Rádióműsor - 2016. március 23. - 152. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2016. március 23-ai műsor (152. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/56267

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 152. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Vétkeinket a saját testében fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást.” – mondja Péter apostol. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban többek között Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják a nagyhétre, a húsvétra tekintve. 

 

Mészáros Lázárra emlékeztek Baján, az eseményen a honvédelmi miniszter, Simicskó István mondott beszédet.

Mészáros Lázár középnemesi birtokos családba született, jogi tanulmányait megszakítva lépett katonai pályára. 1813. augusztus 1-től főhadnagy volt egy Bács-Bodrog vármegyei lovassági alakulatnál. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban 1816-tól a VII., 1837-től az V. huszárezred tisztje lett. Ezredével, több mint 18 évet töltött Itáliában. Radetzky tábornagy felfigyelt a tehetséges huszártisztre, az ő javaslatára léptették elő 1845. október 20-án ezredessé és ezredének parancsnokává. Kossuth Lajos javaslatára Batthyány Lajos 1848. március 22-én felkérte, hogy vállalja el az első felelős magyar kormányban a hadügyminiszteri posztot. Hivatalát az itáliai hadszíntérről visszatérve május 23-án vette át, rövid idővel azután császári és királyi vezérőrnaggyá léptették elő és elöljárója lett a Magyarországon állomásozó császári haderőnek. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyar Honvédsereg megszervezésében, joggal nevezik a Magyar Honvédség megteremtőjének. Hadügyminiszterként ő készítette el az ország védelmére szükséges katonai erő kiállításáról szóló törvényjavaslatot. Júniusban Baja országgyűlési képviselője lett. 1849. január 4-én a kassai ütközetben vereséget szenvedett a császári seregektől. Január 9-én felmentették hadtestparancsnoki beosztásából, de a Függetlenségi Nyilatkozat kiadásáig továbbra is hadügyminiszterként tevékenykedett. A temesvári csata után, augusztus 14-én az Oszmán Birodalomba távozott, Törökországban, Franciaországban és Angliában élt, majd az Egyesült Államokban. 1858 októberében tért vissza Angliába. Úgy rendelkezett, hogy nem kíván hazájába visszatérni mindaddig, amíg az ország területén idegen hatalom katonái tartózkodnak. Hamvait 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra a bajai Szent Rókus kápolnában. 

- A nemzedékek, a nagy nemzedékek nemcsak maguktól lesznek nagy nemzedékek. Nyilván a helyzet is kell hozzá, a helyzetet fel kell ismerni, azonban szükségünk van arra, hogy a gyermekeinket olyan szellemiségben neveljük, amellyel képesek fölismerni a helyzetet és értékvédő munkát tudnak végezni bármilyen helyzetben is, amikor megköveteli a haza. Ezért fontos, hogy a tanárok, a pedagógusok, az óvodapedagógusok, akikre rábízzuk gyermekeinket, velünk szülőkkel ezt értéképítő munkát közösen végezzék el és bármilyen baj, bármilyen kihívás esetén helyt tudjanak állni majd a gyermekeink is. Én azt szeretném, hogyha ez a föld magyar föld lenne mindig is. Azt szeretnénk, hogyha már itt állunk Mészáros Lázár egykori szülőházának kertjében, akkor ez gyermekeinknek, unokáinknak is ugyanazt jelentse, mint nekünk. Sőt, ha lehet, még többet jelentsen nekik. Azt szeretnénk, hogy ez a magyar föld, amelybe sok-sok magyar ember vére folyt el a szabadságunkért, azért, hogy mi itt lehetünk és magyarul emlékezhetünk meg most éppen Mészáros Lázárról és sok-sok más nagy történelmi alakunkról is, ez nem alaptalanul történt volna. Nem szeretnék, hogy mások éljenek itt ezen a földön, ezen a 93 ezer négyzetkilométernyi területen, sőt az egész Kárpát-medencében, ahol magyarok élnek, szeretnénk, hogyha magyarok élnének a jövő évezredben is. 

 

Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják a nagyhétre, a húsvétra tekintve.

