Rádióműsor - 2017. november 15. - 234. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. november 15-ei műsor (234. adás), mely itt hallgatható meg:

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 234. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Hinni akarok az Atya Istenben, aki gyermekeként szeret engem, és Jézusban, az Úrban, aki kiárasztotta lelkét életemre, hogy felvidítson és elvezessen az élet örök országába.” – Ferenc pápa gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Folytatjuk majd a családerősítő lelkigyakorlaton Bíró László katolikus tábori püspök által elmondott gondolatok sorát. Ebben az adásban egy írást idéz majd.
- Az első, amit mond Isten nekünk: 1. Értékes vagy. Ez egy nagyon komoly dolog. Ott kezdődik minden szeretet, hogy elfogadom magamat. Én vagyok a teremtő, én alkottalak, és orrodba leheltem az élet leheletét. A rálehelés, egy bibliai kép, amellyel a létnek a legmélyét osztja meg az Isten velünk. 
• Szó lesz a katolikus tábori lelkészek misszióban betöltött szerepéről, folytatjuk Rozsé atya előadását, amelyben missziós történeteket osztott meg katonatársaival illetve immáron harmadik adásunkban a hallgatókkal.
- A műhelyesek csináltak egy zarándok keresztet is, ami raklapból készült el. Ez egyáltalán nem látszik rajta, szép magyar szalagot is kötöttek rá. Ez volt a KFOR 12 keresztje, amit mindenhova, ahova mentünk templomot látogatni, zarándokolni vagy keresztútra, oda vittük magunkkal és ez volt a csapat keresztje. Tehát volt három kereszt, ami elkísérte a katonákat a misszióba.
• Nádasi Alfonz hadiélményeiről mesél, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenc tolmácsol önöknek.
- Ahogy elmentem a kis tér Szűz Mária szobra előtt, ahogy nézem az apró, jó módot mutató házsorokat, a csendet, amely közben-közben körülölel bennünket, mintha nem is háborúban lennénk. De aztán a következő másodpercekben újra és századszor kezdődik a haláltánc. Ilyenkor ösztönszerűen behúzódunk a fenyők alá.

 

Idén is megtartotta családerősítő lelkigyakorlatát a Katolikus Tábori Püspökség, amelyről felvételt készítettem és ezúttal is megosztok immár negyedik alkalommal hallgatóinkkal. Ebben Bíró László katolikus tábori püspök egy korábban megjelent írást idéz.

- Mit gondol rólad az Isten? Istennek rengeteg mondanivalója van arról, hogy mit gondol rólunk. Egész szentírásnyi. Így foglalhatnánk össze:
1. Értékes vagy.
Ez egy nagyon komoly dolog. Ott kezdődik minden szeretet, hogy elfogadom magamat. Én vagyok a teremtő, én alkottalak, és orrodba leheltem az élet leheletét. A rálehelés, egy bibliai kép, amellyel a létnek a legmélyét osztja meg az Isten velünk. Attól vagy értékes, hogy rád lehelte önmagát, önmagává tett téged. Senki se mondja magát értéktelennek. Saját képmásomra teremtettelek és megáldottalak. Léted soha nem volt rejtve előttem. Amikor a homályban keletkeztél, szemem már látta tetteidet. Anyád méhében én szőttem a tested. Minden szál hajadat számon tartom; a szó még nincs nyelveden, s már tudok mindent. Drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Ezek mind szentírási szavak. Így tekint az Isten ránk, ezt higgyük el. 
Dicsőségemre teremtettelek, én formáltalak és én alkottalak. Hatalmat adtam neked kezem műve fölött, mindent lábad alá vetettem: minden juhot és barmot, a mezők vadjait, az ég madarait s a tenger halait. Dicsőséggel és fönséggel koronáztalak 
Ám te igazságomat kezdettől fogva hamissággal cserélted fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltál, mint előttem, a Teremtő előtt. Vétkeztél, és nélkülözöd dicsőségemet. Nem hívtál segítségül és nem törődtél velem. Elfordultál tőlem, megromlottál. Ahogy Ádámnak és Évának mondtam a Paradicsomban: a bűn zsoldja a halál. Bűneid következtében te is halott voltál.

Én azonban nem feledkeztem el rólad. Úgy szerettelek, hogy egyszülött Fiamat adtam oda, hogy örökké élj. Krisztus meghalt érted, amikor még bűnös voltál. Vére minden bűnt lemos rólad és minden igazságtalanságtól megtisztít. Elsöpörtem gonoszságaidat, mint a felhőt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.
2. Új teremtmény vagy. Krisztusban új teremtmény vagy; a régi megszűnt, valami új valósult meg. Meghaltál a bűnnek, és nekem élsz. Nem vagy többé árva, gyermekem és örökösöm vagy, hozzám tartozol. Senki sem ragadhat ki kezemből; semmi sem szakíthat el szeretetemtől. Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.
Immár testvérid, mind, akik hallgatják és tetté is váltják szavamat. Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok. Krisztus él bennetek.
Nektek ajándékozom a Szentlelket. Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. Az Igazság Lelke elvezet benneteket a teljes igazságra. Ő maga fog tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni.

