Rádióműsor - 2017. március 15. - 199. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. március 15-ei műsor (199. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/62336

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 199. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Ki hegyre megy, annak kardok közt kell járni,
S odafönt a csúcson keresztnek kell állni.

Az jut csak oda, kit Isten keresztel;
De nem babérággal: tövissel, kereszttel.

Százezer kard éle fog szívébe vágni...
Mégse engedj, Uram, félúton megállni!”

Petőfi Sándor  "Ki hegyre megy" című versének gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunk egy picit rendhagyó, legalábbis abból a szempontból, hogy a történelem kulcsszerepet kap. Egy olyan konferenciára látogatunk el, amely a pártállam és a fegyveres testület közötti kapcsolatot boncolgatja. Ott készítettem összeállításomat.
• Kalendáriumban nevezetes dátumokat említünk.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága „A dolgozó népet szolgálták? Fegyveres testületek és pártirányításuk a szocializmusban” címmel nemzetközi konferenciát rendezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi termében, március 13-án, hétfőn. Román és lengyel előadók ismertették kutatási eredményeiket. A köszöntőt hallják Dr. Ötvös Istvántól, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagjától, majd pedig kérdéseimre válaszol.

- 2014-ben, amikor elkezdődött a NEB élete, akkor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy a törvényi kötelezettségeinknek hogyan is felelhetünk meg leginkább. Törvényünk sajnos előír egy olyan fogalmat, amelyet előttünk nem definiált senki. Az nem baj, hogy előírja a törvény, csak senki nem definiálta, ez pedig a hatalombirtokosnak a fogalma. Fölmerül a kérdés, hogyan is tudjuk ezt a fogalmat körüljárni, megragadni? Ennek kapcsán felmerült annak a lehetősége, hogy olyan témákat dolgozzunk föl, amelyben maga a kérdés egyáltalán körüljárhatóvá válik. Adódott az 1956-os forradalom utáni Kádári restauráció időszakának vizsgálata, ezen belül a hadsereg újjászervezése, a párt fegyveres erejének, megteremtésének időszaka, hiszen az ilyen átmeneti időszakokban a formális és informális hatalmak egymástól elválnak. Nem biztos, hogy a legmagasabb pozíciót betöltő a legfontosabb politikai döntéshozó. Ennek a kutatásnak több eredménye lett, már eddig is publikálásra került a karhatalmista vezetők életrajzainak egy gyűjteménye. Viszonylag nagy érdeklődés kísérte ezt a publikációt. Úgy tűnik, hogyha olyan módon tudjuk megragadni a kérdéseket, olyan módon tudunk reflektálni a múltunkra, akkor annak mégiscsak van valami társadalmi közege, mégiscsak fel tudjuk kelteni az érdeklődést. Ezen kívül más publikációkat is gondoltunk, részben a hadsereg újjászervezésével kapcsolatban, részben pedig azzal a kérdéssel szeretnénk foglalkozni, amely a mai konferenciánknak is a tárgya és legfontosabb problémája: a párt irányítása a hadseregben, a párt és a fegyveres erő egymáshoz való viszonyának kérdése. 1917-ben, amikor a bolsevikok átvették a hatalmat a Szovjetunióban, egy polgárháborús helyzetben kezdődött meg a bolsevik hatalom kiépülése. Sok szerző számos ponton megfogalmazta már, a bolsevik hatalomgyakorlás egésze alapvetően meghatározta a gondolkodást, a politikai szerkezetet a polgárháborús időszakban. Ebben a polgárháborús időszakban kristályosodtak ki a kommunista hatalomgyakorlásnak a metódusai és 1945-ben, amikor Magyarországra is megérkezett ez az eszme és szépen, fokozatosan, erőszakkal, de felépítette a saját uralmát, akkor