Rádióműsor - 2015. október 28. - 133. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. október 28-ai műsor (133. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/53810

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 133. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Segíts Uram, hogy hűséges lehessek Hozzád; házastársi, szülői hivatásomhoz, feladataimhoz! Küldd el Szentlelkedet, hogy fölismerjem, mit, és hogyan kell tennem és erőt is Te adj hozzá. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.” – Szülő önmagáért mondott imájával köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Folytatjuk sorozatunkat, előző adásban már hallhatták Bíró László katolikus tábori püspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referensét, aki azon a lelkigyakorlaton, szülőknek szóló családerősítő hétvégén beszélt a szinódusról, amely most ért véget október 24-én a záródokumentum megszavazásával Rómában. Folytatva sorozatunkat, a római szinódusról mondja el gondolatait majd püspök úr. 
Adásunkban már bemutatkoztak a tábori lelkészek, talán akkor, amikor az Inter arma caritas első adásai voltak hallhatóak itt a Mária Rádióban. Ezt fel is frissítjük, hiszen azóta nagyon sok idő eltelt. Szentesi Csaba görög katolikus tábori lelkész mutatkozik be ezúttal.

Miközben figyelemmel kísértem a szinódus munkáját, feltettem magamban a kérdést: Mit jelent majd az egyház számára ennek a családról szóló szinódusnak a lezárása? Nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy a családdal kapcsolatos összes témát lezártuk, hanem azt, hogy megpróbáltuk megvilágítani ezeket az evangéliumnak, az egyház kétezer éves hagyományának és történelmének fényével, a remény örömét öntve beléjük és igyekeztünk elkerülni azt a könnyű hibát, hogy azt ismételgessük, ami vitathatatlan vagy korábban elmondott. - Ferenc pápa záróbeszédéből idéztem, hiszen október 24-én a záródokumentum megszavazásával véget ért a püspöki szinódus munkája Rómában. Folytatjuk sorozatunkat, amelyet előző héten kezdtünk. Bíró László katolikus tábori püspök mondja el gondolatait a szinódussal kapcsolatban és részben a philadelphiai konferencián elhangzottakat is említi. Gondolatait azon a lelkigyakorlaton, családerősítő hétvégén mondta el, amelyet idén is Balatonkenesén tartott a Katolikus Tábori Püspökség katonacsaládoknak, civil dolgozóknak és házastársuknak.

