Rádióműsor - 2017. május 10. - 207. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. május 10-ei műsor (207. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/63270

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 207. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből. Útközben építenie kell Isten országát. Az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országát.” - Márton Áron püspök gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban beszámolunk majd a Katolikus Tábori Püspökség által szervezett Baráti Kör találkozójáról.
• Összeállítást hallanak a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium ballagási ünnepségéről.

 

A Katolikus Tábori Püspökség Baráti Kör tagjai olyan Magyar Honvédségben dolgozó katonák és civil alkalmazottak, valamint családtagjaik, akik rendszeresen találkoznak a püspökség szervezésében és közös beszélgetéséken vesznek részt, nevezetes helyszíneket látogatnak meg, együtt vannak, megismerik egymást, jól érzik magukat e közösségben. Legutóbb múlt héten volt a találkozó, amelynek egyik programja a Szent István Bazilika meglátogatása volt.

Püspök atya, itt a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Körével egy nagyon szép eseményt állítottatok össze, amikor katonacsaládokat láttok vendégül és ezúttal a Szent István Bazilikába hoztátok el őket.

- A papjaink ott vannak a különböző helyőrségekben, ahol munkaidőben vannak együtt a katonákkal és munkaidőben mindenkinek az a dolga, hogy dolgozzon. Azt szerettük volna, ha a tábori lelkész kint a helyőrségben sem mozogna vákuumban. Így találtuk ki, hogy a püspökség ne csak a hivatalos ügyek intézésének a helye legyen, hanem kerüljenek emberközelségbe a katonákkal. A Baráti Körrel egy kicsit az az álmunk, hogy legyen egy kristályosodási pont minden egyes laktanyában. Legyen egy olyan bizalmi embere a tábori lelkésznek, aki helyettesíti őt, amíg például misszióban van. Addig az ott dolgozók odafordulhatnak ahhoz a katonához, aki ide tartozik a püspökséghez szorosabban, és tud segíteni dolgainak intézésében. Negyed évenként szoktunk találkozni a Baráti Körrel. A májusi találkozón mindig valami kirándulást szervezünk, vagy ellátogatunk egy nevezetességhez, amit persze a Tábori Püspökség közvetítésével mélyebben tudunk megnézni, mintha csak például betévednénk ide a Bazilikába. A közbeeső találkozón mindig valami külső információt adunk egyházunkról illetve lelki erősítést. Legtöbbször szentmisével kezdjük ezeket a találkozókat és szeretnénk egy lelkiséget összehozni a Tábori Püspökség körül a katonák között.

Püspök atya, ezúttal a Szent István Bazilikába látogattatok el.

- Én vagyok az út, az igazság, az élet – tehát számomra Jézus megjelenítője a magyar nemzet számára, és annak az értékvilágnak a megjelenítője, amit a magyarság egy része sajnos elfelejt. Ha valaki hozzáértéssel végigjárja a Bazilikát, megnézi a képeit, szobrait, mozaikképeit, akkor a magyarsághoz kerül közel és Szent István alakján keresztül magához Jézushoz, akire mutatva Szent István létrehozta nemzetünket és megszilárdította.

Lefelé haladva a bazilika lépcsőjéről kérdezem az egyik résztvevőt, hogy hogy tetszett a mostani program?

- Számunkra nagyon érdekes és élménydús volt, ugyanis jártunk már a Bazilikában többször a családdal, barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, de teljesen más így, hogy püspök atya illetve egy nagyon kedves idegenvezető tolmácsolásában olyan információkat is meghallhattunk, amit eddig nem tudtunk. Ez számunkra sok érdekességet és újdonságot is hozott. Hiába olvasunk vagy nézünk utána, azért a személyes élmény az mindig más. A Baráti Kör legnagyobb jelentőségét abban látom, hogy most már egymást ismerve, évente összejövünk egyszer a családokkal, így nyomon tudjuk egymás gondját, problémáját is követni.

