Rádióműsor - 2017. február 15. - 195. adás

 

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. február 15-ei műsor (195. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/61925

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 195. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.” – William Shakespeare házasságról mondott gondolatával köszöntöm önöket, a felelős szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

 

• Immár 10. éve, hogy megrendezik hazánkban a Házasság Hetét. Idén február 12-19. között lesznek majd országos központi programok. Adásunkban a Katolikus Tábori Püspökség püspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának elnöke, Bíró László püspök gondolatait hallják.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, amelyet Bőzsöny Ferenc tolmácsol ezúttal is. 

 

Druzsin József százados és felesége, Druzsin Zsóka

- Napjainkban sokszor felmerül a nők társadalmi szerepvállalásának kérdése. Ez nálunk is sokszor vita tárgyát képezi. Ezeket a társadalmi dolgokat próbáljuk egymás között megvitatni és bármennyit feszegetjük ezt a kérdést, az az igazság, hogy asszony nélkül nincs család. Természetesen kell a férj, az apa is, mint kereső, példa a gyerekek előtt és számtalan egyéb vonatkozásban szükség van rá, de anya nélkül nincsen család és nincs otthon sem. Ebből kifolyólag lehet azt érezni, hogy egy nőnek elsősorban otthon van szerepe és otthon van munkája. Természetesen én is dolgozom mellette és szeretnék is többet dolgozni, de a mindennapi dolgok, az állapotszerű kötelezettségem nagy részét lefoglalják az időmnek. Emellett teljes mértékben, úgy mint egy férfinak, nem lehet kibontakozni. Én ezt vallom, ezt tudom megvalósítani. Akiken látom, hogy ki tudnak bontakozni, azok mögött nincsen család, nem kell gondoskodniuk másokról nap mint nap. Azt hiszem, egy nő számára ez a legfontosabb. Tehát kibontakozhatunk mi a munka bármely területén, mégsem okoz akkora örömet, mint egy jó férj vagy két szerető gyermek.

- Az a minta, amit eléjük élünk, azt magukkal viszik, és abból tudnak táplálkozni. Ezért is mondjuk, hogy hivatás. Nem csak katonai, orvosi vagy bármely más hivatásról beszélhetünk, hanem szülői hivatásról is. Mi szentségi házasságban élünk, egyértelmű, hogy ez egy magasabb rendű dolog. Ez egy olyan kapocs, egy olyan érték, ami föntről jön. Ez egy nagyon nagy kegyelem és talán ezt emelném ki leginkább, hogy nagyon kevesen élnek így.

- A civil társadalomban is egyre kisebb renoméja van a hazásságnak, a polgárinak is, de az egyházinak még kisebb. Ha mégis, akkor az is csak a ceremóniális jellegében fullad ki. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy feltétlenül apostolkodnunk kell a házasság intézményét, erősíteni kell a többiek körében is. Sok barátunkat sikerült már rávenni arra, hogy igenis ez a helyes út, és össze kell házasodni. 

 

Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke

- Mi ahhoz ragaszkodunk, hogy a házasságon alapszik a család. Számunkra a házasság és a család evangélium, jó hír. Nem beszélünk a házasság és a család válságáról. Miért nem? Azért, mert az ember van válságban. Itt van a probléma. Egyszerűen az ego kultusza olyan naggyá növekszik, hogy fél elköteleződni. Fél, mert úgy érzi, hogy az önkibontásában gátolja. 
Számunkra a házasság az örömhír, mondja Benedek pápa. Az mondja, hogy a hit válsága és a házasság válsága összefügg. Házassághoz tartozó fogalmak: hűség, bizalom, hit. Hiszek neked, hányszor kimondjuk ezt. A latinban ezek a szavak a hit szóra mennek vissza (hit - fides, bizalom - fiducia, hűség – fidelitas). Mindegyik mögött ott van a hit szó. Szóval a hit és a házasság mélyen összefüggnek. Amikor a hitünkben próbálunk mélyülni, akkor a házasságunkban mélyülünk, csak nem rakjuk ezeket a fogalmakat össze, nagyon távolinak tűnnek. Ebben a magyar szóban, hogy hitvesi szeretet, ott van benne a hit. Erre a hitvesi szeretetre épül a házasság. 
Isten mindig szeret bennünket, csak nem vesszük észre. S mert nem vesszük észre Istennek a szeretetét, nem tudunk viszont szeretett lenni, ezért nyögve nyelős az egész. Itt billen meg a házasság, hogy elrohantok egymás mellett. Ez az a bizonyos párhuzamos lét, az egymásért lét, fölemészti a kapcsolatot. 
A szeretet, Istennel való találkozás, nem csak a szívünket, hanem az elménket is belevonja ebbe a válaszadásba. Tehát azt mondja, hogy ha viszont szeretetben élsz, ott nem csak a szíved vonódik ebbe bele, hanem az értelmed is. Tehát azért a házasság, az egy logisztika is. Alapvetően logisztikának tartom. Hogy van-e időnk egymás számára az logisztika, pláne ha már sok gyerek van, akkor ez szervezés kérdése. 
Nagyon szép ez a mondata a pápának. A hit az a szeretet válasza Istenre. A hitvesi szeretet az a szeretetnek a válasza a hitves társam megelőző szeretetére és ez indítja a szívet, de kell hozzá az értelem is. Itt mondja ki a Szentatya, amit az előbb már mondottam: - Ez egy folyamat, állandó úton levés, a szeretet soha nincs készen, a szeretet soha nincs befejezve. Testvéreim, ez egy kegyetlen mondat, amit mindenki kimondd a házasságában, dicsekvően méghozzá, hogy ismerem a másikat, mint a tenyeremet. Egy kortárs gondolkodó azt mondja: Aki azt mondja a párjára, ismerem, azt is kimondja, nem szeretem. Ez teljesen így van. Tehát akit szeretek, az mindig új.

