Rádióműsor - 2017. július 19. - 217. adás

 

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2017. július 19-ei műsor (217. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/64525

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 217. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A gyermeki élet pedig maga a csoda. Minden gyermek üzenet az emberiség számára: Isten szeret bennünket.” – Böjte Csaba gondolataival köszöntöm önöket, a műsor szerkesztője, Fodor Endre vagyok. 

 

Mai műsorunkban arra a Környezet- és természetvédelmi táborra hívom fel a figyelmüket, amelyet a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége rendez évről évre katonaszülők gyermekeinek. Idén június 8-14-ig Reziben, a Keszthelytől nyolc kilométerre található településen rendezték meg a tábort. Előző adásunkban, egy héttel ezelőtt még tartott a tábor, akkor telefonon értem utol a tábor egyik vezetőjét. A riporter Antal Ferenc volt, az összeállításban a táborozókon kívül megszólal majd Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke. 

Berta Tibor ezredes, általános helynök

- Reziben vagyunk, a volt római katolikus plébánia területén, ami most egy turistaház, turistaközpont. Az első tizenhárom tábort a Kis-Balaton mellett, Zalaváron rendeztük meg. Különböző technikai és logisztikai helyzetek miatt döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk Zalavárt. Így most kell keresnünk egy új jelmondatot, mert a „Zalavár visszavár” jól hangzott. Aki szervezett már tábort, az tudja igazából, hogy egyetlen egy tábor „megalkotása” sem egyszerű dolog. A július első napjaiban kezdődött táborunkban negyven gyerek vesz részt. Az eddigiekhez képest nem egy hatalmas létszámmal vagyunk, mert volt már itt 70-80 gyermek is egy-egy turnusban. Azt tudni kell, hogy ez a tábor, talán az első kivételével, egy feladatterv szerint készül. Van egy nap alapja, vázlata, és annak a feladata megtölteni ezeket a napokat programokkal, aki az adott évben szervezi a tábort. A váz ugyanaz, hiszen vannak olyan támpontok, amiket be kell tartani. A szolgálati személyek közül többen már három, négy vagy öt alkalommal voltak itt, akár a tábori lelkészekre, akár a katonákra gondolok. Az alaptervben nem az van benne, hogy mit kell csinálni, az van benne, hogy mit lehet csinálni. Az a kreativitáson és a fantázián múlik igazából, hogy ezeket az órákat, napokat mivel töltik. Mindig van ebben az egy hétben egy kis kultúra, természetvédelem, környezetvédelem, kalandtúra, éjszakai túra. Például ma éjszakai túrán voltak, bár nem látszik rajtuk. Abszolút nem látszik, hogy ők fölkeltek hajnalban és elmentek egyet túrázni. Minden évben hívunk ide vendégeket, mint például idén a szablyavívókat és a langaléta garabonciásokat. Hogy hova mennek el, milyen messzire, mindez attól függ, hogy éppen ki szervezi a tábort. Bár azt meg kell mondani, hogy a Kis-Balatontól és a Balatontól nem szeretnénk elszakadni, maximum 50-60 kilométerre megyünk el az úgynevezett alaptábortól.

A gyerekektől jön visszajelzés, hogy érdemes évről évre megszervezni a tábort?

