Rádióműsor - 2015. november 18. - 136. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. november 18-ai műsor (136. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/54193

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 136. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A szinódus megélése azt is jobban megértette velünk, hogy a tan igazi védelmezői nem azok, akik a tanítás betűjét, hanem akik a szellemét, akik nem az eszméket, hanem az embert, akik nem a formulákat, megfogalmazásokat, hanem Isten szeretettének és megbocsátásának ingyenességét védelmezik.” – Ferenc pápa családszinódust záró beszédének gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban ismét megismerik a Katolikus Tábori Püspökség egy lelkigondózóját. Ezen kívül folytatjuk Bíró László püspök atya gondolatait, amelyet a családerősítő lelkigyakorlaton mondott el. 

Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referensének gondolatait folytatjuk, amelyet a családerősítő lelkigyakorlaton osztott meg katonacsaládokkal, a Magyar Honvédségben dolgozó civil családok jelenlévő tagjaival.

- Az Istenszeretet parancsa az két részből áll, szoktuk mondani, de az emberszeretet valójában csak egyből. Az Istent nem tudod másképp szeretni, csak a házastársadon keresztül. Egymáson keresztül tudjátok Istent szeretni. Nagyon-nagyon fontos. Nem szabad, hogy valami skizofrénia beférkőzzön az életünkbe. Egy szíve van az embernek, az vagy nyitva van vagy nincs nyitva. Szóval tessék szíves újra meg újra egymás felé elindulni, akármilyen nehéz is sokszor. A család titkának megértéséhez lépjünk mi is a Szent Család titkába, rejtett életébe. A Szent Családról nem tudom, kinek milyen képe van. Ha messziről jövő újságírók jönnek hozzám, akkor majdnem mindig azt kérdezik, hogy a XXI. század családjának eszményképe lehet-e a Szent Család, aki egy furcsa család? Egy szem gyerek van, nem is élnek házaséletet, ilyen beteg családot, hogy lehet mintának tenni? Ugyanakkor egy csomó dolog van, amiben a béka feneke alatt vagyunk a Szent Családhoz képest. Amit én szeretek kiemelni, az például József személye. Álmában intést kap: Ne féld feleségül venni Máriát, a lélektől van áldott állapotban! Szóval József nem kevésbé dönt a gyermek léte fölött, mint Mária. Hányszor megéltem azt, hogy egy apa ott bőgött a szobámban, mert a feleség elvetette gyerekét, anélkül, hogy tudta volna, hogy gyereket vár. Egy apának már nincs annyi joga a gyermek fölött, mint Józsefnek volt. Nagyon sokat tudnék beszélni a Szent Családról, de most itt csak azért hoztam szóba, mert a Szentatya utal rá. Szóval a Szent Családot lehet így is nézni, ahogyan az újságírók általában fölteszik a kérdést, hogy egy különös házasság tulajdonképpen, de lehet úgy is nézni, hogy messze meghalad bennünket. Amikor József kapja az intést, hogy vigye el gyermekét és anyját, mert Heródes életére tör a gyermeknek, ekkor József átlátja a helyzetet, dönt, cselekszik és megmenti a gyermeket Heródestől. Ma nem tudjuk így megmenteni a gyereket az ideológiáktól. Azt mondja ez a Katekizmus, amit idézek (római kiadás), hogy József így főszereplője lett saját életének. Az a bajunk, hogy alig tudunk főszereplője lenni a saját életünknek. Csak azért említem ezt, mert a Szentatya is mondja, hogy menjünk vissza a Szent Családhoz. Amíg az ember nem érti a szavakat, addig üres beszédnek gondolja. Rengeteget tudnék erről beszélni, hogy mit jelent visszatérni a Szent Családhoz. Ahogyan megtartották saját hagyományaikat, mi azokat engedtük el. Erről sokat beszéltem korábban. Elengedjük a saját múltunkat, saját gyökereinket. Ők teszik a saját hagyományaikat, bemutatják a tisztulásért járó áldozatot, élik a nemzeti és vallási hagyományaikat. Mi ezeket engedtük el. Tudjátok, most voltam a zsidó újév ünnepén, ahol