Rádióműsor - 2016. szeptember 21. - 176. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2016. szeptember 21-ei műsor (176. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/59418_inter_arma_caritas-szazhetvenhatodik_adas

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 176. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. S ha élni akarunk, mi is csak ezt a példát követhetjük.” – Márton Áron gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

• Az Inter arma caritas 176. adásával jelentkezünk, melyben egy összefoglaló hangképes beszámolót hallanak a XXII. Nemzeti Katonai Zarándoklatról, amelyet Máriaremetén tartott a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálata.
• Természetesen folytatjuk mai műsorunkban is Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

A Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonák, kormánytisztviselők, közalkalmazottak és családtagjaik valamint nyugállományú katonák és családtagjaik számára immár 22. alkalommal rendezték meg a Nemzeti Katonai Zarándoklatot. Az eseményre a Katolikus Tábori Püspökség szeptember 17-én a Budapest-Máriaremetei Kegytemplomba várta a családokat, ahol Bíró László katolikus tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa mutatott be szentmisét. Szűcs László összeállítását hallják.

Miért fontos a Nemzeti Katonai Zarándoklat a Magyar Honvédség katonái illetve a Katolikus Tábori Püspökség számára?

Bíró László katolikus tábori püspök

- Egyrészt azért, mert a Szűzanya ünnep, a Fogolykiváltó Boldogasszony ünnep tényleg kötődik a katonasorshoz. Különösen a II. világháború ideje alatt volt nagyon erős ez a kultusz, amikor várták haza a foglyokat az itthon maradt családtagok és fohászkodtak a Szűzanyához, hogy szabadítsák ki őket a fogságból. Az én családomban is volt ilyen fogvatartott, aki négy évig volt Szibériában. Ma már kicsit eltávolodtunk ettől a kultusztól, pedig nagyon időszerű. Másrészt pedig belső ünnepünk, családi ünnepünk ez, jól esik nekünk is egymással találkozni, akik idetartozunk a Tábori Püspökséghez. Harmadrészt ez a zarándoklat – gyalog is jöttek most ide katonák –, azt is ki akarja fejezni, hogy a katonalelkész nem izolálódhat a honvédségtől, nem egy vákuumban működő szervezete a honvédségnek, hanem beleszervesül. Éppúgy a békét védi a tábori lelkész, mint ahogyan a rábízott katonák is a békéért élnek tulajdonképpen. Épp a miniszter úr mondta el, hogy a kínai írásjelben a katonát, lándzsát tartó, békét védő emberként ábrázolják és ez a békének is a jele. 
Amikor idekerültem, Makkosmárián nagyon kevesen voltunk és alig volt köztünk katona. Azért most már szépen kiforrja magát és anélkül, hogy valaki is kötelezve lenne erre, kialakul egy spontán közönsége az évenkénti katonai zarándoklatnak, sőt a gyalogzarándoklat részének is. Ők már korán reggel elindultak és bőrig ázva érkeztek meg. Egész úton áztak, de ez is hozzátartozik a zarándoklathoz. Nagyon szép a mai ünnepünk, mert egységet erősít, és valahol fölhívja a figyelmet a lét transzcendens dimenziójára. Arra is fölhívja a figyelmet, hogy a katona nem csak zsoldos, hanem értékvédő. Tehát amikor békét véd, akkor értéket véd, amikor Isten fele fordul, akkor egy szilárd rendet vigyáz tulajdonképpen. 
Az Irgalmasság évében emlékeztünk egy sajátos nézőpontból Fogolykiváltó Boldogasszonyra. Aztán, mivel Szent Márton év van, a római legiosok, hagyományőrzők segítettek abban, hogy tudjunk emlékezni arra a Szent Mártonra, aki katonacsaládból származott, akiről ennyit jegyeztek föl, hogy a bajtársi egységet nagyon tudta pártfogolni míg a katonaságnál volt. A harmadik szempont, ami megjellemezte az idei találkozónkat, az a forrongó, krízisben lévő Európa. Azt próbáltuk konkretizálni egy kicsit, hogy mi az az érték, amit véd a katona, mi a tartalma az értékvédelemnek? Vigyáznunk kell az életet, a családot, oda kell figyelnünk a reményre és vigyázni a reményt. Tehát az értékvédelem konkrét tartalmáról próbáltunk beszélni ebben az összevissza hánykolódó világban. 

