Rádióműsor - 2016. szeptember 7. - 174. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2016. szeptember 7-ei műsor (174. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/59122

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 174. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Urunk, adj nekünk erőt, hogy rád figyelő alázattal keressük és megtaláljuk Boldog Vilmos püspök példájára és közbenjárására a saját hivatásunkat, célunkat ezen a földön. Ne hagyd, hogy üres semmittevés, vagy önmagunk kicsinyes leértékelése tehetetlen sodrássá változtassa életünk. Oly sok érdekes, szép feladat áll előttünk. Segíts Urunk bölcsen a tőled kapott értékeink, talentumaink felhasználásával megtalálni azt a közösséget, akik szeretetében, szolgálatában elérhetjük életünk célját ezen a földön.” – A hivatásért mondott imával köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Elkezdődött az iskola. Mai adásunkban a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium tanévnyitó ünnepségére hívjuk, invitáljuk önöket, az ott elhangzott köszöntőkből hallhatnak majd részletet valamint a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökének tanévnyitó fohászát.
• Ezt követi majd egy rövid programismertetés, a Katolikus Tábori Püspökség őszi programjairól hallanak Berta Tibor ezredestől.
• Adásunk végén folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium tanévnyitó ünnepségére látogatunk el a következő percekben, amely egy fohásszal kezdődik, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökének, Berta Tibor ezredesnek fohászával. Ezt követően részletet hallanak az intézmény igazgatójának és a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárának köszöntőjéből.

Örökkévaló Urunk, minden tudásnak és bölcsességnek forrása! Kérünk, hallgasd meg fohászainkat a mostani tanév elején, add nekünk lelked segítségét, hogy általa mindnyájan bölcs szívhez jussunk! 
Nevednek segítségül hívása adja meg az itt jelenlevő tanároknak, civil és katonai nevelőknek, szülőknek és diákoknak a te Lelkednek adományait: a bölcsességet, az értelmet, a jó tanácsára való hallgatást, a testi, szellemi és lelki erőt, a tudást, a szelíd türelem jóságát.
Legyen áldásod és kegyelmi segítséged a Kratochvil Károly Honvéd Középiskolán, hogy mindazok, akik a tudás ismereteit e falak között bölcsen oktatják és mindazok, akik ezt tanulékony szívvel hallgatják és befogadják, legyenek és váljanak igaz emberré, egymás és embertársaik nemes lelkű támogatóivá, segítőivé, országunk, népünk és hazánk javára.
Adj kitartó erőt a diákoknak az elkövetkező tanévben, hogy okos figyelemmel tanuljanak, szorgalmas akarattal szerezzenek ismereteket, fegyelmezett rendszerességgel sajátítsák el a jót, engedelmes szívvel fogadják el tanáraik, oktatóik, nevelőik jóakaratú döntéseit, jó szándékú törekvéseit, segítő és útmutató tanácsait! Legyen ez így akkor is, amikor mindezek nem biztos, hogy a kedvükre valók!
Áldd meg Urunk a tanárokat, a nevelőket, adj nekik jókedvű buzgóságot a tanításban, türelmet az ismeretek átadásában, derűs örömöt az elért eredmények fölött, örvendező reményt az esetleges kudarcok miatt, töretlen akaratot a jó, a szép és az igaz átadásában.
Legyen ez az iskola az elkövetkező tanévben az igazság buzgó keresésének és önzetlen továbbadásának kiemelkedő helye, hogy azok, akik itt oktatnak és tanulnak fel tudják vállalni Szent Ágoston felkiáltását: „Intellege ut credas, crede ut intellegas! - Érts, hogy hinni tudjál, higgyél, hogy értsél!”
Őrizzen meg benneteket Úr, óvjon meg minden veszélytől és rossztól, és áldjon meg titeket az Ő kegyelmei által. Ámen.

