Rádióműsor - 2017. március 29. 201. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2017. március 29-ei műsor (201. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/62601

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 201. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy,
hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel,
mégis érj célt!
A jó, amit ma teszel,
holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz,
lerombolhatják egy nap alatt,
mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre,
de ha segítesz, támadás érhet,
mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van,
s ha verést kapsz cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.”

Boldog Kalkuttai Teréz imájával köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban folytatjuk majd tábori lelkészeinkkel készített beszélgetéseink sorában Kálinger Rolanddal a szentekről, védőszentekről, katonák védőszentjeiről szóló elmélkedésünket, beszélgetésünket.
- Kapisztrán Szent János úgy tudott szentként élni, hogy küzdött és harcolt a katonák között. Nem biztos, hogy fegyverrel, de hogy valódi harc volt az övé, ez biztos.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
- Most minden alkonyat leveszi vállunkról azt a gondot hol alszunk. Most valóban szentírási bohémséggel fekszem le: mit törődöm a holnappal. Még csak helyet sem kell keresnünk magunknak. 
• A Kalendáriumban neves dátumokra emlékezünk.

 

Babits Mihály a hazáról, a hazaszeretetről a következőképp írt: „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni! Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek az igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein.” A sorozat, amelyben katolikus lelkészekkel készült beszélgetéseimet mutatom be önöknek. Előző adásunkban Kálinger Roland szólalt meg, aki a szentekről, védőszentekről, katonaszentekről beszélt.

Rozsé atya, számodra melyik szent élete példamutató?

- Most hadd emeljem ki Kapisztrán Szent Jánost, a tábori lelkészek védőszentjét. Nagyon sok kedvenc szentem van, például Szent II. János Pál pápa, akivel többször találkozhattam személyesen is, és mindig megfogott a kisugárzása, az élete. De visszatérve, hadd beszéljek egy kicsit most Kapisztrán Szent Jánosról, aki úgy tudott szentként élni, hogy közben katonák között élt, úgy tudott szentként élni, hogy küzdött és harcolt katonák között. Nem biztos, hogy fegyverrel, de hogy valódi harc volt az övé, ez biztos. Nem fiatalon tette mindezt - mint mi tábori lelkészek általában -, hanem már hetven év fölött járt, amikor például Nándorfehérvárnál segítette a győzelmet kivívni. Tehát öregsége, betegségei, gondjai ellenére tette a dolgát egy olyan környezetben, ami nem egészen egyházias környezet. Nem megbántva ezzel a kedves, idős embereket, asszonyokat, akik a templomba járnak buzgón és imádkoznak. A tábori lelkész nem ilyen körülmények között dolgozik, de mégis ugyanolyan értékes a kettő és ugyanolyan örömet okoz az embernek ez a munka is és az a munka is. 

Gondolom nagyon sok hallgatóban is megfogalmazódik egy kettősség, amikor meghallják, hogy honvédség és tábori lelkészek. Ebben a két dologban állandó ellentmondást vélnek felfedezni. Többször megválaszoltuk már azt a kérdést, hogy hogyan fér meg a kettő egymás mellett, egy olyan környezetben teljesíteni szolgálatot, amelyben, az egyes emberben ott létezhet az istenhit, de a cselekedetben – bár magasztos, hiszen a hazát, embertársainkat védi – azért mégis ott van egyfajta agresszió.

- Agressziót még soha nem láttam katonák szemében és nem éreztem a katonák lelkében. Ezzel csak az agresszió szavadra szerettem volna utalni. Bizony, az ő életük teljesen más, mint egy civil ember élete, hiszen a haza fegyveres szolgálatát vállalták. Tudjuk azt a színpadi szlogent, hogyha a színpadon megjelenik egy fegyver, akkor az el fog sülni. Bizony, a katonák életében – és ezt ők tudják, ezzel tisztában vannak – benne van, hogy valamikor a fegyver használatára sor kerül. Éppen ezért, fontosnak tartom azt, hogy még inkább ott legyünk mellettük, még inkább érezzék azt, hogy itt van a tábori lelkész, aki erre a krízisre, erre e lelki-válságra esetleg tud valamit mondani. Meg tud nyugtatni, hogy lehetek úgy keresztény, lehetek úgy istenfélő, hívő ember, hogy esetleg nekem valamikor használnom kell a fegyveremet. Én azt hiszem, hogy az apostolok munkájához hasonlít legjobban a miénk. Az apostolok, amikor elmentek pünkösd után Krisztust hirdetni, akkor nem keresztényekkel, hanem pogányokkal, hitetlenekkel találkoztak, s az ő környezetükbe kellett a hitet eljuttatni. Mi tábori lelkészek, akik a katonák között élünk, nem mondom azt, hogy hitetlenekkel, de vallásukat nem mindig buzgón gyakorló emberekkel találkozunk és köztük kell tanúságot tenni Krisztusról, nekik kell elvinni az örömhírt, a jóhírt, az evangéliumot, azt, hogy az Isten úgy szereti őket, ahogy vannak. 

