Rádióműsor - 2016. november 9. - 182. adás

 

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2016. november 9-ei műsor (182. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/60301

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 182. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlom az ország népével és a világ közvéleményével.” – Idézem Nagy Imrét, 1956. november 4-én elmondott rádióközleményét. Ezen a napon megkezdődött hajnalban a szovjet hadsereg magyarországi intervenciója, amelynek célja volt a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása. A történészek szerint 1956. október 23-án, amikor kirobbant a forradalom és szabadságharc, már az intervenció megindítása előtt négy nappal, október 31-én megpecsételődött Magyarország sorsa, ugyanis Hruscsov és a szovjet pártvezetés a fegyveres fellépés mellett tette le a voksát. Miközben Nagy Imre október 31-én nyilvánosan ígéretet tett a Varsói Szerződésből történő kilépésre, eközben az itt állomásozó szovjet erők nagyarányú mozgósításba kezdtek. Ezzel együtt további hadosztályok lépték át a magyar határt. November 3-án Tökölre hívták a magyar vezérkar tagjait, köztük Maléter Pál vezérezredes honvédelmi minisztert, hogy folytassák a tárgyalásokat, amelyet a parlamentben már megkezdtek. Tőrbe csalták a katonai vezetőket, hiszen megegyezés helyett a KGB közbeavatkozásával a magyar vezérkart, illetve Maléter Pált letartóztatták. November 4-én hajnali négy óra körül megkezdődött a forradalom leverése. Miközben Nagy Imre felolvasta közleményét a Magyar Rádióban, eközben Szolnokon ellenkormányt alakított Kádár János. Nyolc órára a szovjetek már a Kossuth tér és a legfőbb közhivatalok őrségét is megadásra kényszerítették Budapesten. Az irányítás a Kádár János vezette forradalmi munkás-paraszt kormány kezébe került. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

 

A mai adásunkat az 56-os eseményeknek szenteljük elsősorban. Dr. Sallay Gergely történésztől, muzeológustól az 56-os kitüntetésekről hallanak. Az összeállítást a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

- 1956-nak, tehát a forradalom 13 napjának külön kitüntetései nem voltak. A Kossuth címer, mint a forradalom jelképe nagyon gyorsan megjelent a jelvénygyártóknak köszönhetően a forradalomban résztvevők ruházatán. Tehát kis műanyag illetve fém jelvényeket gyártottak nagy mennyiségben és miközben a zászlókból kivágták a gyűlölt Rákosi címert, eközben a ruházatra pedig feltűzték a Kossuth címert, ami történelmi hagyományokkal bírt. Ez a jelvény kapott szerepet a nemzetőrség akkor tervezett jelvényén is, amelynek az a különlegessége, hogy mindösszesen három példányban készült el prototípusként és mivel a forradalom leverésre került, ezért nem is valósult meg ennek a nagy tömegben való gyártása és szétosztása. A három prototípus közül egyet sikerült a Hadtörténeti Múzeum munkatársának még akkor megszereznie. Ez, azóta is a gyűjteményünkben található, egy ötjegyű szám van beleütve, 00002, tehát a kettes példány van a múzeumban. A másik két példány sorsáról nem tudunk, de szerencsés módon az állami pénzverők jogutódjánál fennmaradt ennek a jelvénynek a verőtöve. Úgyhogy ezt a jelvényt, amelyet több tízezer nemzetőr megkapott és viselt volna, ezt végül is 2006-ban a forradalom 50. évfordulóján a még élő és az igényjogosultságukat bizonyítani tudó nemzetőrök megkapták másolatban a Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére. Tehát ez a nemzetőr jelvény ilyen módon tovább él, de annak a 13 napnak, a forradalom és szabadságharc napjainak ez az egyetlen numizmatikai illetve falerisztikai emléke. 
Konkrétan két kitüntetésről beszélhetünk, amelyet az új Kádár kormány hozott létre illetve az egyiket tulajdonképpen nem létrehozták, hanem felújították. Ez pedig a Magyar Szabadság Érdemrend, amelyet eredetileg még 1946-ban alapítottak a független és demokratikus Magyarország megszületéséért, megerősítéséért illetve egyáltalán a szabadságért tevékenyen tevő embereknek az elismerésére, polgáriaknak és katonáknak egyaránt. Ez egy 46-ban alapított kitüntetés, amelynek ezüst és bronz fokozata volt. Ezt 53-ban megszüntették, nem adományozták tovább viszont 1957-ben megújították. Külalakja tulajdonképpen annyiban változott csak, hogy a hátoldalon nem a Kossuth címer - ami 46-ban még hivatalos állami jelképnek minősült -, hanem már az úgynevezett Kádár címer, tehát az 1957-es állami címer szerepelt. Ezt a kitüntetést a korabeli frazeológia szerint kifejezetten az ellenforradalmi lázadás leverésében illetve a dolgozó nép védelmében tanúsított érdemekért adományozták. 2150 ilyen adományozás történt 1957. november 1. és 1958. április 4. között. Ez egy elnöki tanácsi szintű, tehát a legmagasabb szintű kitüntetés volt és kifejezetten az 56-os események, a forradalom és szabadságharc leverésében tanúsított érdemekért adták. Megszületett egy másik kitüntetés is, ez viszont egy teljesen új kitüntetés volt. 1957 áprilisában alapította a Minisztertanács, tehát ez egy alacsonyabb szintű kitüntetés volt, ez pedig a Munkás-paraszt Hatalomért Érdemérem. Ezt a kitüntetést megkaphatták mindazok, akik az ellenforradalom leverésében részt vettek - ez is korabeli frazeológia, tehát mindkét esetben így határozták meg a forradalmat -, hősi halottak posztumusz is megkaphatták és érdekes módon azok is, akik 1956. december 31-ig az új karhatalomba beléptek. Nagyon érdekes vonatkozás, hogy mind a Magyar Szabadság Érdemrend 56-ért adományozott példányai, mind pedig a Munkás-paraszt Hatalomért Érdemérem esetében az adományozottak gyermekei megkülönböztető figyelemben részesültek a továbbtanulás során. Tehát abban az esetben, hogyha sikeres felvételi vizsgát tettek, akkor mindenképpen fel kellett venni őket az egyetemre. Ezáltal értelemszerűen mások, akik szintén sikeres vizsgát tettek, de nem rendelkezett az édesapjuk ilyen kitüntetéssel, azok nem kerülhettek be az egyetemre illetve a középiskolai intézményekbe. A Magyar Szabadság Érdemrend esetében kifejezetten felsőoktatási felvételiről beszélhetünk, a Munkás-paraszt Hatalomért Érdemérem alapszabályában viszont az is le van írva, hogy középiskolai szintű oktatási intézményekbe kaptak kedvezményt a leszármazottak. 
A rendszerváltozás után ismét egy új kitüntetési rendszer született itt Magyarországon és ebben a rendszerben helyet kapott 1991-ben az 1956-os emlékérem. Ezt a kitüntetést értelemszerűen azok kapták, akik az 56-os immár forradalomnak nevezett események során kiemelkedő tevékenységet végeztek. Megkaphatták hősi halottak is posztumusz változatban. Az eredeti kitüntetés fehér szalagos, a posztumusz kitüntetés fekete szalagos, mindkettőt adományozták még a 2000-es években is, de az első nagy adományozásokra az alapítást követően, az 1990-es évek első felében került sor. Ezen kívül 56 emléke és értékrendje más módon is tovább élt és tovább él a jelenlegi kitüntetési rendszerben. Egyrészt 2002-ben megalapításra került a Nagy Imre Érdemrend, másrészt a honvédelmi miniszteri elismerések között is található egy Maléter Pál Emlékérem nevű kitüntetés. Egyik sem viselhető, tehát szalag nélkül adományozott emlékérem. Az egyik köztársasági elnöki szintű a másik pedig honvédelmi miniszteri szintű. Értelemszerűen a két névadó, tehát Nagy Imre és Maléter Pál teljesítményét és történelmi szerepét kívánták megörökíteni ezekkel a kitüntetésekkel és olyan személyek kaphatják, akik vagy 56 emlékének ápolásában vagy a társadalmi párbeszédben tesznek le olyasmit az asztalra, amely kitüntetést érdemel.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

