Rádióműsor - 2017. augusztus 2. - 219 adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. augusztus 2-ai műsor (219. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/64715

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 219. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szivünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.”

Ady Endre „Az Isten balján” című versének egy részletével köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban hallanak majd a kiegyezésről, neves dátumokat említünk és folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Szakály Sándor történész, Hermann Róbert professzorral és Balla Tibor alezredessel (mindketten a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai) beszélgetett a kiegyezést megelőző időszakról és a kiegyezésről. Felhívom figyelmüket, hogy a beszélgetést teljes egészében a www.honvedelem.hu elektronikus oldalon hallgathatják meg.

Ez egy olyan történet, amely a XIX. századi Magyarország történelmének egyik legjelentősebb eseménye, legalábbis én így látom. Ez hosszú időre meghatározta Magyarország helyét, sorsát az Osztrák-Magyar Monarchiában. 1849-ben osztrák-orosz összefogással leverik a forradalmat, szabadságharcot. Mi történik azokkal, akik a haza védelmét egykoron vállalták?

Dr. Hermann Róbert történész

- A 48-49-es szabadságharc hadseregének legmagasabb létszáma 155-160 ezer fő között lehetett. Ezeknek az embereknek a nagyobb részét ugyan amnesztiában részesítették, de ez nem jelentette azt, hogy ne kötelezték volna őket további szolgálatra. A jelenlegi számítások szerint a honvédsereg összlétszámának nagyjából egyharmadát besorozták a császári királyi hadseregbe. Ez részint büntető intézkedés volt, részint viszont arra szolgált, hogy azokat a császári királyi sorgyalog ezredeket, határőr ezredeket illetve lovas huszárezredeket újra kiegészítsék, újra felállítsák, amelyek részben vagy egészben a honvédsereg oldalán harcoltak. A besorozások részint ezeknek a korábbi legénységét érintették, részint pedig azokat a honvédtiszteket, akik korábban nem szolgáltak a császári királyi hadseregben, tiszti rangban. A tiszti rangban szolgálókat hadbíróság elé állították, a többséget börtönbüntetésre, kisebb részüket halálra ítélték. Közéjük tartoznak többek között az aradi vértanúk. Több ezren mentek emigrációba a legénységi állománytól egészen a tábornokokig, azonban ezeknek csak a töredéke maradt kint. Tehát mondjuk abból az ötezer főből, akik 1849 augusztusában elhagyták déli irányban az országot, ezeknek a jelentős része, nagyjából 3500-4000 fő már 1949 októberében hazatért. A Komáromnál kapituláltaknak egy része is szintén külföldön próbált szerencsét. Itt is az volt a jellemző, hogy inkább a tisztek, törzstisztek voltak azok, akik kimentek, hiszen a legénységi állomány többsége legfeljebb magyarul beszélt, tehát nem volt mit keresnie külföldön. 

Azt hiszem, hogy alapvetően az akkori Itáliába illetve az oszmán-török birodalomba mennek, bár néhányan előfordulnak Franciaországban vagy akár Nagy-Britanniában is. A tisztek közül vannak néhányan, akik az ottani haderőnek lesznek meghatározó alakjai vagy talán egyszerűen csak katonái.

