Rádióműsor - 2015. szeptember 23. - 128. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. szeptember 23-ai műsor (128. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/53220

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 128. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen?
Uram, neked adom ma a kezemet.

Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, ma neked adom lábamat.

Uram, akarod ma a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.

Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap
a magányosok szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.”

Boldog Kalkuttai Teréz gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Az Inter arma caritas mai adásában a budapesti Petőfi laktanyába kalauzolom el önöket. Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, és neves dátumokra, évfordulókra is emlékezünk.

Jól emlékszem még, amikor gyermekként katonai laktanyákat látogattunk meg és fiúként bizony elcsodálkoztam a fegyvereken, a tankokon, az önjárókon, az ágyúkon. De arra is emlékszem, amikor az iskolát patronáló laktanyákból érkező katonák fegyverropogása közepette megkezdtük a tanévet. Ma nem fegyverropogásra hívom önöket a Budapest Helyőrség Dandár Petőfi laktanyájába, hanem Marosi Antallal a keresztény katonák életébe pillantunk be, többek között egy imaterem meglátogatásával.

Baráth Ernő ezredes, a Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka elfoglalt ember, kiváltképp most, mert toborzó, bemutató nap van a laktanyában. Fiatalok jönnek, érdeklődnek, akik eldöntik talán a nap végére, hogy szeretnének-e katonák lenni. A hitélet nem nagyon derül itt ki. Itt fegyverropogást hallottam az előbb, de hitéletről nem esett szó.

- Dandárunknál több imaterem működik. Itt a Petőfi laktanyában is van imaterem, amit 2014 novemberében adtunk át ökumenikus szertartás keretében. Mindenkinek, aki gyakorolni óhajtja hitét, vallását, lehetőséget biztosítunk erre. Természetesen rendelkezünk katolikus lelkésszel és protestáns lelkésszel is. Nagyon sok olyan élethelyzet adódhat, ahol katonáink is keresik az ő útmutatásukat, iránymutatásukat, és ebben a tekintetben szolgálatuk kiemelkedően fontos. A parancsnok, habár igyekszik és fő feladataik egyike, hogy az állományról gondoskodjon mindenféle tekintetben, de van, amit csak ők tudnak megoldani és biztosítani az állomány számára. Az állomány keresi is ezt a lehetőséget, azt kell, hogy mondjam. 

Rácz István tábori lelkész segít az útkereső katonáknak, ahogy kiderült a parancsnok úr jóvoltából. Itt van pszichológus és lelkész. A katonaságnál hol ér véget a pszichológus és hol kezdődik a lelkésznek a feladata? Egyáltalán konkurencia a pszichológus?

- Nem konkurencia. Én inkább azt mondanám, hogy egy jó kooperáció van pszichológus és lelkész között. A pszichológus a gyökerét próbálja megfogni a problémáknak, azt kideríteni, míg a lelkész megpróbálja ezeknek a „tüneti kezelését” megvalósítani. 

Itt ülünk az imaszobában, a laktanyában. Egy imádkozó kezet láttam fönn az ajtó fölött, kinyitotta az ajtót. Érdekes, hogy be volt zárva. Nem lehet ide mindig bejönni?

- Az itt lévő anyagok valakit terhelnek, valaki felelős érte.

De azért van, amikor nyitva van?

- Természetesen a szolgálatnál van kulcs, tehát, ha valaki be akar jönni, odaadják neki a kulcsot. Meg van ez oldva, csak nem teljesen szabadjára engedetten. 

Minden imahelynek meg van a története. Ennek a kis szobának mi a története?

- Még Kun Szabó István tábornok úrnak, az előző parancsnoknak volt az az ötlete, hogy legyen egy kimondottan erre kialakított hely, egy imaszoba, kápolna a laktanyán belül, hisz mindig is hozzátartozott a vallásgyakorlás a katonák életéhez. Körbejártuk a laktanyát, erre a teremre esett a választás és két éve elindult a fölújítása.

