Rádióműsor - 2017. január 25. - 192. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. január 25-ei műsor (192. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/61560

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 192. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Az alkotáshoz kell valami más is... valamilyen erő vagy fegyelem, vagy a kettő együtt, s azt hiszem ez az, amit általában jellemnek neveznek” – Márai Sándor gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban többek között beszámolunk azokról a katonákról, akik nap, mint nap, szükség esetén életük kockáztatása árán is, megfelelő biztonsági előírásokat betartva hatástalanítják a megtalált II. világháború robbanószerkezeteket.
• Adásunk további részében a Magyar Honvédségben történt eseményekről hallanak majd.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred katonái számos alkalommal kaptak, kapnak bejelentéseket egykori II. világháborús robbanószerkezetek megtalálásáról. Ilyenkor a katonáink a megfelelő biztonsági előírásokat betartva biztosítják a helyszínt és hatástalanítják a robbanószerkezetet. Csurgó Attila, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka az előző esztendő feladatairól, munkájáról szólt, sajnos, egy tragédiát említve először.

- A 2016-os évre, a július 1-én, a Hortobágyi Nemzeti Park mentesítése során bekövetkezett súlyos baleset az, ami rányomja a bélyegét. Egy olyan súlyos eset következett be, amely következményeinek a feldolgozása, az abból eredő különböző módosítások még jelen pillanatban is folyamatban vannak. Hozzá kell tennünk, hogy a tűzszerész tevékenység, az mindenképpen veszélyes marad, és nem lehet minden egyes faktort, minden egyes tényezőt szigorításokkal vagy olyan intézkedésekkel kiküszöbölni, ami nem engedné azt meg, hogy esetlegesen olyan baleset történjen, mint amilyen történt július 1-én is. 
Ami továbbra is jellemző, nagy mennyiségben aknavető gránátok illetve a különböző méretű tüzérségi lövedékek. Talán három-négy esetet ki kell emelnem, ami a korábbi évekre nem volt jellemző. Több helyen, döntő többségében Budapesten és környékén találtunk olyan amerikai légibombákat, amelyek közül az egyik egy tonna súlyú volt, ez egy GP-2000 típusú amerikai légibomba volt, illetve három esetben találtunk különböző kiemelt építkezések során olyan GP-1000 bombákat, melyek közel ötszáz kilósak és sajtó nyilvános megsemmisítésüket végrehajtottuk Táborfalván június hónapban.
Ez a szakasz továbbra is a NATO-nak felajánlott tevékenységet fog folytatni. 2017-ben egy újabb megmérettetés előtt áll, ahol számot kell adni tudásáról, képességeiről, arról, hogy bármilyen hadszíntéren bevethető. Ehhez kapcsolódik az az amerikai kiképzés, ami elindult a tavalyi évben és terveink szerint az idei évben folytatódik, ami lehetőséget biztosít arra, hogy azokon a hadszíntereken, ahol az amerikaiak tűzszerész tevékenységet folytatnak, s azokat a tapasztalatokat, amelyeket ők ott összegyűjtenek, azokat a technikákat, eljárásrendeket át tudják nekünk adni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ez a szakasz minden részben felkészült legyen.

 

A következőkben a Magyar Honvédségben történt két eseményről hallanak.

Újév alkalmából Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter a Budapesten akkreditált katonai attasékat köszöntötte.

- Minden újév tele van újabb és újabb kihívásokkal. Aközben persze rájövünk arra, hogy valahol minden változik, de a lényeg sosem. Katonai körökben talán nem kell mondanom, hogy a biztonság iránti igényünk az sosem változik. Mindig szükségünk van a biztonságos életfeltételekre, körülményekre. Minden közösségnek meg kell becsülnie azokat az embereket, akik hivatásuk választásakor a katonai hivatást választják, hiszen ők a letéteményesei mindannyiunk biztonságának. A Magyar Honvédségnek egy új, fontos feladata lett az elmúlt évben, ez pedig a külső határaink védelme. Ennek a feladatnak kimagasló szinten eleget tett az elmúlt évben. Szeretnénk az elkövetkezendő tíz évben a Magyar Honvédséget méltó módon fejleszteni és erősíteni, a biztonság iránti igény ezt megköveteli. Minden fejlesztésnek a legfontosabb eleme a magyar katonának a megbecsülése. Továbbra is ezt az utat kívánjuk járni együtt szövetségeseinkkel és mindenkivel, aki a békét szolgálja. Ezt szeretnénk tenni 2017-ben is.

17. alkalommal rendezték meg az Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítást, amelyen ezúttal is bemutatkozott a Magyar Honvédség. Kiállítóhelyein hasznos információkhoz, tájékoztatókhoz jutottak hozzá a fiatalok.

- Igazából egész életemben érdeklődtem a honvédség iránt és úgy gondolom, ha én valahol el fogok helyezkedni, akkor leginkább itt tudom elképzelni a jövőmet.

Bozó Tibor dandártábornok, az MH Altiszti Akadémia parancsnoka

- Nagyon fontos nekünk a jövendő nemzedék megteremtése és ebben a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiának kulcsszerepe van. A haza védelme, ez az első, hiszen ez mindenkinek kötelessége, aki a hazáját szereti. 

- Engem azért érdekel, mert igazából itt lehet a közigazgatást legjobban megtanulni, az iskola előzményeiből kiindulva. Nekem édesanyám is ide járt, csak akkor még Államigazgatási Főiskola néven futott. Nagyon tetszik maga a képzés is.

- Felkeltette a figyelmemet a katonaság, mert szerintem érdekes, de nagyon veszélyes. Még nem döntöttem el, hogy hova fogok menni.