Visszakanyarodva a védőszentekre, én, mint katona kérdezem tőled azt, hogy a hétköznapokba hogyan vihetem be a védőszentemhez való viszonyulásomat, vagy hogyan töltheti ki az én mindennapjaimat mondjuk egy védőszentnek a követendő példája?

- Amit most először kérnék vagy mondanék egy katonának, aki a védőszentjéről kérdez engem, az egy modern feladat lenne. Menjen fel az internetre, nézzen utána, hogy ki az ő védőszentje, nézze meg az életét, keresse a hasonlóságokat az ő élete és a szent élete között. Menjen el a szüleihez, kérdezze meg, hogy hogyan választották ki az ő nevét? Miért pont az lett, aki lett? Gondoljon vissza arra, hogy hogyan alakult ki az aláírása. Gondoljanak vissza arra, hogy miért az lett, miért úgy lett az aláírása? Ha megismerte egy kicsit a szentet, beszélgetett a szüleivel, kicsit átgondolta saját, régi életét, akkor ezekből a gondolatokból formáljon imádságot. Beszélgessen védőszentjével, mondja el, hogy itt van ezen a földön és tudja, hogy védőszentje vigyáz rá. Alakuljon ki valami kötődés, valami kapocs. Ha esetleg olyan a védőszent, akinek földi sírhelyét, nyughelyét tudja, egyszer szervezzen oda családi kirándulást, látogassák meg. Talán ezekkel a gondolatokkal tudnám azt érzékeltetni, hogy igenis a mindennap része lehet a védőszentünk. 

Kálinger Roland őrnagynak, katolikus tábori lelkésznek köszönöm szépen a beszélgetést és ígérem a hallgatóknak, hogy természetesen visszatérünk még a szentek, katonaszentek, védőszentek témára. 

A katolikus tábori lelkészek hasonlóan a honvédekhez, a haza szolgálatára is felesküdtek. Teszik ezt jó szóval, gondolattal, támogató cselekedettel. Kálinger Rolanddal beszélgettem az imént és talán ide illik egy ima, amely a hazaszeretetről szól: „Istenünk, ezt a hazát te adta nekünk. Te segítettél, hogy az őseink hősiesen meg is őrizzék. Tégy alkalmassá engem is arra, hogy hazámat és nemzetemet védelmezzem, s segíthessek azoknak, akiket rám bíztál, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.”

 

Nádasi Alfonz a háború borzalmairól ír Hadinaplójában, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenc oszt meg hallgatóinkkal. 

július 29.

