Rádióműsor - 2017. augusztus 30. - 223. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2017. augusztus 30-ai műsor (223. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/65096

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 223. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Minden nap egy kissé megszületünk, minden nap egy kissé élünk, minden este egy kissé meghalunk” – Paul Kepler püspök gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban szó lesz majd a máriaremetei Nemzeti Katonai Zarándoklatról, folytatjuk Katonák-hősök sorozatunkat és Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetéből is felolvasunk egy részt.

 

Máriaremetén minden esztendőben megrendezésre kerül a katonai zarándoklat, amelyre nem csak a katonacsaládokat, polgári alkalmazottakat, hanem az érdeklődőket is várják. Szűcs László, Berta Tibor ezredes, általános helynököt kérdezte a részletekről.

- Ebben az évben lesz egy gyalogmenet a zarándoklathoz kapcsolódóan, ami reggel hat órakor fog indulni. Ebben az évben egy rövidített táv lesz, hiszen csak nyolc kilométerről van szó. Az egyházi évnek egyfajta utánzását megpróbáljuk ezzel a gyalogmenettel is érzékeltetni, hogy az egyházi év egy körből áll, ami elindul az adventtel és az adventhez tér vissza, ugyanakkor mégiscsak megyünk előre. A gyalogmenet is valójában egy kört fog leírni, mégpedig a máriaremetei kegytemplomtól indul el és a máriaremetei kegytemplomhoz tér vissza, ugyanakkor mégiscsak haladnak előre a zarándokok. Remélhetőleg a 10.30 órakor kezdődő szentmise előtt fognak visszaérkezni. Erre is várunk szeretettel minden érdeklődőt a Magyar Honvédségből. Mint minden katonai zarándoklatnak, ennek a zarándoklatnak is a legfőbb eseménye a 10.30 órakor kezdődő katonai tiszteletadással bemutatott szentmise. Ezt azért szeretném elmondani, mert korunkban – bár szerintem ez más korban sem volt másképp, csak akkor talán a híradások nem voltak ennyire látványosan túltengőek, mint most –, nagyon sok fesztivál és mindenféle olyan esemény van, amik el tudják vonni az emberek figyelmét. Most azt is mondhatnám, hogy a mi zarándoklatunk köré is természetesen csoportosulnak olyan dolgok a családi nappal, amik sokkal látványosabbak úgymond, mint a szentmise. Ugyanakkor mégiscsak a zarándoklatnak a legfőbb pontja, a legfőbb eseménye az, hogy ott tudunk lenni egy imádságos légkörben, templomban, ott tudunk lenni az Isten és Jézus Krisztus közelében. Mi erre hívjuk valójában a katonákat, az összes többi, ami ehhez kapcsolódik, az már csak egy járulékos elem. Az, hogy ott a gyereknek lesznek különböző programok, Petrás Mária énekelni fog, vagy a Garabonciás együttes ebéd után tart egy kis előadást, ezek mind nagyon szép dolgok, de a legfőbb esemény, hogy ott találkozhatunk lelkileg az imádságban egymással és Istennel. Minden zarándoklatunk legfőbb pontja, a lélekben, imádságban való találkozás Istennel, Jézus Krisztussal. Azért tettük mindig a Nemzeti Katonai Zarándoklat idejére azt a programunkat is, hogy minden évben ezen a zarándoklaton adjuk át a Kapisztrán Szent János elismeréseket, hiszen ez is az Istennel való kapcsolatunkat erősíti. Ebből adódóan szeretnénk tovább vinni az Isten-ember közötti relációt, és odavinni az ember-ember közötti kapcsolatba. A Kapisztrán Szent János elismerésekkel szeretnénk megköszönni mindazok munkáját, akik segítenek bennünket abban, hogy a katonák lelki szolgálatát még jobban tudjuk ellátni. Ebben az elismerésben részesülhet a Magyar Honvédség legfőbb elöljárója, de részesülhet benne az a katona vagy az a polgári közalkalmazott is, aki segíti a munkánkat abban a tevékenységben, hogy a katonákat tudjuk szolgálni, az emberrel és Istennel való kapcsolat valójában egy teljességre is eljusson. Minden esztendőben szeretnénk megköszönni ezeknek az embereknek azt a nagy-nagy szolgálatot, amit a Katolikus Tábori Püspökségért tesznek. A zarándoklat szép eseménye tud lenni az is, amikor le tudunk ülni egy közös asztalhoz. A lélek éhségének enyhítésére ott van a szentmise, az Istennel való találkozás. Amikor mi emberekkel egy asztalhoz ülünk, akkor ez valójában egyfajta kitágítása annak a kapcsolatnak, ami az apostolok és Jézus Krisztus között volt. Az utolsó vacsora, az szintén egy asztalközösség is volt. Minden egyes zarándoklatnál fontos az, hogy az emberek találkozzanak Istennel, hogy az emberek találkozzanak a másik emberrel a templomban a szentmisén, az asztalközösségben az ebédnél, a délután folyamán a beszélgetésekben. Nagyon bízom abban, hogy egyszer majd kitárul ez a zarándoklat olyan mélységekig, amikor sok-sok távolról érkező helyőrség katonái itt is találkozni tudnak egymással. Ahogyan az elején említettem, a gyalogmenet a máriaremetei kegytemplomtól indul el és a kegytemplomhoz fog visszatérni. A mi életünk is valójában én azt gondolom, hogy az Úristentől indul el és az Úristenhez tér igazából vissza. Abban kell bíznunk és abban kell reménykednünk, hogy ezt az utat - ahogy ezt a rövid, nyolc kilométeres gyalogmenetet is megteszik most szeptember 23-án, akik erre a zarándoklatra jelentkeznek -, minden nehézsége és minden megpróbáltatása ellenére végig tudjuk járni. 