- Az egyházon belül kétfajta reakció lehetséges. A Szentatya így fogalmaz és ez bennünk is ott van ám mindnyájunkban valamiképpen: Vannak, akik a követ akarják kenyérré változtatni és vannak, akik a kenyeret akarják kővé változtatni csakhogy megdobálhassák a másikat, a realizmus jegyében. Mindegyik a maga végletében járkál. Erre mondja a Szentatya, hogy a realizmus és a bölcsesség nevében az egyház nem mondhat le a küldetéséről, a nyomás hatására nem választhatja azt, ami könnyebbnek tűnik számára. Illés prófétát hozza példának a Szentatya. Azt mondja, az emberi számítás a prófétában félelmet gerjeszt és menekülésre indítja. Negyven nap és negyven éjjel gyalogol, mígnem meghúzza magát egy barlangban. Ott talál rá az Isten, és mert a kegyelem nem emeli fel a hangját, ezért azok hallják csak meg, akik odafigyelnek a szellő susogására, ami arra indítja a prófétát, hogy keljen föl, térjen vissza a világba és ott legyen az Isten szeretetének tanúja, hogy a világ higgyen. Ezelőtt a jelenet előtt, Illés próféta Baál papjaival hadakozott. Ott van háromszáz Baál pap, hajtja a magáét, hogy Baál az igazi Isten, táncolnak, magukat megsebzik, csak hogy gyulladjon meg az áldozat tüze az extázistól, de semmi nem történik. Kimegy Illés, csendesen imádkozik és meggyullad az áldozati oltár tüze. A maga kitalálta ideológia tulajdonképpen megsebzi az embert, ezt akarja ez a kép kifejezni. Ezek az ősi képek igazak ám. Illésben semmi erőlködés nincs, meggyullad az áldozati oltár tüze, de mégis egy depresszióba vonul vissza. Elég volt, vedd el az életemet – ezt akarja Illés. Ahogy kijózanodik ebben a nagy fájdalomban, megfáradottságában, tudniillik az történik, hogy a nép megvadul, mikor látják, hogy 300 Baál pap becsapta őt. Illésnek van igaza, hogy ki az Úr, az igaz Isten és megölik a Baál papokat. Az Úr megjelenik a szellő halk susogásában. Azt mondja a Szentatya, hogy nem az a megoldás az egyháznak, hogy vonuljon vissza, fogja be a száját, vegye tudomásul, hogy a világ elment fölötte, hanem a szellőben, a csendben halljuk meg és tegyük az Úr szavát. Legyünk a csend emberei. A mai kornak a veszélye, hogy zúdulnak ránk az információk és nem tudjuk földolgozni. Amit sokat hallunk, azt elfogadjuk és megyünk utána, mint a vak szamár. Ezért kell a csend. Azt mondja a Szentatya, hogy itt nincs más megoldásunk. Tehát nem lehet, hogy a bölcsességre és a realitásra hivatkozva visszavonuljon az egyház a küldetésétől, hanem figyeljen oda a szellő halk susogására, a Szentlélekre és az Isten lelke szerint cselekedjen. Ez a megoldás. Tudjátok, mindenfajta konfliktushelyzetben, gyereknevelési gondban is, ha igazán benne vagyunk a hitéletben, akkor az imádságunk csendjében megkapjuk a választ. Nem a kiabálásban meg a harsányságban, hanem a csendben. 

Az Inter arma caritas következő adásában folytatjuk majd Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referensének gondolatait a püspöki szinódusról, a philadelphiai konferenciáról. 

Tábori lelkészeink mutatkoznak be ismét önöknek, ezúttal Marosi Antal interjújában. Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkészt hallják.

Szentesi Csaba különösen jó helyzetben van, legalább két imahely tartozik hozzá. Ez, ahol most ülünk Debrecen mellett egy külső városrészben, régi parasztházból van kialakítva, ahogy nézem a mennyezetet, meg van a katonaságnál is egy ilyen, hiszen tábori lelkész, görögkatolikus pap.

- Azt lehet mondani, hogy két helyen dolgozom, de ez a két hely azért mégiscsak egy. Ez pedig Debrecen illetve Debrecen környéke. A tábori lelkészi szolgálat azért sokkal tágabb, nem csak a városban vagy a laktanyában vagyok, nem csak betegeket látogatok kórházban vagy az otthonaikban, hanem Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar megye görög és római katolikus katonái tartoznak hozzám. Itt pedig ebben a kis kápolnában, ahol vagyunk, nagyon szerencsések vagyunk ezzel, mert volt rá pénzünk, hogy kialakítsunk egy imahelyet és egy papnak kápolna, imahely nélkül bizony elég sivár az élete. Kell egy központ, egy feltöltekező hely, ahol minden nap az Úr Jézussal megbeszélem a dolgaimat. 

Soha nem fűt be. Én második alkalommal vagyok itt. Úgy találkozik a jó Istennel, hogy ül itt ebben a hideg teremben és köhög. 

- Esténként van egy szentliturgia, előtte egy órával szoktam befűteni. Igazából este vagyok itt, napközben pedig a tábori lelkészi munkáimat végzem. 

Három megyét legalább fölsorolt, ahová tartozó katonák tartoznak önhöz. Ez nyilván egy nem kis létszám. Hogyan lehet ezt a munkát elvégezni?