- Az az igazság, hogy ezt én is megkérdeztem most azoktól, akik itt vannak velünk a kezdetektől. Most elég sok új arc van nekem is, akiket eddig még nem láttam. Tény és való, hogy van olyan gyerek, aki a kezdetektől itt van, tehát 11 éves korától egészen 17 éves koráig. Van, aki ötször, hatszor el tud jönni. Most meglepően sok új jelentkező van, hogy ez mitől függ, azt nem tudom. Nem készítettünk még szociológiai felmérést, de majd lehet egyszer erre is sor kerül, hogy mi alapján jönnek ide a gyerekek. Pusztán csak azért, mert mi meghirdetjük, körbe küldjük e-mailen illetve a honlapunkon rajta van, vagy szólnak egymásnak esetleg a szülők, nem tudom. Az az érdekes benne, hogy van olyan fiatalember, aki most van itt először, de nővére már többször volt a táborunkban. Ezt már megfigyeltük, hogy saját családon belül is öröklődik a táborunk. 
Nagyon fontos dolog, hogy a környezet és természetvédelmet, a kultúrát megőrizzük, úgyhogy ellátogatnak majd éppen Szent László évében Somogyvárra, a Nemzeti Emlékhelyre. Tegnap voltak Balatonfüreden, ahol volt egy kis hulladékszedés, hogy legalább annyival járuljunk hozzá ebben az évben is a környezetvédelemhez, aztán majd meglátjuk, hogy a következő évektől hogyan tudjuk ezt még szakmaibbá tenni. Most volt az első év, amikor sikerült egy jó szalonnasütést megszervezni, tehát szakember módjára tudtak szalonnát sütni. Ez a helyieken is múlott, akik segítséget adtak ehhez, mert ez azért nem olyan egyszerű. Mindenki azt gondolja, hogy kell hozzá szalonna, nyárs meg tűz, pedig szakmunka a szalonnasütés és idén ez nagyon jól sikerült. 

Kiss Gergő, táborozó

- Másodjára veszek részt a táborban. Első alkalommal apukám vetette fel, hogy mi lenne, ha eljönnék ide. Nagyon jók a programok és a közösség is, megtaláltuk a közös hangot. Első nap megérkeztünk, elmentünk ebédelni, utána viszont egy jó hosszú túrán voltunk a tanösvényen, ahol Szilárd vezetett minket körbe és beszélt az állat illetve növényvilágról. Voltunk a Lóczy-barlangban is, ahol nagyon gyönyörűek voltak a cseppkövek, majd elmentünk egy hajókázásra is. A mai napon eddig kézműveskedés, kürtőskalács készítés és szablyabemutató volt. Sok régi barátommal találkoztam itt, de új barátságokat is kötöttem. Jövőre sajnos nem jöhetek, mert elértem a felső korhatárt.

Balázs Kitti, táborozó

Pápáról érkeztem. Édesanyám mondta, hogy lenne lehetőségem ebbe a táborba eljönni, hallgattam rá és nem is bántam meg, nagyon élvezem. Már negyedik alkalommal vagyok itt. Mindig nagyon szerettem itt lenni és tényleg ez az a tábor, ami nekem való. A barátaimmal is nagyon jól elvagyok, örülök, hogy láthatom őket egy év után, mert nem tudunk közben találkozni olyan sokat. Amit nagyon szeretek az a hajnali túra, és hogy minden évben meglátogatjuk a Kis-Balaton Házat. Szeretem a kézműves foglalkozásokat, és a csapatépítő játékokat is.