július 20.

A sok sebesült között bejött egy karpaszományos őrmester. Mint mondta, másfél napig keresett bennünket, míg megtalált. Első pillanattól kezdve gyanús volt. Ilyenkor az a szokásunk, hogy hozzám irányítják a doktorok a gyanúsakat. Kérdezzem ki őket én. Aztán bízva az emberismeretemben, mielőtt megvizsgálják őket, már jó néhány adattal - emberi mivoltuk adataival - járulok hozzá diagnózisukhoz. Eddig ez még mindig bevált. Nem is nehéz, mert olyan naivul csalnak, hogy mindenki átlát rajtuk. Hát ez is így volt.
Kérdezem a vidám fickót, miközben leültettem, hogy mi baja? Hetykén azt mondja: Kérem Páter, nagyon féltem a tüdőgyulladástól, mert lázas voltam. Ettől a pillanattól kezdve legjobban szerettem volna felpofozni vagy leköpni, ahogy megérdemli. Szakaszparancsnok és ott hagyja az embereit. Néhány keresetlen szóval megmondtam a véleményemet. Erre éppen bejött Oláh Ferkó. Odaad neki egy hőmérőt. 37,5-ön kívül kutya baja sem volt. Mikor Feri is megmondta a nem kért véleményét, akkor mint egy remegő kutya, kérte, hogy szeretne vissza menni az alakulatához.
Tegnap este megjött a főnök, mondhatom tíz évet öregedett. Alig lehetett a szavát venni. Ahogy nagy nehezen kihúztunk valamit belőle, teljesen reménytelennek látja a helyzetünket. Halálfélelem fogja el állandóan. Nagyon kislegény lett.
Bezzeg ma! Mintha hét ördög bújt volna belé. Ismét a régi. Egyik buta parancsot a másik után adja. És mindezt ordítva, kiabálva. Alig győzünk a fejünkkel igent bólintani, előzetes összebeszélés után, hogy utána azt tegyük, amit a legjobbnak látunk.
Szlavaticzét éppen most ebéd után, 2 órakor bombázzák. Jól látom és hallom. Ebben a pillanatban jelentik, hogy a vezérőrnagy kíséretében a negyedik kocsi aknára futott. Meghalt két vezérkari. Mégsem tudok úgy sajnálkozni, mint mikor a sok száz és ezer ottmaradt magyarra gondolok. Mindig elfog a düh. Kihozzák őket felszerelés nélkül. Nekiküldik a tankoknak szinte csúzlikkal, vagy mint a múltkor a huszárokat a páncélosok ellen. Hát mi ez, ha nem hazaárulás? Akkor miért siránkozzam azokon, akik készítik a haditerveket az ilyen cselekedetekhez? Istenem, az én kedves Gornikimben vajon mi van? És otthon mi van? Mamikám, édes, imádkozz értem továbbra is!

 

Márai Sándor versével köszönöm meg figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást valamennyiüknek, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. A verset Csernák János mondja el.

Márai Sándor: Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, november 9