Rádióműsor - 2017. január 11. - 190. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2017. január 11-ei műsor (190. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/61327

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 190. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.” – A szolgálatról szóló idézettel köszöntöm valamennyi hallgatót, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

 

• Hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntötték Furkó Kálmán nyugállományú ezredest, a magyar kyokushin karate mestert.
- Mint testnevelő tanár, az emberek fizikai fölkészültségét, fölkészítését tartottam elsőnek, aztán nem beszélve a szellemi dolgokról, mert a kettő az együtt működik.
• A határ mentén ezekben az órákban is katonáink szolgálnak, hogy az illegális bevándorlókat a szabályos határátlépésre kényszerítsék. Tették ezt karácsonykor, szilveszterkor, s teszik ezt hétköznapokon is, akár -21 fokos hidegben.
- Nem elég itt lenni, nem elég kibírni itt a hideget, hanem fel kell deríteni az illegális migránsokat, a csempészeket, el kell őket fogni, vissza kell őket kísérni a határ másik oldalára közösen a rendőr kollégákkal.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
- Erre a zűrzavarra nem számítottam. Eddig Gornikitől 210 km-t tettünk meg egy hét alatt. Folyton meg kell állnunk, mert különben nem tudjuk ellátni a rengeteg sebesültet. Tizede sem lenne, ha nekünk is legalább olyan fegyvereink lennének, mint a muszkának. Nem is szólva a németekről.

70. születésnapja alkalmából köszöntötték Furkó Kálmán nyugállományú ezredest, magyar kyokushin karate mestert. A Zrínyi Katonai Filmstúdió összeállítását hallják.

A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetői, a Belügyminisztérium, a rendőrség, valamint a hazai karate és sportélet más képviselői, barátok és pályatársak köszöntötték Furkó Kálmán nyugállományú ezredest, magyar kyokushin karate mestert 70. születésnapja alkalmából.

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter

- Igazi ember, az élet igazi mestere. Nem csak karate mester, hanem az életet is megéli és igazi mesterként, igazi tanítóként a nap 24 órájában vállalja azt a küldetést, amit neki rendeltetett a jó Isten. Köszönjük azt a hűséget, amivel a Magyar Honvédségnek, a magyar hazának letette az esküjét és köszönjük azt a hűséget, amit a kyokushin karate szerelmeseként nekünk adott, hozott és a magyar katonai közelharc képzés alapjait is megteremtette, sok-sok ezer tanítványnak, fiatal gyermekeknek adva kiváló életvezetést arra, hogy hogyan lehet az élet nehézségein túljutni, és kiváló katonákat képzett.

Az ünnepi beszédet követően, példaértékű katonai pályafutása valamint a honvédelem ügye érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységéért Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter Hadik szablyát adományozott az ünnepeltnek, valamint átadta a Zrínyi Katonai Filmstúdió gondozásában készített s a rendezvényen levetített portréfilmet.

Furkó Kálmán nyugállományú ezredes

- Tudom azt, hogy két év az két év, egy év az egy év, de ez idő alatt kell kiképezni azt a katonát, aki a kezünk alá kerül. Úgy gondolom, hogy sikerült egy jó mozgásanyagot összehozni, tanítani. Nagy érdeklődéssel jöttek a foglalkozásaimra. Mint testnevelő tanár, az emberek fizikai fölkészültségét, fölkészítését tartottam elsőnek, aztán nem beszélve a szellemi dolgokról, mert a kettő az együtt működik. Csak így lehet a katonákkal dolgozni, hogy tudja, hogy mit akar, mit akarunk vele, aztán a fizikai fölkészülést képes meg is csinálni. 

Mint ismeretes, Furkó Kálmán egyike volt azoknak, akiknek köszönhetően a kyokushin karate a 70-es évek elején meghonosodott Magyarországon, majd a katonai kiképzésben is fokozatosan helyet kapott. Az általa kidolgozott szisztéma szerint a kemény kontakt karate tudásanyaga évtizedekig meghatározó volt a speciálisan képzett hazai katonai és rendőri alakulatok kiképzésében.

