Rádióműsor - 2017. március 1. - 197. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. március 01-ei műsor (197. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/62120

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 197. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában” – Mahatma Gandhi gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Megkezdődött a böjti időszak, nem véletlen hát, hogy Bíró László katolikus tábori püspök gondolataival kezdjük mai adásunkat.
• Szó lesz majd röviden két fontos eseményünkről, egy kötet megjelenéséről és a Gulág emlékév lezárásának egyik eseményéről.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
• A Kalendáriumban neves dátumokat említünk.

 

Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják.

- Jézus halála és feltámadása nem önmagáért történt, hanem mindannyiunkért. Pál apostol az mondja: Ti meghaltatok Krisztussal, és vele együtt feltámadtatok. A szeretetben szétajándékozott élet értelmes. A szeretetben szétajándékozott élet jövővel bír. Jézus, aki szeretetben önmagát adta értünk, és így átadta létét az atyának – Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet! –, ez a Jézus él! A szeretetben szétajándékozott élet az egyedüli értelmes élet. Tehát amikor élünk a családunkért, szeretteinkért, ne sajnáljuk önmagunkat, hisz ez az életnek az értelme, hogy szétajándékozzuk, másoknak ajándékozzuk magunkat. Nincs más értelme a létnek.

Krisztus életét feláldozta az emberekért. Ma hogyan lehetünk önfeláldozóak?

- Egyik kortársunk így fogalmaz: Ma már a szeretet is én központúvá lett. A szeretet minőségét azon mérjük le, engem mennyire tesz boldoggá, a másik pedig emiatt örök bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban él mellettünk. Meddig vagyok képes boldoggá tenni őt? Mikor fog elejteni engem? Jézus nem én központú szeretetet hirdet, hanem te központút: „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. Van Jézusnak egy másik mondása: „Életemet magam adom oda és nem úgy veszik el tőlem”. Boldoggá csak az a szeretet tud tenni, az az önátadás, amit én magamból fakadóan teszek. Ha úgy kell ellopkodnia életem párjának az életemet, akkor ő is boldogtalan lesz, meg én is. Én hiszem azt, hogy az ember értelmével is el tud odáig jutni, hogy az értelmes élet az te központú élet.

 

A Gulag szó jelentése, a sztálini Szovjetunió egész területét behálózó munkatábor rendszerre utal, ahol a rezsim hazai és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat illetve más okokból elhurcoltakat tartottak fogva és kényszerítettek kemény munkára. Egyes kutatások szerint 1934 és 1953 között összesen 1 053 829 ember halt meg szovjet munkatáborokban. Más becslések szerint a sztálini rémuralom alatt 10-20 millióan haltak meg a táborokban. Mintegy 600-800 ezer magyar hadifogoly és civil járta meg a szovjet kényszermunkatáborokat és az ítéletek végrehajtására létrehozott Gulág táborokat. A magyar nyelvben a Szovjetunióban végzett kényszermunka Málenkij robot néven ismert. 

A magyar kormány a 2015-ös esztendőt a 70 évvel ezelőtt Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévé nyilvánította, amelyet 2017. február 25-ig hosszabbított meg. Ennek záróeseményét tartották a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumában. A némaságot hivatott feloldania a Gulág emlékév, feladatunk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a rémtettekre – hangsúlyozta többet között a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, Vargha Tamás.

- Több mint hetven év múltán hatalmas jelentőségűnek minősíthetjük annak a mindenki által kutatható online adatbázisnak az összeállítását, ami mintegy 60 ezer adatsorban teszi elérhetővé, elhurcolt, elhunyt honfitársaink nevét, hadifoglyokét, elhurcoltakért egyaránt. Köszönjük a múzeum és az intézet munkatársainak a sok-sok ezer magyar család nevében, akik számára lehetővé teszi ez az adattár, hogy eddig ismeretlen adatokat tudjon meg elhunyt és eltűnt családtagjairól.

A katonák közül mintegy 200 ezren soha nem tértek haza. Kovács Vilmos, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokát hallják.

- Ez egy 66280 főt tartalmazó adatbázis, amely nem csak a neveket, rendfokozatokat tartalmazza, hanem körülbelül 16-18 és néha még annál is több adatot. Így összességében azt kell mondjam, hogy körülbelül 650-700 ezer adatot fog megismerni ettől kezdve az a honlap látogató, aki meglátogatja majd a ma elindítandó online felületet vagy kezébe veszi azt a könyvet, ami erre az alkalomra készült egy cd melléklettel, ahol a lényegesebb adatok szintén megtalálhatók lesznek. Én azt gondolom, hogy így már megtettük a magunkét annak érdekében, hogy azokat a katonáinkat, akik egykor hadifogolyként a Gulag-ra kerültek és a táborokban haltak meg, méltó tisztességgel emlékezzünk róluk.

