Rádióműsor - 2016. szeptember 14. - 175. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2016. szeptember 14-ei műsor (175. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/59279

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 175. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Istenünk, ezt a hazát te adtad nekünk. Te segítettél, hogy azt őseink hősiesen meg is őrizzék. Tégy alkalmassá engem is arra, hogy hazámat és nemzetemet védelmezzem, és segíthessek azoknak, akiket rám bíztál, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.” – A hazáért mondott imával köszöntöm önöket immár 175. adásunkban, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai műsorunkban többek között beszámolunk majd arról, hogy hétvégén, szombaton katonai zarándoklatra, Máriaremetére várják a katonacsaládokat.
• A Magyar Honvédség Katonai Rendészeti Központja bemutatót, katonai szemlét tartott, az ott elhangzott beszédekből hallanak részletet.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Szeptember 17-én szombaton, Máriaremetére katonai zarándoklatra várják ezúttal is a katonacsaládokat, a Magyar Honvédségben dolgozókat és családtagjaikat. A részletekről Berta Tibor ezredest, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökét kérdeztem. 

- A Nemzeti Katonai Zarándoklat legfontosabb része az valójában a szentmise. Tehát bármennyire is ezt a zarándoklatot bevezeti egy ebben az évben is megszervezett majd 15,5 kilométeres gyalogmenet, ami az istenhegyi Szent László templomtól indul el a II. kerületből és gyalogosan lehet elmenni Máriaremetére, a szentmise kezdetére, de a szentmise a legfőbb eseménye a zarándoklatnak. Sokan szeretnék, hogy világiasabb legyen a program. Ennek a zarándoklatnak, mint mindegy egyes zarándoklatnak a szenthely fölkeresése a legfontosabb momentuma. Az, hogy erre szervezünk más programot ez már csak plusz. Bemutatkozik egy első illetve harmadik századi római hagyományőrző légió, amivel azt is szeretnénk megmutatni, hogy mi volt a különbség egy olyan légió között, amely még nem volt keresztény katonákból álló légió, ez az első század illetve a harmadik század pedig Szent Mártonnak a kora, amikor már a katonaság kötelékébe beléphettek keresztény emberek is. Ennek lesz egy külső része, amikor a hagyományőrző légiósok megmutatják azt, hogy hogy nézett ki az első és harmadik századi légió, de lesz egy kis bevezető része is, amiben lehet még azt is taglalni fogjuk egy nagyon rövid ideig, hogy a kereszténység, a keresztény tanítás miként fogalmazta azt meg, hogy egy keresztény ember lehet-e katona vagy nem. Ez nagyon fontos dolog, mert az első századoknak az ókeresztény írói, akik mindezeket leírták és megfogalmazták, elég sokat gyötrődtek ezen mire kikristályosodott, hogy egy keresztény ember beléphet-e a hadseregbe vagy nem? Ha belép, akkor hogyan kell, hogy belépjen, hogyan és mit kell ott képviselnie? 
Lesz egy előadás is, ami szintén ahhoz a vonulathoz tartozik a zarándoklatban, amikor meg szeretnénk szólítani az embereket. Marosi Antalnak lesz egy előadása a kábítószer használat megelőzéséről. Nagyobb gyerekeknek és főleg szülőknek ajánlott. Aztán lesz természetesen egy kötetlen beszélgetés, lesz egy ebéd, gyerekeknek játszóház és mindenféle alkalmatosság, amivel tudnak foglalkozni. 
Én azt gondolom, a zarándoklat legfőbb célja az, hogy ott legyünk a szentmisén, hiszen az Isten hívására valamiképpen nekünk embereknek válaszolni kell, és ő mindig hív bennünket. 

Ne feledkezzünk el arról, hogy Kapisztrán-díj átadás is lesz, egy olyan díjé, amelyet három évvel ezelőtt vezetett be vagy hozott létre a Katolikus Tábori Püspökség. Hogyan és miképpen történik a díjazottak kiválasztása?

