Rádióműsor - 2016. február 17. - 147. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2016. február 17-ei műsor (147. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/55660 

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 147. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

A természet álnok, sokakat magához csalogat, behálóz és becsap, és mindenben magát állítja célnak. A kegyelem viszont nyíltan jár-kel, a rossznak színétől is elfordul, csalárdságokat nem forgat, és mindent egészen Istenért végez, őbenne keresi végső megnyugvását is. A természet kelletlenül fogadja a halált, hasonlóképpen a szorongattatást és a legyőzetést is; a kegyelem viszont igyekszik önmagunk megtagadásán, ellenáll az érzéki vágyaknak, törekszik arra, hogy az alattvaló szerepét tölthesse be, vágyódik az után, hogy legyőzzék, és nem kívánja élvezni saját szabadságát, hanem csak arra vágyakozik, hogy mindig Isten keze alatt éljen, álljon és legyen, és készen arra, hogy Istenért minden emberi teremtmény előtt meghajoljon.” – Kepmis Tamás gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

Az Inter arma caritas mai adásában Bíró László katolikus tábori püspököt hallják majd. Mai aktuális problémáról elmélkedik, s tette ezt azon a találkozón, amelyet a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Kör összejövetelén mondott. Lesz Kalendárium neves dátumokkal és Nádasi Alfonz Hadinaplója, amelyből ismét egy részlet hangzik el a mai adásban.

 

Bíró László katolikus tábori püspök: Talán olvastátok a sajtóban is, amit az előbb fölvetettem, Boulad atya kétszer is járt itt egy éven belül, tavaly tavasszal és most januárban. Boulad atya Alexandriában él, Egyiptomban a Földközi-tenger partján, nagyon közel van a muszlimokhoz és nagyon ismeri őket. Nagyon keményen szól erről a kérdésről. Érdekes olvasni, hogy hogyan szemléli ő papként a migrációt. Az Irgalmasság évében szeretnék beszélni egy kicsit a migráció kérdéséről. Azt mondja ez a jezsuita atya, hogy kétféle iszlám létezik. Van az irányítani akaró, erőszakos iszlám valamint a liberális, nyitott, toleráns iszlám. Ez a kettősség Mohamed óta létezik a mohamedizmusban és a Koránban is jelen van. A két irányzat között teljes az ellentmondás. Ma síita és szunnita irányzatnak nevezzük, a síita a radikális a szunnita a lazább. Persze nagyon nehéz szétválogatni ezt. Az Iszlám Állam ezt a radikálisabb irányzatot szeretné megtestesíteni. A legfőbb próféta, Mohamed, sokszor maga is részt vett azokban a karaván-fosztogatásokban, amelyeket híveinek is megengedett. Vagyis, amikor az iszlám világ azt mondja, hogy Mohamed a példa, akkor a minta a radikalizmus és a terrorizmus. Ugyanakkor fontos hangsúlyoznunk, hogy különbséget kell tenni, az iszlám, mint vallás és a muzulmán emberek között. A muzulmánok többsége kedves, szimpatikus ember, békeszerető, együttélésre törekvő, azonban egy őket irányító kisebbség nem az. Történelmük során, ha valaki elkezdte azt, hogy nem az erőszak által, hanem a szeretet által tudunk erősnek lenni, kivégezték. Ferenc pápa január második vasárnapján, a migránsok vasárnapján adott ki egy körlevelet. Abban azt mondja, hogy elmúlt a régi Európa, már nincsen, annak vége. Apáinknak ez a békés világa elmúlt. Szomorú tény. Ferenc pápa azt hangsúlyozza, hogy két identitásnak kell együtt élnie. Mindenképp a párbeszédre kell törekedni, persze ez nem olyan könnyű, mert ez a merevség, ez megvan. Látjuk, hogy a mohamedán vallás és a mohamedán ember az két különböző dolog. Az emberekkel lehet tárgyalni, csak ha fanatizálja őket valaki, akkor baj van. A nyugat az iszlamizmus cinkosa. Politikai, gazdasági, stratégiai okokból flörtöl az iszlámmal. – mondja Boulad. Miközben nyugat elvesztette vallási gyökereit, morális tartását, az iszlám válik sok fiatalnak igazodási pontjává. A saját házunk népére fordítva, nem arról van szó, hogy mi magunk erősödjünk, hanem hogy az ember ne veszítse el gyökereit, etikai tartását. Nem lehet játékszabályok nélkül futballozni, egy társasjátékot nem lehet szabályok nélkül játszani. Tehát, ha elveszítjük az erkölcsöt, akkor minden fel fog dőlni. Két identitás akkor tud együtt élni, ha van. Ha már nem őrizzük az identitásunkat, akkor végünk van. Nem a muszlimmal van bajunk tulajdonképpen, hanem saját magunkkal, de erről lesz még később szó. Azért lenne fontos a mi személyes jelenlétünk a mi gondolkodásunkkal, hogy ne csak distinctnek éljük meg magunkat, hanem valóságosan, mert akkor két identitás fog együtt élni és nem csak egy marad. Ha normális lesz mind a kettő, akkor tudunk egymás mellett élni két identitásként. Az a kérdés, hogy leszünk-e igazodási pont valakinek? Leszünk-e annyira jelenlét itt a honvédségben, hogy igazodási pontnak tudunk számítani? Ez a mi felelősségünk. Európa, a nyugat, már nem szabad sem politikailag, sem erkölcsileg. Boulad atya szerint Európának vissza kell nyernie erkölcsiségét és hitét. 