Dombóvári Piroska, a tábor szervezője

- A Katolikus Tábori Püspökség rendezésében segítek szervezni a gyerektábort immáron tizenöt éve. Negyven gyerek van jelen pillanatban, ebből tizennyolc lány és huszonkét fiú. Én minden tábort sikeresnek tartok a maga nemében, egyáltalán sikeressé teszik a gyerekek, mert itt vannak és jönnek évről évre. Ez már jó és ez már egy siker. Nagyon szeretem, hogy a gyerekek ragaszkodnak hozzánk, ragaszkodnak ahhoz, hogy szervezzük nekik a programokat. A sikert abban látom, hogy nem csak egyszerűen egy táborban vagyunk, ahol nem csinálunk mást maximum kimegyünk a strandra, hanem belecsempésszük a kultúrát, a játékosságot, a kreativitást. Azt szeretnénk, hogy a gyerek fejlődjön. Egy pici kultúra is kell a gyereknek, amit megpróbálunk átadni. Nem visszük sose túlzásba, mindig fontosnak tartjuk, hogy legyen benne játékosság, mert egy gyereknek a játék a legfontosabb. Nagyon törekszünk arra, hogy csapat legyünk, tehát mi egy csapatként működjünk tovább. Egy egész napot töltöttünk Balatonfüreden, ahol elmentünk a Lóczy-barlangba, majd megtekintettük a Balaton vízi világát illetve egy történelmi emlékhajóval egy kirándulást tettünk Tihanyba, majd vissza Balatonfüredre. Nagyon élvezték a gyerekek. A Kisfaludy emlékhajóval voltunk, amelyet felújítottak, tehát nem egy modern hajóra kell gondolni. Természetesen voltunk hajnali túrán, mert ez már szinte hagyományos programunk, amit nagyon szeretnek a gyerekek. Itt az a lényeg, hogy együtt nézzük a napfelkeltét, együtt játszunk, túrázunk közben. Elmentünk Rezibe megnézni a várat, közben csináltunk egy csapatépítő szalonnasütést, amit szintén élveznek a gyerekek. Ezt nem kapják meg mindig, a mai modern világban jó egy kicsit a gyökerekhez visszanyúlni. Természetesen a fürdés is része mindig a programoknak, mert a Balaton itt van a közelben. Elmegyünk a Kis-Balatonhoz és meglátogatunk egy élményparkot is, ahol el fogunk tölteni egy egész napot. Kreatív napunk volt, amikor kézműves foglalkozások voltak, meghívtuk a langaléta produkciót, akik előadást tartottak, de volt szablya és kung-fu bemutató is. Kürtőskalácsot sütöttünk közösen a gyerekekkel. Mi felnőttek begyúrtuk a tésztát, de a gyerekek sütötték és ették a kalácsokat. Lesz még kultúra ebben a pár napban ami még hátra van, például megnézzük a József Attila emlékházat is. Az egyik legfontosabb még a szavaló és népdalversenyünk illetve a produkciójuk, amit a búcsúnapon tartanak nekünk. A tábor elején megkérjük őket, hogy töltődjenek fel minden jóval, és ami tapasztalatot megszereznek, azt mutassák be minél vidámabban, minél kreatívabban. Nagyon jó kis műsorokat szoktak kreálni az utolsó napra, ami természetesen egy jó záró bulival fejeződik be.

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter

- Mindig eljöttem a katonacsaládok gyerekeit meglátogatni Zalavárra. Most itt vagyunk Reziben, nagyon szép hely. Fontos, hogy a katonacsaládok gyerekei ilyen táborozási lehetőségekhez hozzájussanak és az itt töltött időt próbálják meg minél hasznosabban tölteni. Amiben mi tudunk nekik segíteni, túl azon, hogy itt legyenek, hogy tartalmas programokat igyekszünk biztosítani és adni. Nyilván most itt egyfajta önvédelmi alaptudásra is megpróbáljuk őket megtanítani, szerintem ez is hasznos, az élethez hozzátartozik. Sajnos, sosem lehet tudni, hogy mikor éri őket fizikai támadás. Ne történjen ilyen, de a futáson kívül legyen némi esélyük arra, hogy meg tudják magukat vagy esetleg a szeretteiket védeni. Nyilván ez egy alapfoglalkozás, tehát óvatosan, okosan kell ezt elsajátítani. Bízom benne, hogy kedvet lelnek ebben a fiatalok. A katonasághoz, a katonaélethez hozzátartozik sajnos az önvédelem is, hiszen bármilyen informatikai hadviselés korát éljük, bármennyire is látjuk azt, hogy egyfajta modern technológiai csodák jelennek meg a hadviselésben, ennek ellenére a katonának mindig szüksége lehet arra, hogy a saját testi épségét óvja és védje. Arisztotelész azt mondta, hogy az igazi tudást, a tanítani tudást mutatja meg. Nyilván próbáljuk tanítani a fiatalokat. Én már, mint öreg harcos próbálok egy két fogást megmutatni nekik, hogy mi az, ami az életben előfordulhat. Szeretek a fiatalokkal foglalkozni, hiszen ennek van értelme, átadni azt, amit eddig tanultunk. Fogékonyak erre, úgy látom, érdekli őket. Próbáljuk játékos formában, de nyilván fegyelmezett keretek között ezt a néhány figurát megtanítani nekik. Huszonöt éve gyakorlom a Wing Tsun kung fu-t, ötödik mesterfokkal rendelkezem és úgy gondolom, hogy nagyon sokat adott nekem az életben: önmérsékletet, az ellenfél tiszteletét, küzdeni tudást is természetesen. Én azt látom, hogy ez csak hasznára válik a fiataloknak. Semmiféle fölösleges agresszivitásra nem tanítjuk őket, sőt, pontosan az agresszív emberek elhárítására tanítjuk őket.

