Rádióműsor - 2017. május 17. - 208. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. május 17-ei műsor (208. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/63377

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 208. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Szerénység alatt olyan külső magatartást, önuralmat, koncentráltságot értünk, ami észrevehetően jó hatással van mindenkire. Ez természetes következménye a lélek rendezett indulatainak, ugyanis az emberek érzik a fegyelmezett külső viselkedésről a rendezett belső önuralmat. Nem az elismerést vadászó, mesterkélt, külső alakiságban nyilvánuló szerénységet követel a keresztény szellem, hanem Isten parancsainak teljesítésén gyakorlott, szilárd erényeken alapulót.” – E gondolatokat a kapucinusok által összeállított könyvből idéztem, mely elmélkedéseket, imákat tartalmaz. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunk egy kicsit érdekes lesz, hiszen egy aktuális témán elmélkedünk majd, az internet használatról beszélgettem István atyával. Korábbi adásainkban beszámoltam már arról, hogy a Katolikus Tábori Püspökség lelkészei a katonai helyőrségekben tartanak előadásokat más-más témában, többek között ebben is. Az István atyával készült beszélgetésünk első részét hallják majd.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
• A Kalendáriumban neves dátumokra emlékezünk.

 

Egy élményemet osztom meg önökkel akkor, amikor is egy metrókocsiban utaztam, amelyben rosszabb, gyérebb volt a világítás a többihez képest. A mobiltelefonozó emberek, mint kis szentjános bogarak világítottak az utazófülkében. Hol egy tekintet, hol egy baráti szó? Utazásaim tapasztalata az, hogy sokan a mobiltelefonjukba bújnak, megszűnik körülöttük a világ. Egy virtuális térben, talán virtuális személyként élik mindennapjaikat. Az internethasználatról lesz szó István atyával folytatott beszélgetésemben.

Beszámoltunk már korábbi adásainkban arról, hogy a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében tábori lelkészek előadásokat tartanak a helyőrségekben és katonáknak beszélnek olyan témákról, amelyek részben érintik a püspökség működését, a katonaéletet, részben pedig aktualitásokról van szó. Egy ilyen témáról lesz szó a következő percekben is, hiszen István atya a facebook használatról, a közösségi oldalakról, a virtuális térben eltöltött időről, digitális levelezésről tart előadást a katonáknak. Azt gondolom, hogy ez hálás téma is, ugyanakkor eléggé kényes is, hiszen megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a digitális élettér, az online világ mennyiben szolgálja az emberek mindennapjait és mennyiben hátráltatják, jelentenek veszélyt a következő napjaikra vagy éppen az életükre. A mérleg nyelve melyik oldalra billen?

- Igazából egyik felé sem. Inkább mondhatjuk úgy, hogy az ügyeletes lelkiismeret szerepét próbálom betölteni, hisz elmondom a veszélyeit, előnyeit is. Az emberek lelkére, belátására bízom, hogy ezzel gyakorlatilag mit kezdenek, illetve ezt hogyan használják. Tényleg jóra, avagy fölismerik esetleg magukban az első jeleket, amelyek már nem a jó irányba visznek. Az előadásom címe: „Egy arctalan társadalom felé”. Be kell vallanom őszintén, hogy az egyik kedves barátom gondolata kapcsán akadt meg a fejemben ez a cím. Ő is elmondta, hogy valahogy sokkal könnyebben írja le véleményét facebookon, minthogy azt közölné telefonon vagy akár személyesen. Alapjába véve a facebook segítségével, sokkal könnyebben és őszintébben írjuk le véleményünket, könnyebben vesszük a bátorságot, hogy elmondjuk, ami a szívünkben van. Ezt mi is tapasztaljuk, hisz ha megnyitjuk a facebook oldalunkat, akkor automatikusan végiggördítjük az idővonalat, ahol találkozunk olyan megosztásokkal, amelyekkel egyetértünk, de olyanokkal is, amelyekkel nem. Utóbbi esetben szinte automatikusan viszket az ujjunk, hogy rögtön pötyögjünk és leírjuk, nekünk mi a véleményünk az adott megosztással kapcsolatosan. Nemtetszésünknek durván is hangot tudunk adni.

Most nagyon egyszerű lesz a feladat, hiszen téged kérdezlek, hogy te hogyan használod a facebookot, a közösségi oldalt?

