Rádióműsor - 2016. június 8. - 162. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2016. június 8-ai műsor (162. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/57632 

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 162. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Szeplőtelen Szűz, Lourdes-i Miasszonyunk, Isten és fájdalmak emberének Anyja, Isteni Szent Fiad azt kívánta, hogy Te is vele légy a kálvárián, míg Ő érettünk szenvedett és meghalt. Úgy szeretett téged, ahogyan csak egyedül Isten szeretheti Édesanyját, mégis azt akarta, hogy szívedet a fájdalom tőre járja át, s így a vele megosztott kimondhatatlan szenvedésekben nyilvánuljon meg és növekedjék a te szent szereteted őiránta. Lourdesi Szűzanyám, esdekeld ki számomra azt a kegyelmet, hogy Istent annál inkább szeretni tudjam, minél tovább tartanak, és minél súlyosabban nehezednek rám a megpróbáltatások, noha tudom, hogy ez annál is több, mintha egy pillanat alatt meggyógyulhatnék.” A lourdesi Szent Szűzhöz intézett betegek imájából idéztem mai adásunkban is. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

Folytatjuk összeállításunkat az 58. Nemzetközi Katonai Zarándoklat eseményeiről. Interjúkban számolunk be arról, hogy hogyan érezték magukat azok, akik részt vettek a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium katonájaként, munkatársaként a katonai zarándoklaton. Az interjúkat ezúttal is a helyszínen, Kálinger Roland tábori lelkész, Rozsé atya készítette. Az interjúk között Berta Tibor ezredes, általános helynököt hallják majd, akivel már itthon beszélgettünk. 

A zarándokok között van egy jó kedélyű csapat, akik mindig együtt vannak, és piros sapkát viselnek. 

- Martin Norbert őrmester vagyok, mi a Katonai Rendész Központtól jöttünk. Most itt hatan vagyunk, a hetedik kollégánk sajnos pont a kiutazás előtt lesérült, így ő otthon maradt. A csoportból két kollégám van, akik már másodjára illetve harmadjára vesznek részt a zarándoklaton. Nekem ez a negyedik utam, a másik három kollégának ez az első útja. Az egész zarándoklatnak nagyon jó a légköre, jó a társaság, fontos a nemzetközi része, mert itt azért külföldi kollégákkal is találkozunk és így sikerült az utak során komoly barátságokat is kötnünk. Világot látunk, és olyan embereket ismerhetünk meg, akiket a hétköznapok során nem igazán lenne lehetőségünk. 

Más nemzeteknél ugyanígy piros a tábori rendészek sapkája?

- Igen, ez egy nemzetközi jelzés. Nem tüzérek vagyunk, mi piros sapkás rendészek vagyunk. Nemzetközileg ez a jelzés illetve maga a sapkarózsánk is nemzetközi rendészjelzéssel van ellátva. 

Nem keltetek nagy riadalmat, amikor bementek a katonák közé, s nem nyúl mindenki az egyenruhájához, hogy minden rendben van-e, és nem büntetitek meg őket?

- A riadalom azért meg szokott látszani a szemükben elég sokszor, főleg ha egy idegen laktanyába lépünk be, vagy éppen ha meglátják a rendész autót, akkor ez elég sokszor elő szokott fordulni. Már azért egyre korrektebben tudják kezelni, bár most, hogy a központ megalakult, így a régi hírnevét azért kezdi újra visszahozni a rendészet.

Nem akarom ugyan elkomolytalankodni a dolgot, de az Irgalmasság Éve van és azért biztos van, hogy a rendészeknek is kell irgalmat gyakoroljanak a szegény katonákkal. Komolyra fordítva a szót, amikor kijöttetek először, másodszor, harmadszor, mi volt az a program, az az esemény a zarándoklaton, ami nagyon tetszett nektek és a mit esetleg most is vártok?

- Számomra és talán a többieknek is az az esemény tetszik a legjobban, amikor a központi megnyitó ünnepség van és a gyertyás menet. Itt, amikor látjuk egyben az összes nemzet katonáit felsorakozni, ott állunk egymás mellett, bevonulunk a bazilikába, az egy hatalmas élmény. Nekem volt szerencsém a legelső utamon bevinni a zászlót. Még az újságba is bekerültünk, pont szerencsések voltunk. Ez egy olyan élmény volt, amit nem lehet megismételni és úgy gondolom, hogy kihagyni is kár lett volna. 