Szerencséjük volt, nem? Mert elképzelhető olyan imaszoba hasonló tábori lelkészség életében, ahol nem voltak ennyire tehetősek a laktanyák. Vagy ennyire gálánsak, lehet azt is mondani.

- Vezérőrnagy úr az előző helyén kialakított a helyi tábori lelkésszel egy jó kapcsolatot és ezt hozta tulajdonképpen ide. 

Ez egy jól nevelt parancsnok volt, ha lehet így mondani civilesen.

- Igen és ő úgy gondolta, hogy ezt mindenképpen fölvállalja és keresztülviszi. Az ő adománya Benczúr Gyulának a festménye, amelyen Szent István fölajánlja a koronát a Szűzanyának. Az eredetije a Szent István Bazilika egyik mellékoltárát díszíti, mi egy vászonkép formájában kaptuk meg a másolatát, ami nekünk most oltárképként funkcionál. A keresztút, amit látunk a falon, egyszerű keresztek, egyszerű réz római számokkal. Története az, hogy egyszer kint voltam misszióban, amibe beleesett Nagypéntek is és nagypéntekhez hozzátartozik a keresztút. Missziós körülmények között nem tudunk stációkat festeni, szobrászkodni, így a portugál kollégával egyszerű kis fa kereszteket raktunk körbe a táborban. Azok voltak a stációk és így körbe jártuk tábort. Itt is ezzel a céllal készültek ezek a kis keresztek. Még egyelőre nem sikerült megvalósítanom, de amennyiben a jó Isten is úgy akarja és az én időm is engedi, akkor meg fogjuk valósítani, hogy Nagypénteken a laktanya körül egy keresztutat végigjárunk. 

Hogyan lehet egy alá és fölérendeltségben működő szervezetben, egyenruhában, ahol látható a rangjelzés, megmaradni lelkésznek?

- Ha azt nézzük az egyházunk is hierarchikus fölépítést tükröz, tehát gyakorlatilag egyikben és másikban is egy bizonyos hierarchia megvalósul. Én itt sosem századosként vagyok igazán.

Az lehet, de a katona azt látja. Jön a százados, tisztelegnem kell. Majd bejön ide gyónni?

- Én az embert látom benne, tehát ha problémával jön, akkor nincs rendfokozat.

Ezzel nincsen bajom, nekem az a kérdésem, hogy ő mennyire látja az embert a lelkészben a százados helyett, amikor az ő horizontjában rendfokozatok vannak?

- Ezen dolgozunk és természetesen ez lelkész függő is, hogy mennyire tudjuk függetleníteni azokat a helyzeteket a rendfokozattól, amikor ilyen dolgok lépnek föl. Hogyha valaki hozzám jött imádkozni nagymamáért, betegért, stb..., én soha nem követeltem meg tőle, hogy jelentkezzen. Talán inkább még ellene is beszéltem. Viszont például, amikor meghívnak előadást vagy imádságot tartani egy alakulat napján, ott kell a rendfokozat.

Hogy ne ültessék a takarítónők közé. Ha jól emlékszem Bíró püspök úr, a Katolikus Tábori Püspökség vezetője takarítók közé lett beültetve egy rendezvényen, mert ő nem volt katona és ezért az ültetési rendnél nem tudtak mit kezdeni egy püspökkel. 

- Ami természetesen nem a legjobb, merthogy azért csak tábori püspökről beszélünk. Ismerve őt, tudom, hogy alázattal elfogadta ezen helyet is. Én is biztosan elfogadnám ezt a helyet. Ezért van a tábori lelkésznek rendfokozata, hogy a hierarchiában el tudjanak helyezni. 

Annyira hihetetlen. Nem kételkedem abban, hogy nem mond igazgat, de olyan nehéz elképzelni, hogy bejönnek ide a katonák és itt ülnek egy misén.