- Megint csak egy őszinte vallomással tartozom, hisz annak idején a zalavári gyerektáborosok voltak azok, akik miatt mi beléptünk először az iwiw-be. Ott találkoztam tábori lelkészként először a közösségi médiával. Mivel kapcsolattartásra alkalmas, rögtön kérdezték fölvehetnek-e vagy megjelölhetnek-e esetleg barátként? Később ugyanígy a gyerekek kapcsán kerültem a facebookra is, aztán egyre jobban szélesedett a baráti kör. Nem is kimondottan tájékozódásra, hanem inkább kapcsolattartásra szolgál számomra a facebook. Nem egyszer jártam úgy, hogy valakit megkeresni és ráírni sokkal egyszerűbb volt a facebookon, mint például nem elmentve a számát végigpörgetni az egész híváslistát.

Akkor egy kicsit bontsuk ezt ki, mert hiszen az egyszerű kapcsolattartásnak is megvannak a veszélyei. Gondolok itt arra, hogyha téged gyerekek, fiatalok, katonák keresnek meg, akkor lehet, más hangot ütnek meg, más hangot merészelnek meg alkalmazni a közösségi oldalon, mint személyesen vagy olyan tartalmakat próbálnak megosztani veled, ami talán neked nem tetsző, vagy éppen magukról osztanak meg olyan tartalmakat, amik benned ellenérzéseket váltanak ki és te magad sem tudsz mit kezdeni azzal, hogy hogyan viszonyulj ehhez.

- A közösségi médiához hozzátartozik sajnos, hogy olyanok jelölnek ismerősnek, akikhez semmi közünk nincs. Én az ilyeneket „várakoztatni” szoktam addig, amíg rá nem jövök, hogy esetleg talán én tévedtem vagy addig, míg meg nem unja. Amikor ilyen tartalmakkal találkozik az ember, akkor azért a keresztényi gondolat az, ami megfogalmazódik bennem. Ha jól emlékszem Szent Pálnál találkozhatunk a Szentírásban: Először figyelmeztesd magad, utána figyelmeztesd tanúk előtt és a legvégén vidd őt a főtanács elé! Ez az elv itt is természetesen, hogy először megpróbálom barátságosan figyelmeztetni, ha ez sem használ, akkor letiltom vagy letörlöm a személyes ismerőseim közül. Bár erre még nem volt példa, idáig még nem jutott el senki. Természetesen szorítkozni kell arra, hogy ne a személyt lássam, és itt most tessék jól érteni, ne a személlyel azonosítsam az ő véleményét, hanem konkrétan korlátozódjak arra a megszólalásra, vagy a megszólalás mögötti objektív tényre és azzal kapcsolatban fejtsem ki a véleményemet, ne menjek át személyeskedésbe.

A beszélgetést folytatjuk természetesen a következő adásban. Véleményeiket, gondolataikat akár éppen ezzel kapcsolatban is, vagy az adás egészével kapcsolatban várom az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímen.

 

Kalendárium

1917. május 15-én volt a harmadik otrantói csata. Ez a Császári és Király Haditengerészet és az antant hadiflottája között történt. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottája, amely szerepet játszott a központi hatalmak balkáni sikereiben, 1916-tól tétlenségre volt kárhoztatva, mivel az antant lezárta a Földközi-tengerhez vezető Otrantói-szorost. A csata a Földközi-tenger legnagyobb ütközete lett, amely egyben a Császári és Királyi Haditengerészet legkiemelkedőbb sikere volt az első világháború során.
1611. május 16-án született XI. Boldog Ince pápa, a különleges erők védőszentje. XIV. Lajos politikája és háborúi keresztezték a pápa egyik legfontosabb célját, a törökök kiűzését Európából. Végül XI. Ince fáradozásait és hatalmas pénzadományait siker koronázta. Bécs 1683-as sikertelen ostroma után indított ellentámadás Buda visszafoglalásához vezetett 1686. szeptember 2-án és a XVI. század végére sikerült a magyar területeket felszabadítani. XI. Ince pápa egyszerűsége és szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett, elítélte a korrupciót és a nepotizmust.
1871. május 17-én bocsátották vízre a Lajta Monitort. A kiegyezés után születő magyar ipari termék, az akkori nagyon korszerűnek számító Monitor átvészelte a háborúkat és az 1990-es évekre már a világ legöregebb páncélos hadihajójának számított. A Lajta lelkes haditörténészeknek köszönhetően 1992. november 1-én védetté vált és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonába került. A széleskörű összefogásnak köszönhetően 2009-től a komáromi hajógyárban az 1887-es állapota szerint felújították, majd 2010. augusztus 20-án Lajta Monitor Múzeumhajó néven újrakeresztelték. A honvédelmi miniszter utasításában intézkedett a Lajta Monitor Múzeumhajó fenntartásáról és a Magyar Honvédség I. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred kapta feladatául azt, hogy a hajó továbbra is látogatható állapotban maradjon.
2011. május 17-én életét veszítette két magyar katona, Róth Orsolya őrmester és Dálnoki András szakaszvezető, az afganisztáni Baglan tartományban Mazari-Sariftól 11 kilométerre egy közúti balesetben. Négy másik társuk megsérült.
1884. május 17-én hunyt el Kosztolányi Mór a szabadságharc honvéd ezredese.
1892. május 17-én hunyt el Klapka György honvéd tábornok, a komáromi vár parancsnoka. 
1849. május 21-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során a Görgei Artúr által vezetett honvédcsapatok háromhetes ostrom után visszafoglalták Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján, e napon ünnepeljük a Magyar Honvédelem Napját.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