részt vettem a liturgián is. Aztán leültünk az asztalhoz, ahol megvacsoráztunk. Egy rituális vacsora volt. Nagyon szép, ahogyan a hagyományaikat őrzik, és próbálják újratanulni. Velem szemben ült egy nagyon kedves, negyven körüli fiatalasszony, és láttam, hogy próbálta motyogni a héber imádságokat. Mondom, ne haragudjon, de hadd kérdezzem meg: Maga rabbi gyerek? Azt válaszolta, hogy nem, de meg akarja tanulni a saját hagyományait. Tudjátok, mi is ezt tesszük ám most is. Csak beszélek egy nyelvet, kínai nyelvet tulajdonképpen és ezt tanulgatjuk, mint ahogyan a kedves fiatalasszony motyogta ott a héber imádságot a rituális vacsoránál. Nem egy giccsre tekintünk rá, amikor Szent Családra gondolunk, nagyon sok mozzanat van benne, ami igazán tiszteletre méltó. Oltárképeken szokták ábrázolni, hogy Jézus és Mária között hogyan hal meg József. Lépjünk mi is be a Szent Család titkába, rejtett életébe. Mert a család az evangéliumi szentség helye, rendes körülmények között. Itt jut levegőhöz a nemzedékek emlékezete és ereszt gyökeret a továbbhaladáshoz. Valószínűnek tartom, hogy akik itt vagyunk, valahol a szüleink, nagyszüleink, az emlékezet által valami romokat átadtak még nekünk is. S lehet, hogy mi már azokat se tudjuk továbbadni. Azért vagyunk most is együtt, annak az erejében, tehát az emlékezet a levegője szóhoz jut. Ezt vették és veszik el folyamatosan tőlünk, az emlékezet levegőjét – ahogy mondja a pápa. A család a megkülönböztetés helye, ahol az ember ránevelődik arra, hogy felismerje Isten szándékát a saját életében. Arra utal, hogy megtanuljuk mi a jó és mi a rossz. Nektek, szegény szülőknek milyen nehéz ezt beidomítani a gyerekbe: ez nem jó, ez csúnya, mondogatjuk nekik hányszor, sokszor csak a fizikai csúnyára gondolva. Éppen Philadelphiában mondta az egyik előadó, hogy sokkal többet beszélünk a gyerekeknek a pénzkezelésről, a gazdasági kérdésekről, mint arról, hogy mi a házasság, hogy mi a házasság szentsége. Honnan tudná a gyerek, hogy meg kéne házasodni, pláne szentségi házasságba, amikor sose beszéltünk neki róla? Itt van a bajunk. Beszéltem erről korábban, hogy fontos a helyes döntésre elvinni a gyereket, a döntésképességet átadni, nem dönteni helyette, a kritikus gondolkodást kialakítani. A család a megkülönböztetés helye, ahol az ember ránevelődik arra, hogy felismerje Isten szándékát a saját életében. De az ingyenesség, a tapintatos, testvéri és szolidáris jelenlét helye is, mely arra indít, hogy kilépjünk magunkból a másik befogadására. Az ingyenesség helyéről is beszéltem a korábbi években. A család az utolsó hely, különösen az édesanyák jelenléte miatt, amely továbbszármaztatja az ingyenességet. Már csak az anyák jelentik az ingyenességet a társadalomban. Ettől válik rideggé a társadalom. Az ingyenesség, a megkülönböztetés, a hagyományok továbbadása, a tapintatos testvéri szeretet, a szolidaritás jelenlétének helye a család, mely arra indít, hogy kilépjünk magunkból a másik befogadására. Így beszélt a Szentatya a Szent Péter téren. Látjuk azt a nyomást, ami rajta van és látjuk a menekülésnek az irányát: Nem megfutni a prófétaság alól, hanem a népek Galileájában a családnak ezt az eszményét próbálni élni. Azt hiszem, egy csomó olyan szó elhangzott ebben a beszédben, amely mindegyikőnknek eligazítást ad.

 

Folytatva tábori lelkészeket bemutató sorozatunkat, ezúttal Szalay Györgyöt ismerhetik meg. A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata lelkipásztori munkatársként, lelkigondozót küldött a Honvédkórházba. A feladatáról beszél Marosi Antal mikrofonja előtt.

Esküszöm, hogy jó bejönni ide, ebbe a kápolnába. Nem annyira katonás, tehát nem a panelfalak néznek szembe velünk, hanem üvegfal, felirat „Bízzatok az Úrban örökkön-örökké”, hangulata van ennek az imaszobának. 