- Nem is olyan hihetetlen ezt elképzelni. Mindenütt az ötlettel indul az ember élete, én is ugyanígy ötletelés szinten indultam el, látva egy plébánia berendezkedését. Advent első vasárnapjával, amikor megkezdődik az új egyházi év, mindenki tudja, hogy az a Rorate szentmisék, a hajnali szentmisék ideje. Akkor jött egy ötlet, Szentlélek sugalmazása, hogy mi lenne, ha megvalósítanánk itt a laktanyában azt, hogy minden héten legalább egy Rorate szentmisén, aki akar, az részt tudjon venni. Az az érdekes, hogy a katonák mindig mennek a parancsnok után és volt szerencsém még a Kun Szabó vezérőrnagy urat vendégül látni ezen a Rorate szentmisén. Akkor 10-15 ember is megfordult itt egy hajnali szentmisén. Minden plébános azzal küzd, hogy a templomokban fogy a hívők száma. Én azt mondom, hogy egyre kevesebb a katonák létszáma is és egyre több a feladat is, amit el kell látni, ezért nem mindig érnek rá a katonák. Nehéz volna azt mondani, hogy nő a hívek száma, inkább azt mondanám, hogy stagnál.

Nekem egy dolog derült ki, ha lehet így mondani, hogy igazából jól tábori lelkészkedni misszióban lehet. Amikor össze vagyunk zárva, nincs munkaidő vége, halmozottan jelentkeznek a problémák, ott jön rá igazán a katona, hogy mekkora szüksége van egy ilyen meghallgató emberre, aki még talán tud mondani valami okosat is.

- Így van.

Ez akkor azt jelenti, hogy nem is kéne a laktanyába, itt mindenkinek dolga van. Ne foglalkozzunk a laktanyával, hiszen hazamegy a munkahelyéről a lakóhelyére, ott is van templom, ott majd elmegy a misére. Legyen lelkészség csak a misszióban.

- Ezt nem mondanám ki. Itt is legalább annyira fontos kísérni az embereket, hisz itt is adódnak olyan lelki problémák, amiket meg kell oldania a lelkésznek. Akkor nem várhat tulajdonképpen addig, amíg kimegy misszióba és esetleg találkozik egy olyan missziós lelkésszel, aki vele tud foglalkozni. Továbbá ezek a kápolnák illetve imatermek más célt is szolgálnak. Aki esetleg nem kötődik plébániához, vagy netalántán nincs annyira jóban a plébánossal, akkor természetesen a gyermekét megkeresztelni itt is meglehet, hisz csak parancsnoki engedély kérdése. Éppen a múltkorában keresett meg az egyik katona, hogy szeretne egyházi esküvőt. Amikor megkérdeztem, hogy esetleg melyik plébániához kötődne, akkor azt mondta, hogy ő itt az imateremben szeretné tartani az esküvőjét. Természetesen ismerem annyira parancsnok urat, hogy erre az engedélyt meg is fogja adni és lehet, hogy még talán itt lesz a násznép között is, hisz az ő katonájáról van szó.

A riportot Marosi Antal készítette.

 

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenctől hallanak.

Május 24.