 

Kalendárium

1790. február 20-án, 226 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el II. József, a „kalapos király”. A „kalapos király” nevet azért kapta, mert tíz éves uralkodása alatt nem koronázták meg a magyar koronával, ő, mint a német-római birodalom császára uralkodott Magyarországon.
Február 21. az anyanyelv, a nemzetközi anyanyelv napja. 1999. február 1-ét Banglades javaslatára nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította az ENSZ, 2000-ben ünnepelték először. A világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben, Bangladesben, az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. Ekkor a rendőrség összetűzött a tüntetőkkel és öt diákot megöltek. 
1711. február 21-én, 305 évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc örökre elhagyta Magyarországot. 1718. július 21-én ugyan megkötötték a pozsareváci békét, amelyben a porta megtagadta a bujdosók kiadatását a Habsburgoknak. A szultán becsületére és a Koránra hivatkozva kijelentette, hogy ilyen becstelenségre nem vetemedik. Csak annyit tett, hogy a bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő Rodostóba telepítette. A fejedelem ebben a Márvány-tenger melletti városban rendezte be új otthonát. Egész kis magyar kolónia alakult a nagyságos fejedelem körül. 1733-ban a lengyel örökösödési háború során felcsillant annak a reménye, hogy Rákóczi visszatérhet Magyarországra, de ez nem teljesedett be. Két év múlva, 1735. április 8-án hunyt el. 
1990. február 22-én tette közzé az Európa Tanács a bűncselekmények áldozatainak chartáját, azóta tartják számos országban az áldozatok napját. 
Február 22-e a cserkészet világnapja is, annak megalapításának emlékére. 
1443. február 23-án, Kolozsváron született meg Hunyadi Mátyás magyar király, aki 1458-tól 1490-ig uralkodott.

 

Nádasi Alfonz: Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Június 1.