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. 

július 26.

Tegnap délután megjött a parancs, hogy induljunk el Losice felé. Nem lehet kideríteni, hogy valóban megkaptuk-e a parancsot az anyag megsemmisítésére vagy megint a mieink hazudtak. Egyéni holmikból minden feleslegeset elégettünk. Minden zokszó nélkül dobtam a tűzbe a faládámat a feltétlen szükséges téli holmi kivételével. De a könyveimet az utolsóig meghagytam.
Mikor az egészségügyi csapatraktár minden fontos és értékes részét is fel akarta robbantani a főnök, sürgősen elhívattam a tett színhelyéről valami mondva csinált tanácsadás miatt. Ezalatt minden szekérre, minden sebesültszállító kocsiba, sőt minden ember egyéni felszerelésébe is szétosztottunk, amit csak lehetett.
Estig meneteltünk. A sebesülteket leadtuk a kórháznak. Csak véletlen tudtuk meg, hogy hol van. Vaktában indultak útnak, de sikerült megtalálniuk a jelzett vidéken. Azok is éppen szállítottak a sebesültvonathoz, így volt helyük és lehetőségük, hogy a mieinket átvegyék. - Mivel az útba eső falvak zsúfoltak, azt tanácsolták, hogy a mezőn keressünk magunknak helyet. Hát ez nem volt nehéz. Éppen egy hatalmas rozstábla mellett esteledett be. Nem sokat tépelődtünk. Az emberek lekászálódtak a szekerekről, a kocsisok nekieresztették a lovakat a tábláknak, közben hoztak nekik vizet a közeli majorból. Jómagam addig írtam, amíg láttam, aztán fejem alatt a kenyérzsákkal köpenyben ledűltem, és hamar elaludtam. A breviáriumot a zötykölődő szekéren már délután befejeztem. Csak arra emlékeztem, hogy a szokásos esti imámnak alig jutottam el az első mondataiig, mikor már bele is zuhantam az álomba.
Éjjel fél kettőkor arra ébredtem, hogy kiabálják a nevemet. Kiderült, hogy már egy félórája szedelőzködnek körülöttem, és én semmit sem hallottam az egészből.
Parancsot kaptunk, hogy menjünk be a faluba az egészségügyi oszlophoz. A panye-rész tovább vonul, de nélkülünk. Majd mi valahol a sebesültszállítókon vagy külön autón megyünk tovább.
Bementem Losicére. Befeküdtem abba a pajtába, ahol már a doktorok voltak. Alvásról szó sem lehetett. Legfeljebb ha egy órát feküdtem. Egész éjjel tovább folyt a vonulás, visszamenetel illetve az összevisszaság.
Mint kiderült, a legtöbb alakulatot nem engedték a varsói műútra. Innen indítják őket útnak különböző céllal. Mindenki oda tartozik, akivel éppen együtt menetel.
De azért parancs is jött, hogy a főnök lett a hadosztály vezető orvosa.
Már úgy vagyok ezzel, hogy szégyellek írni róla. De néha elkerülhetetlen, mert minden a nagy nyilvánosság előtt folyik, és nem tűrhetem, hogy a jellemtelenség győzzön. A sarzsifölény nem jelenthet bizonyítékként semmit. Az ilyenek pedig csak azzal mérik az igazságot.
Most is hajnalban bejön hozzám, illetve hozzánk.
- Szóval, Alfonzkám, te nem menekülsz?
- Nem!
- Mit csinálsz, ha erre kerül a sor?
- Parancsot várok!
- És ha nem jön?
- Eddig mindenre jött. Remélem erre, is, sőt biztosra veszem. Haromy alezredes úr és Kremniczky Lajkó eddig úgy viselkedett, hogy fel sem tételezem róluk, hogy éppen a legnagyobb veszélyben hagynak cserben bennünket. Sőt azt gondolom, hogy a veszélyben még jobban törődnek velünk, hiszen magyar életről van szó.
A többiek hol vigyorogtak, hol hallgattak, hol már bicskát akartak rántani, ahogy később elmondták. Főnök pedig idegesen köpködött, és némán szívta a cigarettáját. Majd mikor megtalálta a szavait, így folytatta:
