Rádióműsor - 2015. szeptember 2. - 125. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. szeptember 2-ai műsor (125. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/52863

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 125. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Istenünk, hálát adunk neked, hogy történelmünk alakításával meghívást kapott népünk az igaz hitre. Köszönjük Urunk, hogy minden hűtlenség ellenére kiemeltél bennünket a bajból, kivezettél minden kilátástalanságból. Az elpártolás, lanyhaság, divatos anyagelvűség kísértése ma sem múlt el a fejünk fölül. Ezért kérünk Istenünk, fogadd el engesztelésünket és fékezd meg a ránk leselkedő erkölcsi veszélyeket.” Egy, a magyarságunkért szóló engesztelő litánia soraival köszönti a mai adás hallgatóit a szerkesztő, Fodor Endre.

• A mai adásunkban többek között beszámolunk majd arról, hogy zarándoklatra hívják a honvédségben dolgozó katonákat, civil munkatársakat.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
• Neves dátumokra emlékezünk a Kalendáriumban.

 

XXI. alkalommal rendez Nemzeti Katonai Zarándoklatot a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége. Idén szeptember 19-én szombaton, a Budapest-Máriaremetei Kegytemplomban rendezik meg a zarándoklatot. Berta Tibor ezredessel, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökével a zarándoklatról illetve az elmúlt húsz hasonló rendezvényről beszélgetünk.

- Valójában nagyon régen kezdődött el ez a zarándoklat, és ahogy láthatjuk, immár XXI. alkalommal rendezzük ezt meg. Annak idején, amikor fölállt a Tábori Lelkészi Szolgálat, az első tábori püspököt, Ladocsi Gáspárt meghívták Búcsúszentlászlóra. Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén Búcsúszentlászlón mutatott be szentmisét és akkor fogalmazódott meg legelső alkalommal az, hogy Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe köré – szeptember 24-én van ez az ünnep, amely nem kötelező ma már a katolikus egyházban – szerveznénk mi egy zarándoklatot csak a katonáknak. Így indult el ez a zarándoklat és jó pár évig Zala megyében volt Búcsúszentlászlón. Később más helyekre került át, először Makkosmáriára, most pedig Máriaremetére. 

Az utóbbi néhány évben Máriaremetén van a zarándoklat. Mi az oka ennek, hogy ezt a helyszínt jelölték ki?

- Búcsúszentlászló annak idején egy nagyon kiváló hely volt, hiszen a környéken több katonai alakulat is volt. Aztán a haderő reform és haderő áttervezés során úgy alakult a helyzet, hogy először Makkosmáriára helyeztük át a zarándoklatot, ami szintén egy nagyon jó hely volt. A probléma annyi volt vele, hogy nehezen volt megközelíthető. Aki járt már ott, az tudja nagyon jól, hogy oda gépjárművel még csak-csak, de autóbusszal egyáltalán nem lehet eljutni. Mivel a zarándoklatot mi nem pusztán egyéneknek szeretnénk szervezni, hanem alakulatoknak, honvédségi intézményeknek, HM intézményeknek, így nem volt alkalmas helyszín. Ezért kerültünk Máriaremetére és bízunk benne, hogy itt meg is gyökeresedik a zarándoklat. 

Az idei zarándoklat egy kicsit különleges, hiszen kötődik a II. világháború befejezésének 70. évfordulójához.

- Minden egyes Nemzeti Katonai Zarándoklatunk fő eseménye a szentmise. Ezen a szentmisén, mint minden egyes szentmisén, Jézus Krisztussal való találkozás történik. Amikor elgondolkodunk azon, hogy mi is a Jézus Krisztussal való találkozás lényege, akkor azt kell mondjuk, hogy ő a mi példaképünk. 70 évvel ezelőtt véget ért a II. világháború, melyet valljuk meg őszintén, hogy a rendszerváltozás óta nem nagyon ünneplünk meg. A rendszerváltozás előtt volt egy ünnep, amit felszabadulásnak neveztek el, ebbe most nem mennék bele. Mi arra gondoltunk ebben az évben, mégiscsak hálát kell adni, hogy 70 év után véget ért az emberiség egyik legborzasztóbb időszaka. Hálát kell adni azért, hogy ez véget ért és hálát kell adni azokért az emberekért, akik ebben közreműködtek. Hálát kell adni, hogy ebben a borzasztó állapotban, ami hat éven keresztül tartott a világon, voltak olyanok, akik próbálták segíteni az embertársaikon, akik fizikailag is oda álltak a sebesültek mellé, akik a menekülteket elbújtatták, akik imádkoztak. Soha nem szabad azokról megfeledkezni, akik 1945 óta azon dolgoznak, hogy nem volt háború. Igaz, I. Ferenc pápa azt mondta, hogy szinte zajlik a III. világháború, csak különböző pontokon a világon, de egy nagy világégés nincsen. Én azt hiszem, hogy sokan tettek és sokan tesznek most is ezért. Akár úgy, hogy olyan pozícióban vannak, ami ezt megakadályozza, akár pedig a legegyszerűbb keresztény módon, hogy imádkoznak azért, hogy elkerüljük a háborút. 

