Rádióműsor - 2017. február. 08. - 194. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2017. február 08-ai műsor (194. adás), mely itt hallgatható meg: 

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 194. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk.
Mi tudjuk, mit jelent: bal-szél ha fúj.
Nem tagadom: jöhet még zord idő,
Sok mindent nem lehet majd merni,
Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz,
Csak a szívünk fog verni.
De magyarul fog verni!”

Reményik Sándor gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

 

A seregben betöltött papi hivatásról beszél a következő percekben Bíró László katolikus tábori püspök, Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkész és Kálinger Roland katolikus tábori lelkész.

A honvédségen belül a Katolikus Tábori Püspökség milyen feladatot lát el elsősorban?

Bíró László katolikus tábori püspök

- Az egyház feladata mindig ugyanaz, Krisztust hirdetni. Ezt teszi egy sajátos formában a tábori lelkész. Jelen van a helyőrségekben és egyszerűen a fölszentelt voltában való jelenlétével, a figyelmet a létnek egy olyan dimenziójára irányítja, amiről az ember gyakran könnyen elfeledkezik: a lelki, szellemi dimenzióra. A fölszentelt pap, akár mundérba öltözött emberek között van, akár kint egy faluban az egyházközösséget vezetve, mindig ugyanaz: Isten jele az emberek között. A katonaság körében is a tábori lelkész, Isten jele. Érdekes ez a jelszerep a katonaságnál. Az egyik Afganisztánban szolgáló pap kollégám szava cseng mindig a fülemben: - Hogyha végigmegyek a táboron, mindenki szeretettel int, és rám mosolyog. Egy pap mellett nem tudnak úgy elmenni az emberek - mondja -, hogy ne mosolyognának rá. Ez egy érdekes pozíciója a papnak, akár külföldi misszióban, akár idehaza. Van egy sajátos jellege a papi létnek a katonák között. A műsor címe Inter arma caritas, ez igazából egy Rómából hazahozott fogalom, azt jeleni: Fegyverek között a szeretet. Az emberek megérzik, bár nem fogalmazzák meg ilyen frappánsan mint ez a szlogen, hogy a pap az „Inter arma caritas” vagyis „Fegyverek között a szeretet”, hanem valamiképpen érzik azt, hogy ő egy más világnak a jele, de ez a másvilágiság nem idegenséget jelent, hanem valami hozzánk tartozót.
Egyre világosabb feladata a papnak a hagyományos szerepek mellett a liturgikus szolgálat. Más hagyományos szerep mellett alapvetően képviselnie kell a szilárd értékrendet, az erkölcsi, etikai elveket a honvédségben. Egyre inkább tudatosul a honvédelem vezetésében is, hogy mennyire fontos a szerepe a papnak, hogy világos etikai elvek mentén szólaljon meg, akár a képzőintézetekben beszél órák keretében, akár liturgikus keretek között. Ebben az értékrendjében elbizonytalanodott világban egy szilárd értékrend az valóban kapaszkodó.

Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkész

- A tábori lelkész kéznél van, bármilyen probléma adódik a magánéletben, szakmailag vagy az élet bármely területén. Sokan úgy gondolják, hogy eljönnek a tábori lelkészhez és kiöntik a lelküket. Egyszerűen csak megnyugszanak, ha akarják, akkor még tanácsot is kérhetnek tőlünk, bár az ritkábban fordul elő. Egyszerűen a tábori lelkész az, akire mindig lehet számítani.
Sok esetben az élet olyan területéről is beszélgetünk, vagy együtt gondolkodunk, amin még én is csodálkozom, hogy egy lelkészt valaki erről megkérdez. Ezeken a beszélgetéseken akár egyszerű, akár mélyebb dolgokról van szó, mindig ott van az Úristen. Értsük jól, amit mondok, sohasem kettesben beszélgetünk. Mindig, minden egyes alkalommal ott érzem az Úristen jelenlétét, szinte ő vezeti a beszélgetést, és megmondom őszintén, hogy ez nagyon megnyugtat engem, mert a beszélgetés ilyenkor csak jó irányba haladhat. 