- A betegek is szívesen térnek be ide, lelnek itt egy kis megnyugvást. Nem csak a betegek részére áll nyitva, hanem a dolgozók részére is. Örömmel mondhatom, hogy összeállítottam egy imasort, déli imát szerveztem, amelyen túlnyomórészt a dolgozók vesznek részt, lecsípve az ebédidejükből.

Tehát lenéz a főorvos a belgyógyászatról?

- Ha nem is a főorvos a belgyógyászatról, de az ápoló nővérek és az asszisztensek közül nagyon sokan jönnek. Sőt, van egy nagyon kedves dolgozónk, akinek az édesanyja is bekapcsolódik az imába délben telefonon keresztül, és egy tized rózsafüzért ő is mond.

Innen fölhívják a nénit?

- Igen. Jön a lánya is imádkozni, fölhívja telefonon, ekkor Rózsika néni bekapcsolódik a misébe és egy tized rózsafüzért ő is elmond. Úgyhogy ketten mindig vannak itt, akik imádkoznak, egész biztosan. A létszám az teljesen változó, kettőtől akár tizenkettőig is terjedhet. Volt ilyenre is példa.

Önnek mire van jogosítványa?

- Tulajdonképpen lelkipásztori munkatárs, beteglátogató vagyok. A pasztorálpszichológiát elvégeztem, ahol az abszolutóriumot is megszereztem. Arra van jogosítványom, hogy a betegeket valamint a dolgozókat és hozzátartozókat kísérhessem, emellett nyilvánvalóan, ennek a pár perces imának a levezetésében kell részt vennem. Ezt igyekeztem úgy kialakítani, hogyha én valami oknál fogva nem tudok itt lenni, akkor a dolgozók jönnek, ők maguk elkezdik az imádságot és elvégzik.

Ezt a célt szolgálja ez a doboz, amit itt szorongatott az előbb?

- Igen, ebben a kis dobozban helyeztem el a rózsafüzéreket és hozom kinyomtatott lapokon az imákat. Néha vannak olyan betérők, akik nem rendszeresen jönnek, így nem tudják, hogyan következnek az imák egymás után. Ezért fontos a kinyomtatott ima, hogy ők is be tudjanak kapcsolódni. Bárkit szívesen fogadunk, eszerint tudják mondani velünk az imát. Van még egy olyan lehetőség, hogy ki van helyezve a kis asztalra egy lap, amin a heti imaszándékok találhatók. Bárki, bármilyen időpontban betér ide a kápolnába, felírhatja a hozzátartozóját vagy azt a szándékát, amire szeretné, hogy imádkozzunk, és imádkozunk értük. Természetesen a betegeinkért, a dolgozóinkért, a katonáinkért, a tábori lelkészeinkért minden nap mondunk imát.

Az az érzésem, hogy önnek a legkevésbé fontos az, hogy mi van magával. Tehát ez nem egy olyan munka, amiről most beszélgetünk akár itt a kápolnában, akár itt a kórtermekben, ahol azt lehet mondani, hogy nyolcra bementem, négykor pedig hazamentem. Hol van ebben az egész történetben maga és a családja?

- A feleségem és a gyerekek támogatása nélkül, azt hiszem, hogy egy ilyen szolgálat nehezen lenne végezhető. Úgyhogy köszönöm nekik, hogy ezt a hátteret biztosítják számomra. Hogy én hol vagyok ebben? Hát itt vagyok, és hogyha valamilyen értelemben lejött most az ön számára így, akkor ez jó. Nem én vagyok a központban és nem is szeretnék központban lenni, hanem azok a betegek, dolgozók és azok a munkatársak, akiknek bajaik vagy örömeik vannak és megosztják velem. Ez a legfontosabb. Természetesen a központ az mindig Jézus Krisztus, még akkor is, ha nem mondjuk ki, de éreznünk és éreztetnünk kell, hogy ő áll ott.

Hogy jött az imahelység gondolata, egy ilyen szigorú, egyenruhás környezetben?