Milyen programok várhatók ezen a szeptember 19-i szombaton?

- A tavalyi évben született az az elhatározás, hogy a magyarországi Katonai Ordinariátus megalapítja a Kapisztrán Szent János elismeréseket. Ezek egyházi elismerések, de ugyanakkor valamiképpen katonai mintára működnek. Olyan arany, ezüst és bronz érdemérmek is vannak közöttük, amik hordhatók a katonai kitüntetések mintájára. Akkor az az elhatározás született, hogy ezeket az elismeréseket minden esztendőben ezen a Nemzeti Zarándoklaton adjuk át azoknak a katonáknak, kormánytisztviselőknek, közalkalmazottaknak, akik segítik a mi munkánkat. Akár úgy, hogy a tábori lelkészeket segítik, akár úgy, hogy az egész Tábori Püspökséget támogatják. A program 10.30-kor kezdődik az ünnepi szentmisével, melyet Bíró László katolikus tábori püspök fog bemutatni a tábori lelkészi kar tagjaival. Hogy stílusosak legyünk, próbáljuk úgy intézni a dolgokat, hogy pontosan 12.00-kor, a déli harangszókor – ami emlékeztet bennünket a Nándorfehérvári diadalra és Kapisztrán Szent Jánosra –, kezdődjön meg a Kapisztrán Szent János elismerések átadása. A szentmise előtt Kun Szabó István helyettes államtitkár úr fogja köszönteni a zarándoklat résztvevőit. A Kapisztrán Szent János elismerések után egy szerény ebédre várjuk a résztvevőket, majd a Misztrál együttes koncertje következik. A zarándoklatot egy imaóra zárja majd.

A felvételt Szűcs László készítette. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló kötet felolvasását folytatva, Bőzsöny Ferencet hallják.

Május 21. Vasárnap

A szokásos napirend. Sebesültjeink mindig külön örülnek, ha részt vehetnek a misén, még hétköznap is. Vasárnapra szinte még a félholtak is meggyógyulnak. Itt mindig jobban látom az Istenhez fordulást, mint Bresztben. Hiába, az örökös "varrógép" zakatolás délutánonként és este, a légiharc közeli látványa, a tüzérség felelgetése innen is-onnan is kissé felborzolja a lelkiismeretet.
Ez nem azt jelenti, hogy meggyőződéssel vallanák hitüket. Ó, nem, távolról sem. A legtöbbje az a bizonyos megalkuvó hívünk, aki adásvételi szerződést köt az istenével veszély idejére. Aztán beköti a fülét, mikor elmúlik a veszély. Ha mások veszélyét látja, még közben fellángol, vagy inkább fellobban benne az adott szó emléke. De mihelyt hazamegy, vagy csendesebb napja van, éppúgy káromkodik, dicsekszik erkölcstelen kalandjaival, mint azelőtt. De mégis minden kis csoportban van olyan, akinek jelenléte fékezi a többit. Ezek a névtelen apostolok. Egy-egy szavuk, amely felhívja a többinek a figyelmét a prédikáció valamelyik mondatára, néma fejbólongatásra készteti őket. Legalább ennyire igazat adnak neki. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert viták alakulnak ki a hosszú, unalmas együttlétben. Aztán, ha már nem tudják eldönteni egymás között, akkor megkérik valamelyik ruszin ápolónkat, hogy jöjjön értem. Ez a legnagyobb elégtételem. Még közömbös civil vitában is kérnek. Nemcsak hit- vagy erkölcstani, dogmatikai témákban. Olvasnak, aztán valamelyik félművelt újságíró cikke megindítja a vitát.
Ma is alig vártak délután, hogy visszatérjek az alakulatoktól. Haromyval jöttem haza. Szemlére jött hozzánk. Tudtam, hogy ma mindenkinek az idege táncolni fog az őslény parancsnokunk miatt, azért már eleve felajánlottam a bunkerünket vacsorára. Erre nagyképűen kijelentette a tisztikar előtt, hogy a vacsora az "alezredes úr tiszteletére a tiszti étkezdében lesz." Erre ki is tört a botrány. De csak én pofáztam, mert a többinek a szó szoros értelmében rá kellett tapasztanom a tenyeremet a szájára, hogy fékezzék magukat. Megmondtam neki a leghatározottabban, hogy itt nincs tiszti étkezde, hanem ez a mi lakásunk. Nagyon szívesen felajánljuk bárkinek, ha ezzel segítünk valakinek. De senkinek sincs joga, hogy hivatalos nevet adjon neki, és parancsban kijelentse ezt. Így nem lehet beszélni velünk, százados úr! - fejeztem be felcsattanó hangon a mondókámat. Sajnos, mégsem fejezhettem be, mert le akart torkolni. Na, még bennem is volt szusz, és folytattam: Kérjen meg, és a végletekig megteszünk mindent. De a folytonos hatalomra való hivatkozás: "Majd parancsszóra megteszitek" végletekig kiélezik az ellentéteket. Egységesen utálják a százados urat a tisztek is, a legénység is.
Bizánci főeunuch módján ugrált, mikor az alezredes megmondta, hogy este 8-kor vagy későbben jön vissza. Valami négyszer idegeskedve megkérdezte: Alfonzkám, előkészítetted a fürdőt az alezredes úrnak? Mindannyiszor ráfeleltem: Bízza rám, százados úr, meglesz. Végül annyira citerázott, hiszen pléhgalléros jön, hogy fogta magát, rohangált lepedőért, székért, miközben mindenkinek azt kiabálta: Ez az Alfonz megbízhatatlan. Már azt sem vette észre, hogy folyton hangosabban nevetnek körülötte. Épületes látvány volt.
Azonnal visszaadtam a megbízatást a tisztikar jelenlétében. Megmondtam, nem vállalok olyan feladatot, ahol ilyen ostobaság is előfordulhat.

