Rádióműsor - 2017. február 22. - 196. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. február 22-ei műsor (196. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/62011

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 196. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Az ember a szíve mélyén örökké odavaló ahol született” – mondta Tamási Áron. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban szó lesz többek között a hazaszeretetről is, de hallják majd Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait.
• A Katonák-hősök sorozatban Guyon Richárdra emlékezünk.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
• Egy kiképzésre látogattunk el, amelyen hangképes riportot készítettünk.

 

Bíró László katolikus tábori püspök először személyes gondolatokat oszt meg velünk, majd beszél a házastársi kapcsolatról és a hazaszeretetről is.

- A jó Isten megadta nekem ajándékul, hogy nagyon sok ember tud nyitott lenni felém, de nagyobb öröm az, hogy azt látom, hogy az emberben alapvetően megvan az igény arra, hogy kitárulkozhasson a párja felé, hogy megoszthassa belső világát. Ami mégis elnémítja, lebénítja ezt a vágyat az emberekben, az az örökös rohanás. Nagyon oda kell figyelni ma arra, hogy teremtsünk időt egymás számára, ahol a megnyílásnak a vágya beteljesedhet, ahol ki-ki megoszthatja önmaga belső rezdüléseit. E nélkül nem működik a házasság. Én ezt nevezem Bibliai nyelven önkiüresítésnek. Tehát a házasságban szükséges, hogy ki-ki kiüresítse önmagát a párja felé. Egy másik személy olyan mélységben tud jelen lenni bennem, amilyen mélységben én kitárulkozom felé. 
Az én szekszárdi őseim, nagyanyáim, dédanyáim generációja még vasárnap úgy öltöztek föl, hogy követték a pap liturgikus színeit. Évközben zöldes tónusú sötét ruhába öltöztek, nagypénteken feketébe és lilás tónusú ruhát vettek föl adventi és nagyböjti időszakban. Követték az öregek a liturgia színeit, ennyire együtt éltek és ez nagyon fontos. Ma minden szürke lett. Echegaray bíboros mondta, hogy a sötétség kívánja a fényt, de a ködről nem tudni, hogy sötétségbe vagy világosságba fordul. Tudjátok, ez az ünnep a családban, ez a liturgia. Vannak személyes ünnepeink és vannak közösségi ünnepek. A személyes ünnepnél, például amikor a gyermek várja a születésnapi tortát, alig fér bele az idődbe, de mégis megcsinálod, hogy meglegyen, ebből mit él meg a gyerek? Az ő személyi méltóságát. Amikor megünnepeljük egymás születés vagy névnapját, akkor az ember személyi voltát ünnepeljük és a személyi önértékelés kerül helyre. Ezek nem pazarlások. Mikor pici kortól kezdve ünnepeli a szülő a gyereket, akkor az ő személyi méltóságát ünnepli, és ő maga kerül helyre, mert tudja azt, hogy értékes. Nem szabad elhanyagolni az ünneplést. Mondják az okosok, hogy az ünnep és a munka összefüggnek, korreláció van köztük. Ha nincs ünnep, akkor nem megy a munka, ha nincs munka, akkor nem lehet ünnepelni. Ez a kettő nagyon szoros kapcsolatban van.
Szeretem elmesélni, hogy 16 éves koromban, amikor még internacionalizmus volt, életemben először hallottam a hazaszeretetről. Volt egy történelemtanárunk, egy öreg bencés atya, aki nem szeretette Kossuthot, így nem is beszélt róla. Mindig Széchenyiről beszélt és egyszer csak kezdte mondani: Fiúk, fiúk, a hazaszeretet! – és könnyezett. Ott álltunk bambán mi 16 évesek, mintha kínai beszédet mondott volna. Foxi bácsi pedig csak sírt, Isten nyugtassa!

 

Picit rendhagyó lesz a most következő hangképes beszámolónk, amely a katonák alapkiképzésébe enged bepillantást. A január elején bevonult szerződéses katonák, valamint pályakezdő tisztek és altisztek kiképzése történik ezekben a napokban is a szentendrei Altiszti Akadémián. A lőgyakorlaton, valamint az alaki és a közelharc foglalkozáson jártunk, ott készítettük az interjúkat.

Batáry Tamás hadnagy, az MH Altiszti Akadémia századparancsnoka

- Ezen a lőgyakorlaton alapvetően nem az élet kioltása a cél, hanem az élet megóvása mellett az ellenség feltartóztatása, leküzdése. Tehát itt nem halálos sérüléseket kell elérnie a lövészeknek, hanem meg kell akadályozni az előttünk álló ellenséges katonák, személyek mozgását illetve a tömeg előrehaladását. Nem a missziós felkészülés a cél az alapkiképzés folyamán, hanem a lőkészség fejlesztése. Ennél a lőgyakorlatnál úgynevezett kapáslövésekkel hajtják végre a lövészetet, ami más lövészeteknél nem fordult még elő itt az alaplőgyakorlatnál, tehát ezzel egy újfajta lőkészséget tudunk kifejleszteni a katonáknál.