Miniszter úr, pontosan próbálom idézni, Arany Érdemérem elismerést vehetett most át a Katolikus Tábori Püspökségtől.

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter

- Nagy megtiszteltetés számomra. Kapisztrán Szent János a történelmi időkben nagyon komoly helytállásról tett tanúbizonyságot, 1456-ban a Nándorfehérvári diadalnál elévülhetetlen érdemei voltak. Mindenképpen a bátorság és a hit jellemezte az ő tevékenységét. Én azt hiszem, hogy ez minden magyar ember számára nagy megtiszteltetés. Nagyon köszönöm a Tábori Lelkészi Szolgálatnak, püspök atyának, a lelkészeknek, akik úgy látták, hogy én most erre érdemes vagyok. Nyilván ezt majd igyekszem megszolgálni. Az biztos, hogy a mai korunkban ennek a díjnak különösen nagy ereje és üzenete van, hiszen bizonyos értelemben a történelem ismétli önmagát. Akkor is fontos volt Európa számára az akkori világ legerősebb hadseregét megállítani, fontos volt, hogy egy más hitű, más civilizációból érkező oszmán, török birodalom terjeszkedését megállítsa, védelmezze Európa külső határait, védelmezze az európai kereszténységet és ezen keresztül a magyarságot is. Ma is egy kicsit hasonló a helyzet, nyilván nem ilyen módon és nem ilyen mértékben jelennek meg ezek, de azért mégiscsak valami olyan hasonlóság és párhuzam vonható, amely arra hívja föl a figyelmet, hogy szükség van mindig is az összefogásra, szükség van, hogy az európai népek, nemzetek a kereszténység szellemiségének tükrében erőt tudjanak fölmutatni és védelmezzék ezt a civilizációt, ezt az értékrendet, amelyet az európai kereszténység jelent. 

Honvédelmi miniszterként hogy látja a Tábori Lelkészi Szolgálatok jelentőségét, fontosságát a Magyar Honvédségben?

- Szerintem többleterőt adnak a katonáink számára, hiszen egy katona lehet jó harcos, de az igazi jó harcos a bátorságot akkor tudja magas szintre emelni, hogyha hittel harcol. A hitet adják meg katonáinknak a tábori lelkészeink. Ráadásul a lelkigondozáson keresztül a lelküket is rendben tartják, egyfajta egyensúlyt próbálnak megteremteni a katonáink lelkében és fizikumában. Ez nagyon fontos dolog, egy olyan lelki segítség számukra akár misszióban, akár itthon, akár a határainknál, akár a hétköznapokban, amely nélkül szerintem kevésbé tudnák ellátni hivatásukat olyan bátorsággal és szakértelemmel, ahogyan ezt teszik. Szerintem ez egy rendkívül jó döntés volt annak idején, amikor a Tábori Lelkészi Szolgálatot létrehoztuk és én úgy érzem, hogy kiválóan felkészült lelkészek vannak, akik nagymértékben segítik a katonáink helytállását. Köszönet jár érte nekik.

A Légierő Zenekar Veszprém sokadik éve vesz részt a Nemzeti Katonai Zarándoklaton. 