Berkecz Gábor igazgató

„Non recuso laborem – Nem futamodom meg a munkától”. Tisztelt Államtitkár Úr, Tisztelt Tábornok Úr, Ezredes Urak, Alezredes Úr, Katonák! Tisztelt Szülők, Tisztelt Növendékek, Tisztelt Pedagógus Kollégák, Tisztelt Megjelentek!
Márton Áron, Erdély megtörhetetlen püspökének papi jelmondata a „Nem futamodom meg a munkától”. Azé a Márton Ároné, aki két diktatúrával szemben kiállt a hit, az igazság, a haza és a magyarság mellett. Azé a Márton Ároné, aki száz évvel ezelőtt a doberdói fennsíkon harcolt és azé a Márton Ároné, aki 1919-ben iskolánk névadójának katonájaként, a Székely Hadosztályként harcolt. A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium jelmondata is lehetne, hogy „Nem futamodom meg, nem futamodunk meg a munkától”, mert csak a munka, a tanulás, a hit adhat elismerést, örömöt, elégtételt és jövőt saját magunk számára és hazánk, Magyarország számára. Csak a munka által válhatunk jobbá s kérek mindenkit, különösen a kilencedikes és tizenkettedikes növendékeket, hogy a kilencedikes növendékek a lehető legjobban és legszorgalmasabban kezdjék meg tanulmányaikat a honvéd középiskolában. Legyenek büszkék magukra azért, mert az ország legkeményebb békatáborát hajtották végre sikeresen úgy, hogy többen lemorzsolódtak. De az a büszkeség ne önteltséget adjon, hanem hitet és erőt a további munkához, mert ez a hat nap csak a bevezetés volt. Ez alatt a hat nap alatt kapták meg a jogot, hogy ebbe az iskolába járhassanak. A tizenkettedik évfolyam tanulóinak pedig felhívom a figyelmét, s legyen ez az iskola igazgatójának első tanévi parancsa, hogy kezdjék meg a katonai továbbtanulás iránti felkészülést, mind a Ludovika Zászlóalj, mind az Altiszti Akadémia irányába. Csak munka által tudják elérni az álmaikat, tudják megvalósítani azt az életet, amelyet szeretnének. Kratochvil altábornagy megfogalmazta azt, hogy mi az, ami egy nemzetet erőssé tesz, mi az, amire egy országnak szüksége van. Erős, hatalmas az a nemzet, amely a múltnak eseményeit, katonai erényeit, embereit megörökíti, kegyelettel ápolja, s ezen emlékeken nevelődik. Hajrá Kratochvil, hajrá Magyar Honvédség!

Dr. Dankó István, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára

- Az iskola és a honvédelmi vezetés, a Magyar Honvédség kifejezett és eltökélt célja a honvédelmi nemzettudatosság újraélesztése, jórészt az oktatás és nevelés eszközeivel vagy akár az önkéntes tartalékos rendszer bevezetésével és működtetésével illetve folyamatos továbbfejlesztésével és nem utolsó sorban a hadsereg és a társadalom közötti még szorosabb kapcsolatrendszer kialakításával. Ennek a törekvésnek a részeként működik most ez az iskola. Bátran mondhatom, hogy az összes olyan reményt, amit hozzáfűztünk néhány évvel ezelőtt, be is váltotta. Sőt, még többet is. Szükséges, fontos és megkerülhetetlen a fiatalok honvédelmi nevelése, akár még abban az esetben is, ha ők a végén nem a katonai pályát választják. De legalább tudják, hogy ez az élet miről szól, és mivel tartoznak a hazájuknak, ha erre szükség lenne.

 

Katonai zarándoklat, szavalóverseny, nemzetközi esemény előkészítése a Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatnak... a Katolikus Tábori Ordinariátus programjai közül említettem néhányat. A részletekről Berta Tibor ezredes, általános helynököt hallják.

- Hogyha egy esztendőt megnézünk a Katolikus Tábori Püspökség életében, akkor januártól nagyjából egészen tavasz végéig szinte alig van olyan kiemelt eseményünk, amiről be lehetne számolni. Akkor megsűrűsödik a dolog, hiszen ott van a Lourdes-i Zarándoklat, a Hősök Emléknapja, a Honvédelem Napja, Cirill-Metód megemlékezés Zalaváron és a nyári Zalavári Gyerektábor. Utána az év második részében van a programjaink jelentős hányada. Nemsokára lesz szeptember 17-én a Nemzeti Katonai Zarándoklatunk és szeptember végén, október elején a Családerősítő Hétvége. Ebben az évben itt lesz Budapesten a következő évi nemzetközi Lourdes-i zarándoklat előkészítője, amire körülbelül húsz országból érkeznek delegációk. Itt van előttünk október 6., az aradi vértanúkról való megemlékezésünk a Ludovika kápolnában, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen illetve a versmondó verseny, amit idén az 56-os forradalom és szabadságharc emlékére szervezünk meg. 

Nézve a legközelebbi programot, a katonai zarándoklatot, összetett program, hiszen talán én úgy gondolom, hogy nem csak azokat a katonákat, honvédségi dolgozókat várják ide, akik kimondottan vallásos érzelműek.

- A Lourdes-i Katonai Zarándoklatban is vannak kifejezetten istentiszteleti, vallásos programok és vannak olyan programok, amelyek nem kifejezetten kötődnek a vallásossághoz. A Nemzeti Katonai Zarándoklatnak is a legfontosabb része a szentmise, bármennyire is bevezeti a zarándoklatot egy ebben az évben is megszervezett majd 15,5 kilométeres gyalogmenet, ami az istenhegyi Szent László templomtól indul el a II. kerületből és gyalogosan lehet elmenni Máriaremetére, a szentmise kezdetére.

Akik Máriaremetére szeretnének menni, résztvevők szeretnének lenni ezen a katonai zarándoklaton, megtehetik-e ezt?