Olyan jégesőt kaptunk, hogy minden fehér lett. Bolondos idő ez. Egész nap fáztam, mihelyt eltűnt a nap. Azt gondoltam, hogy valami betegség bujkál bennem. De aztán kiderült, hogy mindenki ugyanígy érzi magát. Jót mulattunk egymáson, hogy semmiféle veszélyben, fertőzéslehetőségben nem gondoltunk a saját betegségünk lehetőségére, most pedig valamennyiünkben ez vetődött föl. Délutánra kitűnt, hogy az a nyavalyás jégfelhő volt az oka. A jégverés még jobban lehűtötte a levegőt.
Ma reggel Klein doktor, a fürdőhöz vezényelt munkaszolgálatos zsidó vegyészmérnök újságolta, hogy az egyik zsidó munkatársát nagyon összeszidta otthon. Nem messze van a körletük innen. Előző nap kértem a leváltását, mert minden zsidóval összekülönbözött, kibírhatatlan volt mindenkinek. Ahelyett, hogy segített volna nekik, még meg is nehezítette a munkájukat. Saját maga pedig ahol lehetett, kihúzta magát minden alól. De itt ilyet nem lehet. Hát még zsidó zsidóval szemben! Valamennyi trükköt mindenki nagyon jól ismeri, tehát magyarázkodás nincs.
Megkérdeztem Kleint, miért szidta össze. Erre nagy meglepetésemre azt válaszolta: Mert annak velünk gyűlik meg a baja, aki a főtisztelendő urat még gondolatban is megbántja.
Nagyon jól esett ez. Szegény Klein doktor, pedig nem teszek velük mást, mint választott bírájuk, minthogy emberi módon bánok velük. Most hirtelen nem jut eszembe, hogy írtam-e arról, mennyire kértek, legyek igazságos bírájuk, mert egymás között nem tudnak zöldágra vergődni. Mikor megkérdezték egymást a szemben álló felek, kiben lenne bizalmuk, valamennyien engem említettek. Már ezt megírtam valahol. Így vagyok az ő saját választású felsőhatóságuk.
Erős kettősséget váltott ez ki bennem. Folyton bírálatot kell mondanom egyik vagy másik ügyről. Ők maguk is tudják a helyes álláspontot, de nincs tekintély köztük, akire hallgatnának.
Az egyik kolozsvári rabbit próbáltam rávenni, hogy hasson rájuk, de megvallotta, hogy képtelen erre a feladatra. Olyan elcsigázott, feszült idegállapot van köztük, hogy pillanat alatt kirobban a veszekedés a legjobb barátok között is. Ha aztán ilyenkor jönnek hozzám, nem az ítéletmondás vesz el sok időt, hanem a lecsillapítás. 

 

Múltidéző Kalendárium

1046. szeptember 24-én halt meg Szent Gellért itáliai származású szerzetes, az első magyar vértanú. Szent István király szolgálatában Imre herceg nevelője és a családi püspökség megszervezője volt. 1020 táján érkezett Magyarországra a pécsi Mór püspökhöz, akivel Székesfehérvárra ment. A királyi udvarban Gellértnek látomása volt, amelyben egy hegy sziklái között holtan látta meg önmagát. Az Úr üzenete szerint nem a Szentföldre kellett mennie, hanem itt kellett maradnia, hogy a legnagyobb mennyei ajándékként elnyerje a vértanúság koronáját.
1555. szeptember 25-én megkötötték az augsburgi, ágostai vallásbékét, amely véget vetett a reformáció kori vallásháborúknak.
1709. szeptember 26-án meghalt Bottyán János, közismert nevén Vak Bottyán kuruc generális, a Rákóczi szabadságharc hadvezére. 1703-ig a német-római császári haderő haderő ezredese, majd 1704-től Rákóczi felkelő hadseregének kuruc generálisa volt.
1848. szeptember 29-én a magyar honvédsereg Pákozdnál megállította Jelasics császári altábornagy, horvát bán csapatait. Jelasics a bécsi urak titkos bíztatására támadta meg Magyarországot, mivel a hibás nemzetiségi politika miatt sikerrel tudta a magyarok ellen fordítani a nemzetiségi mozgalmakat, különösen a horvátokét. A pákozdi csata után Bécs felé menekült, a magyar-osztrák határig kergette a magyar hadsereg. A császárváros forradalmárai kérték a magyar haderő segítségét, de a császári csapatok főparancsnoka Windischgrätz herceg, osztrák tábornagy október 30-án vereséget mért a megkésett magyar hadseregre. 

 

Köszönöm, hogy ismét megtiszteltek figyelmükkel, tegyék ezt jövő héten is, akkor jelentkezünk az Inter arma caritas újabb adásával, újabb interjúkkal, riportokkal. Egy olyan imával zárom a mai adást, ami a templomba való belépéskor hangozhat el valamennyiünk ajkán. „Öröm töltött el, amikor ezt mondták nekem: az Úr házába megyünk. Uram, a Te kegyelmed bőségéből lépek házadba, és szent templomodban a Te félelmedben leborulok. Uram, vezess engem igazságodban, ellenségeim miatt irányítsd Tefeléd utamat; hogy minden kísértést elkerülve dicsőíthesselek Téged, az egy Istenséget, az Atyát és Fiút és Szentlelket, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, szeptember 23