már importálta Szovjetunióból a kész modellt. Tekintettel arra, hogy egy polgárháborúban született ez a politikai gondolkodás, egy polgárháborúban született meg az az állam, amelyik ezt képviselte, ennek következtében a polgárháború alapélménye volt nem csak a politikai elitnek, de magának a társadalomnak is. Vélhetően ez a polgárháborús élmény hozzájárult ahhoz, hogy a politika egészét háborúként, küzdelemként, legyőzendő, elpusztítandó ellenségről beszéltek a bolsevikok és ennek következtében a politikájuk egészét tulajdonképpen majd egy évszázadon keresztül meghatározta ez a fajta gondolkodás. Én azt gondolom, azért nagyon fontos, hogy a fegyveres testületekkel és a hadsereg kérdésével foglalkozzunk a mai konferenciánkon, mert a polgárháborús gondolkodás, a politikában a fegyver használata, a politikának, mint fegyvernek a használata az ebben a bolsevik hatalmi struktúrában meghatározó, és ezért kiemelt fontosságúvá válnak nem csak a rendőri, belügyi, de a hivatalosan katonai szervek is. Ráadásul van nekünk egy köztes elem ebben a történetben, ez pedig a párt irányítása illetve a párt által irányított fegyveres testületek. Mit csináljunk egy munkásőrséggel? Mit csináljunk egy csehszlovákiai munkásőrséggel? (A magyar munkásőrségnek az ős mintaképe, az a Csehszlovák.) Mit csináljunk a szovjet belügyi szervekkel? Mit kezdjünk a romániai helyzettel? A szekuritáte nem csak egyszerűen egy politikai rendőrség, mint amit Magyarországon megszoktunk, ismerünk a Belügyminisztérium hármas főcsoportfőnökségéből, hanem egy kifejezetten karhatalmi rendfenntartással foglalkozó erő. Mit tegyünk ezekkel? Nem akarom most megelőlegezni az előadásomat, de az a helyzet, hogy az európai gondolkodás és az európai politikatörténetnek egy meghatározó eleme, meghatározó tradíciója, hogy az erőszak monopóliumát mindenkor az állam birtokolja. A középkortól kezdve ez egy előrelépés volt. Mit tegyünk ma azzal a kérdéssel, amit a párt, az ÁVH, a határőrség, a munkásőrség elénk tár? Hogy állunk ezzel az erőszak monopóliummal? Átlépte-e tulajdonképpen a kommunista hatalomgyakorlás metódusa azt az európai hagyományt, azt az európai tradíciót, mely szerint az állam jogosult az erőszak-szervek működtetésére? De itt egy párt működteti ezeket és innentől kezdve felmerül az a kérdés, hogy hogyan viszonyul ez a két szervezet egymáshoz? Hogyan viszonyul az állam a párthoz? Valójában a párt politikája mennyire szolgálja - ahogy a címben is megfogalmaztuk -, a dolgozó népet, amely bár állandó hivatkozási pontja ennek a rendszernek, de azért ma már azt hiszem, hogy nem kell különösebben hosszan igazolnom azt, hogy nem feltétlen a dolgozó nép szolgálata vezérelte ezt a pártot.

Az ismeretanyagunk hány százaléka annak, ami megállapítható, hogy a pártállam és a fegyveres erők közötti viszony feltérképezésében tisztán láthassunk?

- A Honvédelmi Minisztérium legfelsőbb vezetése, a legfelsőbb pártvezetés és a legfelsőbb katonai vezetés viszonyrendszeréről rendelkezünk megfelelő mennyiségű információkkal. Hogyha viszont a mélyére ásunk a dolognak, akkor már egy megyei szinten, abszolút nem jelentős az ismert iratanyag. Ennek ellenére kellene vele foglalkozni. Másrészről, én azt hiszem, hogy a felsővezetés problémáit tükröző iratanyag is rejteget még meglepetéseket. Gyakorlatilag az 1956 utáni hadsereg kutatása már elkezdődött, nagyon komoly kutatók foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de az anyagnak egy jelentős része szerintem még ismeretlen.

Biztosan vannak olyan adatok, amelyek egyelőre talán még minősítettek. 

