Rádióműsor - 2016. június 15. - 163. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2016. június 15-ei műsor (163. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/5746 

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 163. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Csak az a hős, aki jelleme szerint cselekszik akkor is, ha sorsa mást követel tőle.” – Márai Sándor gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Az Inter arma caritas mai adásában hangképes összefoglalót hallanak a hősök emlékére, tiszteletére tartott szentmiséről. Gyakorlatot tartottak Táborfalván a Magyar Honvédség 2. Különleges Rendeltetésű Ezred katonái és folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Ünnepi szentmisét és ökumenikus istentiszteletet tartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, annak Ludovika kápolnájában a Magyar Hősök emlékünnepe alkalmából. A szentmisét Berta Tibor ezredes, a katolikus tábori püspökség általános helynöke mutatta be. A szentmisén közreműködik a Légierő Zenekar Veszprém, Katona János alezredes, karnagy vezetésével. 

Május utolsó hétvégéjén hazánk hőseiről emlékeznek meg egyre több helyen országszerte. Így teszünk most mi is, amikor fejet hajtva nemzetünk hősei előtt hálát adunk életáldozatukért a történelem Istenének, annak az épületnek a szentélyében, melyet eleink a hazai katonai oktatás és nevelés egyik nagyszerű fellegvárának építettek meg, s amely ma a haza, a nemzet és Magyar Honvédelem nemes ügyét szolgálja. 2001-ben a magyar országgyűlés így rögzítette a Magyar Hősök Emlékünnepét: A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. A nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök emlékünnepévé nyilvánítja. 
Igen Tisztelt Mindannyian! A magyar hősök emlékünnepe egyrészt a főhajtás kegyeletes és magasztos érzése és cselekedete azok előtt, akik életüket áldozták hazánkért, Magyarországért, ugyanakkor nekünk a mai korban élők számára bizony elgondolkodásra, elmélkedésre, magunkba nézésre felszólító ünnep. Mit kell tennünk? Hogyan kell gondolkodnunk? Hogyan kell beszélnünk, cselekednünk, egyáltalán hogyan kell élnünk korunk világában, hogy ne felejtsünk el hőseink súlyos és kemény áldozatát felmutató tetteit, úgy hogy a mai és különösen a jövő nemzedékek számára megnyugtató eligazítást adhassunk jelen életünk értékteremtő munkájával és tetteivel? A tisztesség és a becsület kérdései az emberi lelkiismerethez szólnak, s ott is kell rá válaszolnunk. Vagyis nem a külső elvárásoknak a szintjén, nem a praktikum világában, hogy érdemes-e megtenni valamit, hogy megéri-e megtenni valamit. Nagyon szépen írja valaki Sütő András A szuzai menyegző című műve alapján, hogy ma a fordított Akhilleuszok korát éljük, akik legtöbbször gyöngének bizonyulnak, a legtöbb élethelyzetben elárulják önmagukat is és másokat is. Ebben a korban, a fordított Akhilleuszok korában különösen fontos a hősökről, a magyar haza hőseiről, az igazi Akhilleuszokról beszélni, akik elestek ugyan, mert ők is sebezhetőek voltak, de az életük elvesztéséig bizony küzdöttek kívül és belül egyaránt. Évekkel ezelőtt a közbeszéd egyik érdekes megnyilvánulása volt az, amikor azt mondta valaki: A békében és a demokráciában nincsen szükség hősökre. Micsoda félrevezető mondat ez. Valójában nincs szükség a békében és a demokráciában olyan hősökre, akiknek csak a fejfájára lehet kitűzni a kitüntetést, az ilyen hősökre a háborúkban, a diktatúrákban van szükség, de a demokrácia sajátosságai és a béke viszonyai követelnek meg tőlünk igenis egy másfajta, de éppolyan valóságos és igazi hősiességet, a becsületnek, az igazságosságnak és a hűségnek a naponta meghozott kemény döntéseit. A háborúknak és a diktatúráknak „nagy előnye” az, hogy a becsületes emberek számára jól láthatóvá és hallhatóvá válik a rossz, ami ellen egy valódi embernek, egy valódi hősnek küzdenie kell. A béke körülményei a demokrácia állapotában az Isten és az emberellenes erők bizony nagyon nehezen ismerhetők föl, így nagy-nagy fegyelem, nagy-nagy következetesség kell ahhoz, hogy tetten érjük ezeket, hogy valóban meglássuk, hogy mivel is kell küzdenünk, netalántán még saját magunkkal is. A demokráciák, a béke idejének hősei nem hoznak látványos tetteket. Azoknak az embereknek a hősiessége, akik nap, mint nap becsülettel helytállnak a munkában, szolgálatukban, az emberekért való cselekedeteikben, bizony nem nagyon van hírértéke a mai világban. Ma, amikor a magyar történelem hőseire emlékezünk, ne pusztán a felszínre figyeljünk, ne csak a látványos vagy rendkívüli tetteikre, hanem sokkal inkább azokra az alapvető erkölcsi döntésekre, amelyeknek csak következményei lettek a tettek. A hősök, a magyar haza hősei nem egy adott helyzetet konstruáltak meg, hanem önmagukat adták a döntésükbe. Nekünk is ilyen döntéseket kell hozunk és követnünk, egy stabil értékrendet kialakítanunk, amely hordozni tud bennünket, saját magunkat, amelyért még áldozatot is lehet és érdemes hozni. Mi lehet nagyobb ajándéka az életünknek, mint az, ha valami nálunknál nagyobb valóságért küzdhetünk és ha kell, az életünket is odaadhatjuk érte?
A Magyar Hősök Emléknapján keressük meg és fedezzük fel igazi énünket, amely világosan jelzi, hogy mindegyikünknek döntenie kell, hogy milyen hősök, hogy milyen Akhilleuszok vagyunk. Valódiak, alázatra kötelező sebezhetőséggel, vagy fordítottak, akik egész életükben csak menekülnek a kikerülhetetlen bajok elől, s persze hiába. A hősiességre való törekvés mindegyikünk kötelezettsége felekezettől, világnézettől függetlenül. Ezért is imádkoztuk el a szentmise elején a népéneknek a szavaival: Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek: Hazánkat így mentsd meg! Ezt kérjük a mi Urunktól ebben a szentmisében, ezért imádkozunk a Hősök Emlékünnepén. Úgy legyen. Ámen.

