Rádióműsor - 2017. április 19. - 204. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. április 19-ei műsor (204. adás), mely itt hallgatható  meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/62920

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 204. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Az élet fő kincse nem az egészség, hanem a lélek tisztasága és csendessége.” – Gárdonyi Géza gondolataival kíván a szerkesztő, Fodor Endre, tartalmas időtöltést, kellemes rádiózást valamennyiüknek.

 

Folytatjuk azt a sorozatot, amelyben tábori lelkészekkel beszélgetek azokról a témákról, amelyekkel felkeresik az alakulatokat és megosztják gondolataikat a katonákkal. Ezúttal Szentesi Csaba őrnagy, görögkatolikus tábori lelkész beszél az otthonról.

Ma talán azt látja az ember, hogy a gyermekek jóval tovább maradnak a családi környezetben, a családi kötelékben. Hogyan látod azt, hogy az olyan helyzetben lévő családoknál, ahol már nagyobb gyerekek vannak, akik még a szülők kötelékében, közös háztartásban élnek, hogyan lehet azt a kényes egyensúlyt megtartani, hogy tulajdonképpen még gyerekről beszélünk, de már tiszteletben kell tartani, hogy egy önálló véleménnyel rendelkező, saját döntéssel rendelkező személyiségről van szó?

- Kétségtelen, hogy mindketten a feleségemmel csak pislogunk, hogy a mai huszonévesek, a mai fiatalság hogyan viszonyul a mai kor kihívásaihoz vagy egyáltalán mi az életszemléletük. Köszönő viszonyban sincs bizonyos területeken a miénkkel, ha visszagondolok arra, hogy mi húszévesen hogyan gondolkoztunk a világról, milyen terveink voltak, hogy képzeltük el az életünket. Nyilvánvalóan a mintát követik a gyerekeink. Tehát amit mi szülők és nagyszülők lefektetünk, a környezetünkben élő családos ismerősök, akiket láttak és látnak a gyerekeink, ezeknek az embereknek, családoknak a mintáját, életfelfogásukat, hitüket, hitetlenségüket elraktározzák magukban. Nem mondhatjuk, hogy a mai fiatalok hűségesen követik azokat a mintákat, amiket láttak tőlünk, vagy a nyomdokainkban akarnak járni. Bizonyos tekintetben igen, tehát hitben, erkölcsi dolgokban, a történések fontossági sorrendjének beállításában igen, de annyira gyors a mai világ és annyira más nyelvet is beszélnek a fiatalok, hogy igazából csak nézzük, hogy hogy fogják ők ezt csinálni. Egyébként úgy gondolom, hogy ez nem is olyan nagy baj. Ugyanis, ha egyszer kimondjuk a gyermekünkre, hogy felnőtt, akkor nem kell beleszólni az életébe, mert már az alapokat megadtuk. Felejtse el mindenki, hogyha felnőtt gyereke van, bár még vele él, vele lakik egy háztartásban, hogy nevelni kell a húszévest. Nem szabad.

Ha olyan katonákkal találkozol, akik egyedül élnek, nem családi környezetben, már felnőttek, meglátogatják ugyan a szüleiket, rokonaikat, de közvetlen környezetükben nincsenek társak, akkor nekik mit javasolsz, hogyan teljenek a mindennapok, hogyan próbáljanak azért a közösség részeként élni?

- Itt van a varázsszó, a közösség. Én mindig azt tapasztalom, hogyha valakinek nincs komolyabb lelki gyötrelme és egészséges lélekkel éli az éltét, annak a Magyar Honvédség a közössége. Tehát egy közössége biztos hogy van a katonának, a bajtársai. A szervezet egyáltalán nem tökéletes, ezt nem mondhatjuk. De azért mindig lenyűgözött, amit a missziókban eltöltött fél év alatt és otthon is láttam az alakulatoknál, hogy micsoda összetartás van a srácok között. Bármi probléma volt, vagy ha csak a gyanúja merült fel, azonnal körbevették a másikat, még ha nem is voltak a legjobb barátok. Amikor baj volt, mindent félretettek, segíteni próbáltak neki. Mindenki a sajátját adta bele, nem voltak tolakodóak, nem voltak fölösleges szavak, egyszerűen megnézték hogyan lehet segíteni. El szeretném mesélni, hogy az egyik ilyen missziómban, egy hónap eltelte után valamiért nagyon rosszul éreztem magam. Bizonyos emberekkel nem tudtam megtalálni a közös összhangot és eléggé gyötrődtem. Rögtön látták rajtam a többiek, hogy valami baj van. Nagy lelki fájdalmamban ezt nem vettem észre, csak az tűnt fel, hogy a szokottnál sokkal többször megszólítottak, próbáltak többször megközelíteni. Nagyon kedves odafigyeléssel valahogy kizökkentettek ebből a kátyúból, kihúztak ebből a gödörből. Az volt a szép az egészben, hogy amikor már egészen jól éreztem magamat, akkor döbbentem rá, hogy ezek a srácok segítettek nekem az elmúlt egy-két hétben. Ezután már a többi öt hónapot nagyon könnyedén töltöttem el az ő szeretetükkel átölelve. Tehát még ilyen is megtörténik, hogy a tábori lelkész szorul segítségre.