Kálinger Roland katolikus tábori lelkész

- A Magyar Honvédség egyenruháját hordjuk, de bajtársaink, katonatársaink is tudják, hogy mi nem katonának születtünk. Éppen ezért ezt a sorrendet állítottam föl, hogy először embernek kell lenni. Ha emberi hangon tudunk beszélni, meg tudjuk szólítani a katonát, emberségesen tudunk vele viselkedni, akkor kíváncsi arra, hogy milyen papnak lenni? Milyen az Istent szolgálni? Milyen a te Istened? Beszéljél róla! Hogyha ez a kettő megvan, emberséges vagyok, és elfogadják azt, hogy pap vagyok, akkor elfogadják azt is, hogy a tábori lelkészek ugyan katonák, de talán mégse annyira értenek a lövészethez, mégse annyira értenek a fegyverekhez, a különböző katonás dolgokhoz. Ebben ők segítenek, és így kölcsönösen segítjük egymást. Én abban, amiben a pap tud egy katonának, ő abban, amiben egy katona tud egy papnak segíteni. 

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

július 25.

Otthagyok mindent és kimegyek a repülőtérre. Igyekszem valami magyar alakulattal közelebbi kapcsolatba kerülni. De alig tudok átvergődni a németeken. Végre felismerek a hadtesttől, aztán a vonattörzstől néhány embert. De mihelyt a közelükbe jutottam volna, észreveszem, hogy a levegőben vijjogó üvöltéssel német vadászok éppen lelőttek egy orosz gépet. Az pedig süvítve zuhan a repülőtér fölé.
De vajon melyik részére esik? Egy pillanatra megbénul a mozgás. Megdermedtek még a lovak is. Csikorognak az autók fékjei. A következő másodpercekben robbanás, tűz, jajgatás, nyögés, egymásnak rohant kocsik, autók tömege.
Ebben a pillanatban kikanyarodik három orosz T 34-es az erdő széléről és géppuskáival, ágyújával lőni kezd bennünket.
Hát erre már nem számítottam. Szégyen a futás, de gyerünk. Akkor veszem észre, hogy egy kisebb magyar alakulat közelébe jutottam. Egyetlen szót sem kérdeztem, csak azt mondtam: Utánam! Akkor ugyanis láttam, hogy a németek azonnal odaállítják néhány páncélöklös emberüket, akik az első percben kettőt felrobbantottak a háromból. Hü, ide hely kell, és nem bámészkodás. Láttam, hogy nincs a magyarjainkkal még tisztes sem, azért engedelmeskedtek olyan könnyen. Pillanat alatt utánam jöttek. Átbujkáltunk a megrekedt kocsik közt. Levittem őket az árkon át a földekre. Agyontaposott rozsban szedtem őket össze. Majd ők, akik ismerték egymást, a német zsivajon és a már megindult géppuska ropogáson át, tovább kiabáltak a társaiknak: Gyertek a tisztelendő úr után!
Akkor látom, hogy a mi kocsioszlopunkból is ott rekedt nagyon sok ember. Nem hagyhatjuk azokat sem! Néhány megriadt pacit igyekezett a kocsisa jobb belátásra bírni. Hiszen a kíméletlen menekülésben nincs irgalom, ha egyszer belekerülünk a németek közé. Ezt a pillanatnyi zavart kell felhasználni.
Mindenki odarohant egy-egy magyar kocsihoz. Közös erővel húztuk, adtunk irányt mindegyiknek az országút felé. Kiizzadtunk, de sikerült. Közben az egyik orosz tank lövedéke belevágódott az egyik kocsinkba. Szerencsére csak a felszerelés sínylette meg. Végre kijutottunk az útra. Ki-ki a kocsik mellett futva tette meg azt a 4-500 métert, ami a barakkunkig volt.
Ott a mieink bevonultak a szomszédos cserjésbe a saját alakulatunk többi kocsijához. Az ismeretlenek /még a nevüket sem kérdeztem meg a nagy izgalomban/ hálával vették, hogy segítettem életük megmentésében. Már rendezettebben mentek. Sőt fel-felkéredzkedtek a kocsikra, autókra.
Bementem a barakkba. Akkor jött ki rajtam a fáradtság. Elkezdett remegni a lábam. Arra riadtam fel, amikor Kálmán azt mondta az egyik operáló asztal mellől: Gyorsan adj injekciót a hordágyon fekvőnek. Értettem is, nem is. Egyszerűen nem fogott az agyam. De jó tíz perc múlva elmúlt az egész. Beálltam újra a munkába. Csak az éppen folyó nehéz műtét után mondtam el az orvosoknak az egészet, hogy közben ne ijesszem meg őket.
Behoztak egy német SS főhadnagyot. Súlyosan megsérült az iménti harcban. Ahogy levették a kocsiból, fertelmesen káromkodott. Ketten fogták le. Folyton a revolverét kérte, hogy agyonlőhesse magát. Csendesen odaszóltam neki: Milyen vallású? Még nagy fájdalmában is gőgösen válaszolt: Nem ismerek más Istent, csak Hitlert. Jó, mondom neki, akkor imádkozzék Hitlerhez, mert súlyos sebe bizony nagy fájdalmat okoz a kezelésnél. Közben beadtam neki egy fájdalomcsillapító injekciót. Hát jól összeroncsolta az orosz tanklövedék. Mikor már szinte a halálveríték ütött ki rajta, lassan lecsendesedett, lekötött kezének csuklójával megszorított, és esengő hangon mondta: Hochwürden, imádkozzék értem. Jaj Istenem! 