Hogyan lehet jelentkezni a zarándoklatra?

- A Katolikus Tábori Püspökség honlapján minden információ megtalálható. Azért kérünk regisztrációt mindig a jelentkezőktől, hogy ezzel is egyfajta kapcsolatot tudjunk teremteni az emberekkel. Azzal, hogy ők jelentkeznek, és mi válaszolunk, már ez is nagyon fontos a mai világban, én úgy gondolom. Amikor interneten keresztül, egy adatlapot kitöltve valaki arra rászánja magát, hogy eljön a zarándoklatra, gyalogmenetre, akkor mi szeretnénk válaszolni erre a jelentkezésre. Aztán ez a levélbeli kapcsolat, remélhetőleg egy olyan kapcsolatba tud majd átmenni az idők folyamán, hogy máskor is tudunk találkozni. Szeretnénk, hogy ebben az évben - egy picit visszautalva a somogyvári Szent László zarándoklatra -, a lovagi hat próbát itt is ki lehessen próbálni, Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész vezetésével. Ő fogja irányítani ezt a megmérettetést. Erre egyénileg vagy csoportosan is lehet jelentkezni azoknak, akik ki szeretnék próbálni. Bízunk abban, hogy a délután folyamán egy imádsággal, egy nagyon rövid hálaadó istentisztelettel le tudjuk majd zárni ezt a zarándoklatot, hogy igazából mindenki megtalálja azt a formát, ahol lélekben meg tudja azt valósítani, hogy az életében ezzel a zarándoklattal is egyfajta termést tudjon hozni.

 

Katonák-hősök, Markovics Milán Mór tábori lelkészt hallják. 