3. Követem vagy, magamhoz teszlek hasonlóvá. Miközben szemléled dicsőségemet, Fiam képmására formállak Lelkem által. Világosság vagy Krisztusban; élj hát úgy, mint a világosság fia. Hegyre épült város vagy, és a világ világossága. Meghívtalak, kiválasztottalak. Szentem, szolgám, közvetítőm, katonám, tanúm vagy. A mennyben van a hazád, és Fiam követségében jársz.
Végül... eljövök, és magamhoz veszlek titeket. Veletek fogok lakni, s ti az én népem lesztek. Letörlök majd a szemeitekről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Beléptek nyugalmam országába, és birtokba veszitek a világ kezdetétől nektek készített országot. Megismeritek az élet útját, az öröm teljességét és a gyönyörűséget mindörökké. Mert látni fogjátok arcomat, homlokotokon lesz a nevem, és ott lesztek, ahol én vagyok.

 

Milyen feladata, szerepe van a lelkészeknek a missziókban? Előző adásunkban is erről hallották Kálinger Rolandot, Rozsé atyát, annak az előadásnak a részleteit, melyet katonatársainak tartott a tábori lelkészek misszióban betöltött hivatásáról. Oltári szentségtartó készítés, keresztállítás, hogy csak két fontos dolgot említsek a most hallható előadás részletből.

- Mivel az előadás címe a missziós történetek, ezért szeretnék egy missziós történetet elmondani egy szentségtartóról. Latinul monstranciának hívják. Megkérem önöket, hogy adják körbe, menjen kéz a kézbe ez a szentségtartó. Úrnapi körmenet ideje volt Koszovóban. Mindennel készültem, de szentségtartót nem vittem magammal. Viszont voltak katonabarátaim, voltak jó műhelyes kollégák, akiknek mondtam, hogy csináljunk egy tartót. Azt válaszolták: Atya, a biztonsági előírásokat be kell tartani! Kezembe adták a flexet, a szememre helyezték a napszemüveget és csak így csinálhattam a keresztet, mert első a biztonság. Elkezdtük gyártani a szentségtartót. A legnagyobb probléma az volt, hogy honnan vegyünk szép üveget, ami takarja a szent ostyát? Egy selejtes, használt Ural kilométer óra erre tökéletesen megfelelt. Ha megnézik a szentségtartót, úgy nézzék meg, hogy az bizony egy Ural kilométer órából van. Szépen megrajzolgattam a tüskéket, flexel kivágtam és elkészült ez a szentségtartó, amivel meg tudtuk csinálni a körmenetet. Ez nem az első és utolsó műhelylátogatásom volt, ugyanis elhatározták a fiúk, hogy az egyik magyar táborban a domb tetejére állítunk egy keresztet. Azt tudni kell, hogy Koszovónak ez a területe muszlim lakosságú. Ez a keresztállítás olyan őserővel bírt, olyan lelkesedés és lendület volt mögötte, hogy megmutatjuk ezeknek és akkor is fölállítjuk a keresztet. Odaállítunk egy keresztet, mert magyarok vagyunk, Szent István népe vagyunk és a kereszt az a jel, amiben hiszünk. Felállítottuk a keresztet, természetesen a domb tetején más katonák is állítottak már keresztet, volt egy olasz és egy lengyel kereszt. A lengyelnél magasabbat, az olasznál pedig erősebbet csináltunk. Jól lebetonoztuk és elkészült a kereszt, amit egy szentmise keretében lelepleztünk. Reméljük, hogy azóta is ott áll. A műhelyesek csináltak nekem egy kis keresztet annak emlékére, hogy mennyit fúrtunk, faragtunk, hegesztettünk és a kereszt kicsinyített másolata, azóta is az irodámat díszíti. Nem ez volt az egyetlen kereszt, amiért meg kellett harcolni. A másik kép egy afganisztáni kopjafáról készült, amit az elhunyt két tűzszerész bajtárs emlékére faragtak a fiúk és állítottak föl. Ment a beszélgetés és vitatkozás, hogy lehet-e rajta kereszt vagy nem? Mondtam, nem az a kérdés, hogy lehet-e, hanem hogy mekkora kereszt lesz rajta? Ez a kopjafa, azóta hazakerült Magyarországra és a tűzszerész laktanyában van kint, de ott is állítottunk keresztet. A műhelyesek csináltak egy zarándok keresztet is, ami raklapból készült el. Ez egyáltalán nem látszik rajta, szép magyar szalagot is kötöttek rá. Ez volt a KFOR 12 keresztje, amit mindenhova, ahova mentünk templomot látogatni, zarándokolni vagy keresztútra, oda vittük magunkkal és ez volt a csapat keresztje. Tehát volt három kereszt, ami elkísérte a katonákat a misszióba.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, amelyben az író tábori lelkész hadiélményeit osztja meg olvasóival. A kötet folytatását hallják, ezúttal is Bőzsöny Ferenc előadásában.

augusztus 17.