augusztus 1.

Megint szaporodnak az idegösszeomlások. De csodálatos módon nem a legénység között, sem a tiszteknél, hanem a törzstisztek között. Érzik, hogy teljesen tisztázatlan a helyzetünk. Senki semmi biztosat nem tud. Elől ellenség, hátul ellenség. A németekkel szemben állandóan fokozódik, élesedik az ellentét. A legvadabb felsőbbrendű emberimádó is látja, hogy elvesztettük a háborút. Most már patkány módjára menekülnie kell a süllyedő hajóról. Majd a jóbolond magyarok helyt állnak még életük árán is. Ők pedig majd otthon ünnepeltetik magukat, mint a harctér babérkoszorús hősei.
Szakad az eső vigasztalanul. Ellátjuk sebesültjeinket. Meglátogatom az alakulatokat. Nem jól írom, a társaságokat. Hiszen alakulat már csak papíron van. A valóságban mindenki odacsatlakozik, ahol embert talál. Aztán a tisztektől vagy a parancsnoktól függ, befogadja-e a jóindulatú csellengőt. Az a megállapodás, hogy be kell fogadni őket. Hiszen ez már jóindulat, hogy nem játszik kámfort itt, ahol senki egyetlen lépést sem tenne utána.
Délben hirtelen parancsot kapunk, hogy menjünk Karnievek faluba. Tehát vissza egy darabon és utána északra. Itt hagyjuk a kis házat, amelyben szállást kaptunk valamennyien. Mindenütt ugyanaz a fogadtatás: mihelyt megtudják, hogy magyarok vagyunk, mindenki felenged a merevségből. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy a nyakunkba ugranak a boldogságtól. De nem érezzük a zsebükben a bicskát, hogy belénk döfnék. Aztán az is ismétlődik, hogy a családok nőtagjai közül jónéhányan mindenkiben könnyű prédát sejtenek. Ha az ördögnél csak egy fokkal különb szépségű valamelyikünk, már prédalehetőséget látnak bennünk. Bizony már az első pillanatban sarkunkra kell állnunk. Még sohasem láttam annyira bizonyítottnak a Principiis obsta (Kezdetben állj ellen) elméletét, mint itt kint. Hála Isten, valami hatodik érzék mindig biztosan megismertette velem ezt az első pillanatot. Annál szomorúbb bukásokat láttam itt körülöttem. Ennyi szexuálisan éhes nőt sohasem láttam. Szörnyű hallani a hangos lihegésüket, amely a kéjes vágyaik fokát mutatja minden visszafogtottság ellenére.
Az ilyennél megfigyeltem, hogy búcsúzásnál mindenképpen meg akar csókolni. Addig a határozott viselkedésem lehűtötte, de ebbe nem nyugszik bele. És legalább akkor akar valami morzsányi sikert elérni, mikor egy perc múlva már a falu határán túl vagyok. Eddig még sohasem sikerült nekik. Remélem ezután sem.

 

Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Adásunk elején a szerénységről beszéltem, ehhez kapcsolódó gondolatokkal zárom mai műsorunkat. 

„A szerénység egyik alaposzlopa a hallgatagság. Minden vigasz nélkül nemigen lehet el az ember, ezért ha Istennel nincs belső kapcsolata, külső dolgokban fogja keresni vigasztalását, elsősorban a beszélgetésben. Tévedés ne essék, nem a szellemes, üdítő társalgásról van szó, hanem a meggondolatlan, felesleges fecsegésről, amely közömbös témáról átsiklik a szeretetlenségre, megszólásra vagy még súlyosabb dolgokra. Ne feledjük, boldogok szájában a szívük, bölcsek szívében a szájuk.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, május 17