Berkecz Gábor közkatona

- Szentesről érkeztem, olyan megfontolásból hogy édesanyám is katona 5-6 éve. Már régi döntésem, hogy szeretnék én is katona lenni. Miután elvégeztem az iskolákat, utána jelentkeztem ide. Kecskeméten alkalmasnak találtak, hogy katona legyek és utána fogalmazódott meg bennem teljes mértékig, hogy ezt szeretném csinálni. 

Batáry Tamás hadnagy, az MH Altiszti Akadémia századparancsnoka

- A mai nap folyamán mind a három szakaszunknak közelharc foglalkozás illetve alaki foglalkozás kerül végrehajtásra. Az alaki foglalkozások nagyon fontosak a fiatal katonák életében, hiszen ezek azok a foglalkozások, ahol először megtanulják, hogy a civil életből a katonaéletbe való bevonulásnál azt a feszesebb fajta életrendet illetve azt a feszesebb fajta mozgásmódot hogyan kell végrehajtani. Itt tanulják meg a katonák a kiképzők segítségével. Itt tanulják meg, hogyan kell egyénileg illetve kötelékben mozogni, együtt tevékenykedni és mindezt a szabályzatnak megfelelően végrehajtani.

Tar Tamás törzsőrmester, az MH Altiszti Akadémia Testnevelés és Közelharc Módszertani Részlegétől

- Az alapkiképzés fontos részét képzi a katonai közelharc alapjainak elsajátítása. Harcosnak lenni egy lelki többlettartalmat jelent. Olyan képességeket fejleszt, mint a bátorság, az akaraterő és mint az egymásért való küzdés és harcolás. A közösségi szellem építésében ez elengedhetetlen fontosságú. Itt egy olyan segítséget kapnak a katonák, hogy megismerkedhetnek a saját képességeikkel, a saját jelenlegi tudásukkal és ezzel motivációt adunk számukra, hogy megjelenjen a fejlődésben való szándék és ezzel hozzájárulunk, hogy igazi harcosok és katonák legyenek. Most, hogy az alakulatoknál is fontos szerepet fog játszani a katonai közelharc elsajátítása, hogy minden katona megismerje a katona közelharcot, ez egy többlépcsős, összetett feladatrendszer. Ami az alapkiképzés első pontja, itt találkozik elsőként a katonai közelharccal. 

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

 

Korábbi adásainkban szó volt már katonákról, hősökről, ezt folytatjuk, Markovics Milán Mór katolikus tábori lelkészt hallják.

- Guyon Richárd az angliai Bath városában született. A város neve melegvízű forrásáról híres. Milyen érdekes, hogy Richárdot a melegvízű forrásokról híres Magyarországra viszi sorsa, majd Törökországba, ahol a meleg vizekben fürdőzés már a kultúra része. Richárd ugyan Angliában született ugyanis, de francia származású volt. Bár nem együtt, de egy időben harcolt Bemmel Portugáliában, majd csatlakozott a Habsburgok császári seregéhez. Talán így is maradt volna, ha apósa, aki egy lovassági tábornok volt, az ő halála miatt anyagi helyzete meg nem romlott volna. Le kellett szerelnie, majd felesége javaslatára magyar földön telepedtek le. A szabadságharc kitörésekor egy nemzetőr zászlóalj parancsnoka lett Richárd. Ott volt a Pákozdi csatában, sőt a Schwechati csatában övé volt az egyetlen magyar győzelem. Richárd csatáit felsorolni is sok lenne. A legismertebb branyiszkói ütközetében először hátul állt, ám később maga állt katonái élére. Tettét siker övezte. Jól lehet, ehhez hozzájárult az akkoriban egyébként nem kirívóan erőszakosnak tűnt módszere. Kijelentette ugyanis: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts. kartács schiessen”... azaz, ha előre mentek dupla zsoldot, ha menekültök, kartácsot kaptok. Az újoncok közé valóban be is lövetett. Richárdot egyébként nem tartották jó vezérnek, inkább rendkívül bátor és merész katonának. Egy ideig Görgei Artúr alatt szolgált, ám viszonyuk már a kezdetben problémás volt, később kifejezetten ellenséges. Görgei azonban sokak véleményét összegzi, amikor így ír Guyon Richárdról: Kétségkívül igen vitéz tiszt volt, de legalább annyira tudatlan is. Tény azonban, hogy Richárd sok győztes ütközetet tud maga mögött, igaz, számos vesztest is. A szabadságharc vége felé Törökországba emigrál, miközben Magyarországon „in effigie” kivégzik, vagyis jelképesen, távollétében amolyan formális, jogi formában hajtották végre az ellene hozott ítéletet. Törökországi tartózkodása során sok sorstársához hasonlóan katonaként folytatta életét, áttért a muszlim hitre. Számos csatát vívott meg a török sereg élén az oroszok ellen. Bár a leírások szerint gyenge és rossz képességű katonákat kellett irányítson, ők azonban megkedvelték vitéz vezetőjüket. Ennek egyik távolabbi következménye lett, hogy a török sereg vezére Zerif pasa félteni kezdte pozícióját. Már a részleteket nehéz megfejteni, lehetséges, hogy Riza hadügyminiszter, akinek fogadott fia volt Zerif, a törököknél nem ismeretlen módszerrel akarta megoldani a helyzetet. Tény ugyanis, hogy Guyon Richárd halálát ételmérgezés okozta. Sírja Isztambulban, Haydarpaşa temetőjében található. Guyonra talán igaz volt, hogy nem volt jó hadvezér, ám fontos róla megjegyezni, hogy török emigrációjában az angol nagykövet nem tudta elérni és eltéríteni, hogy tovább reménykedjen a magyar ügyért, nem tért vissza Angliába. Később Hauslaub császári tábornokot korbáccsal zavarja el Törökországból, aki még így is több ezer emigránst csábított vissza a monarchiába. Richárd átlátta a helyzet ördögi mivoltát. Később be is bizonyosodott igaza, a hazatérteket nem kímélték, a Habsburgok kitöltötték rajtuk bosszújukat. 