Dr. Hermann Róbert történész

- A legtöbben az oszmán birodalomba kerültek és itt valóban már 1849 szeptemberében, októberében többen beállnak az oszmán hadseregbe. Részint azért, hogy elkerüljék az esetleges kiadatást Oroszországnak és Ausztriának, részint pedig azért, mert abban reménykednek, hogy egy olyan nemzetközi konfliktus bontakozhat ki, amelyben ők az oszmán hadsereg tisztjeiként szerepet vállalhatnak akár az oroszokkal, akár pedig az osztrákokkal szemben. Egy részük ott is marad hosszabb időn keresztül, ilyen Kmety György tábornok, Guyon Richárd vagy Bem apó, aki Aleppónak a parancsnoka lesz egészen 1850-ben bekövetkezett haláláig. De amikor kiderül, hogy nem lesz konfliktus, ez nagyjából 49 novembere, decembere, akkor a többség igyekszik tovább állni nyugati irányba. Itt alapvető kérdés volt az, hogy milyen államok fogadják be őket. A német államok nem szívesen fogadták őket, Itáliában éppen az osztrákok verik le a különböző szabadságharcokat. Franciaország is egy diktatúra küszöbén áll, tehát ők sem veszik nagyon szívesen az emigránsokat. Így marad főleg Nagy-Britannia illetve az Amerikai Egyesült Államok, hogy aztán majd az 1850-es évek végén már valóban Itáliában az olasz egység körüli mozgalmakban próbáljanak szerencsét és próbáljanak újabb katonai szerephez jutni.

Egykoron úgy tanultunk, hogy Königgärtz megalapozta a kiegyezést. Valóban ilyen nagy jelentősége volt ennek az ütközetnek, csatának?

Dr. Balla Tibor hadtörténész

- Tulajdonképpen a königgrätzi vereség rávilágított arra, hogy az osztrák vezetésű Habsburg Birodalom hadereje egy másik komoly haderővel összevetve milyen hátránnyal indult ebben a háborúban. Gyakorlatilag a poroszok itt a sorozott tömeghadsereggel illetve a fejlettebb technikával - ez a bizonyos Dreyse puska, ami már hátul töltős puskát jelentett - nyerik meg ezt a csatát illetve magát a háborút is. Rávilágított arra, hogy egy nagy hadügyi reformra van szüksége a Habsburg Birodalomnak. A hadsereg reform gyakorlatilag a kiegyezési tárgyalásokkal párhuzamosan is folyik. 1867 februárjában, mint tudjuk, Andrássy Gyula grófot kinevezi magyar miniszterelnökké és egyben majd a megalakuló Honvédelmi Minisztérium élére is Ferenc József. Andrássynak van itt kulcsszerepe abban, hogy a megalakuló Magyar Királyi Honvédség létrejöhet egyáltalán, amelyről tudjuk, hogy egy második vonalbeli haderőt takar, hiszen ennyit sikerült elérni ezeken a bizonyos véderővel kapcsolatos tárgyalásokon. Hogy ennek milyen hátrányai voltak, gyakorlatilag majd csak évtizedek múltán derül ki igazán.

Miért volt annyira fontos a hadügy kérdése? 1848-ban tudjuk, hogy önálló magyar haderőt követelnek a 12 pontban is, ha belegondolunk. Végül is létre jön a Magyar Honvédség, ami aztán a szabadságharc leverése után megszűnik. Ez egy kompromisszumos megoldásnak tűnik, bár azt szoktuk mondani, hogy a kiegyezés összességében egy kompromisszum, mert mind a két fél enged valamit. Mennyire volt hajlandó az uralkodó katonai kérdésekben az önálló haderő kérdésében engedni?