Jövök az anyukához is. Kisgyerekkel jöttek el, neki is élmény lehet ez.

- Biztos nagy élmény volt neki, nagyon szépen is viselkedett. Büszkék vagyunk rá és nekünk is nagyon tetszett ez a program.

 

A középiskolások már elkezdték a nagy megmérettetést, az érettségi vizsgát. Ezt megelőzően azonban elballagtak az iskolájukból. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium ballagási ünnepségén jártunk. Az összeállításban Vargha Tamást, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárát, Berkecz Gábor iskolaigazgatót, Schmidtné Makray Katalint, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj zászlóanyját illetve Berta Tibor ezredest, a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség általános helynökét hallják. Az összeállítást Szűcs László készítette.

Berkecz Gábor, a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium igazgatója

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok a pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”

- Furán hangozhatnak Pál apostol korintusiakhoz írt levelének első szavai egy honvéd középiskola ballagási ünnepségén. De akárhonnan is nézzük a világot, jelent és jövőt, a szeretet az, amely mércéül szolgál tetteink, cselekedeteink, tanítványaink, növendékeink és gyermekeink jövőjét illetően. A jövőbe vetett hit, a honvédelem ügye iránti mérhetetlen elkötelezettség és szeretet hozta létre iskolánkat négy évvel ezelőtt. A most ballagó diákok, fiatalok, a fenntartóváltást követő első osztályok tanulói voltak. Nem volt egyszerű dolguk, ahogy nekünk, tanároknak és a fenntartó Honvédelmi Minisztériumnak sem. Közel tíz év után lett újra honvéd középiskolája a Magyar Honvédségnek. Gondoljuk el, mit jelent tíz évet kihagyni az életünkből és mit jelent mindent újrakezdeni. 2013. augusztus végén az újjászülető honvéd középiskolával az újrakezdés mellett tettünk hitet. Négy év és négy tanév telt el. Gábor Dénesből Kratochvil lett, s az otthonról félve elengedett növendékekből életerős fiatalemberek váltak. A kitartás és munka meghozta gyümölcsét. Az itt jelenlévő növendékek civil és honvédelmi tanulmányi sportversenyeken elért országos szintű kimagasló eredményei bebizonyította, hogy van értelme a munkának. Ballagáskor a legtöbbünkön megindultság vesz erőt. Nem nagyon akarjuk mutatni, küzdünk ellene, de mégis mindannyian érezzük, hogy valami nagy történt velünk. Minek szól ez a szolid megrendültség? Annak, hogy a tanáraik és jómagam nagyon jól tudjuk, hogy milyen nagy ajándék ebben a zord világban tiszta tekintetű, értelmes, hazájuk s a Magyar Honvédség iránt elkötelezett ifjú emberek környezetében lenni.

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára

- Egykori középiskolai tanárként nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek ma önökkel. Dsida Jenő írja: „Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül.” Ez a feladat a múlt és a jövő határán ballagó diáknak, emberként, magyarként megoldandó és megoldható feladat. Becsülni hazánk történelmi múltját és felelősségtudattal, elkötelezetten építeni a jelent, a jövőt, és a jövőért, ha kell, áldozatot is hozni. Kívánom minden ballagó diáknak, hogy ma, a változások korában, emberként és magyarként ne csak passzív szemlélője, hanem alakítója, jobbá, igazságosabbá és szebbé formálója legyen a világnak. Azt kívánom, hogy Isten áldása kísérjen utatokon a jövőben!