Katona János alezredes, a Légierő Zenekar Veszprém karnagya

- Tulajdonképpen valóban a kezdetektől fogva itt szolgálunk. Én istenfélő ember vagyok, a neveltetésemben is benne volt ez és én úgy látom, hogy a Magyar Honvédségnél nagy igény van erre. Akkor határoztuk el, hogy ne csak tábori lelkész formájában jelenjen meg, hanem a zene formájában is megjelenjen a szolgálatuk. Így lettek ezek az egyházi énekek elég sok munkával áthangszerelve katonai fúvós zenekarra. Ennek a szépségét és gyönyörűségét külön nem kell ecsetelnem. Elkészítettünk egy dvd-t, amelyre 130 éneket vettünk föl és nagy szeretettel ajánljuk azoknak, akiket érdekel. 

Takács Tamás alezredes, a Katolikus Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze

- Valójában 28-an voltunk, mindenki teljesítette a gyalogmenetet. Beleszámítva azt, hogy végig zuhogott az eső, nem volt kis teljesítmény. A táv nem volt hosszú, 15 km, viszont én azt hiszem, hogy nem a távolság, hanem az együttlét az, ami megadja a nehézségét és az értékét is egy ilyen zarándoklatnak. Az első zarándoklat még a 20 éves jubileumi zarándoklat volt, annak a nyomdokán próbáltunk egy picit valamifajta hagyományt teremteni, hogy ne csak beszéljünk meg ne csak együtt legyünk, hanem valamit csináljunk is együtt. Akik rövidebb-hosszabb ideig kisebb-nagyobb távokat meg tudnak tenni együtt, akár ilyen zord időjárási körülmények között is, azok az emberek talán egy picit együtt tudnak lenni, per abszurdum imádkozni. A menet, a valahonnan valahova eljutás az nem csak a katonáknak, hanem a keresztény embereknek is a hivatásához tartozik. Bízom benne, hogy a jövőben is lesz gyalogzarándoklat, mert annak van értelme, hogy együtt jussunk el valahonnan valahová.

A szentmise után átadták a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett elismeréseket. Ezzel a kitüntetéssel jutalmazza a Katolikus Tábori Püspökség azokat a katonákat, kormánytisztviselőket, közalkalmazottakat, azok munkáját, akik segítik a tábori lelkészek tevékenységét. Idén Arany Érdemérem elismerést kapott Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, Ezüst Érdemérem elismerést kapott Kun Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos, Náday Gyula nyugállományú alezredes és Jagadics Péter nyugállományú alezredes. Bronz Érdemérem elismerést Csurgó Attila ezredes, Kiss Róbert ezredes, Köpöczi József önkéntes műveleti tartalékos ezredes vehetett át Bíró László katolikus tábori püspöktől. Ezüst Emlékérmet kapott Esterházy László máriaremetei plébános és Hennel Sándor őrnagy. A Bronz Emlékérmet Kiss Vilmos helvéciai plébánosnak, Farkas Róbert főtörzszászlósnak és Gajó Péter törzszászlósnak nyújtotta át a püspök. Oklevélben részesült Kapás Agáta hadnagy, Lovász Balázs hadnagy és Szecsődi Tamás Tibor hadnagy, Emléklapot pedig Soós Lajos törzszászlós illetve Bukovinszkiné Apáti-Nagy Éva őrmester kapott.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, ezúttal is Bőzsöny Ferencetől.

július 17.