Dr. Hermann Róbert történész

- Azt hiszem, hogy ez volt az egyik legnehezebb kérdés a kiegyezés körüli tárgyalásokon. Az uralkodó ragaszkodott ahhoz, hogy a 1848 évi törvényeket módosítani kell, még mielőtt magát a kiegyezést megkötik, illetve még mielőtt a magyar kormányt kinevezik. Érdekes módon ebben visszalépett, tehát nem kellett megvárni a 48 évi törvények módosításával a kormány kinevezését 1867 februárjában. A külügy és hadügy mindig is uralkodói felségjog volt a Habsburg Birodalomban és csak 1848-49-ben történt meg az, hogy legalább részlegesen az akkori uralkodó, V. Ferdinánd ezt kiengedte a kezéből, de Ferenc József már 1848 decemberében egyértelművé tette, hogy ő komolyan veszi a legfelsőbb hadúri szerepét és az ebbéli jogosítványait. Ha az ember megnézi azt az iszonyatos mennyiségű okmányt, amelyet 1848-67 között akár az őfelsége katonai irodája, akár a hadügyminisztérium vagy a kabinetiroda kibocsátott, akkor látjuk, hogy ezt nagyon komolyan is vette. Ugyanakkor a magyar fél is ragaszkodott ahhoz, hogy a kiegyezés ne azt jelentse, hogy visszaáll az 1848 előtti alkotmányos állapot, hanem igenis az országnak legyen beleszólása, ha nem is magának a hadsereg vezényletébe és vezérletébe, de legalább közvetett módon az alkalmazásába, a kiegészítésébe, a költségének a megszavazásába. Itt hihetetlenül komoly és nagyon kemény tárgyalások folytak ezzel kapcsolatban. Andrássy maga is volt 48-as honvédtiszt, azért akasztották föl többek között távollétében (In effigie). 1851-ben címzetes honvéd ezredesként az 5. Huszárezred éléről került a konstantinápolyi magyar követség, magyar diplomáciai megbízottak élére. Nagyon kemények voltak ezek a tárgyalások és az uralkodó végül megértette, hogyha lelki kiegyezést is akar, tehát nem csak egy technikai kiegyezést, akkor igenis meg kell engednie azt, hogy Magyarországnak legyen saját hadereje. A magyarok is megértették azt, hogyha tényleges kiegyezést akarnak az uralkodóval, akkor nem kell törésre vinni a dolgot és bele kell egyezni abba, hogy ez a haderő ne feltétlenül legyen egyenértékű a közös hadsereggel, a császári-királyi hadsereggel.

A kiegyezésről hallották Szakály Sándort, Hermann Róbertet és Balla Tibort. A teljes beszélgetést a www.honvedelem.hu elektronikus oldalon találják meg. 

 

Kalendárium

• 1716. augusztus 5-én Savoyai Jenő és Pálffy János hadai megverték Ali pasa 150 ezres seregét.
• 1978. augusztus 6-án a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapját ünnepelték először. A Béke-Világtanács elnöksége 1978. július 13-i moszkvai ülésszakának javaslatára augusztus 6-át, a hirosimai atombombázás évfordulóját, a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánították.
• 1523. augusztus 6-án és 7-én a magyar bandériumok seregei győzelmet arattak a délvidékre betörő török hadak felett. Ekkor valójában három csata történt, az első kettő a magyarok győzelmével végződött, ám a harmadik ütközet már a győzelmüket ünneplő sereget meglepte és csak súlyos veszteségek árán győztek. Ez volt a Mohács előtti Magyarország utolsó győzelme a benyomuló törökök felett.
• 1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője, kritikus, politikus, reformer.
• 1690. augusztus 8-án született Mikes Kelemen memoár író, műfordító, a XVIII. századi magyar prózairodalom legnagyobb alakja. 1707-ben lett II. Rákóczi Ferenc apródja, s attól kezdve élete elválaszthatatlan volt a fejedelemtől. Részt vett a szabadságharcban, majd a bukás után Rákóczival együtt vállalta a száműzetést. Franciaországban megtanulta a nyelvet, majd a szultán hívására 1717-ben Törökországba mentek. Mint Rákóczi apródja, majd kamarása, négy évtizeden át volt szemtanúja az emigráció életének. Erről adott képet Rodostóból írt Törökországi levelek című, fiktív személyhez címzett levélgyűjteményében, amelyet a francia irodalmi példára valószínűleg 1735 után írt. 
• 1664. augusztus 10-én a vasvári béke lezárta a török birodalom és I. Lipót német-római császár és magyar király közötti háborút. Ez a háború még 1663-ban robbant ki, a császár elismerte a török szultán fennhatóságát Erdély felett, Magyarország megosztott maradt. A Magyarország szempontjából kedvezőtlen békekötés miatt Wesselényi Ferenc nádor vezetésével a magyar főnemesség egy része összeesküvést szőtt a Habsburgok ellen.

