Rádióműsor - 2017. július 12. - 216. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2017. július 12-ei műsor (216. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/64363

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 216. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Szívedre már
ha bú szitál 
s a kétség könnye mar, 
én Kedvesem, 
Szerelmesem,
Imádkozzál hamar.

Ha ember nem
lesz is velem,
de Isten nem hagy el,
sietve jő,
imánkra ő, 
még mindig megfelel.

Ha szent keze
úgy végeze, 
keresztem hordozom. 
A súly alatt, 
mi rám szakadt,
én nem panaszkodom.

Ő tudja: mér
hull könny s a vér,
és tudja, mit akar.
Nem késik Ő,
s a perc ha jő,
megszabadít hamar.”

Csiha Kálmán egykori református püspök gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban hallanak majd arról a katonai táborról, amelyet ebben az esztendőben is a Katolikus Tábori Püspökség szervezett katonacsaládok gyermekeinek.
• Utolsó részéhez érkezett az a beszélgetés sorozatunk, amelyet az internethasználatról folytattunk Rácz István tábori lelkésszel.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Július 8-14-e között a Zala megyei Reziben tartja a Katolikus Tábori Püspökség táborát, amelyen ezúttal is katonacsaládok gyermekei vesznek részt. Változatos programok, vidám gyermekarcok, gondtalan nyaralás. Beszámoltunk már többször erről a táborról az Inter arma caritas korábbi, nyári adásaiban. A táborozás ezekben a percekben is tart. Ugorjunk az időben, a táborozás lassan a végéhez közeledik. Telefonon értük utol a tábor egyik vezetőjét, Dombóvári Piroskát.

Dombóvári Piroska a Katolikus Tábori Püspökség táborának egyik vezetője, aki jelen pillanatban is a gyerekekkel van a tábor helyszínén, amely nem a megszokott helyszínen került megrendezésre, hiszen ezúttal nem Zalavárra utaztak a katonacsaládok gyerekei.

- Reizben szállásoltuk el a gyerekeket, nem Zalaváron. Túráztunk a Rezi várban, mindenféle érdekességeket láttunk és hallottunk, megtekintettük a csodálatos kilátást és csapatépítés gyanánt egy szalonnasütéssel zártuk a napot. Vasárnap elmentünk Balatonfüredre, ahol a bejártuk a Lóczy-barlangot, megnéztük a balatoni vízi világot és egy történelmi emlékhajóval, a Kisfaludy emlékhajóval elmentünk Tihanyig, majd vissza Balatonfüredre. Hétfőn egész napos kreatív programunk volt, amikor is különböző kézműves foglalkozásokat csináltak a gyerekek. Sőt, saját maguk készítettek kürtőskalácsot, amit természetesen jóízűen el is fogyasztottunk, majdan jöttek a szablyavívók, akik szablyavívásra tanították a csemetéket. Volt egy langaléta bemutatónk, amikor is a hosszúlábúak bemutattak nekünk egy programot. Ezt követően ellátogatott hozzánk Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter úr, aki kung-fu bemutatót tartott és különböző technikákat mutatott a gyerekeknek. Végül strandolással zártuk a napot. A mai napon elmentünk Zalavárra a Kis-Balaton házhoz és a Cirill-Metód emlékműhöz, utána pedig a zalaszabari élményparkban töltöttük az egész délutánunkat. Most jelen pillanatban a strandon vagyunk Balatonberényben, ahol épp a Balatonban lubickolunk, hisz hála Istennek jó időnk van.

Hány diák vesz részt a táborban, hányan segítik a te munkádat?

- Reziben sokkal kisebb a befogadó képességünk, összesen negyven gyermek, 22 fiú és 18 lány vesz részt idén a táborban. 15 segítő segít abban, hogy a gyerekek minél több élménnyel térjenek haza. 

Nem ez az első táboroztatás, amelyen részt veszel. Hogyan látod, mi az, ami leginkább megragadja a gyermekeket?