Az adatbázis a www.katonakagulagon.hu elektronikus oldalon érhető el.

 

A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban mutatták be Máday Norbert „Borsody László: a Géniusz” című kötetét. A könyv a legendás vívómester életét, életútját mutatja be és az általa világhírűvé vált vívórendszert. Borsody László 1873-ban született a Pest megyei Farmoson kiskereskedők gyermekeként. Eredeti neve Pfeffer Lászó. 1898-99-ben bécsújhelyi akadémiára vezényelték, ott tanulta meg a kardvívást, amely döntően befolyásolta későbbi pályafutását. 1900-1925 között a Ludovika Akadémián teljesített szolgálatot. 1926-1936 között a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár-és Vívómesterképző Intézet fővívómestere. Megalkotta a modern kardvívást, az úgynevezett Borsody rendszert hozta létre.

- Egész életét a katonai pályafutásra illetve a vívással való foglalkozással egyrészt a versenyzésre, másrészt a vívók pallérozására tette fel. Ebben a környezetben a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián egy nagyon jó környezetet talál a maga számára, el is ismerik őt. Ahogy böngészi az ember a visszaelmélkedéseket illetve az ő iratanyagában megtalálható elöljárói jellemzéseket, nagyon-nagyon érdekes jellemzéseket kap, de egyben összecsengnek ezek a jellemzések: mindegyik alátámasztja, hogy szakmailag kifogástalan, amit nyújt, tehát amit katonailag és a vívó sportban tudni kell, azt ő tudja és nagyon fontos, hogy át is tudja adni. A katonasportban is új alapokat helyeznek le és létrehozzák a sportoktatói tanfolyamot, amelyre őt is meghívják. A továbbiakban már nem a Ludovika Akadémián szolgál, hanem 1920-as évek közepén átkerül ennek a tanfolyamnak méghozzá egy elég jelentős beosztására, ahol később majd aligazgatóként folytatja pályafutását. Ez már egy őrnagyi rendfokozatnak felel meg. Természetesen a továbbiakban, ugyanúgy ahogy eddig, katonai körökben folytatja a vívás oktatását.

- Borsody amellett, hogy a legprecízebb, pontosabb technikai végrehajtásokra törekedett, amellett megfelelően adagolta tanítványai részére azokat a kiegészítő gyakorlatcsoportokat, amik segítették az ő szakmai fejlődését és eltolták, teljesen elirányították a taktikai irányba is, ha megvolt az a technikai repertoár, amire lehetett építeni. Ezért határozta ő meg az általa képzett vívómesterek számára, hogy nagyon magas elméleti és gyakorlati tudásszintet követelt meg az edzőitől. Nem volt olyan élversenyző, aki ne kért volna Borsodytól iskolát. Borsody, aki egész életét a vívásoktatás módszertanfejlesztésével töltötte el, csinált egy olyan rendszert, ami gyakorlatilag minden gyakorlatot tartalmaz, ami a kardvívásban létezik. Ő, mint edző, elvárásként határozta meg a fiatal vívómester nemzedék számára, hogy mi az, amit gyakorlatban és elméletben tudni kell, hogy felelősségteljesen tudjon oktatni egy olyan embert, aki most belép a vívóterembe és valószínűleg, ha én jól dolgozom, mint vívómester, akkor, mint olimpiai bajnok fogja abbahagyni ezt a sportágat. 

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter

- Az embert mindig egyedül az idő mutatja meg. Egy életmű bemutatása kiválóan alkalmas arra, hogy azt az életművet, azt az élettartamot, amelyet Borsody László életével tudunk prezentálni és bemutatni, az idő távlatából kellő bölcsességgel tekintsünk az ő életére és ebből leszűrjük napjainkhoz is különböző tudást és tapasztalatot. Ez a helyes út, hogy igenis értékes könyveket hozunk létre, életműveket mutatunk be, példaképeket mutatunk föl s ezen keresztül a tudásunkat gyarapítjuk. 

Pézsa Tibor nyugállományú ezredes, olimpiai és világbajnok vívómester

- Nekünk katonáknak, büszkeségünk, hogy Borsody László katonaemberként, vezető beosztásban, halhatatlant alkotott.

Máday Norbert, a kötet szerzője

- Magyar kardiskola egy magyar honvédtiszttől, aki olyan géniusza volt a vívásnak, mint Kodály a zenének, mint Munkácsy a festészetnek, mint Stróbl a szobrászatnak, mint Ady a költészetnek, mint szegény Latinovts a színészetnek és tudják, mint Markó a legszebb pillanatában, mikor Istenhez emelkedik a táncban, és mint a mi Makoveczünk az építészetnek. Tudják, azt gondoljuk, hogy a zsenik maguk vannak, de ez nem így van. A zsenik mindig ketten vannak: ők és a jó Isten.

