Rádióműsor - 2016. augusztus 24. - 172. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2016. augusztus 24-ei műsor (172. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/58942_inter_arma_caritas_szazhetvenkettedik_adas

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 172. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Óh Isten! Áldd meg foglalatosságom, melyben szent tetszésed által nem hágom; vezéreld hozzád vágyó lelkemet, hogy tőled várjam nyereségemet; azt tartván hasznos vevésnek, adásnak, melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak, melyért szent orcádnak ítélete előtt nem bánt lelkem esmérete.” – Fazekas Mihály író gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban majd a tisztavatáson készült felvételeinket hallhatják. Beszámolunk arról, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen átvehették a tanulmányaikat lezáró dokumentumaikat a hallgatók, de ett voltunk a Fricsay Richárd Regionális Katonazenekari Fesztiválon is. Adásunk befejező részében Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk.

 

104 honvédtiszt jelölt vehette át tanulmányai befejezését igazoló dokumentumukat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán.

Dr. Patyi András professzor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora

- Önökre más katonák erejét, életét és sorsát bízza a Magyar Honvédség. Fegyvereket, azok erejét kell ismerniük és kezelniük.

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára

- Manapság a katonai szolgálat az egyik legszebb és legönfeláldozóbb hivatás. Elismerésre és tiszteletre méltó vállalás egy olyan korban, amikor a biztonság szerepe egyre fontosabb és közösen, együtt kell szembenéznünk új típusú biztonságpolitikai kihívásokkal. 

Miklósi Katalin honvédtiszt jelölt

- Három nap múlva valami véget ér és elkezdődik valami új, a mi nagybetűs életünk. Így, most leszünk igazán felnőttek. Mától másnak is számadással tartozunk, nem csak magunknak és szüleinknek. Már nem csak a jegyeinkért felelünk, mától a világnak tartozunk számadással, a jövővel, az élet nyújtotta minden lehetőséggel. Mától kezdve a dolgunk az, hogy itt legyünk, nyitott szemmel, lelkesen, felkészülten. Hogy mire? Bármire és mindenre.

Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja

- Úgy legyenek parancsnokok, úgy legyenek vezetők, hogy ne kelljen kimondani, hogy megparancsolom, hanem személyükből sugározzák azt a hitet, azt az erőt, hogy az önökre bízott katonák kövessék önöket bárhova, az önökre bízott katonák hajtsák végre azt a feladatot, amit rá bíznak. Kívánom azt, hogy olyan katonáik legyenek önöknek, mint amilyen hallgatóink önök voltak nekünk és talán zászlóalj parancsnok úr nevében is mondhatom azt, mint amilyen katonái voltak a zászlóalj parancsnoknak.

 

Következő percekben az államalapításunk ünnepén tartott tisztavatásra hívjuk önöket, az ott készült felvételeinket hallhatják.

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter

- A katonák avatásukkor hitet tesznek a nemzet nyilvánossága előtt Magyarország, a magyar emberek védelmére, hazánk biztonságának megóvására. A legfontosabb, ezért elengedhetetlen a Magyar Honvédség megerősítése. 2016-2026 között, az elkövetkező tíz évben a Magyar Honvédség költségvetése több mint duplájára fog nőni: a magyar katonák egyéni felszereléseit korszerűsítjük; zászlóalj harccsoportokat hozunk létre; légiszállító képességet fejlesztünk; a hadiipart újraélesztjük; a nemrég létrehozott Különleges Műveleti Ezredet tovább bővítjük; az Önkéntes Tartalékos Rendszert a civil társadalom megszólításával új alapokra, területvédelmi alapokra helyezzük; a megkezdett illetményemelést évente, ütemezetten tovább folytatjuk a megbecsülés egyik fontos jeleként; erősítjük a katonai hírszerzést és a katonai rendészetet; folytatjuk nemzetközi missziós feladataink ellátását. Egyetlen egy állandó, ugyanolyan küldetéssel bíró feladat van, egyetlen egy olyan állandó hivatás van, amely a katonai hivatás, amely mindig, mindenkor, bármilyen történelmi időkben is éltünk itt a Kárpát-medencében, mindig az itt élő emberek, a magyar emberek védelméről szólt. Mindig arról szólt, hogy Magyarországot biztonságban szeretnénk tudni, ezért sok-sok milló magyar katona áldozta életét a történelmi idők folyamán. 