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. 

július 24.

Gyors összecsomagolás. A sebesülteket azonnal Varsó felé irányítjuk azzal, hogyha bárhol találnak valami kórházfélét, adják le őket, és jöjjenek vissza. Ismét felajánlottam, hogy itt maradok az utolsó sebesültekkel. De nem lett rá szükség, mert valamennyien felfértünk. Az utolsó pillanatban is hoztak egész kocsival, de látva, hogy kibírnak néhány órát kezelés nélkül, magunkkal vittük őket is.
Kivonultunk a barakkokból az országút szélére, ott várakoztunk az indulási parancsra. Közben a sebesültszállító kocsiban a még ellátatlanokat bekötöztük. Apró vágásokat is tudtunk végezni a kényszerszünetben. Minden rendben ment. Aztán tíz óra felé megkaptuk a parancsot, hogy induljunk. De vissza kellett mennünk a tegnapi helyünkre Rogoznicába. Eddig Brjanszk, Bjelszk mellett jöttünk el Topoljánon át a Narewka folyó rozoga hídján. Wolkowysk után értünk Rogoznicába. Innen Dubnóba akartak irányítani. El is kanyarodtunk a Rossa folyóig, de ott megmásították az útvonalat, és visszarendeltek bennünket. Így aztán nehezen, de eljutottunk a végcélhoz.
Egy üres barakkban "települtünk" le, mert a tegnap esti helyünkön már az übermencsék pipáztak.
Hogy a százados mit művelt ezekben az órákban, nem is írom le. Ez már ideggyógyászati eset. Most azzal őrjít mindenkit, hogy teljesen be vagyunk kerítve, és elvágták előlünk a menekülés lehetőségét oszlop formájában. Menjünk tehát egyénenként. Azt hittem, megfordul velem a világ, mikor ezt mondta. Kereken kijelentettem, hogy nem megyek, nem menekülök, nem hagyom itt a sebesültjeimet, akármi lesz is velem. Emelt hangon mondtam neki mindenki előtt. Nem azért küldtek engem ide, hogy a veszély láttán megfutamodjam. Aki ezt teszi, vegye tudomásul a százados úr, az hazaáruló. Menekülni ott lehet és kell, ahol már minden elveszett.
Kiadta a parancsot, hogy mindent el kell égetni. Ismét megkérdeztem, kinek a parancsából rendeli ezt el? Ismét köpködött a szokásos módon, és hazudott. - Sehol sem láttunk még megsemmisítést, és akkor éppen mi kezdjük, akik az emberek segítségére vagyunk itt hivatásunk szerint. Lehet, hogy egy óra múlva rákerül a sor, de addig nem vagyunk hajlandók végrehajtani a parancsot. Megdöbbent, mikor mindenki ezt mondta egy emberként.
Szünet nélkül száguldanak az oszlopok. Mi még itt vagyunk. Minek részletezzem? Sebesült, sebesült után, műtét, műtét után, megállás nélkül.
Este pedig az egyik Sztálin-gyertya a másik után villan felettünk és mellettünk. Hallani a közelünkben a páncélosok harcát. Csak nem tudjuk, mi van körülöttük. Sebesültjeink ismét rettenetesen nyugtalanok. Legényeink nem tudják őket nyugtatni, mert már ők sem bírják idegekkel. Ápolóink keze reszket, mikor gyógyszert nyújtanak nekik. Egyik-másik már alig felel a betegeknek. Nem rosszindulatból, hiszen hősiesen ápoltak virrasztottak eddig. De már nem bírják. Hőt csak letargikusan végzik a munkájukat.
Az egyik sebesül szállítóval kimentem északra. Szeretném látni, mi folyik ott. Hát ez aztán látvány volt! A németek bombázzák az északra húzódó orosz páncélosokat, akik el akarják zárni a Nyugatra vezető utakat, hogy a visszavonuló német és magyar egységeket szétszórják. Mindkét oldalon nagyok a veszteségek. Égő repülőgépek, füstölgő páncélosok mindenfelé.
Viszont megcsodálhattam néhány magyar és német páncélököl kezelő hidegvérét. Reszketett a kezemben a távcső, úgy drukkoltam, mikor feltűnt egy orosz páncélos. De a jó magyar baka bezzeg nem reszketett, kezében az ököllel. Durr! Ahogy gyakorláskor megtanulta. Máris megállt a harckocsi, és égni kezdett. Egy ember kijött a tetején. De azt valamelyik aljas rögtön lelőtte. Pedig már egyik keze a feje fölött volt, jelezve, hogy megadja magát. A másik kezével még nyitotta a fedelet. Ez rettenetes, borzalmas volt!
Rögtön visszafordultam, nem tudtam tovább nézni, annyira elfogott az utálat.
Egész éjjel fenn voltunk. Mindenféle sebesültet hoztak, magyart, németet, katonát, civil lengyelt, ukrán férfit, nőt. Ha nem voltam műtétnél, vagy nem kötöztem önállóan, vigasztaltam magyarul, németül, lengyelül, oroszul, ahogy jött. Milyen kevés szó is elég volt arra, hogy ebben a pokolban is emberek között érezzék a sebesültek magukat.
Reggel hatkor egy pillanatra akartam ledőlni, és abban a pillanatban elaludtam.

 

A mai adás elkészítésében segítségemre volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió. Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Georg Bernard Shaw gondolataival búcsúzom.

„Az ésszerűen élő ember alkalmazkodik a világhoz. Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz, hogy a világot próbálja magához igazítani. Tehát minden haladás ez utóbbin múlik.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, január 25