Rádióműsor - 2017. június 14. - 212. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. június 14-ei műsor (212. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/63943

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 212. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Életünk hajócskájának horgonya az Istenbe vetett bizalom. Ez biztosít, hogy a hullámok el ne sodorjanak.” – Páduai Szent Antal gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják az Inter arma caritas újabb adásában.

• Folytatjuk az internethasználatról szóló beszélgetésünket Rácz István tábori lelkésszel.
- Mikor kint voltunk Afganisztánban fél évig, nagyon meg kellett válogatni, hogy ki mit oszt meg a közösségi oldalon. A legfontosabb, hogy helyet, időt és személyeket nem posztolunk.
• Szent László katonai zarándoklatra hívjuk hallgatóinkat, a részletekről hallják a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökét, Berta Tibort.
- Maga a zarándoklat fő programja, az június 27-én a délelőtt 10.30-kor kezdődő ünnepi szentmise, amit katonai tiszteletadással, katonazenekarral, különböző kórusokkal együtt fog bemutatni a Kaposvári Egyházmegye püspöke illetve Bíró László püspök úr.
• A háború borzalmait örökítette meg naplójában Nádasi Alfonz, a kötet felolvasását folytatjuk.
- Hát tudod Alfonzkám - és itt vállamra tette a kezét -, majd ha te is ilyen öreg leszel, mint én, akkor könnyel elfelejted a disznóságokat és hálás leszel a morzsányi jónak, a lelki örömnek is. 

 

Folytatva beszélgetésünket az internethasználatról, Rácz István katolikus tábori lelkészt hallják.

Kettős életet él az ember. Egyrészt egy virtuális életet egy virtuális énnel, másrészt pedig egy offline térben, egy interneten, világhálón kívüli térben, egy saját, valóságos, hétköznapi problémákban megélt életteret. Te mit javasolsz a katonáknak?

- A virtuális teret aktuális szabályok szerint használja vagy alkalmazza. Ez is egy nagyon fontos dolog, hisz nagyon sok emberrel kerülünk kapcsolatba. Mikor kint voltunk Afganisztánban fél évig, nagyon meg kellett válogatni, hogy ki mit oszt meg saját magáról, és ez a katonák életének egy alapvető kérdése. Nincs leszabályozva, megmondva, hogy mi az, amit nem lehet vagy éppen meg lehet osztani magunkról. Tudnivaló, hogy helyet, időt és személyt nem jelölünk meg a képeken. Mindenkinek egyéni döntése, hogy mit oszt meg magáról. Van, aki zárkózottabb és van, aki közlékenyebb. Mindenképp tekintettel kell lennie az illetőnek családja, társai épségére. Amit feltöltünk, azt bárki, bármikor megnézheti és nem biztos, hogy mindig tiszta célokra használja. Ezt kell egy katonának szem előtt tartani, hogy nem mindig békés szándékkal használják azt az információt róla, amit megszereztek. Ezekre a dolgokra is gondolni kell, amikor megoszt valamit magáról, társairól vagy esetleg egy jó születésnapi ünneplésről az ember. Sok esetben találkozhatunk fiktív profilokkal is, amelyeket egy kis odafigyeléssel könnyen észre lehet venni. Aki gyakran használja a facebookot, azért észre tudja venni, hogy valami sántít. Az ilyen profilokat nem biztos, hogy boncolgatni kell, nem biztos, hogy meg kell jelölni ismerősnek, hisz nem csak egészséges pszichével rendelkező emberek használják a közösségi oldalakat. Vannak például like gyűjtők, akik egyértelműen a függőség jegyeit mutatják vagy már súlyos függőségben szenvednek. Ilyen esetben nem nekünk kell az internetes rendőrt játszani és nekik bármi olyan tanáccsal élni, hogy forduljon szakemberhez. 

Egy pszichológustól hallottam azt, hogy a közösségi életben megélt mindennapok azért is veszélyesek, mert sosincs arra lehetősége az embernek, hogy magában legyen és magába nézzen, vagy egy kicsit kívül álljon a világ történésein.