 

A háború viszontagságos, borzalmas időszakáról mesél Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetében, amelynek felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

augusztus 6.

Elveszett a hadosztály kápolnája. Nem értem ugyan, hogy történhetett ez, mikor ők voltak viszonylag a legnyugodtabb helyeken. Senki nem siettette őket a továbbvonuláskor, hiszen mindent legelőször tudtak meg, tehát a legtöbb idejük volt a felkészülésre. Nálunk nem csodálnám, ha ilyesmi megtörtént volna ebben az összevisszaságban. De ne morgolódjunk, hanem gyerünk a saját felszerelésünkkel a hadosztályhoz. - Mintha nem is pap lennék, olyan hideg közömbösséggel, sőt ellenszenvvel megyek oda. De hát parancs szólít oda. Fohászkodom azért a lelkületért, amelyik nem árul el kívülről semmit ebből a kedvetlenségből.
9-kor misézem náluk. Mintha új ember hangja szólna belőlem. Szinte megdöbbentem attól az idegen mondatfűzéstől, mely az első percekben erőt vett rajtam a szentbeszéd megkezdésekor. De aztán valami elszánt figyelemmel, a beszéddel párhuzamosan könyörögtem a Szentlélekhez segítségért, hogy bírjam.
Mise után ketté vált az egész társaság. A tisztek érdeklődéssel, szeretettel jöttek hozzám. Mint kiderült, Zsellér mindent elmondott rólam, és a körülöttem dúló disznóságokról. Most mindenki kíváncsi, ki fog győzni. Megnyugtattam őket, hogy nem az igazság, hanem az eddig tapasztalt igazságtalanság. Meglepő volt, mennyire egyöntetűen mellettem állnak. Pedig nemcsak tartalékosok voltak körülöttem, hanem aktívak is. Két százados is meglepő nyíltan és igazságosan beszélt az ügyről, mely felkavarta a hadosztályt.
De a törzstisztek azonnal eltávoztak. Mint utólag megtudtam, az egyik nagyképűen szögezte le, mikor rólam beszéltek: úgy látszik, már valami radikálisabb eszközökhöz kell folyamodnunk, hogy letörjük a tartalékosok szarvát. És különösen ezek a tartalékos tábori lelkészek lesznek mindig a legnagyobb legények. És mint hallom, különösen ez a Nádori vagy Nádasi vagy micsoda, kérlekalássan.
Még néhány kérlekalássant hallottak a tisztek velem kapcsolatban. Ez aztán fokozódott, mikor a jellem szobra is megjelent köztük. Nem volt nehéz kitalálni, hogy rólam tárgyaltak, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy felénk tart Magyarország legnagyobb sebésze. Idegesen félrevonta Zsellért, és valamit kérdezett tőle. Zsellér rám nézett, és hangosan, flegmatikusan azt válaszolta: mert más parancs jött. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy kitaláljuk, a kérdés az volt, miért nincsenek a lelkészek a parancsnokságon?
Nem tudta a szerencsétlen, hogy Haromy elvitt bennünket a panyerészleghez, abba a bizonyos tetőszobába, az iskolában.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, tegyék ezt majd egy hét múlva is, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. A 102. zsoltár egy részletével köszönöm meg figyelmüket és búcsúzom el önöktől.

„A szegény imádsága, amikor bajban volt,
és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.
Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,
amikor engem szorongatás ér;
hajtsd hozzám füledet,
amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.

...

Kezdetben megteremtetted a földet,
s a te kezed művei az egek.
Azok elmúlnak, de te megmaradsz;
mint a ruha, mind elavulnak,
váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.

Te azonban ugyanaz maradsz
és éveid nem fogynak el.
Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk,
és utódjuk megerősödik majd színed előtt.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, augusztus 2