Hajdu János vezérőrnagy, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója

- Az újoncképzés a mi szakmánkban nagyon speciális, nehéz terület. A lelket, szívet igazából kimerítő képzések ezek. Az, hogy fizikailag elfárad az ember, az egy dolog, de ha a lelke bírja, akkor tovább fogja vinni. Itt volt igazán nagy a mester üzenete, az a csomag, amit ő adott nekünk, hogy mentálisan, hogy lehet ezt bírni, meddig lehet kitolni az emberi teljesítőképesség határát. Azt gondolom, hogy egy igazi értékrend az, amit ő közvetített. Egy igazi olyan értékrend, amit ma tudni kell, belül kell lennie a fiatalok lelkében, s azt gondolom ez meg is van.

Sándor Tamás ezredes, az MH 2. Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred parancsnoka

- A mai különleges műveleti képességek fejlesztéséből ő vaskosan kivette a részét, hiszen ő azokhoz a nagy elődökhöz tartozik, akik megalapozták annak a lehetőségét, hogy a különleges műveleti képesség most azon a szinten legyen, ahol jelen pillanatban van. Az ő munkássága gyakorlatilag az alapját, az összes fundamentumát képezi annak, amit mi csinálunk, hiszen mind a közelharcban, karatéban elért sikerei, közelharc tanítása, a katonákkal való foglalkozása, minden eszenciája benne van az ő személyiségének abban, amit mi magunkénak vallunk, mint különleges művelet. Alapvetően ő az egyik alapítója a magyar különleges műveleti képességnek.

A katonai kiképzésben nyújtott elévülhetetlen érdemei mellett, Furkó Kálmán válogatott versenyzők egész sorát nevelte. Tanítványai bajnoki címek tucatjait nyerték el.

Kalmár Árpád, a Magyar Karate Szövetség alelnöke

- Egy olyan példakép, amit követni kell mindenkinek a saját élete szerint a tiszteletben, a fegyelemben, a kitartásban, az elkötelezettségben, a töretlen hitben. A munkássága, élete erről szól, és úgy gondolom, hogy ő egy példa. Nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is az ő neve egy fogalom és egy olyan ikon a karatéban, amire oda kell figyelni mindenkinek és sportágtól függetlenül nagy tisztelet övezi.

A legendás kiképző több évtizedig tartó katonai szolgálatát 2001-ben az akkori Bercsényi László Felderítő Zászlóalj parancsnokhelyetteseként fejezte be. 7 danos mesterként mai napig edz, edzőtáborokat és versenyeket szervez, a Nemzetközi Karate Szervezet Övvizsga Bizottságának tagja. Számos városi, országos és nemzetközi kitüntetés birtokosa. Vitathatatlan érdeme, hogy az elmúlt évtizedek alatt sok-sok ezer ember indult el a budo, azaz a harcosok útján.

Nincsenek könnyű helyzetben azok a katonáink, akik ebben a hidegben a határ mentén szolgálnak. Olykor -20 fokos hidegesben is helytállnak s védik az országot az illegális határátlépőktől. A mindennapokról hallják Dr. Ruszin Romulusz dandártábornokot, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokát. 

- Nem elég itt lenni, nem elég kibírni itt a hideget, hanem fel kell deríteni az illegális migránsokat, csempészeket, el kell őket fogni, vissza kell őket kísérni a határ másik oldalára közösen a rendőr kollégákkal. Ezért tettünk olyan intézkedéseket, hogy ezt a harcértéket a lehető legmagasabb szinten tudjuk tartani. Kiosztásra kerültek azok a felszerelések, amik biztosítják a réteges öltözködést (kámzsák, kesztyűk), hogy a katona fel tudjon öltözködni melegen az egyenruha alá. Termoszokat osztottunk ki, melegedő sátrak vannak elhelyezve a határ teljes szakaszán. Meleg tea érkezik folyamatosan a honvédség és a rendőrség segítségével. A másik az magának a szolgálatszervezésnek a fontossága. Itt vannak a rendőr és katona szektorparancsnokok, akik úgy alakítják ki a szolgálati rendet, hogy a figyelés, felderítés, járőrözés gépjárművel és gyalogosan illetve a készenlét az biztosítsa azt a szükséges és elégséges időt, hogy a katonák hőérzete magasan tudjon maradni.

Nádasi Alfonz Hadinaplójából idézünk, a kötet felolvasását folytatjuk, amelyet Bőzsöny Ferenc tolmácsol hallgatóinknak ezúttal is.

július 24.