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, annak újabb részletét hallják.

július 27.

A hadosztály kiadta a parancsot hat szarvasmarha beszerzésére. Könnyű ezt mondani, de nehéz végrehajtani. Jöttek megint az emberek: Tisztelendő úr, jöjjön velünk. Errefelé már az oroszon kívül tudnak más nyelvet is, maga majd elboldogul velük. Meg ha látják, hogy a pap is van velünk, nem gondolnak bennünket holmi betyároknak. - Hát mentem. De bár ne tettem volna!
Elindultunk Wulka-Lysowka tanyára, mely elég közel volt a faluhoz. Az istállók teljesen üresek, hiszen előttünk már ott jártak a németek. Megyünk vagy újabb tíz kilométert. Látjuk ám, hogy az Elmo emberei a szegény emberek teheneit kezdik elhajtani. A lengyelek és ukránok szívet tépően könyörögnek a magyaroknak a megmaradt egyetlen jószágukért. Itt is arról panaszkodnak, hogy tegnap a németek hosszú könyörgésre hagytak meg egy-egy tehenet. Végre rávettem az Elmo zászlósát, hogy menjen be a faluba. Ott viszonylag igazságosabban tud szerezni állatokat. Így is lett. Mivel a parancs közös volt, illetve mindketten ugyanazt a parancsot hajtottuk végre, vele mentünk a faluba. Mindenhol ugyanaz a párbeszéd alakult ki:
- Van e marha?
- Nincs.
- Egy sem?
- Egy sem.
Megmutatták a gazdák az istállót is. - Tovább mentünk az ellenkező oldalra és irányban. Elég hamar és kevés igazságtalansággal sikerült megszerezni mind a hatot. Na most gyerünk haza szegény állatkákkal.
Otthon a hentesek kifent acéllal vártak bennünket. A tágas területen megkezdték a vágást. Mindenki segített, mert mondanom sem kell, hogy a munka megkezdése után néhány perccel jött a figyelmeztetés, hogy bármelyik pillanatban indulnunk kell. Négyet sikerült is levágni, rendbe tenni, mikor valóban megjött a parancs, ha nem is fekete pecséttel.
A két élőt ott hagytuk a gazdának. Lám, ez a háború. Az egyiktől elrabolják, a másiknak visszaadják a tegnapi elrablottat.

 

Köszönöm, hogy ismét meghallgatták a honvédségi műsort, az Inter arma caritas legközelebb újabb interjúkkal, riporttal egy hét múlva jelentkezik. Megköszönöm a figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Wass Albert gondolataival zárom mai adásunkat. 

„Mert az élet az valami roppant különös dolog. Az úgy odakötözi az embert a földhöz, egy völgy hajlatához, vagy egy domb oldalához, úgy odakötözi még akkor is, ha nehéz és nyomorúságos az élet, hogy az ember lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthonának kezdi érezni akkor is, ha idegen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, február 22