- Én, Havasi Bence hadnagy esküszöm, hogy Magyarországot híven szolgálom, hűséges honvédtisztje leszek. Magyarország függetlenségét, az állampolgárok jogait és szabadságát bátran, a törvények betartásával és betartatásával, a rám bízott honvédek és fegyverek erejével életem árán is megvédem. Elöljáróim parancsainak engedelmeskedem, alárendeltjeimet jogaik tiszteletben tartásával vezetem, róluk emberséggel és felelősséggel gondoskodom. Isten engem úgy segéljen!

Áder János köztársasági elnök

- ...ahol a hazaszeretet nem temettük el a múlt nagyjaival együtt súlyos márványtömbök alá és a hősiesség nincs szobrokba dermesztve. Mert hősiesnek lenni nem csak történelmi cselekedetek révén lehet, hanem becsületes munkával, kitartó szorgalommal, tiszteletre méltó teljesítménnyel. 

Seres Flórián hadnagy

- Rendkívül motivált vagyok és igyekszem a négy év alatt megtanultakat kamatoztatni majd a leendő alakulatomnál, legjobb tudásom szerint betölteni azt a beosztást, ahol majd megkezdem katonai szolgálatomat. Valami olyan pályát szerettem volna választani, amivel maradandót alkothatok és úgy gondoltam, hogy a Magyar Honvédség az egy kitűnő platform erre, hogy egy ember a legtöbbet hozza ki magából és Magyarországot szolgálva véghezvigye azt, amire tulajdonképpen most itt fel is esküdtünk: A hazáért mindhalálig!

Szabó Vivien hadnagy

- Én úgy gondoltam, hogy a Magyar Honvédség megfelelő az a hely, ahol nagyon jó elméleti képzést és gyakorlati oktatást tudnak számomra biztosítani illetve munkát effektíve a diplomaosztó után. Így jobbat nem is tudnék találni és elképzelni magamnak. Most, hogy túl vagyunk az eskün és hadnaggyá avattak minket ez azt jelenti, hogy ránk mernek bízni emberéleteket, amelyek megfizethetetlenek illetve ránk mernek bízni milliárdos technikákat. Ez nagyon nagy felelősség. 

 

Immár negyedik alkalommal rendezték meg Székesfehérvárott a Fricsay Richárd Regionális Katonazenekari Fesztivált. Az eseményen a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára emlékezett. 

- Ez a nap a tisztelgésé, az elismerésé, az emlékezésé és a köszöneté is. Emlékezés első sorban Fricsay Richárdra, aki 1897-ben érkezett Székesfehérvárra és néhány év alatt lokálpatrióta székesfehérváriként megalakította az V. Katonai Kerületet s benne a XVII. Honvéd Gyalogezred Katonazenekarát, valamint megalapította Székesfehérvár zeneiskoláját. 

A Regionális Katonazenekari Fesztivál állandó résztvevője így idén is a Magyar Honvédség Székesfehérvár Helyőrség Zenekar, amelynek karmestere Ruff Tamás őrnagy.

- Nagyon örülök, hogy már negyedik alkalommal tudjuk megrendezni Székesfehérváron ezt a fesztivált. Nagyon pozitívak a visszajelzések, az emberek szeretik. Jó érzés látni, hogy amikor meglátnak minket a főutcán menetelni vagy akár egy koncert alkalmával a bazilikában, a színházban esetleg szabadtéren, kicsik és nagyok egyaránt mosolyognak. Azt gondolom, hogy óvodás kortól gyakorlatilag nyugdíjas korig minden embert vérpezsdítő lázba hoz a katonai muzsika.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

július 13.