- Ez is egy elhatározás volt, amikor ezt az elismerést vagy kitüntetést létrehozta a tábori püspökség, hogy ennek egy alapító okirata legyen. Ebban az alapító okiratban valójában az van benne, hogy azokat részesítjük ebben az elismerésben, kitüntetésben, hiszen ennek több fokozata is van, akik a tábori lelkészeken keresztül segítik a tábori püspökséget. Ez lehet, hogy kicsit nyakatekert megfogalmazás, de valójában itt arról van szó, hogy mindazok a katonák, mindazok, akik a Magyar Honvédségnél, Honvédelmi Minisztériumban dolgoznak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a tábori püspökség a megfelelő keretek között a legjobban ki tudja fejteni a tevékenységét, vagyis ha egy tábori lelkészt akár egy helyőrségben, akár a programok megszervezésében támogat valaki, akkor érdemes erre a kitüntetésre. Lehet katona, lehet közalkalmazott, kormánytisztviselő, teljesen mindegy. A lényeg az, hogy a tábori püspökség javát szolgálja ezzel, hogy a tábori püspökség azt a tevékenységét ki tudja fejteni, ami igazából a célja, és amiért igazából létrehozták.

 

A Magyar Honvédség Katonai Rendészeti Központja bemutatót tartott szeptember 13-án. Az alakulat március elsejétől működik, minden helyőrségben jelen van. Feladata többek között a katonai rend fenntartása, rendezvények biztosítása, katonai járművekkel kapcsolatos baleseti helyszínelések elvégzése és nem utolsó sorban, közbiztonsági feladatokat is ellátnak. Simicskó István honvédelmi miniszter beszédében többek között arról beszélt, miért fontos, hogy az emberek biztonságérzetét növelni kell.

- Iraktól, Afganisztánon át a Nyugat-Balkán térségében folyamatosan jelen vagyunk. Szolidaritást vállalunk a szövetségeseinkkel és a biztonságot és békét szerető népekkel. Sok-sok pénzt áldozunk arra, hogy katonáink helytálljanak és Magyarország kivegye részét a veszélyek orvoslásában és kezelésében. A mai világban azt látjuk, hogy Európára is komoly veszély leselkedik. Az elmúlt időszak, brüsszeli, párizsi, nizzai cselekményei mind-mind ezt igazolják vissza. A magyar parlament, a magyar kormány javaslatára döntött arról, hogy a Magyar Honvédségnek, a Magyar Honvédség felkészített erőinek Magyarország biztonságában szerepet kell vállalnia itthon is. Ezt a feladatot önök kiválóan ellátták eddig is és ezt követően is. 

Mergancz Sándor dandártábornok, a Magyar Honvédség Katonai Rendészeti Központjának parancsnoka

- Új szolgálati formákat alakítottunk ki, megjelent a motoros és a kutyás katonai rendész szolgálat valamint bűnügyi helyszínelőinkkel is büszkélkedhetünk. Mindezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövőben képesek legyünk Military Police, azaz katonai-rendőri képességekkel bíró alegységet külföldi, NATO misszióba is kiküldeni. Tudvalevően a világban növekszik a különböző válságövezetek száma, ahol egyre inkább szükség van az említett szolgálatok munkájára.

Az eseményt, katonai szemlét bemutató zárta.

 

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter az egyik eseményen a sport fontosságáról, a sport honvédségben betöltött szerepéről beszélt. 

- Tudjuk, hogy a sport akaraterő tréning is, tehát az életre nevel ilyen módon is, hiszen az élethez is akarat, bátorság kell és a sporton keresztül játékos keretek között különböző versenyeken is megmérettetik a gyermek, a fiatalember és a felnőtt is. Így ezen keresztül szerintem az élet küzdelmeinek elviseléséhez ad erőt, energiát, hitet és fizikumot is. Egy katonától mindenki azt várja el, a civilek is, hogy harcedzett legyen, fizikailag, szellemileg is rendben legyen, az ország védelmében betöltött emberfeletti bátorságot föl tudja mutatni. Ehhez viszont kell fizikai-lelki egyensúly és kell fizikai állóképesség is, a sporton keresztül ezt meg lehet szerezni. Én azt hiszem, hogy a sport valamennyi szegmensét érdemes fölkarolnunk, támogatnunk, a leginkább egyébként azt, ami a katonasághoz köthető, különböző küzdősportok, sportlövészet és sok minden más, de szellemiségében valamennyi sportág hasznos.