- Ki vagy te, tán a Csekonics báró? Kérdezik ma is az emberek, ha valaki úgy viselkedik, mint egy dúsgazdag. Az 1700-as évek közepén egy horvát származású magyar család, Mária Terézia királynőtől nemesi és egyben bárói címet kapott Zsombolyai előnévvel. Zsombolya ma a magyar határhoz közel, de már romániai területen fekszik. A család neve Csekonics volt. Csekonics József a nemességet kapott pár két fia közül volt az első. Kőszegen született és kezdett tanulni, majd Bécsben folytatta az iskolát. 
A katonáskodás fortélyait elsajátítva 1774-es hadapródsága után, 1783-ban másodkapitány már a modenai vértesezredben. Eme város lovas serege méltó volt egy lovas katonához. Akkoriban a ló harci eszköz is volt, de emellett közlekedési eszköz is. Érdekesség, hogy ma az olasz Modena az újkori lovairól, vagyis autóiról híres. Elég, ha csak a Lamborgini vagy a Ferrari nevét említem. Józsefet a lótenyésztés ejtette ámulatba. A híres Hunyadi család leszármazottja, gróf Hunyadi József 1814-ben egy messze földön híres merinói juh és lótenyészetet alapított Ürményben. Ma ez a település már Szlovákia része. Az országosan népszerű lóversenyekről is híres hely ihlette később gróf Széchenyi István, a Lovakról című könyvét is, mely nyugodtan nevezhető a magyar lótenyésztés alapművének. Széchenyi eme művének megírása és Hunyadi József alapítása előtt járt erre Csekonics József, eme számára vélhetően szakmai paradicsomnak tűnő helyen, ahol tanulmányozta a lótenyésztést, s melynek folyományaként az udvari haditanács jóváhagyásával megalapította 1784-ben a mezőhegyesi királyi ménest. A lovak kétségtelen, nem csak gyönyörű élőlények, hanem hadieszközök is voltak. József nagy gonddal állt neki, hogy hazai lovakat nemesítsen, amelyek erősek és szívósak, és amelyek eredete ismert. 
József egy másik híres alapítása a bábolnai ménes birtok. Az ő feladata volt ugyanis megszervezve eljuttatni a lovakat és ökröket Bécsbe. Pihenőhelyként egy napon, jó legelővel megáldott helyet talált Bábolnán, mely kiváló gyűjtőhelynek bizonyult. Bábolna később világhírűvé vált a lótenyésztéséről. Mezőhegyes és Bábolna máig az a hely, ahol a lovakat szerető és tisztelő embereknek el kell zarándokolni. A meglévő épületek, a szobrok, mind-mind regélnek valamiről és elgondolkodtatnak, hogy a háborúban nem csak emberek estek el, haltak hősi halált, hanem számos esetben a lovaik is. 
József, akit ma a logisztika egy nagy alakjának mondanánk, tábornok lett és megkapta a Szent István rendet. Példája hősies még akkor is, ha nem egy harctéren adta életét a hazájának. A hős ugyanis nem a halált keresi, hanem azzal a feladattal néz szembe, amit az élet ad neki. 

 

Újabb részt olvasunk föl Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetéből, ezúttal is Bőzsöny Ferencet hallják.

augusztus 11.

Itt ülök Dzbanice faluban, a hadosztálynál. Reggel egy ócska kocsit küldtek értem. De ez is nagyszerű ebben a hajszában, mikor minden pillanatban bedöglik egy-egy jármű. A jó öreg panye lovak bírják legjobban. De most azok is mind el vannak foglalva. Majd a lelkemet rázta ki a rossz úton a kocsinak csúfolt alkalmatosság. De nem panaszkodom. Eddig is bírtam, ezután is meg akarok tenni mindent, amíg az erőm bírja.
Nem éppen a legsikeresebben kezdődik az itteni életem. A hadosztály egyik legbutább, legprimitívebb emberével lakom egy szobában. A százados, a személyi ügyek előadója. Az evés, az ivás, a cigaretta, néhány ostoba vicc, aztán kész az egész szellemi arculata. Aludni bármikor tud. Válogat mindenfajta ételben. A csicskást, azt hiszem, reggeltől estig ellátná személyi utasításokkal. Valószínű olyan családból származik, amelyben körülkergették az asztal körül, ha nem három személyzetnek parancsolt őúrfisága.
Rögtön elújságolta, hogy Budapesten a Rendházunkkal szemben levő házban van egy ismerőse. Többször volt nála látogatóban.

 

Köszönöm figyelmüket, tartsanak velünk egy hét múlva is. Búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Stephan Neill gondolataival kívánok további kellemes napot, tartalmas rádiózást!

„Bízzál Krisztusban őszintén! Akkor hiába tombol a vihar: Te állni fogsz.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, augusztus 30