- Akik a debreceni helyőrségben dolgoznak, nagyjából erről a környékről járnak be vagy itt laknak hétközben és hétvégére mennek haza. A három megye tágabb értelemben értendő, mert mondjuk esküvő, temetés, keresztelés, tehát ilyen szentségszolgáltatás ügyekben keresnek meg illetve lelkigondozói feladatok is vannak. Amikor valaki azt mondja, hogy idefigyelj, nekem a debreceni laktanyában van egy lelkiatya, nekem már olyan sokat segített, gyere, összehozlak vele és beszélgessetek egyet.. Volt már olyan is, hogy a Balaton partján volt az esküvő, a menyasszony és a vőlegény is katona, én felkészítettem őket az esküvőre a jegyesoktatás alkalmával, aztán nyáron a Balaton partján összeeskette őket a helyi plébános atya. Így lehet összedolgozni.

Akkor ezek szerint nem nyomasztó, hogy ez nem egy egyházmegye szintű szerveződés, mint tábori lelkészség, hanem a katonaság köré szerveződő szolgálat?

- Eleinte nagyon furcsa volt. Megmondom őszintén, hogy több évbe telt mire ezt megszoktam. Előfordul az is, hogy az emberek cserélődnek. Vagy külföldre mennek és lehet, hogy egy évig se látom azt az embert, akit azelőtt gondoztam vagy elhagyja a katonai pályát és más munka után néz. Valóban, ez nem klasszikus papi feladat. Engem annak idején a klasszikus papi feladatokra készítettek fel a teológián és még ilyet nem láttam soha életemben, hogy tábori lelkészség. Úgyhogy kollégákat kellett kérdeznem, akik egyébként nagyon jó barátok, és lassan belerázódtam.
A hajdúdorogi érsek úr kérte a debreceni önkormányzatot, hogy adjanak egy telket, amire görögkatolikus templomot építünk. Az önkormányzat nagylelkűen nekünk ajándékozta ezt a két telket, amelyen rajta volt ez az épület igen romos állapotban, meg a lakóépületünk is, ami szintén nagyon rossz állapotban volt. Viszont reményt keltő volt a helyzet és egy óriási felújítás következtében, most már ez egyházi épület. 

Akkor a másik imaszoba az pedig a katonaságnál van. Ugyanilyen szép?

- A laktanyában nem ilyen szép. Természetesen, hogyha lenne rá egy kis pénzünk, akkor alakíthatnánk rajta, de a református kollégámmal közösen használjuk is. Hogyha én most teleteszem ikonokkal, ami nekem teljesen természetes, akkor...

Zavaró lehet a reformátusok szemszögéből.

- Igen, és azért a laktanyában lévő kápolnát vagy imatermet úgy rendeztük be, hogy mindkét vallásnak megfeleljen. 

Most visszatérve az ön küldetésére, ugye két helyen szolgál, a laktanyában is meg itt is. Ugyanazt a munkát kell végezni vagy két külön dolog egy görögkatolikus templomban minden nap ténykedni és külön dolog a laktanyában?