- Igen, ti folyton csak kritizálni tudtok mindent, és minden cselekedetben találtok javítani valót.
- Csak abban a cselekedetben, vágtam rá ingerülten, amelyik fejetlen gondolkodást és jellemgyengeséget tételez fel és mutat.
- Szóval, a menekülés is az lenne?
- Nem, csak ha parancs nélkül, fegyelmetlenül teszi valaki, az hazaáruló. Ha pedig valaki a rossz példájával és az erről való hiábavaló beszéddel, mint százados úr is, rontja a hangulatot, s az emberek ellenálló erejét még jobban gyengíti, az még inkább hazaáruló.
- Hadbíróság elé foglak állítani. Mondta és ezzel elrohant.
- Ezt már sokan ígérték, kiáltottam utána.
Embereink még éjjel hívtak, menjek vissza velük Biala-Podlaszkára. Mentsük meg, amit még elhozhatunk, a többit robbantsuk fel. Mentem volna, már csak azért is, mert embereink valami támaszt éreznek bennem, ha velük vagyok. De sajnos a doktoraink lebeszéltek, illetve nem engedtek, mondván, hogy bármikor jöhet újra annyi sebesült, hogy nem bírják egyedül ellátni. Egyébként is ez annyira egyéni vállalkozás, hogy ne tegyem ki az életemet feleslegesen ekkora veszélynek.
Hamar visszajöttek a mieink. Sok holmit elhoztak, a többit felrobbantották. Igazi hősi tett volt, hiszen a muszkák már benn vannak a városban.
Ahogy elkezdem a misét, akkor veszem csak észre, hogy ma Anna-nap van. Kiről is emlékezzem meg ma különös szeretettel? Az amerikai kishúgomról a rokonságból, baráti körömből pedig Violánéról, Mocsonoky Annáról, Arisztidünk húgáról. Érdekes helyzetben vagyok Annival. Arisztidünk nem vitt el olyan gyakran hozzájuk, hogy alaposan megismerhettem volna. Mégis nagyon jól ismerem, mert annyi nemes vonást mutatott már hosszú évekkel ezelőtt, hogy mikor családi körében is megismertem, csak gazdagodott róla az ismeretem. Nagyon megszerettem állandó derűjét, műveltségét, szolgálatkészségét, segíteni akarását. Pedig Arisztid mesélte, mennyit szenvedett már eddig is. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele a háború után, ha hazakerülök. Ma még buzgóbban imádkozom érte. Most délután fél három van. Alig tudok körmölni, annyira fáj a két csuklóm. A doktorok be akarják tenni sínbe. Sőt olyan vélemény is alakult ki, hogy bekerülhetnék a hazaszállítandók közé. Hát erről szó sem lehet, mondtam nekik. Ha másért nem, az önérzetem nem engedné, hogy éppen most, az egész haditerületen való tartózkodásom legszörnyűbb napjaiban hagyjam itt az embereket, akiket eddig bátorítottam? Soha le nem mosná rólam senki, hogy gyávaságból menekülök. Nem megyek, akármi lesz is a kezemmel.
Jönnek a hírek mindenfelől. Érthető, hiszen szüntelen kavarog a por a vonulók között és után. Mindenki kíváncsi, és senki sem tud semmit. Csak valami láthatatlan készülődés van mindenütt. Illetve, valami láthatatlan készen állás az indulásra, parancs nélkül is. 

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, hogy velünk tartottak, tegyék ezt majd egy hét múlva is. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Madách Imre gondolataival búcsúzom.

„Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg a kezét.
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, légy hű mindhalálig.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, február 15