- Az Egészségügyi Központ is sok-sok változáson ment keresztül, halad a korral. Ezt bizonyítja az is, hogy én most itt lehetek. A csinosításban és az építésben nem vettem részt, ez a három évvel ezelőtti vezetésnek volt az elgondolása, hogy szükség lenne egy ilyen helyre. Ne felejtsük el, hogy a honvédségnek három fontos szolgálati ága van ebben a kérdésben, a Katolikus Tábori Püspökség, a Protestáns Tábori Püspökség és a Tábori Rabbinátus. Tehát ilyen értelemben a vallás megjelenik a honvédség életében. A lelki terhek is megviselik az embert a testi terhek mellett, és hát arról nem beszélve, hogy a hozzátartozók és kísérők, akik betegeiket látogatják, meg vannak terhelve. Talán nekik is jól esik a látogatási idő előtt vagy után egy kicsit betérni ide. Vannak szentmisék is, az elmúlt években ez is fejlődött. Kezdeti időszakban még csak bizonyos ünnepnapokat megelőzően volt szentmise. Természetesen protestáns testvéreink is meg voltak erre hívva, hogy ők is tartsanak áhítatot. Nálunk Horváth Kornél atya tartja a szentmiséket javarészt, de görögkatolikus szentmise is van, az adventi időszakban pedig minden héten egyszer, reggel van mise. Az elmúlt évben már jóval több misealkalom volt. Biztosítottunk a betegek és dolgozók részére is szentgyónási lehetőséget. Ezen felül a Béke téri plébános jár betegeket látogatni minden kedden, valamint önkéntes beteglátogatói szolgálat is van kórházunkban.

Akkor van konkurencia? Nem fél, hogy kiesik majd ebből a körből? 

- Nem félek, és ők nem konkurenciák, hanem segítők. Ugyanazt a küldetést, feladatot végzik, ami számomra is a legfontosabb: Eljuttatni Krisztushoz azokat az embereket, akik szeretnék őt megtalálni. 

Mesélt nekem egyszer egy betegről, aki kilencven éves volt és istentagadó volt egész életében. Jól emlékszem? 

- Igen. Ez a bácsi a baleseti sebészeten feküdt, görögkatolikus szabó ember volt. Beszélgettem vele, kísértem őt, majd aztán átkerült rehabilitációra, Újpestre, és még ott is látogattam őt. Próbáltam rávezetni arra, hogy a lelki életét, s a jó Istennel való dolgait tegye rendbe, de makacsul ellenállt és azt mondta, hogy én bármikor mehetek hozzá, de papot ne vigyek neki. A történet vége sajnos úgy alakult, hogy egyik alkalommal mikor mentem, már üres volt az ágya. Csak remélni tudom, hogy magában mégis azt az utat választotta, amely a jó Istenhez egyenesen vezetett. 

Ez a történet hova került? A kudarcok fiókjába, a kérdőjeles fiókba, vagy hova került?

- Joggal a kudarcok fiókjába került volna, ha én, akkor erőltetem ezt a dolgot. Miután úgy kísértem, hogy addig mentem, amíg ő szerette volna, így nem élem meg kudarcnak. Ő a saját, szabad akaratával élt, ahogy ez adva van számunkra. Ő ezt szerette volna, eddig ment. Én nem erőltethetem és nem is erőltetem rá senkire, amit ő nem akar. 

Ha már itt a kényszernél tartunk, mondja, hogy jönnek ide kórházi dolgozók, őket se lehet kényszeríteni. Hogy nő a létszámuk, az minek köszönhető?

- Annak, hogy azok a kórházi dolgozók, akik ide járnak, belekóstolnak ebbe és átszellemülnek. Észreveszik azokat a munkatársakat is, akik hasonlóképpen éreznek, ezért ide hívják őket. Változó az összetétel, nem mindig ugyanazok vannak. Amikor kollégáért imádkozunk, aki esetleg betegségben vagy bajban van, akkor többször előfordult már, hogy egy komoly kis csapat levonult és együtt imádkoztunk érte. 

 

Köszönöm, hogy ismét megtiszteltek bennünket, adásunkat hallgatták. Egy hét múlva jelentkezünk majd legújabb adásunkkal, aktuális interjúkkal, riportokkal. Elköszönök önöktől, az adás szerkesztőjét, Fodor Endrét hallották. Benedek pápa gondolataival köszönöm meg figyelmüket. 

„Az irgalmasság voltaképpen az evangélium üzenetének központi magja, magának Istennek a neve. Mindazt, amit az egyház mond és tesz, azt az irgalmasságot nyilvánítja ki, amelyet Isten érez az ember iránt. Amikor az egyháznak egy félreértett igazságot vagy egy elárult értéket kell hangsúlyoznia, mindig az irgalmas szeretettől ösztönözve teszi ezt, annak érdekében, hogy az embereknek életük és bőséges életük legyen.” 

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, november 18