- Igen és nem. Ugyanis ahhoz, hogy lelkileg én feltöltve legyek, ahhoz minden nap szeretnék misét mondani, mert ez egy papnak az életében olyan természetes, minthogy megebédelünk vagy iszunk egy pohár vizet. Elnézést a hasonlatért. Ez a liturgikus tér, amit itt kialakítottunk, ez borzasztóan szükséges. Tehát e nélkül elsorvadok lelkileg és az, hogy én itt esténként misézek, az nem zavarja az én tábori lelkészi munkámat, mert az meg napközben történik. Kivéve persze, hogyha valamilyen más küldetésről van szó. Tehát visszatérve a kérdésre, ugyanaz és mégsem. A mégsem meg azért, mert bent a laktanyában nem végezhetek misét, mert munkaidő van. Az embereket nem tarthatom fel azért egy órán keresztül, viszont hétfőnként az ebédidőben van egy imaóra, amire egyre többen jönnek. Szépen fogom a gitáromat, beviszem, Jézusról szóló énekeket énekelünk, aztán néhány perces elmélkedésben egy egész hétre való útravalót helyezek a szívükre és egy kis csendes imádkozás után mindenki megy a dolgára. Tehát, az időbeosztását úgy csinálja, hogy neki ez beleférjen a munkaidejébe. Ez nagyon sikeres. Egyébként minden novemberben szoktam szervezni egy úgynevezett hegymászós lelkigyakorlatot, ami ebben az évben Bükkszentkereszten lesz. A laktanya dolgozóiból és a civilek közül is sokan jelentkeztek. Már harmincan vagyunk, akik megyünk egy hétvégére Bükkszentkeresztre, és ott lelkizünk. 
Kívülről egy egyszerű kis melléképületet látunk, mert ez egy tűzoltószertár, egy raktár volt. Ebben az épületben nagyon régen még tűzoltóautók is álltak. Aztán, ha belépünk az ajtón, akkor egy meghitt görögkatolikus kápolnát látunk, tehát teljesen szabályos a belső elrendezése. Négy festett alapkép van itt, amely elválasztja a szentélyt a kápolna hajótól, ahol az emberek helyet foglalnak. Ez a négy alapkép kézzel festett, Jézust, az Istenszülő Szűz Máriát ábrázolja valamint Gábriel és Mihály arkangyalt. Ezek a képek Kanadából érkeztek. Kanadában az egyik magyar egyházközség kihalt, a templomot eladták és a négy kép oda volt támasztva a püspökségen a fal mellé. Amikor Fülöp érsek úr ott járt meglátta, hogy magyar felirat van az ikonokon és megkérdezte az ottani püspök urat, hogy elhozhatja-e? Felrakta az internetre, hogy kedves testvéreim, most hoztam négy képet Kanadából és azonnal lecsaptunk rá, hogy a mi kis kápolnánkba ez nagyon jó lenne. Ekkor kölcsönadta. Sajnos, a mester nevét nem tudjuk. Az ottani szokás szerint, akik fizették a mestert, tehát akik adományozták az akkori görögkatolikus egyházközségnek ott Kanadában ezeket a képeket, a nevük egy kis sárgaréz táblácskán szerepel. Szép magyar nevek vannak rajta. Visszakeresték a kollégák, hogy a nyírségből származnak ezek a családok, akik valamikor kivándoroltak. 

Nézek itt egyet, le kell hajolnom. Fehér család adománya. 

- Olvasok egy másikat, ez a Szabó család adománya. Középső ajtó a királyi ajtó, ott csak felszentelt ember mehet be. A két oldalsó ajtón, eredetileg ott sem mehet be más, de ezek a szabályok egy kicsit enyhültek és az oldalsó ajtón akkor mehet be, hogyha valakinek valami dolga van. Például a ministránsok, a gyerekek, akik segítenek nekem. Ez a tűzoltószertár, hagy fogalmazzak így mégegyszer és most egy kicsit magyartalan leszek, már be van imádkozva. Nincs nagy létszáma azoknak, akik ide járnak. Van egy kilencgyermekes család, akik elég gyakran eljönnek hétközben is, hogyha nincs más dolguk, velük szoktuk mondani félig mosolyogva, hogy működik a kápolna. Ez azt jelenti, hogy bármilyen imaszándékot imádkoztunk itt meg, akár vizsgázóért, akár halálos betegért, minden vizsga sikerült és a betegek meggyógyultak. Egyszer bejött ide egy házaspár, ötven valahány évesek lehettek és azt mondta a nő, hogy súlyos, daganatos beteg és ő azt hallotta, hogy ebben a kápolnában mindenki meggyógyul. Mondtam, hogy én még ezt nem hallottam, de nagyon hízelgő. Csak nyugodtan jöjjön, imádkozzon, és ha akarja, a szentliturgiába is belefoglaljuk a szándékát. Most nem azért mondom, de ő is meggyógyult, semmi baj nincs vele. Nem akarom misztifikálni ezt a dolgot, mert bármelyik templomban és kápolnában, ha igaz hittel imádkoznak, akkor az Úr Isten meghallgatja az imádságot. 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Többek között a családról volt szó mai adásunkban is, éppen ezért, ahogyan kezdtem egy családokhoz kapcsolódó imával, így azzal zárom. „Áldd meg Atyánk családunkat, hogy örömünket és boldogságunkat szeretetedben és az Irántad való szeretetben találjuk. Istenem óvj meg miket a gonosztól, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, október 28