Úgy állapodtunk meg otthon, hogy végső helynek Krzywowolkát ajánljuk. Beleegyezett az alezredes. Rögtön lefoglaltam. De jelentettem Kálmánnak, hogy nem hiszek az odaköltözésünkben. Olyan szép falu, hogy a magasabb parancsnokság szemében az egyszerű sebesültek számára túl gyönyörű lesz. 
Most már látjuk, hogyan zsúfolódik egy-egy alakulat. Ég tudja, milyen hadosztálynak milyen alakulatai keverednek össze errefelé. Ahogy bejártam az egész környéket, meglepetve látom, hogy úgyszólván senkit sem ismerek. Csak itt-ott kiáltanak felém idegen csapatokból: Nézd, nem a Nádasi tanár úr, szervusz Alfonz, szentatyám, te vagy az? és hasonlókat.
Ilyen tömeghisztéria még nem volt. Sokan jönnek idegösszeomlással hozzánk, hogy segítsünk rajtuk. Látszik, hogy valóban nem játsszák meg a bajt, hanem a legkülönösebben hat rájuk a hangulat. A hasmenés, a hányás a legközönségesebb tünetek. Remegnek erős emberek, dadognak a legegyszerűbb mondatokban. Folyton nevetnek vagy sírnak, mások veszekednek, zsörtölődnek. És végül vannak súlyosabbak, akik folyton vezényelnek és rohamra, meg támadásra akarnak indulni. Megmondtam Kálmánnak, hogy vége a türelmemnek. Most látom igazán, mit jelentett nekem a sok cserkésztábor szervezése, vezetése. A sok emberrel való találkozás.
Más emberek tetteinek, módszereinek elemzése, bírálata. Ezért van minden ellentét, mert a kisebb rangú tisztek nem mernek a maguk feje szerint cselekedni. Hozzászoktak, hogy mindenre parancsot kapjanak, akárcsak az apácák a bután vezetett kolostorban. A magasabb rangúak távol vannak, összeköttetés nincs. Mire a futár megjön az egyik paranccsal, az már végrehajthatatlan. Amelyik aktív tiszt pedig hozzánk jön, hacsak nem sebesült, akkor legalábbis spicces. Tehát normálisan nem lehet vele beszélni. A többi gh-ás, aki a saját nehéz dolgával van elfoglalva, hogy biztosítsa ennyi embernek, állatnak és gépnek a napi betevő falatját.
Hát gyerünk! Eddig sem tűrtem a - vigyázz, tábori lelkész úr - féle üresfejű elintézési módot egyik nagyképű tiszttől sem, ezentúl mégkevésbé.
Ma is annyi ilyent hallottam, hogy már unalmas beleírni a naplómba. És az a legszomorúbb, hogy meg vannak győződve róla, hogy a civil /tehát én is / nem veszi észre, hogy mennyi kárt tesznek a katonáink között.
Fogalmuk sincs a pedagógiához. Ilyenkor bizonyosodik be, hogy lehetetlen így élni, ilyen nehéz helyzetben, amiben most vagyunk. Szomorú tünet: óránként jönnek az újabb parancsok.
Bármit kérdezünk motoros vagy autós futárral, senki sem tud megbízható választ adni arra: miért vonulunk fel vagy vissza.
A rémhírek kószálnak, kavarognak, nagyobbodnak. Mindenki tudni vél valami biztosat. Ahogy ma összetettük az utolsó 24 óra adatait, abból a következők világlanak ki. Vagy az oroszok egyenesítik a vonalukat, amit már Gornikiben is láttunk, vagy egyszerűen a vége felé megy a háború, és ezen a területen összpontosított támadást kezdenek, hogy minél hamarabb kiverjenek bennünket a hazájuk területéről.
Vagy, amit mind jobban suttognak a németek: merénylet készül Hitler ellen. Mások úgy tudják, hogy már meg is történt. A német vezérkar józan része titkos tárgyalásokat kezd a merénylet után az angolokkal és az oroszokkal. Ki tudja, melyik igaz? Ki tudja, nem mindegyik igaz-e? Uram, Isten, most vigyázz ránk, hogy szét ne zülljünk!

 

A mai adás elkészítésében segítőtársam volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió. Köszönöm a figyelmüket, hogy bennünket hallgattak. Tegyék ezt majd egy hét múlva is, akkor jelentkezünk újabb adással, riportokkal, interjúkkal, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Márton Áron püspök gondolataival indítottam mai műsorunkat és ezzel kívánok további tartalmas rádiózást önöknek!

„Másképpen harcol a közösségért is, aki a kisebb közösségnek, egy népes családnak az életében naponta érzi és viszi a többekért való felelősséget.”
    

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, szeptember 21