Már kora reggel behoztak egy fejlövöttet. Alig bírtunk vele, annyira vagdalta magát. Lumbálpunkciót végeztünk rajta, azaz gerinccsapolást. Erre megnyugodott. Állapota rendkívül súlyos.
Mikor magához tért, szépen meggyónt, megáldozott. Feladtam neki a szentkenetet.
Különben ma sok postát kaptam. 

július 14.

Július 20-ra tettem a határidőt az elmenetelhez. Ma újabb zseniális parancsot kaptunk: építsünk nehéz gerendákból olyan bunkert, amelyben operálni is lehet. Ennek az az előzménye, hogy folyton panaszkodunk: újabban nem lehet nyugodtan dolgozni. Folyton megzavar bennünket egy-egy légitámadás, tüzérségi tűz meg hasonlók. Olyan környezetben, ahol a sebre tett kést vagy az érbe szúrt injekciós tűt félre rántja a ház remegése, képtelenség életet menteni. Vagy vigyenek bennünket nyugodt helyre, vagy legyünk első segélyhely vagy ötöljenek ki valami okosat. A sebesültek azonban lecsillapíthatatlanok, az orvosok kapkodnak. Ez érthető, az életösztön a legkoncentráltabb figyelés között is megköveteli a jussát, és valamilyen gesztusban, kapkodó mozdulatban vagy belső remegésben megnyilvánul.
Erre kiadták a legostobább parancsot, a bunkert. Hiába tiltakozunk ellene, hiába mondjuk, hogy be sem tudjuk fejezni, csak ez az idióta parancsnok hajszolja az elkészítését.
Tehetetlen dühömben ma fogadást ajánlottam neki, hogy soha az életben nem fog elkészülni. Előbb kizavarnak bennünket innen.
Úgy mozog minden Baranovicsi és Kovel körül, hogy napokon belül zsákban leszünk. Akkor majd az első osztályú tűzkeresztes, hős hadosztály biztosan elvérzik. A szegény egészségügyi oszlop, a másodosztályú tűzkereszttel, majd belekapaszkodik a pléhgallérosok frakkjába. Hát hogyne!
Ó, mi nagyon felszerelt harcoló alakulat vagyunk. Van puskánk, sőt töltényünk is, amelyről darabszám el kell számolni, s mindez a világháború vége felé. Vannak szekereink, sőt még lovaink is. Aki nem hiszi el, nézze meg az egészségügyi oszlop csatapapját, holmi nevezetű Nádasi Alfonz bencés tábori lelkészt, milyen délcegen lovagol. Ha valaki távolból nem hiszi, hajlandó vagyok eskü alatt vallani a színigazságot, mely szerint mi olyan zseniálisak vagyunk, hogy vonalbiztosító alakulatból percek alatt át tudunk alakulni harci egységgé. Tankok ellen csúzlival, repülők ellen pisztolyokkal.
Még autóink is vannak. Hogy naponta tucatjával mennek tönkre, mert nem tudjuk megjavítani, nincs alkatrész, ugyan kérem, ilyen kicsiséggel ki törődik?
Most jut eszembe. Kifelejtem a tankjainkat is. Magam is ültem egy Ansaldóban. Mint a kerti törpe a ház előtt, úgy festettünk benne a T 34-esekkel szemben. De fő a hősiesség. A célzó készüléke olyan pontos, hogy, mint említettem az első napokon, kitűnően tudunk belelőni a saját alakulatunkba.
Rendben van itt minden! Ebben a halálközeli állapotban sem látnak tisztán azok, akiknek állítólag hivatása lenne a katonáskodás.

 

A mai adás elkészítésében segítőtársam volt az adások felvételeit készítő Zrínyi Katonai Filmstúdió. Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Zrínyi Ilona gondolataival köszönöm meg mai figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást!

„Te csak szorgalmasan tanulj, és igyekezz megtanulni alkalmazkodni, hogy tetteid dicséretének koronáját elnyerjed. A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír; az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, augusztus 24