Rádióműsor - 2017. július 26. - 218. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2017. július 26-ai műsor (218. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/64620

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 218. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Nagyasszonyunk! Oltalmadban keresünk menedéket mi, a te néped, örökséged és nyájad, akiket szentséges Fiadról kereszténynek neveznek. Különös pártfogásodért pedig hazánkat Mária országának hívjuk és valljuk. Oltalmazd és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki bajtól édes hazánkat, hogy Isten dicsőségére és néped vigasztalására mindenkor virágozzék.” - Eszterházy Pál nádor könyörgésének egy részletével köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban a Veszprém Légierő Zenekar tolmácsolásában népénekeket hallanak majd. Eközben visszatekintünk arra a Tihanyi Apátságban történt eseményre, amely egy hangfelvétel volt, a katonazenekar egyházi népénekeket énekelt föl.

 

1985 óta létezik a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém. Az együttesben a tradicionális fúvószenekari hangszereket találhatjuk meg. A zenekar szellemiségét nagyban meghatározta az 1945-ig működő Magyar Honvéd Légierő Zenekarának szakmai múltja és tevékenysége. A Légierő Zenekar működésének elsődleges és meghatározó szakmai munkája, fegyvernemi dalok, magyar indulók és a történelmi egyházak zenei kultúrájának terjesztése. Évente közel kétszáz alkalommal lépnek fel és nem csak katonai eseményeken. A Légierő Zenekar 2006-ban Veszprém város Pro Urbe-díját, 2007-ben Veszprém megye érdemrendjét kapta. A zenekar karmestere kezdettől fogva Katona János, aki az együttes irányítása mellett sokat tett és tesz a magyar katonazenei hagyományok ápolásáért. Felkutatott és a mai fúvószenei követelményekhez igazítva átdolgozott számos fegyvernemi indulót, ugyanakkor több fegyvernemi dal szerzőjeként is számon tartják. Nem volt véletlen tehát az, hogy a Mária Rádióban, itt az Inter arma caritas című műsorban a riportok, interjúk, tudósítások között az ő zenéjük szólaljon meg. 

Katona János alezredes

A hely ad egyfajta varázst ennek a felvételnek?

- Természetesen, köszönhetjük elsősorban az Úristennek, másodsorban a Magyar Honvédségnek, hogy ez a dolog így összejön. Nekünk nagyon fontos, hogy szakrális hely legyen, hiszen ez adja meg az éneknek a bensőségét, és fölmutatja az Isten iránti szeretetet, amit egy ilyen fúvós zenekarral, katonai zenekarral ki lehet fejezni.

Az önök repertoárja borzasztóan széles. Mit tapasztal? Vallási témájú énekekre mennyire befogadó a közönség?

- Ez egy hosszú munka eredménye. Mi körülbelül 22-23 éve szolgálunk egyházi ünnepeken illetve istentiszteleteken, szentmiséken. Nehezebben kezdtük olyan téren, hogy ennek nem volt még kellő befogadó képessége. A kérdés az volt, hogy hogyan tudnánk ezt úgy fölmutatni a fiatalok körében, hogy ezek az énekek a mai fülnek, a mai hangszerelésben is megjelenjenek? 1992-1993 között jött az ötlet, hogy az alapvető egyházi éneket úgy katolikus, mint református énekeket, kicsit modernebb hangszerelésben, talán a mai fülnek megfelelő kíséretben, egy picit, ha szabad azt a szót használnom, populárisabban meghangszerelten szólaltassuk meg. Ennek az eredménye az, hogy koncerteken, tehát nem szakrális helyen, hanem mondjuk big band koncerteken második, harmadik vagy az ötödik, hatodik szám egy-egy ilyen egyházi ének. Ennek látom most az eredményét. Én abban bízom, hogyha ezek a fiatalok, akik az énekeket hallják, és majd úgy gondolják, hogy Isten közelségét igénylik, akkor, ha bemennek a templomba már ismerős lesz nekik például a „Boldogasszony Anyánk” vagy az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga”-nak a worldös változata. A Keresztény Katonák Szövetségének vagyok az elnöke, ez egy nemzetközi szervezet. Nyilván ezen a vonalon keresztül is szeretném fölmutatni, nem csak a keresztény értékrendet, hanem a magyarságtudatot és honvéd zenét. Azt hiszem, ez a két szó párhuzamosan fut egymással. A magyarságtudatnak és honvéd szónak mindenképpen együtt kell működni. Nem csak a keresztyénséget mutatom föl, hanem vele párhuzamosan a hazafias dalok játszását is folytatom, és nyilván kutatom is, mert még rengeteg teendőnk van ezzel kapcsolatban.

 

A háború borzalmairól írt Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetében. A könyv felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

augusztus 5.