- Természetesen, egy regisztrációhoz kötött a zarándoklat, de nyitottak vagyunk bárkinek a részvételére, bármennyire is úgy tűnik, hogy ez egy katonai zarándoklat. Nagyon érdekes az, hogy a Tábori Püspökség vagy a Katonai Ordinariátus, amikor létrejött Magyarországon és létrejött számos országban a világon, akkor vissza kell mennünk a kezdetekhez, 1986-hoz, amikor Szent II. János Pál pápa kiadta a Spirituali Militum Curae kezdetű apostoli konstitúciót. Ebben nagyon világosan benne van, hogy a tábori püspökségek együttműködnek azzal az egyházi szervezettel, amelyik országban vannak. Tehát mi nem vagyunk egy privilegizált szervezet, nem vagyunk kívül a katolikus egyház területi püspökségein, hanem együttműködünk azokkal az egyházmegyékkel, azokkal a püspökségekkel egy adott országban, ahol létezünk. Egy latin szóval fejezték ezt ki, azzal, hogy a tábori püspökségek kumulatívan működnek, vagyis egy együttműködés kell hogy legyen azokkal a területen lévő egyházakkal, ahol éppen vagyunk. Ha ez egy plébánia, akkor plébánia, ha egy templomi közösség pusztán, akkor egy templomi közösség, ha egy területi püspökség, akkor egy területi püspökség. Így azoknál az alakulatoknál ahol mi vagyunk, amelyek egy városban, egy megyében, egy járásban vannak, ott együttműködünk azokkal az egyházakkal vagy együtt kéne, hogy működjünk azokkal az egyházakkal, akik ott jelen vannak. Fontos, hogy együttesen dolgozzunk, hiszen itt nem valami versengésről van szó, hanem arról, ahogyan nagyon szépen kifejezte a II. vatikáni zsinat, hogy az Isten népét, akik mi vagyunk, közösen tudjuk megszólítani. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló, Bőzsöny Ferenc folytatja a kötet felolvasását. 

július 15. szombat

Végre megérkeztünk 135 kilométeres vonulás után. Mindez 12 óráig tartott Libinkibe. Amitől féltünk az elmúlt hetekben, az ilyen váratlanul és hirtelen következett be. Ahogy jöttünk az úton, most kiszélesedve láttuk azt a fejetlenséget, amit eddig csak a saját körletünkben tapasztaltunk. Most felnagyult a látvány hadtestnyire. Pedig nem láttunk sok idegen vonulót. Csak a tőlük és hozzájuk menő vagy menni akaró futárok, kisebb egységek ideges kapkodását tapasztaltuk. Senki semmit sem tudott. Illetve, mindenki mindent jól akart tudni. Minél közelebb volt a magasabb parancsnoksághoz, annál intimpistábbnak játszotta ki magát. A tömeghisztéria néha olyan erővel volt tapasztalható, hogy a legkisebb saját zajra majdnem tömegszerencsétlenség lett. Végül is a legerélyesebben kellett megtiltani néhány gyenge idegzetű aktív tisztecskének, hogy ne adjon le vaktában sorozatot, ha egy egér végigszalad a környező erdőben. Ó ti, kis hős aktívjaink, hát erre készültetek a Ludovikán?
Ha útelágazáshoz értünk, megindult a kupaktanács. Persze, torlódás, kiabálás, káromkodás. Az egyik elágazás után, még világos volt, jelenti az egyik tábori csendőr, hogy akna van az úton. Senki sem ért hozzá, hogy eltávolítsa. Elmentünk megnézni, hol a helye. Egy ismeretlen főhadnagy megkérdezi: Ki tudja hatástalanítani? Senki sem válaszol. Erre az egyik hadnagy, akit szintén nem ismertem, fene tudja, honnan keveredett ide, rám néz, és gúnyosan azt mondja: Majd a szentatya. Nem szóltam semmit. Nem mondom, hogy nem remegett a szívem és a kezem. Amikor túljutottam a veszélyesnek jelzett kétszáz méteren, csurom vizes voltam. Sajnos, az utánam következő harmadik kocsi felrobbant. Leálltunk, kivontattuk a kocsit, sebesültjeit bekötöztük. Ők szerencsétlenségükre, nem szálltak ki.
Mikor megérkeztünk, az egyik sebesültszállító hordágyán aludtam. Előtte alig tudtam ezeket a sorokat papírra vetni, annyira remegett a kezem a vezetéstől és a fáradtságtól. Felsóhajtottam: Édes jó Istenem, add, hogy egész háború alatt sohase kelljen visszamenni Oroszországba!

 

Köszönjük, hogy velünk tartottak, hogy megtiszteltek figyelmükkel. Tegyék ezt majd egy hét múlva is, akkor jelentkezünk újabb adásunkkal. Megköszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották, bibliai idézettel zárom mai adásunkat.

„Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK  AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, szeptember 7