Akkor úgy veszem ki a szavaidból – és ezzel most kimondunk egy fontos dolgot –, hogy a közösségben, a családban élők felelőssége az, hogy a környezetükben észrevegyék azt, aki egyedül élő, nem annyira a közösség tagja és próbálják bevonni egyfajta közösségi életbe.

- E nélkül nem is igazán megy, így van. Leszűkítve, nagyon fontos a közösség: közösség Istennel, közösség a családban és közösség az egyházban. Ez a három olyan nagyon-nagyon fontos dolog az ember életében, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Exupéry könyvében a Kis herceg ismerkedik a rókával. A róka nagyon magvas gondolatokkal magyarázza a barátság lényegét és van egy ilyen mondata: Szükség van bizonyos szertartásokra. Tehát e nélkül nem lehet élni. Most nem csak a templomi szertartásokra gondolok vagy az otthoni imádság módjára, ami nagyon fontos a családban, hanem minden olyan szertartásra, amely engem jobbá tesz, közelebb visz az embertársaimhoz és az Úristenhez. 

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

Most Varsótól Északra vagyunk. De nem tudunk bemenni a fővárosba, noha minden jel arra mutat, hogy várják a megfelelő alkalmat a parancs kiadására. Varsóban teljes a nyugtalanság, nagy a felfordulás. Erről bővebben kell írnom.
Be kellett volna mennem, de mégis lefújták az utamat a gyakori támadások, partizántevékenységek miatt. Itt már nem lehet megbeszélni a partizánokkal, hogy egyedül is járkálhatok. Persze a lengyelek egészen mások. De az oroszbarát lengyelek /mert náluk is van áruló és rongyember / ugyanúgy ránk puffantanak, mint a németekre. Ebben nincs különbség a számukra.
A lengyelek hősiesen ellenállnak. De a németek telhetetlen dühükben még vadabbak, mint eddig. Különösen benn a városban, a zsidók gettójában, szívet tépő jelenetek játszódhatnak le, ahogy kiszivárognak a hírek. Ahol a legkisebb ellenállást tapasztalják, ott a páncélököl és a lángszóró fejezi be a hősök tetteit. Aljas népség, mindenre képes. De mint halljuk, a lengyelek is irtják őket. A legkisebb lengyel is megkapja otthon azt a gyűlöletet, mely néma tiltakozássá teszi az egész országot. Csak csodálni lehet ezt a szimpatikus, egyébként kissé bohém, vidám, vendégszerető népet.
Most hallom, hogy Radzimin tájékán az orosz páncélosok elvágták az utat. Míg meg nem tudják szabadítani, nem merészkedhetünk Varsó irányába.
Sok betegünk, sebesültük van. Hevenyészve, de lelkiismeretesen ellátjuk őket. Hevenyészve azért, mert mindig minden nap mindent el kell rakni, és újra kezdeni másnap.
Úgy látszik, mihelyt egy kissé pihenőben vagyunk, a tisztek rögtön folytatják békebeli életüket, azaz isznak. Itt is egyre több tiszttel találkozom spicces állapotában. Ha egy kicsit is úgynevezett úri családdal találkoznak, legfontosabb kötelességüknek érzik, hogy viziteljenek. De csodálatos, csak olyan családnál, ahol szép asszonyok vagy leányok is vannak. Itt is! Már megkapták az itt maradt családok, hogy el kell hagyniuk mindenüket, de azért mégis az egyik delnő /két hatalmas orosz agárral / nagy dáridót csapott a tisztekkel.
Persze a külső látszat az volt, hogy ebédre hívja őket. Rögtön kibujt a szög a zsákból: csak a legtolakodóbb tisztek szervezték meg a vendégeskedést. Erre mi, gúnyból, odavitettük a tábori konyhát az ebédlő ablaka alá, és hangos csajkacsörömpöléssel fogyasztottuk a gulyásunkat. Eközben még hangosabban dicsértük a kosztunkat, valamint azt, hogy a tisztikarban vannak egyenlők és egyenlőbbek.
Valami előttem ismeretlen monoklis ezredes ki is küldte a csicskását, hogy ne zavarjuk a nyitott ablak mögött ülőket. Ezt jó hangos gúnyos megjegyzésekkel kisérve küldtük vissza.
Nem az ebédet irigyeltem és irigyeltük, hanem azt az átkos kettősséget, amivel pillanatok alatt visszaugranak a háború előtti kasztrendszerükbe. Ahol a civil szakember, akármilyen beosztású legyen is, de csak a csicskás után következő tucatember. Remélem, akármilyen lesz is a politika nálunk a háború után, de ezt az átkos felfogást elsöpri.
Este miséztem, mert csak akkor értek rá az emberek. Külön kértek rá, mert már régen voltunk együtt misén. Buzgón készültem a prédikációra. Igen sokan voltak. Még a tüzérek is bejöttek. Majd szétrepedtek a falak itt a hatalmas udvarban, olyan buzgón imádkoztak és énekeltek. A kilakoltatásra ítélt családok pedig sírva hallgatták végig a misét. Néhány szót hozzájuk is szóltam. De persze ilyen körülmények között nem lehet vigasztalni. Hiszen a bizonytalanságból a még nagyobb bizonytalanságba mennek.
Mise után odajöttek hozzám a menekülés előtt állók. Áldást kértek, imádságért könyörögtek. De voltak köztük sok olyanok is, különösen férfiak, akik átkokat szórtak a németekre, de az oroszokra is. Próbáltam volna csitítani, vigasztalni, de meggyőződés nélkül tudtam volna tenni. Ezért csak némán részvéttel kezet fogtunk és így bocsátottuk őket útra.
Úgy látszik, a németek nem bíztak bennük, mert őrséggel küldték őket Nyugatra. Nem határozták meg nekik a közelebbi végcélt. Csak katonamódra a legközelebbi pihenőt.
Több sem kellett a mieinknek, mikor ezt a jelenetet látták. Jó magyar vazsi dialektusban, meg göcseji rossebekkel kicifrázva emlegették a Sztálin meg a Hitler kedves édesanyját, hogy mit kellett volna tenniük drágalátos gyermekük megszületése előtt kilenc hónappal. - Nem tudtam mit tegyek, mérgelődjem-e vagy nevessek. Hiszen ugyanezek a jó magyarjaim tíz perccel ezelőtt áldoztak. Azt hiszem a jó Isten befogta egyik szemét és fülét, csak a másik felével nézte és hallgatta áldott magyar fiainak őszinte megnyilatkozását. Hát hogy ez nem éppen a pápai enciklikák stílusában történt, és nem a hittanórán hallottak szókincsével nyert kifejezést, az csak azzal magyarázható, hogy a hangulatnak ez felelt meg legjobban.