Az összeállításban részletet hallottak a Géniusz című filmből.

 

Kalendárium

1326. március 5-én született Nagy Lajos magyar király.
1848. március 4-én, Ferencz József Olmützben új birodalmi alkotmányt ad ki, amely megszünteti Magyarország önállóságát.
1849. március 3-án Szemere Bertalan engedve a tiszti kar kérésének, leváltja Dembinszkyt, a Magyar Honvédség új fővezére Görgei Artúr lesz. 
1918. március 3-án jön létre a Breszt-litovszki békeszerződés Oroszország és a központi hatalmak, Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között.
1946. március 5-én, Churchill brit miniszterelnök először említi a vasfüggöny kifejezést fultoni beszédében. Sokan, innen számítják a hidegháború kezdetét. 

 

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenctől hallanak.

július 27.

Igen gyorsan összeszedelőzködtünk. Sebesültjeink nincsenek. Nem tudjuk, mi van a vonalban, mert állandóan mindenfajta lövöldözést hallunk, de sebesültünk nincs. Csak a környékből hoznak embereket. De ezek a szerencsétlenek inkább a zsúfolt forgalom áldozatai. A legkülönbözőbb összeütközés, lórúgás, ágyú alá kerülés, ostorcsapás a szembe, és ilyesfélék szerepelnek a panaszok során. A vonalból nem is találnának meg bennünket ebben a zűrzavarban. Még szerencse, hogy innen mindig találunk valahogy valami kibúvót, hogy tovább adhassuk őket vagy a vonatnak, vagy a kórháznak.
Állandóan rettegek légitámadástól. Felderítők mindig jönnek, de nem dobálják a Pripety partjáról annyira ismert teniszlabdáikat. No, nem a kíméletnek vagy az emberszeretetnek gondolom ezt az irgalmas cselekedetet, csak a parancs hiányának. Hogy miért nem kapták még meg, azt velem nem közölte Zsukov barátom.
Elindulunk a hadosztállyal. Harminc kilométert mentünk, mikor hirtelen megálltunk.
Most még bonyolultabb lett a beszállásolás, hiszen a nagygazdáék a világ legtermészetesebb hangján maguknak tartanak fenn mindent. Míg az utolsó csicskás is nincs rendben, addig kuss paraszt. Mondtam is, lehetőleg minden koffernek és írógépnek külön szobát vagy külön házat kellene biztosítani. Aztán jöhetnek az orvosok és az ápolók, és talán még a sebesültek is. A papokról nem is beszélek.
Hogy egy kicsit elfelejtsem az egész napot, bementem a sebesültekhez. Kettős cél vitt közéjük: részint minden nap többször meglátogatom őket, tehát ma is találok elintézni valót köztük, esetleg valami segítséget. Ilyen mindig akad. Részint pedig ellenőrizni akarom magamat, illetve a szokásos hatodik érzékemet. Ma egész délután éreztem, hogy közeli légitámadás előtt állunk. Azt tapasztaltam, hogy a sebesültek mindig érzékenyebben veszik át a levegőnek ezt a láthatatlan izgalmát. Most is éppen így volt. Veszekedés, vitatkozás töltötte be a szobát.
Hé, emberek, csendben legyenek! Kiáltottam közéjük, ahogy beléptem. Volt, aki remegett az izgalomtól. Mikor megkérdeztem, mi váltotta ki ezt a zenebonát, miért ilyenek, senki sem emlékezett rá, hogy miből is indult ki az egész vita. Vihar a pohárban.
A végén még együtt tréfálkoztunk is. Köszönöm, Istenem, legalább valami jótett a mai napon is.

 

A mai adás elkészítésében segítségemre volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió. Köszönöm a figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Tartsanak velünk egy hát múlva is, Pilinszky János gondolataival búcsúzom.

„A dolgok nem hagyják nyomon követni magukat. S ez nem a sors szeszélye, nekem gyakori érzésem, hogy legtöbbször Isten maga az, ki tetteink, s kivált jótetteink és azok következményei közé áll. S talán éppen azért, hogy mi magunk – ha valóban jót tettünk – árnyékban maradhassunk, egyfajta személytelenségben, se ne veszítsük el jótetteink értékét a nyilvánosság színpadias tündöklésében. Ha van rá erőnk, ne panaszoljuk hát, hogy ez vagy az az erőfeszítésünk hiábavaló volt!”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, március 1