- Mindenféleképpen van az emberben egy természetes kíváncsiság, de a kíváncsiság azért van, hogy uralkodjunk rajta. Tehát addig, amíg napunk nagy részét nem az tölti ki, hogy internetezünk, addig egészséges kíváncsiságról beszélhetünk. Sajnos az okostelefonok elterjedésével, sokkal közelebb húztuk magunkhoz az internetfüggőséget. Tíz évvel ezelőtt még le kellett ülni a számítógép elé vagy legalábbis a laptopot hurcolni kellett magunkkal, hogy meg tudjuk nézni a közösségi média tartalmainkat. Most már ugyanezt a zsebünkben hordható okostelefonnal is tökéletesen véghez tudjuk vinni vagy gondolhatunk akár az okorórára is. Innentől kezdve a függőség sokkal emberközelibb, sokkal jobban veszélyeztet mindenkit. Én magam is tömegközlekedést használok és éppen a múltkorában tudatosan elnéztem a metróra fölszállók többségét, szinte mindenki bele volt bújva a mobiltelefonjába. Bevallom, bele is néztem a körülöttem állók telefonjába. Ha mondhatok nagyjából hozzávetőleges arányt, akkor tízből ketten olvastak könyvet, nyolcan a telefonjukat nyomkodták, amiből legalább hatnak volt facebook megnyitva vagy éppen játszott. A fiatalokra, serdülőkre nézve az a legveszélyesebb ebben, hogy számukra fontos lefolyással bírnak a kapcsolatok, hisz azok alapján módosítják, alakítják ki a későbbi világról alkotott szemléletüket, véleményüket más emberről. Befolyásolhatják őket a különböző internetes „barátokat” vagy a médiatartalmak is. Minél több időt tölt az ember internet előtt, internet használatával, annál több káros hatása van rá nézve. Főleg akkor káros, ha ezt nem megfelelő időben teszi, mert nagyon be tudja szippantani s ezeket a virtuális kapcsolatokat fogja előtérbe helyezni a személyes kapcsolatokkal szemben.

A személytelenség felületessé is teszi ezeket a kapcsolatokat és a valóságos térben megélt kapcsolatokat nemhogy megerősítené, hanem azt gondolom, hogy csak távolítja az embereket egymástól. Mi a helyes arány?

- Helyes arányról nagyon nehéz beszélni. Én az előadásomban is azt próbálom hangsúlyozni és arra próbálom fölnyitni a szemüket, hogy a helyes az az lenne, ha ezek a virtuális kapcsolatok egy idő után átmennének személyes kapcsolatba. Például egy távoli ismerőst nem csak felköszöntök facebookon keresztül, hanem megbeszélek vele egy találkozást, esetleg szervezünk egy kirándulást. Itt már a virtuális térből eljutottunk a személyes kapcsolatig, amely ugyan a virtuális térből indult, mégis egy személyes kapcsolat lett a vége. Én ezt tartom normális indíttatásnak és normális útvonalnak.

 

A Katolikus Tábori Püspökség Szent László zarándoklatot hirdetett. A Szent László katonai zarándoklat, amelynek mottója „A szent hitével és harcos bátorságával”, nos a zarándoklat 2017. június 27-én, kedden lesz Somogyváron a Nemzeti Emlékhelyen. Az eseményre nem csak katonákat, katonacsaládokat, hanem civileket is várnak. Erről már beszámoltunk itt az Inter arma caritas adásában. Közeleg az esemény időpontja, így a mai műsorban is helyet kap erre a zarándoklatra szóló felhívásunk. 

- Szent László az egyik fegyvernemi védőszentünk, régebben az egész katonaság védőszentje volt nagyon sokáig, ma a lövészek patrónusa.. Ha figyelmesen elolvassuk, és jól értelmezzük az 1986-ban II. János Pál pápa által kiadott apostoli konstitúciót, a „Sprituali Militum Curae”-t, vagy esetleg a még régebbi pápai dokumentumokat, akkor ezekben megtalálhatjuk, hogy a tábori lelkészeknek az egyházi szolgálatukban egyfajta együttműködő szerepük van az egyházmegyés papokkal. Tehát a Katonai Ordinariátus nem egy különálló része az egyháznak, hanem az egységét szolgálatában áll. Így született meg az az ötlet, hogy Somogyvárra megyünk. Bíró László püspök atyával megkerestük a kaposvári megyéspüspököt, aki szíves együttműködéséről biztosított bennünket. Meghívtuk a kaposvári, a székesfehérvári és pécsi egyházmegye papságát és híveit, hogy ez a dunántúli régió egy olyan helyen gyűljön egybe a hívekkel, katonákkal, ahol Szent László királynak ez a nagyszerű emléke van. 
Maga a zarándoklat fő programja, a június 27-én a délelőtt 10.30-kor kezdődő ünnepi szentmise, amit katonai tiszteletadással, katonazenekarral, különböző kórusokkal együtt fognak bemutatni a Kaposvári Egyházmegye püspöke illetve Bíró László püspök úr és a meghívott papság. Ezen kívül a különböző katonai alakulatok statikus bemutatói valamint a Kaláka együttes koncertje lesz ezen a napon. Ami megelőzi a zarándoklatot, az a vasárnaptól kezdődő lelki fölkészülés, amire megkaptuk a kaposvári egyházmegyétől egyik lelkigyakorlatos házukat. Ide várjuk mindazokat, akik szeretnének előkészülni a zarándoklatra. Nem azt mondom, hogy lelkigyakorlat lesz, de el szeretnénk mélyíteni az ott lévőkben a Szent László kultuszt, tiszteletet. Szintén a fő program előtt lesz még egy 12 km-es gyalogmenet a zarándoklatra Somogyvámosról, amit egy kitűnő fiatal hadnagy, Kiss Balázs dolgozott ki. Ez a 12 km katonáknak egyértelműen teljesíthető, de polgáriakat, civileket is várunk nagy tisztelettel és szeretettel. Ők az ünnepi szentmisére gyalog érkeznek meg erről a távról, miközben több nevezetességet is megnéznek ezen a 12 km-es túrán.