 

Kalendárium

• Először Lenkey János honvéd tábornokra emlékezünk, aki 1850. február 9-én hunyt el. Ő is az aradi per vádlottja volt, mivel pszichés betegsége elhatalmasodott rajta, nem végezték ki, a kazamatákban halt meg. Petőfi Sándor a Lenkey százada című versében örökítette meg, hogy 1848 tavaszán századával hazaszökött Galíciából.
• 1890. február 9-én hunyt el Erdősi Imre piarista szerzetes, pedagógus, az 1848-49-es szabadságharc tábori lelkésze. A február 5-i branyiszkói ütközet Erdősi Imre nevét is országosan ismertté tette. A 33. zászlóalj élén több rohamot vezetett a hágót védő császári csapatok ellen és a siker, jelentős részben az ő érdeme is volt. Kortársai az ütközet után a „branyiszkói hős pap” vagy a „magyar Kapisztrán” néven is emlegették. 
• 1927. február 10-én hunyt el, Nagy Pál honvéd tábornok, I. világháborús hadosztályparancsnok, 1922-25 között a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka.
• 1942. február 10-én hunyt el Hazai Samu honvéd vezérezredes, aki 1910-1917 között volt honvédelmi miniszter.
• 1945. február 11-én, este 20.00 órakor kezdődött meg a magyar és német katonák kitörési kísérlete a körülzárt Budáról. A Budapestet védőket ekkor mintegy 24 ezer német és 20 ezer magyar katona alkotta. Ebből több mint 10 ezer fő tudott áttörni a szovjet állásokon, ám 785 főnek sikerült csupán átjutnia a saját csapatukhoz.
• 1947. február 10-én Magyarország aláírta a párizsi békeszerződést, amely visszaállította az ország trianoni határait.
• 1949. február 8-án a Magyar Népbíróság életfogytiglani börtönre ítélte Mindszenty József hercegprímást.
• 1994. február 8-án Magyarország csatlakozott a Partnerség a Békéért programhoz. Ezt a programot amerikai kezdeményezésre az 1994 januárjában megrendezett brüsszeli csúcsértekezleten hirdette meg a NATO. A békepartnerségben részt venni szándékozó államoknak először is egy keretegyezményt kellett aláírniuk. Ennek értelmében a csatlakozó ország vezetésének garantálnia kell, hogy megőrzi a demokráciát, betartja a nemzetközi jog alapelveit, tartózkodik attól, hogy megsértse bármely más állam területi integritását, tiszteletben tartja az államhatárokat és a felmerülő vitákat békés eszközök bevonásával rendezi. Az új tag egyben azt is kinyilvánítja, hogy készen áll részt venni az ENSZ és az EBESZ hatáskörébe tartozó műveletekben illetve, hogy katonai vonatkozásokban is együttműködik a NATO-val, első sorban a kiképzés és a hadgyakorlatok terén.

 

Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Assisi Szent Ferenc gondolataival búcsúzom.

„Te adj erőt, hogy bízni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erősítsd meg erőtlenségem,
Hogy hősként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, Te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy éltem nagy teher ne legyen.
Ó adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Légy szívünkben jóság, irgalom
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket, édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz. Ámen”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, február 8