Rádióműsor - 2017. május 03. - 206. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2017. május 03-ai műsor (206. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/63152

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 206. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.”

Juhász Gyula Húsvétra című versének egy részletével köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban Bíró László katolikus tábori püspök és Jákob János dandártábornok, református tábori püspök mondja el gondolatait a húsvétról.
• Ezt követően egy korábbi felvételen Szolnokra látogatunk elsőáldozásra, bérmálkozásra.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét.
• A Kalendáriumban neves dátumokra emlékezünk.

 

Bíró László katolikus és Jákob János dandártábornok, református tábori püspök gondolatait hallják.

Bíró László katolikus tábori püspök

- Jézus újra meg újra beszél arról, hogy a búzaszemnek földbe kell kerülnie és el kell halnia. Ott vannak a csodák, a jelek, a tanítás. Nem úgy tanít, mint az írástudók, hanem mint akinek hatalma van. Ott lappang már a feltámadott új dimenziója az ő földi életében. Ehhez a mélységes titokhoz úgy jutunk közel, hogy picikét próbáljuk megismerni Jézusnak az életét, akiről valljuk, hogy feltámadt. Az írásokból megértették az emmauszi tanítványok is. Ugyanakkor a Feltámadottat nem csak teoretikusan kell megérteni, hanem találkozhatunk vele. Az első tette a Feltámadottnak: „Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20, 22-23) Ha kész vagyok a megújulásra, az újrakezdésre, közben a Feltámadottal találkozhatom. Ha kész vagyok megnyílni feléje, akkor mindannyiunknak személyes tapasztalata lehet: Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Ez a velünk léte a Feltámadottnak, - amire ki-ki vágyik tulajdonképpen, ha megfogalmazza, ha nem - ez nem pusztán Jézusnak a tette. A mi tettünknek is kell, hogy legyen. Az tud megjelenni bennem, aki fele megnyílottam. Azt mondja a bölcsesség, hogy valaki olyan mélységben tud jelen lenni bennem, amilyen mélységben én kitárulkozom feléje. Ez a húsvét titka. A Feltámadott szeretne velünk lenni, ha engedjük, hogy velünk lehessen minden nap.

Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök

- A kereszténységnek három nagy ünnepköre van, a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Úgy érzem, hogy a húsvéti ünnepkör egy kicsit háttérbe szorul, pedig soha ilyen jelentősége nem volt, mint a mostani években. Vegyük nyugodtan az idei évet alapul, hiszen az a mondás járja nyugat Európában, hogy az iszlám a kereszténység romjain építi fel önmagát, és sajnos egy picit arra felé is mutatnak a jelek. A kereszt megkerülhetetlen. Ha az ember ott áll előtte, mellette, a közelében, úgy végigvonul előttem a nagyon gazdag történetisége ennek az ünnepkörnek. Ha csak azt a történetet nézzük, ahogy Jézus a via dolorosán megy végig, aztán majd átveszi tőle a keresztet Cirinei Simon... az a tömeg, amely néhány nappal előtt ott éljenzett, az mit gondolhatott a szívében? Valószínű ott állhatott a tömegben a vak Bartimeus, aki meggyógyult. Mennyi hála lehetett a szívében. Ott állhatott Mária, Jézus anyja, aki összeszorult szívével nézte fia halálra menetelét. Ott állhattak azok az emberek, akik megélői voltak az ő csodáinak. Akár Lázár, a barát, aki közelről szemlélhette azt, hogy aki feltámasztotta, életet adott neki, az most a halálra megy. Mennyiféle érzés kevereghetett ott az emberekben. A via dolorosán is volt, aki távol állt. Mi hova állunk? Ezt a kérdést mindenkinek fel kellett tennie magában. Nem sajnálkozni kell, hogy mi lesz Európával, mi lesz Magyarországgal, a kereszténységgel, hanem hol az én helyem? Hova helyezkedek el? Távolról szemlélője vagyok, vagy odaállok a kereszt alá és azt mondom: Én Uram és én Istenem! Vagy, ahogy a százados mondta: Ez bizony Isten fia volt. Felismerte Isteni voltát Jézusnak. Ha ezt a bizottságtételt el tudom mondani és a szívemben ott van az, hogy nekem fontos nagypéntek és az egész eseménysor mögött húsvét, a Feltámadott Jézus, akkor boldog ember vagyok, mert élő reménységem van. Hiszen három dolgot mindenképpen hozott ez az ünnepkör számunkra: ha meg tudok állni a kereszt alatt, akkor van bűnbocsánat, bocsánatot nyerek a bűneimről, Jézus vére által megszabadít alóla, a kegyelem nyerteseként új életet kezdhetek és az új élet megélőjeként örök életem van, mert van feltámadás. A húsvét legfőbb üzenete ez, és ez a mi legfőbb örömünk. Hiszünk a Feltámadott Jézusban, ez az örömhír zengte be akkor a világot és azóta is minden húsvétkor megelevenedik bennünk, hogy nem az örök halálra vagyunk kárhoztatva, hanem Jézus elhozta számunkra a feltámadást.