 

Kalendárium

1326. április 24-én Károly Róbert király megalapítja a Szent György Lovagrendet. A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, szegények és elesettek védelme, támogatása. A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a XX. század végi követelményeknek megfelelően felújították.
1514. április 24-én Bakócz Tamás esztergomi érsek Dózsa Györgyöt nevezte ki a keresztes seregek vezérévé.
1490. április 26-án hunyt el Bécsben Hunyadi Mátyás magyar király.
1711. április 30-án a kuruc hadsereg a nagymajtényi-síkon leteszi zászlóit a császári hadsereg előtt és fegyvereit megtartva hazaoszlik. Károlyi Sándor a kuruc hadsereg főparancsnoka és Pálffy János császári tábornagy, főparancsnok Szatmár városában megkötik a Rákóczi szabadságharcot lezáró békeszerződést.
1849. április 25-én a komáromi várnál vívott csata során a hajóácsok és a magyar honvédség műszaki katonái egyetlen éjszaka alatt építettek meg egy átkelőt a Dunán és ez nagyban hozzájárult a magyar csapatok sikeréhez. Ez a nap a Magyar Honvédség műszaki katonáinak napja.
1857. április 30-án hunyt el Mednyánszky Sándor Cézár római katolikus pap, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tábori főlelkésze. 
1870. április 30-án született Lehár Ferenc zeneszerző, katonakarmester. Az iránta való tiszteletből ezen a napon van a Magyar Katonazene Napja.
1968. április 25-én hunyt el gróf Stomm Marcel honvéd altábornagy, II. világháborús hadtestparancsnok.
1945. április 29-én az amerikai csapatok felszabadították a Dachaui koncentrációs tábort. 
1989. április 25-én kezdődött meg a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról.
2011. április 25-én a Magyar Honvédség átvette a magyar szentkorona és a koronázási jelvények teljes körű őrzését.

 

Teréz anya gondolataival búcsúzom önöktől, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„A legkisebb dolgokhoz való hűség nem azt jelenti, hogy azokat önmagukban célnak tekintjük, hanem azt, hogy a nagy dolgok Isten akarata szerint a kicsikben tükröződnek. A legkisebb szabály is ugyanúgy magába foglalja Isten akaratát, mint az élet nagy dolgai.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, április 19