- Alapvetően ebben a szegmensben nem. Az elhárításra vonatkozóan, tehát a katonai elhárító szervek működésére vonatkozóan valóban vannak még nagyon súlyosan minősített anyagok. Sőt vannak olyanok, amelyek minősítéséről én magam is egyetértek. Ugyanakkor a Honvédelmi Minisztériumra, az alakulatokra vonatkozó iratanyag, az már régen nem minősített, tehát ilyen értelemben kutatható. Hasonlóan, ugyanez vonatkozik a pártszervekre, párton belül is működnek olyan szervek a központi bizottság alárendeltségében, amelyek kifejezetten katonai karhatalmi kérdésekkel foglalkoznak. Ezek a pártanyagok elérhetőek.

Tud-e esetleg mondani egy olyan személyt, akinek a karriertörténete esetleg említésre méltó, vagy éppen a szerepe a pártállam, fegyveres testületek közötti viszonyban?

- Én azt hiszem, hogy akit említettem, Révész Géza mindenképpen meghatározó az 1945 utáni első időszakban. Az első időszak alatt nem csak a forradalmig tartó időszakot értem, hanem Révész Géza egészen a hatvanas évekig meghatározó szerepet töltött be. A következő időszakban is van egy-két ember, például Huszta Gyula, akiről ma még sokat fogunk hallani. Huszta Gyula egy meghatározó, átkötő szereplő a politika, az MSZMP és a hadsereg vezetése között. Huszta kezében rengeteg hatalom összpontosult, ezt lehet látni. Ez részben formális, de nagyon sok esetben informális hatalom. Egész egyszerűen őt kérdezték meg adott esetben egy kinevezésnél. Hasonló a helyzet Révész Gézával. Nyilván komplikáltabb szereplő, hogy vélhetően szovjet kapcsolata és szovjet beágyazottsága sokkal mélyebb, csak azt nem tudjuk mennyire. Elképzeléseink természetesen vannak, de hogy ki melyik szovjet szervvel áll kapcsolatban, az nem mindig definiálható pontosan. 

 

Kalendárium

1794. március 14-én született Bem József lengyel katonatiszt, az 1848-49-es szabadságharc egyik legkiválóbb tábornoka. 
1848. március 13-án, Bécsben forradalom tört ki, egy Metternich kancellár menesztését követelő tüntetés következményeként. A bécsi népnek sikerült elérnie, hogy új kormány álljon fel, s hogy a császár alkotmányt adjon ki. 
1848. március 17-én V. Ferdinánd király kinevezi Batthyány Lajost miniszterelnökké. Megalakul az első felelős magyar kormány, amelynek névsorát március 23-án hirdették ki. 
1876. március 15-én született Romanelli olasz alezredes, aki szembeszállt a magyar Tanácsköztársasággal és megvédte a Ludovikás tiszteket. 1919. május 6-án, Bécsbe, a szövetséges olasz fegyverszüneti misszióba vezényelték, majd néhány nap múlva Budapestre delegálták az olasz misszió budapesti parancsnokaként. Romanelli gyorsan népszerű lett Budapesten. Szenvedő, üldözött, veszélybe került embereket mentett, katonákat, arisztokratákat, egyházi személyeket ellenzéki vagy egyszerűen csak éhező embereket. Humanitárius tevékenysége csúcsának az 1919. június 24-én kitört, a magyar proletárdiktatúra ellen szervezett, gyorsan elfojtott felkelés résztvevőinek, köztük a Ludovika Akadémia növendékeinek és parancsnokainak a megmentését tekintik. 1945 után neve, és a Tanácsköztársaság időszakában folytatott humanitárius tevékenysége fokozatosan feledésbe merült. Utolsó útja is magyar barátsága megható bizonysága, koporsóját a temetési szertartás alatt a Ludovika zászlója fedte. 2000-ben domborművet avattak tiszteletére a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, majd néhány évvel később szobrát is felállították. 
1937. március 14-én adta ki XI. Pius pápa „Égető aggodalommal” kezdetű enciklikáját a fasizmus ellen, amelyben elítéli a faji törvényeket. A náci Németországgal való tárgyalások eredménytelenségét belátva, a pápa enciklikájában elítélte a német kormány katolikus ellenességét, a konkordátum megszegését, a nemzet-szocialista náci új pogányságot, a fajelméletet, a faj, egyház és vallásüldözést, a korlátlan hatalmú államot. Válaszul, a nácik a papok ellen valutacsempészési, szexuális és egyéb perekkel, erkölcsi botrányhírekkel próbálták eljárásukat igazolni. Válaszjegyzékükben visszautasították a pápa német belügyekbe való beavatkozását.
1948. március 15-én, az 1848-as forradalom századik évfordulóján, első alkalommal adták át a Kossuth-díjat. 