Aztán jön egy kis csapat. Láthatóan zsidók. Megszólítom az első férfit. Riadtan szorítja kis motyóját a melléhez. Azzal a pszihologikus védelmi gesztussal, amelyik minden riadt embernél először jelentkezik. Szinte belegémberedik, mikor menet közben megfogom a karját. Húz magával, mert nem akar elmaradni a többitől. Németül szólok hozzá. De rögtön azzal kezdem, hogy magyar vagyok és katolikus pap. Velünk is voltak és vannak magyar zsidók. Ne féljenek tőlünk.
Megtudom tőlük, hogy minden varsói zsidót kiirtanak a germánok. Házról-házra járnak, óvóhelyről-óvóhelyre, és ha másképpen nem megy, lángszóróval dolgoznak. Szörnyű dolgokat mondanak. De máris mennek. Azt hiszem, a következő napokban nekünk is részünk lesz ebből a világból.
Délután fél kettőig vártunk az úton. Ahogy nézem a térképen, ez az út Varsóba vezet. Attól nyugatra van. A várostól tíz kilométerre vagyunk. Itt kuksolunk, parancsot várunk. Végre jön Lorx Vidor, a vezérkari főnök. Ridegen fogadta a jelentést, illetve annak a felét. "Nem érdekel, siess, mert dolgom van"-jeligével elhajtott. Gyönyörű jelenet volt!
Kedves vezérkari főnök úr, máris be kell tojni, ha egy kicsit melegszik a levegő? Hát miért lett ez a sok léhűtő aktív tiszt? Csak arra, hogy végigudvarolja a magyar vidéki városokat? Csak arra, hogy kineveljék a tudás és tanulás nélkül szamárlétrára kapaszkodókat? Szégyellem, mikor ilyen naiv gondolatok jutnak eszembe naponta. Sokkal különbek is végigszáguldanak az agyamban, de nincs időm leírni. Ez nem a logikus okfejtés helye és ideje. Csak az érzelmi kitörésnek van helye ilyenkor, amely valahogy levezeti a tehetetlenségemet. Lorx úr kocsijába is nyugodt lélekkel beleeresztettem volna egy páncéltörőt.
Próbáltam szót érteni vele. De pökhendien lerázott. Nem tudok semmit", ez volt a válasza. Pedig csak valami megnyugtatót akartam tőle, hogy végigrohanhassak az emberek között, és ha pihekönnyűségűt is, de valami kapaszkodhatót mondhattam volna. De nem! Százados úr sejehaj, elvágtatott a semmibe.
Jött egy parancs. Németh Béla nem is kérdezte honnan, csak húzott egyet a köpenyén, és nekivágott. Szintén a semminek. Tudniillik, ahogy nehezen ki lehetett húzni belőle, előre küldték, hogy szinte szálláscsinálónak felhasználva, próbáljon tájékozódni hadosztálya számára, Varsó külvárosainak egyikében.
Öt óráig csellengtünk. Végre a Bernerowo nevű külvárosban megtelepültünk. Csupa kertes ház, csupa virág, csupa zöld mindenütt. Olyan, mintha Budapest valamelyik külső kertvárosát betolták volna Óbudára. Hirtelen Göd jutott eszembe. Ahogy elmentem a kis tér Szűz Mária szobra előtt, ahogy nézem az apró, jó módot mutató házsorokat, a csendet, amely közben-közben körülölel bennünket, mintha nem is háborúban lennénk. De aztán a következő másodpercekben újra és századszor kezdődik a haláltánc. Ilyenkor ösztönszerűen behúzódunk a fenyők alá.
Elosztottak bennünket a kis villákban. Engem a századossal tettek ismét egy szobába. Uram, újra lenyelem ezt az őstök, műveletlen embert. De már egy kicsit sok az önmegtagadásból. A haszontalan bajtársak egyike sem akar ezzel a majommal együtt lakni. Mindig azzal húznak, hogy nekem úgyis túlságosan jó dolgom van. 

 

Köszönöm a figyelmüket, hogy megtiszteltek ismét bennünket, tegyék ezt majd egy hét múlva is. További kellemes rádiózást kívánok, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. A bibliai idézet, amellyel zárom mai adásunkat az állhatatosságról szól.

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, november 15