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

 

Egy korábbi felvételt hallanak, amelyet még Szolnokon rögzítettünk. Ide kívánkozik Sík Sándor Hiszek című versének egy részlete, amely így szól: „Hiszek, és hitem súlyos és kemény. Nem tünde tan, nem pille vélemény. Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán: Igen és nem, kereken, magyarán. Semmi csűrés és semmi csavarás, Ínyeskedés és köntörfalazás: Hiszem és vallom, szeretem és élem, Amit az Egyház hinni ád elébem. Ebben a hitben élek és halok: Katolikus vagyok.”

Kovácsné Juhász Rita

- A mai világban nagyon fontosnak tartom, hogy meg legyünk keresztelve, elsőáldozók, és bérmálkozók legyünk. Pont azért, amit püspök atya is mondott a szertartáson. Nagyon-nagyon tetszett nekem, teljesen átszellemültem. Ez most is látszik rajtam, mennyire hatott rám. Nagyon hiányzik a mai világból az, amit mondott. A kislányom katolikus óvodába jár, és azt szeretném, hogy utána katolikus iskolába kerüljön. A mai világban elengedhetetlen, hogy ezt felvegyük. 

Bíró László katolikus tábori püspök

- Valamikor a katonasághoz nem asszociált az, hogy keresztelünk és bérmálunk a laktanyában, a helyőrség területén, hanem bujkálva, katonaruha viselése nélkül kellett tenni, mert nem lehetett azt megszentségteleníteni. Az ember újra rátalál valamire, valakire, ami kell az ő teljességéhez. Ők itt voltak ezen a szentmisén, vállalták katonatársaik előtt is, hogy megkeresztelkednek, megbérmálkoznak. Nem valami polgári automatizmusból voltak itt, hanem a keresés gyümölcseként. A tudatos döntés bátorságával kérték a keresztséget, kérték a bérmálás szentségét.
Valaki így fogalmazott, hogy a katona-lelkipásztorkodás, az egyetemes lelkipásztorkodásnak a laboratóriuma, minta területe. Én azt gondolom, hogy valahol a jövő kereszténysége sejlik az ilyen alkalmakon, tudatosan csatlakoznak Krisztushoz. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember tisztábban lát, és tisztábban sejti meg egy másik létnek a dimenzióját. Igazából az egész katona-lelkipásztorkodás erről szól: jelen lenni, a létnek egy másik dimenziójára fölhívni a figyelmet. Aki ezt észreveszi, az csatlakozik ehhez a másik dimenzióhoz.

Zsigri Katalin őrnagy

- A teológia iránti érdeklődésem visszavezethető egészen addig, hogy Rozsé atya megkeresztelt, körülbelül két évvel ez előtt. Sokat beszélgettünk a hitről, és a vallásról. Azt hiszem ő indított el ezen az úton, ami a bérmálkozásba csúcsozódott ki a mai napon. Elsőáldozó két évvel ez előtt lettem Kabulban, Afganisztánban, ami szintén egy érdekesség. Jelenleg teológiai tanulmányokat folytatok a Pécsi Hittudományi Főiskolán. Számomra különösen nagy élmény volt a bérmálkozás a mai napon. Igazából ezt Isten meghívásának érzem. Hogy ez később az öt éves tanulmány után miben fog kicsúcsosodni, azt még nem tudom megmondani, de mivel hivatásos katona vagyok, úgy gondolom, hogy ez a katonai élettel valamilyen módon össze fog kapcsolódni. 

Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész

- Itt a katonáknak először át kell törni a páncélját. Nem a golyóálló mellényre gondolok, hanem arra a lelki páncélra, ami egy kicsit abból a hitetlenségből, félénkségből fakad, hogy egy katona nem érzelgősködik, a lelki életéről nem beszél. Hogyha ezt áttörte az ember, akkor ugyanolyan emberrel állunk szemben, mint a világban az emberek, akik ugyanannyira vágynak a hitre, vágynak egy jó szóra, vágynak a megnyugvásra.

- A férjem katona, így kézenfekvő volt a dolog, hogy ez így történjen. És nagyon-nagyon örülök, mert Rozsé atya egy kiváló lelkész és pap, aki tényleg azon van, hogy minél többen az egyház tagjaivá váljunk. 

- Azt gondolom, hogy nincs különbség abban, hogy az ember katona vagy sem. A hit mindenképpen fontos mindannyiunk számára a mindennapjainkban. Amit a szentmisén püspök atya, és Rozsé atya is kihangsúlyozott, nagy fontos az, hogy embertársainkkal egy olyan szeretetben és közösségben éljünk, ami átsegít az egyre gyakoribb problémákon. Az egyre gyakoribb konfliktusokba ne tudjunk belemenni, hanem megerősítsen az emberi kapcsolatainkban, mind a családunk, mind a kollégáink felé. Itt a honvédségnél, talán az egy speciális dolog, hogy egy nagyon zárt közösség vagyunk. Rengeteg a stressz helyzet, és ezeknek a kezelésében azt gondolom, hogy ez a hit át tud segíteni itthon is, de különösen a missziókban.