 

Múltidéző Kalendárium

1945. szeptember 2-án véget ért a II. világháború. A japán küldöttség aláírta az amerikaiak előtt a kapitulációs okmányt. 
1031. szeptember 2-án vadászat közben meghalt Imre herceg, I. Szent István fia. Az ország trónörökös nélkül maradt. Imre herceg 1007 körül született. 
1272. szeptember 3-án királlyá koronázták IV. Kun Lászlót. Uralkodását anarchia, a bárok uralmának megerősödése jellemezte. 
1917. szeptember 4-én született Maléter Pál katonatiszt, az 1956-os forradalom és szabadságharc honvédelmi minisztere, mártírja. 
1996. szeptember 6-án II. János Pál pápa megkezdte kétnapos magyarországi látogatását. 
1566. szeptember 8-án Szigetvár ostrománál hősi halált halt Zrínyi Miklós horvát dalmát és szlavón bán. Hősies helytállását dédunokája, Gróf Zrínyi Miklós énekelte meg a Szigeti veszedelem című művében. 1508 körül született a horvátországi Zriniben, nemesi család sarjaként. 1526-ban a mohácsi csata után I. Ferdinándhoz pártolt. 1529-ben a törökök által ostromolt Bécs védelmében vett részt. 1561-től Szigetvár kapitánya valamint 1563-1566 között dunántúli főkapitány volt. 1566. szeptember 6-án II. Szulejmán török szultán 100 ezer fős seregével megostromolta a 2500 emberrel védett Szigetvárt. A 600 főre csökkent várőrség visszaszorult a belső várba, a száraz idő miatt a vár védelmét erősítő vizesárkok és mocsarak kiszáradtak, a Győrnél táborozó császári hadsereg nem sietett a segítségükre. Végül Zrínyi Miklós a megmaradt 300 fős csapatával kitört a várból és mindannyian hősi halált haltak az egyenlőtlen küzdelemben. 

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek ismét figyelmükkel, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Kányádi Sándor : Szelíd fohász

szelíd fohász az én fohászom
félig könyörgés félig hála
hogy nem juttattál s ezután se
juttass engemet szégyenfára

de eljut-e az én fohászom
eljuthat-e vajon tehozzád
útjaidat úton útfélen
szertartások barikádozzák

nem marad-e sziklára hullt
magokként vajon terméketlen
mit egy hosszú életen át
a jövendőnek elvetettem

tudom sokat eltékozoltam
abból mit rám bíztál sokat
de azért ne tagadd meg tőlem
holtomban se áldásodat”

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, szeptember 2