- Azt gondolom, hogy a húsvét virágvasárnappal kezdődik, nagycsütörtökkel és nagypéntekkel folytatódik, aztán nem szabad kihagynunk a nagyszombatot és a húsvét vasárnapot sem. Mindegyikről egy szót. 
Virágvasárnap: Már mögöttünk van. Jézus bevonul Jeruzsálembe, pálmaágak, köntösök leterítve az úton. Hozsanna, áldott, aki az Úr nevében jön! Hova vonul be Jézus? A nagypéntekre vagy a húsvétra? Valójában mind a kettőre. A jeruzsálemi bevonulás szól nagycsütörtökről és nagypéntekről, de a húsvétba kulminál. Ott csúcsosodik ki az esemény. Menjünk sorjában. 
Nagycsütörtök: Az eucharisztia titka elhalványul. Jézus kezébe veszi a kenyeret „Ez az én testem, mely értetek adatik, a vér, mely értetek ontatik” - elővételezi, mintegy a keresztáldozatot. Önmagát adja nekünk eledelül. Ami még történik nagycsütörtökön, az a lábmosás. Jézus odatérdel minden egyes apostol lába elé, megmossa azok lábát. Hozzáteszi: „Amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek!” Egy házasság, egy család, nem tud létezni, ha nincs meg benne a nagycsütörtök titka. Az egymás lába elé térdelés, a legszolgaibb munkának az elvégzése. Nagycsütörtökön Jézus nem egyszerűen szolgaként, hanem rabszolgaként jár előttünk. A legszolgaibb munkát végzi el értünk, emberekért. Ha nem tudunk szolgálni egymásnak, akkor nincsen húsvét. 
Nagypéntek: Számomra nagypéntek legmélyebb titka, Jézus keresztre megy. Átadja önmagát az Atyának, és átadja egész valóját értünk. Egyazon gesztusban Jézus értünk adja önmagát, de ugyanebben a gesztusban adja magát az Atyának. Mindegyikünk sorsa ez. Élnünk egymásért, egy házastársnak a házastársáért, egy édesapának, édesanyának a családjáért, egy nagymamának és nagypapának a családjáért kell, és ha ezt szépen tesszük, ugyanezen gesztusra adjuk át magunkat az Atyának. Tehát az Istennek átadott lét az egyenlő az egymásért odaadott léttel. Nagyszombat titka: Alászállt Jézus a pokol tornácára. Semmit mondó szavak. Jézus testileg a sírban van, de ott van az igazak világában. Az ortodoxia a feltámadást ebben a képben ábrázolja: Jézus az összetett kapukon keresztül lemegy az ószövetségi szentek világába, megragadja Ádámnak a kezét, és felhozza őket a megváltottság világába. Jézus halála és feltámadása nem önmagáért történt, hanem mindannyiunkért. Pál apostol az mondja: Ti meghaltatok Krisztussal, és vele együtt feltámadtatok. A nagyszombat titka valahol ezt sugározza. Alászállt a poklokra és elragadta magával az ószövetségi igazakat. 
És jön húsvét titka. Húsvét miről szól? Arról, hogy aki szeretetből értünk adta életét, él. Vagyis a szeretetben szétajándékozott élet értelmes. A szeretetben szétajándékozott élet jövővel bír. Jézus, aki szeretetben önmagát adta értünk, és így átadta a létet az atyának – Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet! -, ez a Jézus él! A szeretetben szétajándékozott élet az egyedüli értelmes élet. Tehát amikor élünk a családunkért, szeretteinkért, ne sajnáljuk önmagunkat, hisz ez az életnek az értelme, hogy szétajándékozzunk, másoknak ajándékozzuk magunkat. Nincs más értelme a létnek. Húsvét a lét értelmének ünneplése, húsvét az emberi jövő ünneplésének az ünnepe. Mindig valami nagyon szép érzés tölt el engem, amikor húsvétra gondolok. Sokszor idézzük Jézusnak a szavát: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” A húsvét erről szól. A katona az az ember, aki kész életét adni a családjáért, a hazájáért. Ebben a készségben él, ezért a léte értelmes. Tehát minden édesapa és édesanya léte valahol katonasors. Életét adja övéiért apránként, és ez a lét értelmes, és csak ez a lét értelmes. Ez nagyhétnek a csúcsa, gyümölcse. Érdemes olajfák hegyén vérrel verejtékezni, keresztre feszíttetni, mert az egész valahol az életbe torkollik. 

Püspök atya, megindított az a gondolat, ami itt az áldozatvállalásról szólt. Jézus példáján keresztül, aki áldozatot hozott, az életét adta értünk, hogy ez az áldozat vállalás hogyan, és miképpen érhető tetten a mai társadalomban?

-  Számomra a húsvét mindig eszembe juttat egy gyerekkori játékot. A játék elején megállapodtunk egymással, hogy hány életünk van. Amikor mondjuk tíz életben állapodtunk meg, akkor öt életig könnyedén elmentünk. Kockáztattuk az életünket, de mikor öt alá ment a szám, akkor már nehezen kockázattunk. Azt gondolom, hogy a húsvét hite lényegileg hozzá tartozik a családi élethez. Tudniillik senki nem akar meghalni, mindenki élni szeretne. Viszont minden szeretet aktusban meghalok önmagamnak. Minden szeretet aktusban a másikért élek, és ez számomra a halált jelenti. Akkor merek meghalni a másikért, ha tudom, hogy emiatt élek. S a húsvét titka ez. Jézus szétajándékozta életét és ez beletorkollott a húsvétba. A mi hitünk azt mondja, ha mered odaadni az életedet a házastársadért, a gyerekedért, az öregedért, ez az élet bár meghal, életre támad. Minden szeretetben szétajándékozott pillanata a létednek a feltámadásba torkollik. Ez a húsvét valósága, és én ebben a húsvétban hiszek, ez számomra a föltámadott Krisztus titka. Ő életét adta érettünk, ezért él. Ő az Úr, aki él, aki ugyanaz tegnap és ma, mindörökre!

Bíró László püspök, katonai ordinárius gondolatait hallották. 

 

„Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen,
hűs homlokáról fény sugárzik
s szemét lehúnyja - úgy legyen!
Elszállt szerelem illatától
kövér és fűszeres a lég.
Halott szerelem illatából
soha, de sohasem elég.
Bomló szerelem illatából
sejti a szív, hogy itt a vég.
A seb szép csöndesen begyógyult,
- ó, angyalok, bús, kék szeme –
a seb már nem sajog, begyógyult,
- ó, halkan búgó, mély zene! –
a seb már régesrég begyógyult
és mintha mégis vérzene.
Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszitse meg.”
(Dsida Jenő)

A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, március 23