Berta Tibor ezredes, általános helynök

- Ebben az esztendőben az volt a zarándoklat mottója, mivel az Irgalmasság Jubileumi Évében vagyunk - amit Ferenc pápa hirdetett meg - hogy az „Atya ajtaja mindig nyitva áll”. Tehát, hogy az Isten, a Mennyei Atya az mindig megbocsát az embernek, mindig nyitva van az ajtó, mindig be lehet hozzá menni. Akár Magyarországon, akár a világban, ha megkérdeztek nagyon sok bíborost, püspököt, teológust, professzort, laikust, hívőket arról, hogy mit jelent valójában az Isten irgalmassága, akkor mindenki elmondja a maga tapasztalatait, elmondja mindazt, amit erről tanult a teológiában, akár pedig a saját maga életében megtapasztalt. A katonai zarándoklaton nem volt egyszerű beszélni a megbocsátásról, az irgalomról olyan embereknek, olyan hivatást választóknak, akiknek nem ez a kenyere. Hiszen a katonák, akik a katonai hivatást választják, azoknak egész másról szól az életük. A katonai zarándoklatra minden évben a pápa küld egy üzenetet. Ebben az évben is volt Ferenc pápának egy üzenete, melyet fölolvastak a zarándoklat ünnepi megnyitóján. A pápa ebben az évben azt írta, hogy mindannak ellenére, hogy valaki katona és a katonai hivatást választotta, az a feladata, mint keresztény, mint hívő embernek, hogy ebben a hivatásban megtalálja azt az utat, megtalálja azokat a helyzeteket, amikor a katonáknak is, nekünk is irgalmas szívűnek kell lenni, amikor nekünk is meg kell bocsátani.

Dr. Jelen Gábor ezredes urat kérem, mint az 58. Nemzetközi Lourdes-i Zarándoklat magyar csoportjának vezetőjét, hogy számoljon be élményeiről, tapasztalatairól a zarándoklattal kapcsolatban.

- Azt hiszem, egy nagyon szép zarándoklaton járunk. Mint mindig, rendkívül nagy élmény ide Lourdes-ba eljutni. Nagyon megindító jelenetek sokaságával találkoztunk. Ami számomra a csúcspontot jelentette az mindenképpen a nemzetközi szentmise volt, ami egy gyönyörű rendezvény. Egy tarka kavalkád volt a katonai része, és gyönyörű volt, ahogyan a zászlók, a zenekarok vonultak. Nagyon megindító volt számomra az, hogy a szervezők figyeltek arra, hogy a rendezvényeken felvonultassák azokat a katonákat is, akik minden bizonnyal hazájuk védelmében rokkantak meg. Ők is megkülönböztetett figyelmet kaptak és a jelenlévőktől megkülönböztetett elismerést.

Püspök atya a riportban azt mondta, hogy minél többször jön az ember Lorudes-ba, nem unalmassá, hanem egyre izgalmasabbá válik ez a zarándokút. Ezredes úr, tudom, hogy többször volt itt kint Lourdes-ba úgy is, mint résztvevő és úgy is, mint katonai vezető.

- A mostani 11. zarándoklatom ugyanolyan izgalmas, mint az első lourdesi zarándoklatom, ami 2005-ben volt. Összesen 11 alkalommal jártam Lourdes-ban, ebből nyolc alkalommal ért az a megtiszteltetés, hogy parancsnoka lehetettem a zarándokoknak.

Berta Tibor ezredes, általános helynök

- Azt hiszem, hogy a Lourdes-i zarándoklat egyfajta folyamat, mint ahogy szerintem minden zarándoklat is egyfajta folyamat. Véleményem szerint az egy naiv elképzelés, hogy elmegyek egy zarándoklatra és akkor ott minden rendeződni fog. Úgy gondolom, hogy igenis a zarándoklatnak vannak lépcsőfokai. Azt el kell kezdeni és aztán szépen, lassan, haladni ezen. Az ember nagyon sok mindent megtapasztalhat benne. Minden egyes alkalommal el szoktuk mondani, hogy aki eljön a zarándoklatra, az minden bizonnyal elvisz magával Lourdes-ba Magyarországról embereket a lelkében, a szívében, a gondolataiban és minden évben mást visz el magával. Elviszi a halottait és az élőket, elviszi a bajtársait, rokonait, a szüleit. Tehát mindig másvalamiért lehet imádkozni. Nagyon jó azt látni, hogy vannak a Lourdes-i katonai zarándoklatnak közösségi programjai, de azt is jó látni, hogy a katonák ott imádkoznak egyedül a Jelenések Barlangnál, lemennek egyedül a grottához, és hogy nem csak közösségi élmény van, hanem hogy valaki keresi ott a saját maga személyes élményeit. Jó látni, hogy elgondolkozik, hogy valaki leül, valaki letérdel, valaki leborul, valaki áll. Látszik, hogy valaki imádkozik, valaki csak gondolkodik, valaki csak el szeretne mélyülni a gondolataiban, az érzéseiben. Jó látni azt, hogy valaki hoz haza lourdesi vizet, emléktárgyakat magával, akár egy szál gyertyát, egy-egy képet. Valakinek megbízatása van, hogy ezt vagy azt hozzon. Ezek mind-mind hozzátartoznak a zarándoklathoz. 