 

Kalendárium

1270. május 3-án hunyt el IV. Béla király.
1338. május 5-én Svájcban meghalt Boldog Erzsébet, III. András és Fenenna királyné leánya, s vele nőágon is kihalt az Árpád-ház.
1619. május 5-én intézkedést hoztak Erdélyben a káromkodók ellen: „Isten ellen való káromkodó és hallani is irtózásra való szitkozódások kezdettenek bészármazni csak nem régen hazánkba, melyért is, hogy annak neme és mivolta szerént való kemény büntetésekkel, és ha érdeme úgy mutatja, halállal is megbüntettessenek affélét cselekedők, végeztetik.” - határozta el az erdélyi országgyűlés, de mivel e rendelkezéseket sűrűn, még a 18. században is megismételték, nyilvánvalóan nem riasztottak vissza a káromkodástól.
1620. május 1-én született Zrínyi Miklós gróf, költő, hadvezér.
1849. május 4-én a Görgei Artúr által vezetett honvéd haderő megkezdte Buda várának ostromát.
1764. május 5-én Mária Terézia megalapította a Szent István rendet, amely a Habsburg birodalom egyik legjelentősebb kitüntetése volt.
1944. május 1-én alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. „Puma” Vadászrepülő Osztálya. Jelképüket, a vörös, üvöltő puma jelet Heppes Aladár tervezte, a „vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse” jelmondat a Vadászrepülő Század parancsnokától, Nagy Mihálytól származik.
1945. május 5-én Pajtás Ernő ezredes parancsnoksága alatt Salzburgtól mintegy húsz kilométerre ásták el a koronát, a jogart és az országalmát. A koronaőrség egyik tagjának visszaemlékezése szerint: „Egy üres, elhagyott benzineshordót kettéfűrészeltünk, ebben a kétfenekű hordóban akartuk biztonságba helyezni a koronát. A hordó két darabját egybetoltuk, a koronát, a jogart, az országalmát, a koronázási kardot és palástot lepedőkbe csavarva beletettük, és május 5-én este elástuk a tóparton”. A tóparti mocsaras részben eltüntették az ásás nyomait, a koronaőrző ládát pedig tovább vitték, mintha az ékszerek benne volnának. A szent jobbot a helyi plébános rejtette el, később a salzburgi érseknél talált menedéket. A koronázási kardot és palástot továbbvitték nyugatra.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatja Bőzsöny Ferenc.

július 31.

Miséztem, a közelben levők valahogy részt is vettek rajta. Olyan helyre mentem a kis oltárommal, ahol a legtöbben voltak. Előre mondtam nekik, hogy folytassák csak a megkezdett munkájukat, mert különben jön a feddés egyes urak részéről, akik a misének tulajdonítanák, ha valami elmaradna. Persze, ez nem igaz, de jó ürügy lenne. Hát ahogy utána elmesélte Jóska is, meg a közelben imádkozók némelyike, még a protestánsok is megálltak az oltár közelében. Mikor pedig a Miatyánkot imádkoztunk, lekerültek a sapkák a harmadik udvarban is.
Járom az alakulatokat. Halottunk nincs, de betegünk annál több. A naponta váltakozó víz, a nedves fekhely, a rendetlen életmód még a frontnál is károsabb az egészségre. Állandóan szállítunk a kórháznak, illetve a vonatnak. Jó fáradtan értem vissza estefelé. Akkor rögtön azzal fogadnak, hogy a tábori posta utolért bennünket az elmúlt napok lapjaival. Rögtön írtam jó Anyámnak. Hiszen két hete már nem tud rólam. Pedig eddig a legnagyobb tűzben is módot ejtettem rá, hogy írjak haza.
Hozzák a postámat. Érdekes, engem is elfogott, amit még eddig egyáltalán nem éreztem. Annyira örültem a lapoknak, hogy észre sem vettem a bejövő, hasonlóan örvendezőket. Eddig ugyanis azt tettük, hogy egymásnak felolvastuk az érdekesebb híreket, eseményeket. Magam is örültem ennek. De nem kavart fel. Most azonban azon kaptam magamat, hogy hárman is ott állnak az asztal mellett, kezükben egy csomó lappal, és néznek rám. Sőt nevetnek. Akkor ocsúdtam fel az elmerült olvasásból. Versengve olvastunk részleteket egymásnak. Józsi is behozta a felesége lapját. – Én pedig egész éjjel a postabontásról álmodtam. Jóska meséli reggel, hogy hol nevettem, hol jajgattam, hol egész mondatot mondtam. Lám, mit tesz a magyar királyi posta!

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, elköszönök önöktől, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Dsida Jenő Húsvéti ének az üres sziklafal mellett című versének egy részletével búcsúzom.

„Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan...
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom!”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, május 3