További részleteket a Katolikus Tábori Püspökség honlapján illetve a honvedelem.hu elektronikus oldalon találnak.

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

augusztus 5.

Működik az aktivok gépezete ellenünk. Ma megjött Németh Béla tábornok. Az eddigi úri viselkedésével folytatta a vizsgálatot. Látszott a kérdéseiből, hogy a háta közepébe sem kell az egész, de hát a szabály az szabály. A főnök elővezetett kettünket Kálmánnal. Megkezdődött a szabályos kihallgatás. De ez csak egyoldalú lett, mert Németh Bélának több esze volt, semhogy lehetőséget adjon arra, hogy kinyissam a számat. Mert akkor kénytelen lett volna tőlem hallani azt, amit ő eddig is tudott, de nem hivatalos jelentésekből. Ez pedig egyértelműen azt jelentette volna: Vezérőrnagy úr, alázatosan jelentem, a saját parancsnokom hazudik és rágalmaz.
Egyáltalán nem meggyőződéses hangon azt mondta, mennyire sajnálja, hogy ilyen nehéz helyzetben ennyire jutottunk. Ezért a mai nappal áthelyezi a két lelkészt a vonatparancsnoksághoz. De beosztásuk az eddigi marad. Csak szálláskörletet változtatunk. Mikor kijöttünk, kikötöttem, hogy ezt csak úgy fogadom el, ha az egész tisztikar előtt mondja, hogy hazudott ellenünk. Amikor valamennyien együtt voltunk, meg is tette. Mentegetőzött, hogy ideges és fáradt. Leintettem: ne folytasd a mentegetőzést, mert megint olyan marhaságok sülnek ki, mint eddig. Inkább örüljünk, hogy észre tértél. Kimentek. Mint valami végszóra bejött a főnök. Gondoltam, na itt az újabb alkalom néhány negédes mondatra. Minden átmenet nélkül megkérdeztem tőle: Százados úr, hogy lehet ilyen rongy alak? Jegyezze meg, hogy tovább folytatom a kabinetirodában. Erre köpködve kiment.
Újra bejött, de mivel mások is voltak, nem szólt semmiről. Csak apró, jelentéktelen hivatalos ügyeket tárgyalt. Közben elláttuk a sebesülteket. De láttam, hogy valami nyomja a bögyét.
Egyszer csak azt mondja: légy szíves gyere be hozzám. Mikor egyedül voltunk, megkérdezte: Folytatod-e Alfonzkám, a kabinetirodában? A leghatározottabban azt feleltem: Igen!
Jött a szokásos felelet. Hiába mész, úgyis nekem adnak igazat. Én vagyok a magasabb rangú!
Rögtön bementünk Zsellérhez. Tudniillik Kálmán kért, hogy ott is tisztázni akarja az ügyet. Meg akarja vallani a hibáját, és szeretné valahogyan visszacsinálni az egészet. Nyeltem egyet, és háttérbe szorítva magyar mivoltomat, keresztény részemet vettem el, mondván: megbocsátás. Magam sem voltam erről meggyőződve. De nem akartam aztán rossz példát adni a többinek. - Zsellér jól látta az egészet, hiszen annyiszor elmondtuk már neki. Mondta, hogy mindent jelent Németh Bélának, aki jó katona is, hívő ember is, intelligens is. Mindezt mi még jobban tudjuk, tehát bizalmunk van hozzá.

 

Köszönöm figyelmüket, Fodor Endrét hallották. Egy hét múlva jelentkezünk ismét adásunkkal. Márai Sándor gondolataival búcsúzom és kívánok további tartalmas rádiózást, a nyaralóknak jó pihenést, a bennünket munkában hallgatóknak pedig tartalmas, eredményes feladatvégzést!

„Mert az ember – egyre inkább azt hiszem -, csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, július 19