- Mergl Róbert százados vagyok a Székesfehérvári Helyőrség Zenekar helyettes karmestere és tulajdonképpen a magyar küldöttség zenei kiszolgálását vagyunk hivatottak végezni. 

Nem régen ért véget a zarándoklat megnyitó ünnepsége, melyen bemutatkozott a magyar zenekar is.

- Fantasztikus élmény volt belépni a bazilikába és látni azt a rengeteg embert, akik alig várták, hogy megjelenjenek a különböző országok képviselői. Az, amikor szinte ujjongva fogadják egy-egy ország zenekarát illetve delegációját, az egy nagyon felemelő érzés. 

Volt-e már hasonló bemutatkozás, megmérettetés neked vagy a zenekarnak?

- Szakrális közegben minden évben előfordulunk, például Székesfehérváron a virágvasárnapi koncerteket szoktuk szolgálni zeneileg illetve az egybe van kötve egy szenmisével. Valamint az adventi időszakban szoktunk egy koncertet adni a bazilikában.

Több nemzet zenekara felvonult. Voltak egészen kis létszámú zenekarok és voltak hatalmas létszámú zenekarok is. Valamelyik kisebb tapsot kapott, valamelyik nagyobbat. Szakmai szemmel hova helyeznéd el magatokat a nemzetek zenekarai között?

- Ez jó kérdés. Azt gondolom, hogy a magyar zenészeknek szerintem a világ bármely táján megfordulnak, nem kell szégyenkezniük. Nagyon jól képzett muzsikusokkal vagyunk körülvéve minden kategóriában. Így van ez a Székesfehérvári Helyőrség Zenekarral is. Valóban kis létszámmal vagyunk itt, 18 fővel jelentünk meg. Nagyon kevés ilyen kis létszámú zenekar van itt jelen pillanatban ebből a 35 országból. Nyilván a magyar katonazene azért a magyar virtust hordozza magában és azt gondolom, hogy ez mindenkit megmozgat. Valószínűleg azért is kaptunk mi is ilyen nagy tapsot. 

A horgászoknak szokták mondani, hogy görbüljön a bot! A zenészek mit szoktak egymásnak kívánni a koncert előtt?

- Tulajdonképpen vastapsot. Az a zenésznek a mércéje, hogy a közönség tapsol. Ezzel vagyunk mi kifizetve. 

Akkor levegővel teli tüdőt és vastapsot kívánok önöknek!

- Nagyon szépen köszönjük. 

Már hazafelé tartunk az 58. Nemzetközi Katonai Zarándoklatról, s éppen most ért véget egy mese. Lehet, hogy a rádióhallgatóknak ez furcsán hangzik, de akik részt vettek ezen a zarándoklaton, azok megszokhatták azt, hogy Szentesi Csaba őrnagy úr, görögkatolikus tábori lelkész mindig a szentírási idézetek előtt egy tanúságos, életízű, megható mesét, történetet olvasott fel nekünk. 

- Minden emberben ott rejtőzik a gyermek. Sokan nem valljuk be ezt magunknak sem, másoknak sem, de ez tény. Talán sokkal könnyebb úgy megérteni az élet nagy dolgait, hogyha szolgál hozzá egy tanúságos mese vagy történet. Magam is nagyon szeretem a meséket, és ha nincs kinek olvasni, akkor magamnak olvasom, mert én is sokkal jobban el tudom képzelni az Isten országát, ha hallok egy jó mesét. Jézus is nagyon sok példázatot, történetet mesélt a hallgatóknak, hogy jól megértsék és soha el ne felejtsék, hogy milyen is az Isten országa. Mindig megkapó az az élmény, amikor visszaérkezünk Budapestre és elnézem, hogy kik szállnak le az autóbuszról. Nem ugyanazok az emberek, akik fölszálltak előző héten és indultak Lourdes-ba. Nem is igazán szavakat kell itt elképzelni, hanem a tekinteteket, elégedett arcokat, megváltozott szíveket, nagyobbra nyitott lelkeket. Valahogy így tudnám összefoglalni. Ez már útközben is megfigyelhető és számomra ez a legnagyobb öröm, hogy nem hiába indultunk el és a csapat legnagyobb része valóban más emberként érkezik meg. Nem szavakat találtam, nem azok voltak a legnagyobb élmények számomra, hanem maga az ember. 

 

A mai adás elkészítésében köszönöm a segítségét Kálinger Roland tábori lelkésznek, Rozsé atyának valamint Ferenczi Jánosnak. Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, akik elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu  

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, június 8