 

Bőzsöny Ferenc ezúttal is Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetéből olvas föl egy részt.

július 28.

Ezen a vidéken nem jártak az alakulataink. Tehát a lakosság nem ismeri a magyar katonákat úgy, mint az eddigi helyeinken. Emiatt nem is fogadnak bennünket valami nagy örömujjongással. De meg azért is, mert ez a visszavonulás egyszerűen nem engedi, hogy a helybeliek tárgyilagosan megismerjenek bárkit is. Csak elvadultságot, rendetlenséget, könyörtelen élelembeszerzést, ordítozást láthatnak. És csak helyenként valami rendezett, emberi viselkedést.
Ahogy nézem a térképen, még ha a szokásos huzavona meg is lesz, 3-4 óra alatt elérjük újabb célunkat, illetve feltételezett célunkat. Most már vagyok annyira régi katona, hogy ezt merjem írni: feltételezett célunkat. Nem véletlen kifejezés került a tollam alá. Az eddigi tapasztalat az, hogy az ilyen számítás csak elméleti. A valóság mindig hat-hét órára duzzasztja fel a célbajutást. A kép mindig ugyanaz: kimerült emberek /nem merek alakulatot mondani/. Ha találkozunk is ilyennel, elég ritka. A magasabb parancsnokság ugyan tiltja a csellengést, és ebben igaza is van. De megakadályozni nem tudja. Felveszünk magunk közé 80-100 embert. De kinek van ideje ellenőrizni, hogy menet közben valóban csak szükségét végzi el, esetleg kimerültségre hivatkozik vagy egyszerűen ellóg. Ha kimerültnek mondja magát, akkor ki vállalja a felelősséget, hogy felkelti jogos pihenéséből. Több haláleset lett már ebből. A riadt, valóban ereje vesztett emberek arcáról lerí a halálfélelem, a magatehetetlenség. Ha elvisszük, csak egynéhányat mentünk meg, illetve viszünk a további bizonytalanságba. Ha itt hagyjuk, talán erőre kapva, később önerejükből is utánunk jönnek. Mindenesetre gyors vizsgálat kiemeli az arra rászorulókat. Aztán Isten neki, minél hamarabb kerüljenek haza emberink.
Tudjuk, hogy a gazemberek legelőször lesznek otthon, de az ilyet úgysem tudjuk megakadályozni. A beteg, a sebesült, a meggyötört, csak menjen. De már látom, mikor otthon leszek, mennyi hazaáruló csirkefogó fog legendákat mesélni önmaga dicsőségéről.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, kívánok további tartalmas rádiózást! A hivatásért mondott imával köszönöm meg figyelmüket, Fodor Endrét hallották.

„Mennyei Atyám! Te teremtettél engem és jóságodban kijelölted életem útját is, hogy azon járva érjem el örök üdvösségemet. Engedd felismernem, hogy milyen terveid vannak velem, mutasd meg nekem hivatásomat. Mutasd meg, hol tudnám a legjobban felhasználni erőimet, s hol tudnálak téged a legjobban szolgálni. Engedd, hogy jól válasszam meg hivatásomat, alaposan elsajátítsam és megfelelően teljesítsem abban feladatomat. Engedd, hogy egész életem téged dicsőítsen. Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség,1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, március 15