- 11-16 éves korosztályt fogadunk a táborunkba. A nagyon szélsőséges korosztály nem volt annyira jó, ezért maradt a 11-16 év. Azt gondolom, hogy a gyereknek kell az, hogy a családias légkört biztosítsunk a táborban. Azon vagyunk, hogy minden gyerek jól érezze magát és összekovácsolódjunk, egy csapatként, egy családként működjünk illetve a kultúrát, a kreativitást, a játékot és a szabadidőt vegyítve kapják az élményeket. Tehát nem csak arról szól a tábor, hogy kimegyünk a strandra és jól érezzük magunkat, hanem belecsempésszük azt, hogy mindenkinek más és más az igénye, ezáltal egy kis kreativitással, egy kis kultúrával, egy kis ügyességgel, élményekkel térjenek haza. Minden évben a tábor utolsó estéjén egy műsort adnak elő a gyerekek, melyet már nagyon várnak és készülnek rá. Verset, éneket tanulnak közösen a tábor ideje alatt. Arra törekszünk, hogy közösségként éljünk meg minden egyes tábort. Úgy fogadják nagy öleléssel és boldogsággal egymást minden évben a gyerekek, mint egy családtagot, akit régen nem láttak.

Úgy tudom, hogy a gyerekeket nem, csak a táborvezetőt tudjuk elérni telefonon, merthogy a gyerekek mobiltelefon nélkül vannak. Ezt hogyan vészelik át, egyáltalán hogyan viselik?

- Teljesen jól viselik, a szülőknek sokkal furcsább, mint a gyermekeknek. A gyermekek leadják a telefonjaikat, ha nem hagyják otthon és nagyon jól tudják, ha bármi gond, probléma van, azonnal el tudom érni a szülőket, vagy a szülők el tudnak érni engem. Fontos, hogy ebben a rohanó világban egymásra figyeljünk, és ne az legyen, hogy egymás mellett nyomkodjuk a telefonjainkat. Ennek az a lényege, hogy akkor tudok a másikra odafigyelni, ha más közben nem köt le. Itt kell egymással kommunikálnunk, élvezik a gyerekek azt, hogy együtt vagyunk, egymásért vagyunk és sokkal jobban oda tudnak figyelni egymásra.

Dombóvári Piroska táborvezetőnek köszönöm szépen a tájékoztatást, nagyon jó időt, nagyon jó programokat kívánok!

 

Rácz István katolikus tábori lelkésszel előző adásainkban az internethasználatról beszélgettünk, e sorozatot fejezzük be, ezúttal a missziós élethez kapcsolódva. 

Misszióban az egyetlen forrás a kapcsolattartásra a családtagokkal a mobiltelefon és a közösségi oldal. Gondolom én laikusként, nem katonaként. Ezt hogyan képzeljük el, mi az, ami megengedett, mi az, ami nem és ezt hogyan viselik a katonák?

- Ha nagyon le akarnék menni a gyökerekhez, akkor azt mondanám, amit általában el szoktam mondani a fölkészítés alkalmával és az előadásomban is, hogy csak az induljon el misszióba, aki száz százalékig tudja, hogy minden rendben van otthon. Azok a problémák, amik rejtve vannak, még jobban föl fognak erősödni misszióban a távolság miatt. Ez megint csak az emberben rejlik, hogy ő fontosnak tartja-e azt a kapcsolatát, esetleg egy több éves kapcsolatról van szó, amelyet megerősít az a távolság, ami misszióban kettejük között van. A kérdésedre válaszolva pedig, hogy milyen információkat közlünk magunkról, ez kialakul egy idő után a többmissziós katonáknál, hogy olyankor mi múlt időben kezdünk el élni, mert aktuálisan illetve előre nem mondhatunk semmilyen információt. Például, hogy hova fogunk menni, mit fogunk csinálni, ki lesz velünk. Utólagosan már egy kicsit bővebb az az információköteg, amit átadhatunk a családnak, tehát elújságolhatjuk, hogy hol voltunk. Azt nem, hogy kivel és mi a rendfokozata, vagy ilyen jellegű személyes információkat. De, hogy esetleg mit tapasztaltunk a helyiek között, vagy ha esetleg részünk volt egy jó beszélgetésben, azt természetesen el lehet mondani. Tehát, ha az elmúlt dolgokat közlöm a házastársammal, az kicsit bővebb teret enged számomra az információközlés szempontjából. Innentől kezdve a házastársat egy kicsit jobban meg tudom nyugtatni, hogy minden rendben van.

A rádióhallgatók a téma aktualitásából, érdekességéből adódóan több adáson keresztül hallhatták a beszélgetést veled. Hogyan tudnád nagyon röviden összefoglalni, te mit javasolsz a hallgatóknak?