Jó forró kávét talán még sohasem élveztem így, mint ma hajnalban. Két órát aludtam. Ebből a felét úgy, hogy az ölembe vettem a hátizsákomat, és arra hajoltam. Háromkor felkeltem. Továbbra is minden mozog körülöttünk. Most már látni pontosan, hogy az oroszok teljes erejükkel támadnak. Tehát itt van az a bizonyos vonal kiegyenesítés, amelyről mi, laikusok, hetek óta beszélünk.
Mindenki pánikhangulatban van. Azok a német alakulatok is, amelyek eddig a külső fegyelmezettséggel szinte lenyűgözték a szemlélőt, már csak árnyékai önmaguknak. Egyénileg most is éppen olyan kitűnő katonák, mint eddig voltak. De tömegben?! Csak a nagyképűségük maradt meg maradéktalanul.
A mellettünk fekvő repülőtérre szünet nélkül jönnek a német szállító gépek. Bámulatos pontossággal hajtják végre a le és felszállást még ebben a nagy zsúfoltságban is. Jönnek az orosz vadászok. Látszik, hogy a szállító gépeket akarják tönkre tenni. De a német vadászok valamennyit elkergették. Legalábbis eddig. Néhány olyan jelenetet látok most hajnalban, hogy megfeledkezem a helyzetünkről, és ha szabad ezt mondanom, szinte gyönyörködöm a bravúros mutatványokban.
A legnagyszerűbb az volt, mikor az egyik német vadász felszállása után pár másodperccel a hátára fordult, és így, ebben a helyzetben lőtte le az első oroszt. Majd hirtelen megperdült, és máris lángban égett a második orosz vadász.
De vajon ki állítja meg ezt a szörnyű orosz gépezetet? Mégis igaz teljes mértékben, hogy a kitelepített orosz gyárak az Uralban és mögötte teljes erővel gyártanak minden utánpótlást.
Itt már csak a vég következhet. Győzelmüknek csak az a bizonyos csodafegyver állhatja útját. De egyáltalán igaz ez?
Erre a zűrzavarra nem számítottam. Eddig Gornikitől 210 km-t tettünk meg egy hét alatt. Folyton meg kell állnunk, mert különben nem tudjuk ellátni a rengeteg sebesültet. Tizede sem lenne, ha nekünk is legalább olyan fegyvereink lennének, mint a muszkának. Nem is szólva a németekről.
De a lelkiismeretlenség most napnál világosabb lett. Pedig hányszor könyörögtem még jómagam is, hogy minél inkább riasztóbbak a hírek, annál fontosabb lenne fegyverrel ellátni bennünket. Nem támadásra, hiszen eszünk ágában sem volt ez, most nincs is az a harc. Csak az emberek biztonsága érdekében, hogy érezzenek magukkal valami támaszt.
Szinte meg kell köszönnöm Zsukovéknak, hogy csak ennyire nyomnak bennünket. Mert ha gyorsabb lenne a támadás, minden sebesültet ott kellene hagynunk a legnagyobb nyomorúságban, pusztulásban.
Most észak-nyugatnak megyünk. Várjuk az újabb parancsot. Addig is szünet nélkül kötözünk, operálunk. Hát ilyen műtéteket még úgy sem láttam. Nincs idő másra, csak steril lepedővel leteríteni a sebesültet. Amúgy csizmában, gatyában, nadrágban marad, és máris kezdhetjük az altatást vagy érzéstelenítést. Most az élet a legfontosabb. Tehát el kell mennünk a kockáztatás legszélső határára.
Valami különös az életösztön! Máskor, csendes körülmények között mindig akad valami gond vagy a sebesült fizikumában vagy az eszközökben vagy az operáló orvosban. Bezzeg most! Mintha mindenki Toldi Miklós lenne, és mindenki az ősember edzettségével rendelkeznék. Igaz, hogy még ennyit nem is imádkoztam és imádkoztunk értük.
Éppen egy nyaklövést láttunk el, mikor megkaptuk a parancsot, hogy húzódjunk el a reptér mellől, mert felrobbantják. Gyorsan befejeztük. És kezdődött a tánc, amelyet már egy hete a nap minden szakában újra tanulunk.

 

Köszönöm a figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. A szolgálatról szóló bibliai idézettel indítottam műsorunkat, s most azzal is zárom.

„A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, január 11