Én is beszéltem a foglyokkal. Tiltakoznak a partizán elnevezés ellen. Ezért is kapták azt a parancsot, hogy csendben vonuljanak el a magyar alakulatok mellett. Ők nem oroszok, hanem lengyelek. Az ő hivatalos nevük: lengyel felkelők. Nem is viselnek vörös csillagot, hanem piros-fehér szalagot.
Ők magyart sohasem támadnak, mondták, de németet annál inkább. Ez teljesen megfelel az addig tapasztaltaknak. Csak valamelyik nyaló németbarát magyar parancsnok nem vette figyelembe ezt az íratlan, titkos szabályt ezen a területen és gondolom, hogy másutt se: magyar-lengyel jóbarát. „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Magyar lengyel két jó barát, együtt harcol, issza borát.” Ezt minden lengyel tudja.
Kovelből jöttek. Valamennyien nyakig sárosak voltak. A koveli gimnázium utolsó éves növendékei voltak. Mikor megtudták, hogy bencés vagyok, örvendező Laudeturral köszöntöttek. Nagyon sajnálták a történteket, és szidták azt a magyar parancsnokot, aki lövést parancsolt ellenük. Ekkora szeretetet irántunk, és egyszerre ekkora gyűlöletet a németek ellen, alig láttam valaha.
Rögtön szóltam a parancsnokunknak, hogy nagyon vigyázzanak rájuk. De elkéstem, mert mindenki amúgy is dédelgeti őket. Már félnek előre, amikor "le kell adni" őket. Ők is megszerették ezeket a derék gyerekeket. Mondtam az őrnek, hogy úgy vigyázzon rájuk, mint a mieinkre, ha rossz fát tettek a tűzre. "Ne féljen, tisztelendő Úr, meghízlaljuk itt őket." Jómagam megkértem őket, ha visszakerülnek a saját alakulataikhoz, mondják meg nekik, hogy itt egyedül járom ezt a hatalmas határt. Ahogy eddig is nyugodtan mentem, ezentúl is így szeretnék. Megáldottam őket, és baráti parolázás közben váltunk el.
Na, Klausewitz és más nagy haditudorok, mit szólnátok az ilyen esetekhez? Milyen paragrafus alapján ítélnétek el engem az ellenséggel paktálás címén?
Benn a faluban megkerestem a sztarosztát, ő az elöljáró. Kézzel-lábbal és folyton növekvő orosz tudásommal /szótár egyébként mindig van nálam/ megmondtam neki, hogy értesítse a négy fiú alakulatát. Legyenek nyugodtak, jó dolguk van. Az első lehetőségnél vissza fognak kerülni. Kosztjuk kitűnő magyar legénységi étel. Szintén összeparoláztunk, hiszen régi ismerősök vagyunk.
Persze, annyi eszem volt, hogy ennek a vén orosznak nem mondtam meg, mennyire tiltakoztak az ellen, hogy partizánoknak nevezzék őket. Remélem, annyi becsület maradt ezekben a ruszkikban, hogy értesítik a kovelieket. Ha egyszer a háború után elkerülnék ide, milyen érdekes lenne találkozni valamelyikkel a négy közül. Vajon megmaradtak-e olyan derék lengyelnek, mint most? Nem görnyedtek-e hétrét a megszállók előtt?
Alig hagytam abba a beszélgetést jön egy futár, és kéri, hogy ne lőjön az őr a mögötte levő 120 emberre. - Ez is a már említett esethez hasonló. Az állítólagos ellenség őréhez odamegy valaki, jelen esetben egy diák szutykosan. Tört németséggel, magyar szavak kíséretében az elméleti ellenségnek biztosan mondhatja: tudom, hogy kérésemre nem a háborús szabálynak engedelmeskedsz, hanem a magyar szívednek. Így is történt! Mezítláb jöttek, csupa magyar és német katonaruhában. Elcsigázottan, fáradtan, de olyan lelkesen, mintha ők maguk azonnal megdönthetnék az egész hitleri és sztálini vérengzés uralmát. Vállra vetett puskájuk bizony néha madzaggal volt ékes. Borotválatlanok, látszólag rendetlenek, de valójában életüket is készek feláldozni hazájukért. Kiderült, ahogy beszélgettem velük, eddig a mocsarak közt rejtőzködtek. A szomszédos falvak népe táplálta őket éjjelente. Magyar alakulatoktól is sokat kaptak. Előreküldött embereik /milyen furcsán hangzik ez a szó a mi hetedikes, nyolcadikosainknak megfelelő gyerekekre/ jelentették, hogy a németek már elvonultak. Tehát a magyarokban továbbra is teljes mértékben lehet bízni.
Nagyon boldog napom volt, mert éreztem a lelkek közelségét.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Kempis Tamás gondolataival kezdtem mai adásunkat, azzal zárom is.  „Vesd minden bizodalmadat Istenbe, félelmednek, szeretetednek egyetlen tárgya ő legyen. Ő majd megfelel érted, és jóra igazítja lépéseidet. Nincs itt maradandó városod, akárhol vagy, vendég vagy, zarándokszállást keresel, nyugalmad nem is lesz soha, hacsak bensődben Krisztussal nem egyesülsz.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu  

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, február 17