 

Gyakorlatot tartottak Táborfalván az MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred katonái, amelyet megtekintett Benkő Tibor vezérezredes, honvéd vezérkar főnök is.

Sándor Tamás ezredes, az MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred parancsnoka

- A gyakorlatnak kettős célja van, egyfelől a különleges műveleti csoportok felkészítése, másik részről pedig a gyorsreagálású egységek összekovácsolása, ennek az elősegítése. Tevékenységünk során, most egy közvetlen művelet végrehajtására kerül sor, a kiemelten fontos célszemélyek elfogása feladata a csoportnak. 

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, honvéd vezérkar főnök

- Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor a katonákat látom a gyakorlótéren, különösen akkor, ha azt látom, hogy felkészültek, határozottak és a feladataikat szakszerűen hajtják végre. Elismeréssel kell szólni a Magyar Honvédség minden katonájáról, mert a katonák jelentős része itt is időnként a határ mellett látja el feladatát, amikor nem ott van, akkor a gyakorlótéren vagy a laktanyában készül egy más jellegű feladatra és akkor pedig helyettük vannak a határ mentén feladatok. Ez az egész Magyar Honvédségre nézve egy rendkívül komoly, kifeszített munkát igényel a katonáktól. Ezért pedig a legnagyobb elismeréssel lehet szólni róluk. 

Sándor Tamás ezredes, MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred parancsnoka

- Van feladat bőven, pihenésre egyelőre nem kell gondolni. Értelemszerűen a határbiztosítási feladatok folynak tovább a katonai szervezet részére. Két kontingensünk is készül, hiszen részt veszünk az Iraki Kiképzést Biztosító Kontingensben illetve a Különleges Műveleti Kontingens 10. váltása is készül. Ezt követőben pedig szeptember hónapban nagy megmérettetés lesz két különleges műveleti osztaggal. Az egyik a 34. Zászlóalj bázisán, a másik a 88. bázisán egy NATO ellenőrzés, amely egy háromhetes gyakorlatban fog megvalósulni. Eközben természetesen vannak kisebb közös együttműködési gyakorlataink, jönnek harci búvárok külföldről a saját harci búvár állománnyal dolgozni. Most fejeztük be a különleges műveleti alaptanfolyamnak a csoportparancsnoki fázisát, ahol a külföldi hallgatókat épp a mai napon búcsúztattuk el, úgyhogy van feladat bőven. 

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

július 4.

Ma először érzem magamat rosszul. Fáj a gyomrom, kavarog bennem minden, szédelgek. Egész nap itthon dolgoztam. Elláttam a sebesültjeinket, akiknek megint felszaporodott a számuk. Sürgősen elintéztük, hogy szállíthassunk.
Délelőtt egy aranyér műtétnél asszisztáltam. A végbél mellett tályog volt, Kálmán elhatározta, hogy az aranyeret is ellátja. A szerencsétlen sebesült valami megmagyarázhatatlan butaság miatt eltitkolta, hogy a sebe gennyed. Félt, hogy nem mehet haza szabadságra. Persze, teljesen elrontotta az állapotát, belázasodott. Azt gyorsan lenyomtuk. Idő nem volt a kitisztításra, hát így fogtunk hozzá. Ahogy Kálmán jobbján éppen két kampóval dolgozom, a vacak kis szoba tele lett a Vigyázz! szóval. A katona csak katona, valamennyien abbahagytuk a munkát és műszerrel a kezünkben odafordultunk az ajtóhoz.
Németh Béla vezérőrnagy lépett be Dezsényi János segédtiszttel. A szegény sebesültünk éppen akkor ürített nagy fájdalmában. A két legény, aki tartotta a sebesült lábát, szintén vigyázzba merevedett. Senki sem vette észre a fonák helyzetet a vezérőrnagyon kívül. Ő viszont látva ezt az épületes látványt, azt mondta humorosan: Köszönöm uraim, a szíves fogadtatást. Folytassák a munkájukat. - Odapillantott az ürülő végbélre, ránk nézett, szalutált és Jánossal együtt kiment. Csak a bajusza mozdult, mert alig bírta tartani a nevetését. Odakinn János megállt mögötte, ahogy az ablakon át kipislantottam, kezét a szája elé téve, majdnem derékszögbe hajolt, és úgy nevetett.
Este megjött a parancsnok. Kíváncsi vagyok, milyen rémhíreket hozott.

 

A mai adás elkészítésében segítségemre volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió, nevükben is elköszönök, s szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. 

„A beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság.” – Hioszi Tatiosz.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, június 15