Megkapjuk a parancsot: nyolckor indulunk. Gyönyörű időnk van. Ez a szerencsénk. Mind többször esik szó erről a nagy visszavonulásról. Mind többször hasonlítjuk össze a doni visszavonulással. Méreteiben ez is akkora. De óriási különbség az, hogy mi nyáron vagyunk kénytelenek megtenni ezt az utat. Vajon mennyi lesz? Annyit máris látni, hogy minden vonalon megindult a támadás. Az oroszok valóban először kiegyenlítik mindenütt a vonalaikat. Aztán ahol megkapják a parancsot a lassú támadásra, ott meg is teszik, végre is hajtják. Vagyis röviden és magyarul, a háború tulajdonképpen befejeződött. Már csak az az egyetlen kérdés, mennyire bírják az oroszok ezt a totális támadást. Mennyire merült ki a német, mert most kimerült, az biztos. Mennyire avatkoznak bele az egészbe a nyugatiak.
Az oroszokra vonatkozva mindig több adatunk van. Az átküldött felderítőink nagyon ügyesen szedik a híreket. Valamennyien megerősítik a megafonoknak azt az állítását, hogy kimeríthetetlen tartalékjaik vannak. A helyenként hozzánk kerülő orosz újságok nyíltan írnak arról, hogy gyáraikat leszerelték és az Uralba telepítették. Ne féljen senki, mert azok úgy termelnek, hogy kimeríthetetlen a kapacitásuk.
Hát ennek most érik meg a gyümölcse. Borzadok belegondolni, mi lenne, ha mindez a vonulás ugyancsak télre esnék. Most minden alkonyat leveszi a vállunkról azt a gondot, hol alszunk. Most valóban szentírási bohémséggel fekszem le: mit törődöm a holnappal. Még csak helyet sem kell keresnünk magunknak. Olyan nagy a Föld felülete, hogy mi is beleférünk. Lucerna, lóhere pedig a paciknak ad olyan finom vacsorát, mintha a Sztálin hátaslovai lennének.
Mennyi döglődő autónk van! Ma az enyém is köpködött, töfögött, ugrott, kihagyott, felsivított, nyögött, aztán mégis megemberelte magát /pardon megmotorolta magát/ és ment néhány száz métert. Megint hálás voltam Édesapámnak, aki annyi technikai nevelést adott nekem, amennyi gépnek a szerkezetébe engedett betekintést.
Beérünk Sokolov városába. Agyon bombázták az oroszok. Ilyent még nem is láttam egész úton. Alig van benne ép ház. Itt tudtuk meg, hogy SS-kaszárnya volt benn. Erre aztán az orosz semmit sem tart feleslegesnek. De tulajdonképp jól teszi. Ilyen emberállatokat még nem láttam, mint az SS-esek. Láttunk már harcukat igazán olyan hősi fokon, hogy könyvben lehetne tanítani. De abban a pillanatban, mihelyt övék a fölény, elvesztik a józan eszüket, és valamennyien gyilkosok, embermészárlók lesznek.

 

Kalendárium

1464. március 29-én királlyá koronázzák Hunyadi Mátyást a magyar szentkoronával, Székesfehérváron.
1676. március 27-én született Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem.
1810. április 2-án született Gasparich Márk Kilit ferences szerzetes, horvát származású tábori lelkész. A magyar függetlenség lelkes híveként 1848-ban részt vett a zalai nemzetőrség szervezésében. Tábori lelkészként ott volt a pákozdi csatában, majd októbertől csatlakozott Perczel Mór hadtestéhez. Ettől kezdve a világosi fegyverletételig tábori lelkészként Perczel vezérőrnagy törzskarában szolgált. 1849. április 3-i szenttamási ütközetben ő vezette rohamra a szerb tábort bevevő magyar honvédeket. A szabadságharc bukása után illegalitásban élt, de 1852 februárjában elfogták és kötél általi halálra ítélték, majd kivégezték. 
1849. március 30-án Kossuth, Görgei Artúrt nevezi ki a honvédsereg főparancsnoki posztjára. 
1849. április 2-án volt a hatvani csata, amelyben Gáspár András tábornok honvédjei legyőzték Schlik császári altábornagy csapatait. Ezzel az ütközettel kezdődik a tavaszi hadjárat. 
1868. április 1-én halt meg Lukács Dénes honvéd ezredes, a tüzérség parancsnoka. Örmény származású családban született, tanult a bécsi tüzériskolában, ahova később tanárként is visszakerült. Ő oktatta tüzérségi ismeretekre az ifjú Ferencz Józsefet is. 1840-ben ő készítette Magyarországon az első földgömböt. A szabadságharc leverése után elfogták és az aradi haditörvényszék előbb golyó általi halálra, majd 16 év várfogságra ítélte. Temesváron, Aradon majd Komáromban töltötte büntetését. Komáromi fogsága idején földgömböket készített, amelyeket iskolai használatra a könyvkereskedések is árusították később.
1892. március 29-én született Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. 
1894. április 2-án Budapesten temették el Kossuth Lajost.
1989. március 29-én a rákoskeresztúri Új Köztemetőben megkezdték a Nagy Imre per áldozatainak exhumálását és azonosítását. 
2005. április 2-án hunyt el II. János Pál pápa.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek ismét figyelmükkel, tegyék ezt majd egy hét múlva is. A 201. adásunkat hallották, ha véleményük, gondolatuk van műsorunkkal kapcsolatban, akkor azt bátran írják meg az interarma@mariarado.hu elektronikus postacímen. Pilinszky János Átváltozás című versének soraival köszönöm meg figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, március 29