Délután bejött Haromy alezredes, a vonatparancsnok, és elvitt bennünket egy sebszállítón. Útközben folyton pattogott, és morfondírozott. Hiába, nehéz az olyan katonának, aki jól látja az igazságot, mégis a buta katonatiszti kódex szerint kell cselekednie. A panyerészlegnél leszálltunk. Egy makulányi tetőszobában helyezkedtünk el az iskolában. Ezt is felajánlom a többi igazságtalanság elviselésére.
Sohasem gondoltam, hogy a beöltözésem napját ilyen körülmények között ünnepelhetem. Ha majd valamikor egy bencés rábukkan ezekre a sorokra, ne állapítsa meg a békés nyugodt élete napjaiban, hogy valami ellágyult, romantikus rendtársa ömlengett itt a tetőszoba kis ablaka előtt.
Kívánom, hogy soha egyetlen rendtárs se élje át az ilyen időket. Kívánom, hogy sohase kelljen ilyen világban, emberpusztító környezetben visszagondolnia a hivatását megkezdő első napra, amely nálam 1925. augusztus 6-ra esett.
Na ismét új körülmények. Polgári, szirupos jelleget öltenek körülöttünk az események, kis emberek semmitmondó okoskodásai miatt. Valami mikrokozmosz-hangulatban érzem a makrokozmosz eseményeit. Pusztulunk, züllünk, lazulunk. Soha el nem hittem volna, hogy a napnál világosabb igazságot is el lehet homályosítani, sőt letagadni, rendelettel meg nem történtté tenni, paranccsal szentesíteni, amint ezt itt látom napról-napra. Lehet ennek gátat vetni? Lehet erre féket szerelni? Van itt értelme a szentbeszédnek vagy a keresztény tanításnak? Volt egyáltalán keresztény élet az úgynevezett keresztény kurzus idején?
Ha beszélek az emberekkel a szentbeszédről, mind nekem ad igazat. Még a legmagasabb parancsnokok is elismerik, hogy így kell beszélni ilyen körülmények között. Nem nekem mondják, így talán el is hiszek belőle valamit. Ugyanezek az emberek másnap gátlás nélkül hátulról leszúrnak a tetteikkel. Lehet ezt érteni? Van erre magyarázat? Néha, így ma is, villanásszerűen megjelenik előttem a megoldás, vagy talán az egész ok és okozat folyamata, de aztán újra elhomályosodik.
Mindenfelé miséztem, ahol csak össze tudtak jönni az emberek. Mondhatom, kevésszer éreztem annyi gátló körülményt a tanításra, mint ma. Mintha mázsányi terhet kellene cipelnem minden mondat megformálása előtt. És előttem látni sok olyan arcot, amelyik csak farizeusságból ül ott.
Ha a tömeg ismeretlen emberével beszélek, akkor azt mind mögöttem érzem, tudom. De nem vehetem fel azt a cselekvési stílust, amelyik szembeállítja a vezetőket a vezetettekkel. Pedig ez lenne a leghatásosabb. De mivel ehhez rengeteg szervezés kellene, a mai cseppfolyós, napról-napra változó életkörülményünkben még csak el sem lehet képzelni a legkisebb eredményt sem. Pedig már többen megkockáztatták, hogy taplót dugjanak a fülembe. De úgy tettem, mintha nem értettem volna meg, hogy nekem szánják, se azt, amiről beszélnek. Különösen két réteg kezd újra felbukkanni: a nyilasok és a kommunisták.
A nyilasok rögtön látják, hogy velem nem mennének semmire. Mind jobban belátják ők is, hogy ez a csürhe német emberjelenség minket csak kukacnak néz, vagy még annak sem. Nekik a mi szent hazánk ugyanolyan untermencsek tárháza, mint itt az oroszok vagy az ukránok vagy a lengyelek. Csak mi később jövünk sorra. Előbb felhasznál bennünket, aztán majd eltipor.
A kommunisták meg azért nem mennek velem semmire, mert mihelyt kiejtik azt a szót, hogy a jövő Magyarországát csak az oroszok segítségével, sőt vezetésével lehet elképzelni a régi keresztény eszmék helyett, amelyek pedig mindennél különbek, rögtön kijelentem: hát ez egyenesen hazaárulás.
Most mit akarsz tenni, mit tehetsz, te nagyokos Alfonz? Aki azt hiszed, hogy megoldod a kör négyszögesítését. Hát nem, te is eljutottál abba a zárt cellába a helyzeteddel, amelyikbe bele lehet bolondulni, vagy elpusztulni, de kiszökni vagy eredményt elérni nem.
Balra nézek, istentelen germánok, istenhivők üldözői, előbb a zsidóké, aztán a keresztényeké. Felépülhetne ezekkel boldog Magyarország? Soha!
Jobbra nézek, istentelen tömeggyilkos kommunisták, pánszláv megszállottak, legyilkolt cárok nélkül is a cárok világhódításra vágyó utódai. A nem szláv Magyarországnak ezek legyenek a vezetői. Soha! Soha!
A legszörnyebb pedig az, hogy sem itt, sem ott a hívő tömegnek nem kell az istentelenség. És mégis hordaniuk kell a rabigát. Mert olyan nagy az életösztönük, hogy elhiteti velük: ezt is túlélik.

 

Mai adásunkban a Veszprém Légierő Zenekart hallották valamint részletet hallottak Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetéből. A nyaralóknak kellemes pihenést, a munkában lévőknek pedig gyors és eredményes munkát kívánok! Búcsúzom, az adás szerkesztőjeként Fodor Endrét hallották. A szülőknek mondott imával köszönöm meg figyelmüket.

„Istenünk, Te általad kapunk mindent, s Te tanítasz miket a jóra. Áldd meg apánkat s anyánkat, aki által megtanultuk mi a jó és a rossz, a szép és a rút, s akik által megtanultuk tisztelni és szeretni a Hazánkat, az anyanyelvet. Te légy erősségünk, amikor gondjainkban Hozzád menekszünk, s tekints ránk irgalmasan, hiszen minden népnek Te vagy az Atyja. Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, július 26