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. 

július 16. vasárnap

Kálmánnak bementem kora reggel Szlavaticsébe, hogy megtudjuk, hol lesz a helyünk. Mert mondanom sem kell, hogy Libinkiben semmit sem tudott senki. Annyi mégis kiszivárgott, hogy talán Szlvaticsében van valami magasabb parancsnokság. A saját vonatunk parancsnokságát sem tudtuk, hol van. Megérkezünk. Annak rendje-módja szerint tisztelgünk. Milyen kár, hogy nincs nálam valami kémeknél használt titkos fényképező gép, mert lefényképezném ezt a nagyképű alezredest, aki fogadott bennünket! Mikor megmondtuk jövetelünk célját, rámutatott a térképre, és azt mondta: Az egyik házcsoportot itt foglaljátok el. Halkan elrebegtem őcézárságának:
Az északit vagy a délit? Prepotens hangon felelte: Tábori lelkész úr, mi az, hogy északit vagy délit? Itt csak egy van. Az úttól északra. Igenis, dadogtam a nagy Cézárnak kijáró alázatos tisztelettel és bocsánatkérő szemlesütéssel.
Mikor kijöttünk szobájából, megmutattam Kálmánnak az én sokkal kisebb térképemen, hogy igenis van déli házcsoport is. Ahogy elértük a jelzett csoportot, akkor derült ki, hogy az gőzmalom és fűrésztelep. Ismét egy példa a pléhgalléros hülyeségre.
Otthon meglepetés ért. A gh. százados azt mondta, menjünk ki a gőzmalomba, talán odakerülünk. Közben tudni illik, befutottak a különböző hírek /nem rendelkezés, csak kósza hírek/, hogy aki bírja marja. Ha az egészségügyi oszlop nem lesz résen, valami lehetetlen helyen fog települni. Gyorsan újra autóba ültünk, és elmentünk a malomba. De már ott voltak a hadosztályunkból. Gyerünk gyorsan tovább. A környező tanyák mind tele voltak emberekkel. Otthon akkor azt ajánlották, hogy próbálkozzunk Krzywowolkán. De ott is ugyanez volt a helyzet. Pedig ez jó hely lenne. Csak azt nem tudjuk, merrefelé nyúlik a mi hadosztályunk. Szélén vagyunk-e vagy hol. Szép ez a falu, rendes, jó házak. Mindenütt megrémült emberek, akiknek most új az a tömeg és összevisszaság. Eddig hébe-hóba láttak egy-egy átvonuló kisebb alakulatot. Közben pedig szántottak vetettek, és élték a maguk egyszerű, mégis nyugodt életét. Mi is ilyenre vágyunk. De mint eddig: egyedül voltunk, jól tudtunk dolgozni, segíteni. Azt hiszem, ettől most végleg elbúcsúzhatunk. Zsúfolódni látszik az egész hadszíntér. Újra autóba vágtuk magunkat. Bejártuk a környéket. Szörnyű mocsaras egyik-másik terület. Mintha odajutottunk volna, ahonnan elindultunk tegnap reggel. A pripetyi mocsarak kellős közepébe.
Most itt ülök Lipinki közepén, egy pajta mellett. A kápolnakofferemen írom ezeket a sorokat. A pajtában fogok aludni, mert a házakban millió légy van.
A faluban végig kihirdettük, hogy tábori mise lesz. A mieinken kívül ott volt az egész falu. Megható volt látni ezeket az embereket. Van itt lengyel, ukrán, orosz. Ez a vidék már az a keveredés, amelyik mindig aszerint fél, melyiknek a barátja vagy ellensége jön be. A magyarokat valamennyien szeretik, ahogyan utálják szintén valamennyien a németeket.
Sírtak az emberek, mert érezték, hogy most jön a háború legszomorúbb szakasza az ő számukra is. Mikor már tegnap óta látták ezt a kavargó összevisszaságot, a békés szemlélődést felváltotta bennük is az a bizonytalanság, mely mindenkit elfog, ha a háza vagy földje, vagy akár a faluja közelében folynak a hadműveletek.
Odajöttek a mise után a kis hevenyészett oltárhoz és áldásomat kérték. Hozták a gyermekeiket, a legkisebbeket is. Bennem is elszorult a szív ezen a látványon.

 

Köszönöm figyelmüket, hogy velünk tartottak, bennünket hallgattak, tegyék ezt majd jövő héten is. 175. adásunkkal jelentkeztünk és bízunk abban, hogy tartalmasnak ítélték ezt is. Az adás elkészítésében segítőtársam volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió. Hazáért mondott imával kezdtem mai adásunkat és a békéért mondott imával zárom azt, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Urunk Jézus Krisztus, te azt ígérted nekünk, hogy a te békédet adod nekünk, de nem úgy mint ahogyan a világ adja. Kérünk adj szívünkbe igazi békét, hogy önmagunkkal, életünkkel, sorsunkkal megbékéljünk, s így másokkal is békességben élhessünk Krisztus a mi Urunk által! Ámen!”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, szeptember 14