Schmidtné Makray Katalin, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj zászlóanyja

- Bár az itt lévő diákok nem az én tanítványaim, legalább olyan büszke vagyok önökre, mint szüleik és tanáraik. Ez az érzés sok forrásból ered. Első sorban az önök hatalmas teljesítményéből, amit iskolájuk keretében felmutattak. Egy honvéd középiskola mindig jóval többet követel a hallgatóitól, mint egy átlagos oktatási intézmény. Úgy vélem, ez messzemenőig így helyes. Az itt végzők jelentős része a katonatiszti szolgálatot fogja választani élethivatásának. Tehát embereket fognak vezetni egy olyan szigorú hierarchikus rendszerben, ahol minden nap dönteni kell és ezek a döntések emberi sorsokat és fontos ügyeket fognak meghatározni. A magas képzettség, kitartás, szorgalom, elszántság valamint bátorság, s végül nem utolsó sorban az önfeláldozásig menő bajtársiasság, mind elengedhetetlen egy tiszt számára. Természetesen ide tartozik a nagyon erős nemzettudat és a hazaszeretet is. Ezeknek az örök katonai erényeknek a tiszteletére és gyakorlására tanította meg önöket az alma mater. Ez látszik a tanulmányi eredményeiken, sporteredményeiken egyaránt, amely országos viszonylatban is elsők között volt. Én, mint a Ludovika Zászlóalj büszke zászlóanyája, természetesen azt szeretném, hogy minél többükkel találkozhassam honvéd tisztjelöltként az egyetemi campuson és ünnepségeinken. Ugyanakkor hiszem és remélem, hogy az itt szerzett tudás és erkölcsi tartás segítőjük és útmutatójuk lesz bárhová is kerülnek az életben.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke

- Örökkévaló Urunk! A most ballagó diákokért imádkozunk hozzád, akik életük egy szakaszát lezárják, hogy nekifeszüljenek egy újabbnak. Köszönjük, hogy megtartottad őket eddig a napig, hogy gyarapodhattak értelmükben a tanulás nagy kincse által, hogy erősödhettek akaratukban a közösség és iskolájuk, de különösen eljövendő életük számára. Ebben az órában utoljára vannak most így együtt ünnepélyesen tanáraikkal, iskolatársaikkal, osztályközösségeikkel. Fogadd el köszönetüket mindazokért a szép dolgokért, amelyeket az itt eltöltött évek alatt kaptak: a tudásért, a jó és nevelő szavakért, a fegyelemért, a bíztatásokért, a közösségi élményekért, a barátságokért, tanáraikért, nevelőikért és különösen szüleikért.
Gondviselő Urunk! A te szent Fiad, Jézus Krisztus harminc esztendőn át készült arra, hogy az emberek között taníthasson. Tizenkét éves korában azt írja róla a Szentírás, hogy növekedett korban, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt. Segítsd Urunk a most ballagó diákokat, hogy a te tetszésed szerint tudjanak élni további életükben, hogy örömmé tudjanak válni embertársaik életében, hogy számos jót tudjanak tenni másokkal, hogy tanulmányaikat felhasználva legyenek áldozatkész segítői és támaszai családjaiknak, szüleiknek, mindazoknak a közösségeknek, ahol a jövőben élnek, tanulnak és dolgozni fognak! Segítő oltalmad által legyenek nemes lelkű, vidám, építő, hűséges, becsületes tagjai szeretett hazánknak, Magyarországnak! Ámen.

 

Köszönöm figyelmüket, egy hét múlva jelentkezünk majd újabb összeállítással. Elköszönök, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. A búcsúzó gondolatok Pázmány Pétertől valók, egy imájának részlete, amelyet a szeretetért mondott.

„Adjad, Uram Isten, hogy nemcsak jóakaróimat, de teéretted, ellenségimet is szeressem, és a te szent Fiad példáját követvén, imádkozzam tiszta szűvel gonoszakaróimért. Végy ki, Uram, énbelőlem minden gyűlölséget, irigységet és felebarátom ellen való nehézséget, hogy a tekéletességnek kötele, az igaz szeretet lakozzék bennem: és miképpen te megbocsátod vétkeinket, úgy mi is igazán megbocsássunk ellenünk vétetteknek.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, május 10