- Ha két mondattal el szeretném mondani, akkor talán azt mondanám, hogy bölcs belátással próbáljunk internetet illetve közösségi médiát használni és nem kell mindenre rögtön ráugrani.

Folytatjuk sorozatunkat, következő adásunkban más témában, hiszen a Katolikus Tábori Püspökség lelkészei rendszeresen előadást tartanak a helyőrségekben a katonáknak különböző aktuális témákban.

 

A háború könyörtelen pillanatait osztja meg Hadinaplójában Nádasi Alfonz. Visszaemlékezéséinek gondolatait adásról adásra hallják Bőzsöny Ferenc tolmácsolásában. A kötet felolvasását folytatjuk.

augusztus 4.

Még idegesebb a hangulat a parancsnoksági irodákban. Rengeteg telefonálás, futárok, jegyzőkönyvezés, parancsközvetítés, megváltoztatás. Egyszóval kapkodás. Senki sem érti a miértet. Csak motorikusan adja tovább a parancsot. Maga sincs meggyőződve, hogy azt pontosan végrehajtják. A beléjük nevelt fegyelemgépezet - és ez dicséretükre legyen mondva - olyanon is átsegíti őket, ahol a józan megfontolás egészen mást diktált volna. - Mikor visszajöttem az egyes alakulatoktól, bementem az összevont irodákba. Hát ez külön lélektani tanulmány lenne, elemezni a személyeket, a viselkedési módot, a reagálást, a felettessel és az alattvalóval szembeni modort. Mondhatom, számomra roppant érdekes volt.
Az egyik mindenre káromkodott. Persze, nem a telefonba, hanem csak mikor befogta a kagyló száját a tenyerével. A másik folyton azt mondta: Igenis, alezredes úr, tiszteletem alezredes úr, feltétlenül alezredes úr. Közben mindig meghajtotta a fejét, sőt összeütötte a bokáját.
Az alakulatok egyszerűen nem gondolkodnak. Teljesen egyre összpontosul a gondolatunk: hogyan jutunk haza. Minden más csak gépies cselekedet. Máskor tele voltak panasszal, ha közéjük mentem. Minden legkisebb kiadott parancsot nagyító alá vettek. Állandóan visszatérő kérdésük volt: Tisztelendő úr, mit szól ehhez vagy ahhoz? Bizony sokszor kerültem meleg helyzetbe, mert világosan látták a parancs ostobaságát. De mivel sohasem válaszoltam langyos dumát, és nyíltan megmondtam a saját véleményemet, teljesen bíztak bennem.
De most? Egészen más! Mintha összebeszéltek volna. Pedig tudom, hogy senki sem elemzi a helyzetünket, hogy azt tovább adja a másik utcában levő alakulatnak. Csak egyszerűen valamennyien magyarok vagyunk. Tehát azonosan hat ránk ez a kaotikus állapot. Mintha ezer év értelmetlen hadakozása, a muhi csatától kezdődő vereségsorozata, az állandó idegen beszemtelenkedés hazánkba, mind-mind öntudatlanul ott nehezednék mindegyiknek a zubbonya alatt mázsás teherként. Vagy nem tudja, vagy nem akarja kifejezni, hát némán hordja. Csak akkor derül ki mindez, ha odamegyek hozzájuk, és elkezdek beszélgetni az otthoniakról. Mikor jött utoljára posta? Mit írnak hazulról? Hogy van a felesége, menyasszonya, édesanyja? Ezekre azonnal megszűnik a mázsásnyomás, és arról kezdenek beszélni, amiről mindeddig hallgattak. De olyan egyformán, mintha állandóan kicserélték volna a gondolataikat. Pedig nem! Csak ilyen helyeslő mondatokat lehet hallani valamelyiknek a felelete közben: Ippeg így gondoltam én is, komám.

 

Köszönöm figyelmüket, hogy megtiszteltek bennünket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Legközelebb újabb tudósításokkal, interjúkkal egy hét múlva jelentkezünk. Csiha Kálmán egykori református püspök gondolataival kezdtem mai adásunkat, az ő soraival zárom műsorunkat.

„...Mégis, tudom, hogy megsegít az Isten
S ha terve úgy szól, hazaérkezem.
Nincs hatalom az Ő hatalma ellen
És jóságában nem kételkedem.

Amit Ő végzett, jó lesz az, tudom
S a próbát tudja, miért mérte rám.
Engem Őhozzá hű remény kötött,
És végzésére áment mond a szám.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, július 12