély, hogy nem kockáztathatunk.
Apró összecsapások sebesültjei vannak itt. De mindig akad szerencsétlenség áldozata is. Gondatlanság vagy ostoba parancs hibájából származó baleset, robbanás és hasonlók. Na, nem beszélek a gyomorkavarogtató nemibajosokról. Jónéhányról kiderül, hogy itt a fronton szedi össze a baját. A nemileg kiéhezett orosz leányok és asszonyok könnyen kötélnek állnak. Akkor már csak az erkölcsi tudat, vagy az állati ösztön dönti el, hogy mi lesz az eredmény.
Tömény unalom az egész környék. Céltalan, eseménytelen minden és mindenki. A vezérkar a haját tépi, hogy az elhasznált géppuska hevederek olyan nevetséges számúak. Jellemző a hangulatra az a válasz, amit ilyenkor a géppuskások adnak: Ők sem lőnek, minek lőjünk mi. A Pripety folyó két oldalán jól láthatók a ruszki, illetve magyar fészkek. Igen jól megvannak egymással. Csak néha éjjelente csobban a folyó. Mivel egyik sem tudja, mi az, néha mindketten odasóznak egy sorozatot. Aztán azért kiderül, hogy az orosz elterelő lövésnek szánta, mert ilyenkor úszik át egy-egy felderítője.
Egyre többször halljuk az oroszok megafonját: Figyelem, magyarok! Adjátok meg magatokat. Ne lőjetek, jöjjetek át hozzánk. – Mindezt tiszta magyar nyelven. Biztos, hogy valami hazaáruló régi ember kiabálja. Több éjjel figyeltem. Más-más hang. Vagy váltják egymást, vagy máshova helyeznek néhányat. A múlt éjjel élőszóval válaszoltunk rá. A víz kitűnően vitte a hangomat. Úgy látszik, a moszkovita hazaáruló lefordította a többinek, mert hangos röhögés és egy hevederre való közénk pörkölés volt a válasz. Az egyik legényünk vaskos mondatot is kiáltott, ezt most nem írom ide le, melyet úgy látszik a világ minden háborújában minden katona elsők között tanul meg. De ez nem is hungaricum, hanem russicum volt. Ismét hangos nevetés volt a válasz.
Hát azért vagyunk itt, hogy kedélyeskedjünk? Vinnének már a fenébe innen bennünket.

 

Kedves hallgatóink! Köszönöm a figyelmüket, hogy ismét velem tartottak az Inter arma caritas mai adásában. Az 57. Nemzeti Katonai Zarándoklatról készített összefoglalót hallották és folytattuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. Abban bízom, hogy tartalmas perceket szereztünk önöknek, további szép napot kívánok Babits Mihály Örökkék ég a felhők mögött című írásának részletével. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház!”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, május 20