 

Katonai élményeit osztja meg olvasóival Nádasi Alfonz. A Hadinapló című kötet felolvasását folytatjuk Bőzsöny Ferenccel.

augusztus 7.

Reggel jelentkeztünk a parancsnokságon. Haromy szívesen invitált bennünket magához. Lakjunk a közelében, mint mondta, hogy legalább a napi élelmezésen kívül valami szellemi vagy lelki témát is halljon maga körül. Ne csak vasárnap a prédikációban, amelyet el nem mulasztana soha. Tréfásan megjegyeztem neki: Alezredes úr, ha minden kívánságának teljesítéséhez ennyi disznóság, ennyi emberi aljasság lett volna szükséges, akkor igen kevés vigasza lett volna az életében. - Hát tudod, Alfonzkám, válaszolta vállamra téve a kezét, majd ha te is ilyen öreg leszel, mint én, akkor könnyen elfelejted a disznóságokat, és hálás leszel a morzsányi jónak, a lelki örömnek is. - Megható férfivallomás volt ez, mely méltó az eddig megismert lelki arculatához.
Apró kis szobát kaptam. Nagy park van körülöttünk. Gondozott utak, egy-egy pad az utak fordulóinál. Felfuttatott növény a pad mögött. Útra vagy utakra néző padok. Helyes tó a park szélén. Gondos gazda lehetett a tulajdonos, aki megfelelő szakemberekkel gondoztatta ezt a gyönyörű helyet. A tóra úgy borulnak rá a fák, mintha körül akarnák ölelni. Minden lépésre más villan meg a vízben. Ahogy a nap átsüt az ágak közt vagy árnyékot vet, a szivárvány minden színe előbukkan. Bodrozódik a sás körül, és a szabad vízben a felszín.
Ház nem tudnának az emberek ilyenben gyönyörködni az öldöklés helyett? - Szinte beleszédülök a szépségbe. Nem merem teljesen kinyitni a szememet, hogy fel ne ébredjek. De kapom a füzetemet, és rögtön papírra vetem ezt az élményt, ezt a gyönyörűséget. Mint valami kamasz, rajtakapom magamat, hogy megint rímek, verssorok zakatolnak bennem. Mint mindig, gyerekkoromtól kezdve, ha valami érzésemmel nem tudok boldogulni prózában. De csak nagyritkán vetem végső formába, hiszen elmúlt az az idő, mikor még azzal, hogy magyar szakos akartam lenni, egyúttal költeményeket is írtam. De most újra nagyon könnyen ontottam a sorokat. Ebben a kábult, ihletett állapotban nagynehezen hallottam meg, hogy valaki a nevemet kiáltja. Lajkó volt, aki keresett, de nem látott. Isten veled álmodozás, béke utáni sóvárgás, kamaszos bámészkodás. Már látom, hogy ez a pad lesz a főtanyám, ameddig itt maradunk. 

 

Nagyon örülök, hogy velünk tartottak ismét, tegyék ezt majd egy hét múlva is, amikor újabb adásunkkal, interjúkkal, riportokkal, tudósításokkal jelentkezünk. Véleményüket, észrevételeiket az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre várjuk. A szerkesztőt, Fodor Endért hallották, Kempis Tamás gondolataival búcsúzom.

„Aki megtanult szenvedni, abban nagyobb lesz a béke, legyőzi önmagát, Krisztus barátja és a mennyország örököse lesz.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, június 14